Bűnről ​dalol a föld 29 csillagozás

Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

"Az ​ajtó felőli sarokban ül a lapp, Marttát az ölében tartja. A lány a férfi talpát csiklandozza, hallgatja éneklő hangját, és pirosan égő arccal, boldogan mosolyog. Lehúzta a csizmát a férfi lábáról, lábszárvédőjét a feneke alá dugta. A lapp félhangosan beszél Martta fülébe, kezével a lány mellét markolássza.
– … úgy vedd, ahogy mondom, eljövök érted a jövő nyáron, visszajövök Norvégiából, és elhozom a gyűrűt, te meg az asszonyom leszel, és velem jössz … oda föl, északra, ahol a házam van… igaz, apámé, de hát ő már nem sokáig húzza. Már az erdőre se bír kijárni. Oda eljöhetsz… asszonyomnak. Anyám rég meghalt, alig emlékszem rá, olyan kicsi voltam… szép házam van, hidd el!
– Tudom, tudom – hagyja rá Martta. – Kölköd is van minden faluban… tudom én jól, hogy mit akarsz…
A lapp a tenyerébe fogja Martta arcát, maga felé fordítja, és a lány szemébe néz.
– Ne hidd, nem igaz az, csak vénasszonyfecsegés – mondja. – Hazudoznak azok a banyák… locsognak… (tovább)

Eredeti cím: Maa on syntinen laulu

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Magvető, Szombathely, 1981
358 oldal · ISBN: 9632715373 · Fordította: Jávorszky Béla

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Bubuckaja P
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Lenyűgöző!
Érzékeltem a telet, a hideget, a fa és a hó ropogását, a gőz melegét, a hullámok hangját, a színeket, formákat, illatokat! Elrepített Észak-Finnországba, láttam a tájat, éreztem a hangulatát, pedig még sosem jártam ott. Hihetetlen megjelenítő, hangulatkeltő ereje van ennek a regénynek. Hatása alatt vagyok teljesen.
U.i.: A könyv hátulján a szerző fotóját nézegetve arra gondoltam, hogy milyen jóképű férfi volt ez a Timo K. Mukka. Aztán megnéztem a wikipédiáját. Ne tegyétek!
Valamint. Mért van az, hogy magyar fordításban csak mutatóba jelennek meg finn regények? A szerzőnek nem ez az egyetlen regénye, de ez az egyetlen, ami magyarul is megjelent (legalábbis a wikipédia szerint). Ezek után én elolvasnám a többit is. Kérem az illetékeseket, fordítsatok!

5 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Előszeretettel válogatok a RaRe sorozat könyvei közül, bár minden alkalommal úgy érzem, hogy zsákbamacskát veszek a kezembe. A fülszövegek semmitmondóak, a borítók megtévesztőek, a belső borítón található mondattöredékek pedig, vagy előre lelövik az olvasásélményt, vagy hamisak, mesterkéltek. Ennek ellenére megéri próbálkozni, mert -mint ez a kötet is bizonyítja- sok, kevésbé ismert, kevésbé olvasott, de remek történet bukkan fel.
Az érdekes, számomra ismeretlen világú család és falutörténeten túl ezt a kisregényt megkapó hangulata, lenyűgöző természeti képei emelik maradandó élménnyé. A nehéz élet, a hó, a jég ridegsége, a hosszú sötétség viaskodik az emberi érzésekkel, a tűz lobogásával, a szauna gőzével.
Olyan kivételes, olyan nagyszerű a stílusa, hogy döbbenetet keltett bennem, hogy húszéves sem volt a szerző, mikor megírta ezt a történetet. Ilyenek a géniuszok. Zseniálisak. Lenyűgözőék. Rendkívüliek. És mint Mukka, sokszor önpusztítóak és ezáltal rövid életűek.

