Ella ​Lappföldön (Ella és barátai 3.) 85% 30 csillagozás

Fiam tegnap felmászott a dobterem egy magas székére, és a plafonra szerelt ventilátor dobozát kezdte püfölni az ütőivel. Rászóltam, hogy próbáljuk tisztességesen elhagyni a zeneórát, mire a középkorú tanára bocsánatot kért, hogy sajnos ő mutatta meg neki, hogy az is egy ütős hangszer. (…és itt esik le anyuka álla, aki szembesül avval, hogy sokkal normálisabbnak tartja a plafonon doboló gyermekserkentőt, mint például azokat, akik napmintnap öltönyt húzva tök komolyan osztják az észt:)) Timo Parvela másodikosokat oktató tanító bácsija éppúgy (vagy még inkább) küzd az élettel, mint cserfes tanítványai. Mirjam Oldenhave Danny bácsija (https://moly.hu/konyvek/mirjam-oldenhave-danny-ba-es-az-eleven-osztaly) említhető velük még egy lapon. Én drukkolok nekik, s ámulva követem őket akár Lappföldre is!

Hát ezt most nem értettem. Mi van? Ez a történet végtelenül bárgyú, vagy nem annak a korosztálynak íródott, akinek én gondoltam. Vártam és vártam és vártam és semmi. Jó lehet én is hibás vagyok, talán nem a harmadik résszel kellett volna a sorozatot kezdeni, vagy nem egy Bambi és egy Frakk után a kezembe venni, de akkor is. Ez nem az én könyvem volt most. Még szerencse hogy rövid volt.

Végre egy gyerekkönyv, amit a felnőttek is ugyanolyan örömmel olvashatnak, mint az iskolás korosztály. Imádtam a gyerekszereplőket, haláli dumájuk van,és mindegyik teljesen más karakter. A tanító bácsi is nagyon aranyos és vicces figura. A könyv mondanivalója is átjön, anélkül, hogy szájbarágós lenne.

Gyakran előfordul, hogy egy sorozat darabjaiból az első a legjobb, minden további kötet már a rókáról való többedik bőr lehúzásának tűnik. Timo Parvela Ella-sorozata nem ilyen. A finn Lappföldön játszódó történet méltó folytatása az előző két résznek, sőt szórakoztatóbb, mint azok.

Azért olvastam, mert ezt kaptam születésnapomra! :) Vissza is mentem kicsit gyereknek. Hogy ez nem lehetséges?
No, éppen azért! Hát nem fantasztikus?

Nekem kicsit erőltetetten indult Elláék története. Majd mégiscsak magával ragadott a történet, mert páratlan a humora. A csetlő-botló, mindenben összeesküvést sejtő kisdiákok könnyen megnyerik az embert maguknak. A sok vicces kaland mögött a háttérben némileg komolyabb cselekményszálat is felfedezni véltem (felnőtté válás – hivatás választása – szülői örökség). Mikulás és kis Miku parádésat alakítottak. Karácsony környékén biztosan előveszem majd újra. Ez alkalommal nem volt hangosan nyerítés olvasás közben, de azért a nevetés még így is garantált.

A sorozat első két része számomra viccesebb volt, de ez is aranyos kis olvasmány, még ha itt-ott kicsit erőltetettnek is hatott.

Második olvasásra is szórakoztató volt.

Az első továbbra is a legjobb, de ez a rész is határozottan szórakoztató volt.

Túlságosan abszurd történet, időnként humoros szituációkkal. Elolvastam, és már el is felejtettem. Nem én vagyok a célközönség, de ez számomra sosem volt akadály. Ezzel a mesével valahogy nem találtunk egymásra.

Érdekesen indul és beszippant.Jókat nevettünk a kislányommal olvasás közben.