1 hozzászólás
>!
attila_ P
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

"Ó kedvesem földje,
ó kedvesem partja,
sírj, föld, sírj, csodálatos part,
az éj zúgásán át sírj – gyönge virágok illatán át sírj (…)"

A mű kiadásakor alig 20 éves író egy regénybe sűrítette egy északi közösség (finnek és lappok) életről és halálról szóló történetét. Olvasás közben beköltözünk a tóparti kis faluba, ahol néhány család hétköznapi életét követve arrra következtetésre juthatunk, hogy amilyen természetes a számukra a -40 fokos tél és a hosszú, sötét napok, ugyanolyan természetes a szenvedélyes szerelem, a mindenkit utolérő halál, a komor vallásosság, vagy hogy az ember ösztöneitől hajtva keresi, illetve kergeti a szerelmet. Az életük gyakorlatias, szükségleteik egyszerűek: testi és lelki táplálék, olykor lerészegedés vagy egyházi énekek, zsoltárok éneklése. Talán két végletnek tűnik, de a regénybeli közösségben ez megfér egymás mellett.
A fagyos föld világában a szenvedély tartja életben az embereket, amit végül átütő és szorongató bűntudat tud megtörni. Úgy tűnik, ebben a szenvedélyes világban nem lehet bűn nélkül élni, hisz még a prédikátor se bűntelen. A történet végére a megváltás különböző módon éri el a szereplőket, ki-kit a maga módján, de van akit elkerül, tovább és túl kell élnie.

>!
pwz ISP
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Olvasás közben végig ott motoszkált a fejemben, hogy ezekkel a szituációkkal, emberekkel, valamilyen formában már találkoztam. Aztán rájöttem: nagymamám régi történeteiben voltak ilyen emberek, meg amikor kisgyerkőcök voltunk, magunk is elcsíptünk ilyen jeleneteket, vagyis ez a történet abszolút „életszagú”, nem idegen, közel áll hozzám.
Na, most akkor olvassátok el, és így lesz róla fogalmatok, hogy én milyen helyen – is – nevelkedtem :D
/késelés, parázna papok, ledér nőszemélyek, epekedő fiatalok, kemény munka, kis falusi közösség, stb./ :)

>!
Magvető, Szombathely, 1981
358 oldal · ISBN: 9632715373 · Fordította: Jávorszky Béla
36 hozzászólás
>!
Francesco
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Képzeljünk el magunk elé egy olyan vidéket, ahol örökös tél honol.A patakok és tavak vize olyan kristálytiszta,hogy belőlük bármikor kortyolhatunk. A szinte érintetlen erdők mélyén, 700 esztendős fák hirdetik az örökkévalóságot és a fennsíkokon zuzmót legelésző rénszarvascsordák vonulnak.Ez a négy államon is átívelő táj, a Lappföld.
Ezen a zord vidéken zajlik a fiatalon elhunyt finn szerző műve.Mondatait az az őrületes szenvedély hatja át,amit saját életéből olvasztott regényébe.Timo K. Mukka napi 4 doboz cigarettát füstölt el, 35-40! csésze kávét gurított le torkán és éjszaka egyáltalán nem aludt.Külsőre is úgy nézett ki torzonborz szakállával, hosszú csapzott hajával mint egy eszelős,aki az élet dolgairól nem is tud máshogy gondolkodni, csak végletekben.Tagadhatatlan Dosztojevszkij hatása, hiszen gyerekfejjel már hamar kedvencévé vált Az őrölt naplója.
Vajon bűn-e az, ha az emberek vágyaiktól felajzva olyat tesznek,amit higgadt fejjel másképp látnának ? Templomi szertartás alatt szégyenkezés nélkül simogatják egymást az emberek, a felnőtt érett leány szexuális útkeresésében nem tud nemet mondani senkinek…A nagyapa a rénszarvasbakok herélését elég sajátságos módon a fogaival végzi és a halállal végződő falusi leszámolások olyan természetesnek tűnnek, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.Izgalmas dráma és küzdelmes is ,mint az élet maga.A fjordok világában nincs könyörület,a természet legcsekélyebb adományáért is meg kell feszülni.Lehet,hogy Timo könyve csak a hagyományos finn-magyar barátság jegyében jelent meg egykoron nálunk magyarul,de akárhogy is volt, megérte.

>!
Fummie
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Elég nehéz értékelni számomra. Nagyon szép a leírás és a versek is. Csak a története borzasztó. Már nem abban az értelemben, hogy nem tetszett. Hanem az, hogy az egész könyv alatt láthatjuk, hogy szenvednek a szereplők, mégse tesznek ellene semmit, pedig lenne rá mód. (Kicsit magamra emlékeztet.) Teljesen logikátlanul cselekszenek, és olyan dolgokat tesznek meg, ami sem önmaguk számára, sem mások számára nem jó.
De tetszett, ahogy bemutatta, milyen ott északon az élet, és a tájleírások is nagyon szépek voltak.

>!
Emmi_Lotta IMP
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Finnországi és norvégiai lappok körében (náluk nincsenek országhatárok!) játszódó történet a nagy tehetségű, fiatalon elhunyt finn írótól. Szenvedély, szerelem és tragédiák, sajátos lapp (számi) hangulat. Kihagyhatatlan regény.

>!
Magvető, Szombathely, 1981
358 oldal · ISBN: 9632715373 · Fordította: Jávorszky Béla
>!
Falena
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Igen érdekes volt. Főleg a helyszín miatt, nem olvastam még arról a tájékról könyvet, kivéve néhány skandináv krimit. Ez más volt azért. Igazi, vérbő történet. Szó szerint. Mintha társadalomrajz is lett volna, szóval nem egy szimpla regény. Igen naturalista, felettébb szókimondó. Üde színfolt az olvasmányaim között.


Népszerű idézetek

>!
Fummie

Odakint továbbvándorol a felhőtakaró az égről és láthatóvá válnak a csillagok. A tejút halvány ködlepel gyanánt hullámzik át az égen, ezernyi csillag fénylő szemmel figyeli a földet. Az égbolt ragyog a fehér hótakaró fölött.

144. oldal

>!
Fummie

Félénken rezegtek a nyírfalevelek, ha fújni kezdett a szél. Nyári éjszakákon piros volt a levelek fonákja, és ezüstösen csillogott, hisz nyár derekán a nap egész éjszaka sütött. Szent Iván-nap tájékán vérszínű korongként keringett éjjel-nappal Siskonranta fölött.

302. oldal

>!
Francesco

A pirkadat mint véres zászló lógott a Kotivaara keleti lejtője fölött
A szúnyogok eltűntek-az ősz gyorsan elmetszette egynyári életük fonalát.Az erdőn kibontotta rózsaszínű virágait a vörösáfonya.Így ősz elején aranyban úsztak a lápföldek a sok sárga mocsári szedertől.

>!
Francesco

-Megládd,az éjjel bemegyek hozzád és fölgyújtom a szőrt a p.nádon.
-Menne inkább ki az erdőre és figyelné a rénszarvasok üzekedését

>!
Francesco

Olyan az ember, akár az állat, nem gondolkodik,ha rájön az üzekedés.

>!
Francesco

-Az istenit,ha kell pálinkát is főzöl Biblia tokjában,amikor egy hónapban egyszer hazajövök.

>!
Francesco

Késő is van már kapkodni,ha egyszer koporsóba tették az embert ! – mordult föl apa-Juhani
-Drága jó Istenem,mennyeknek ura,ne hagyd,hogy apa-Juhani elveszítse a fejét és agyonüsse Marttát vagy azt a lappot.

>!
sophie P

Észrevétlenül, lomhán múlnak a napok és csak lassan fogy a téli sötétség; az idő szinte egy helyben topog. Vele együtt megreked az emberi élet, a vidék lakói félig-meddig az álom határmezsgyéjén múlatják napjaikat, a tavasz jövetelére várnak az asszonyok, az öregek és a gyerekek otthon, a férfiak az erdei munkahelyeken.

177. oldal

>!
Gólyanéni

Elina nem válaszolt. Felvette a macskát a padlóról, a füle mögött simogatta a kövér, puha testű állatot.

Kapcsolódó szócikkek: macska

Hasonló könyvek címkék alapján

Mika Waltari: Szinuhe
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Juhani Peltonen: Salomo és Ursula / Vadászat karácsonykor
Yrjö Kokko: A négy szél útja
Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok