…és ​a Berettyó folyik tovább… 1 csillagozás

Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…

Amikor ​a hatvanas évek legelején aligtitkolt bériás logikával a Szovjetunióba küldöttségeltek az akkori három T-s kultúrboncok, hátha azután bűnbánati kanosszajárásomként tüntethetik fel, 1956-ért, tápászkodó időleges népszerű-ségem /Majoros Ádám krónikája, Száz tű hossza/ ellenében, bárgyúságuk sem tudta /ahogyan én sem/, hogy ez a rókaszándék akár Szent Pálra is rímelhet, őrzőangyallal a hátunk mögött. Arra a korintusi üzenetre, hogy akik a Jóisten előtt kedvesek, azoknak az ártalom is hasznukra válhat. S íme, béigazolódott! Lágerízű, gyatra orosz-nyögdécselésem szíveket-szájakat nyitogatott odakint, hiszen minden valamirevaló Sztálin-polgár meglakta Szibériát. Az észteknél életre fúkálhattam az őstestvériség parazsát. Szamarkandban, Üzbégisztánban pedig, Timur Lenk Gur Emir mauzóleumában, tanítója, Said Umar márványgúlája előtt /akinek hálás alázatában a lábához temetkezett/, felvillant bennem ennek a Berettyó-éposznak gondolata s teljesedett későbbecskén afféle profán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Intermix, Ungvár / Budapest, 1995
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638352159

Enciklopédia 4


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…

Gyerekek… én erről a könyvről annyi mindent akarok írni… aki el szeretné olvasni, készítsen be magának egy májkrémes kenyeret meg egy bögre teát…

Azt még megértem, hogy ennek a könyvnek az első olvasója és értékelője (legalábbis itt a Molyon) én vagyok. Nem „hivatalos” kiadás, nem is lehetett az, és ez rossz ajánlólevél, főleg, ha látszik is. Tisztelet-becsület annak, aki ezt a kiadást összehozta, lehetővé tette, a szándék nemes, a megvalósítás becsületes, de hát… A borító meg a fülszöveg adja (adná) el, ennek a borítóján pedig, valljuk meg, mindenekelőtt az „a feléből ki kell neki jönni” látszik, és a fülszöveg… azt inkább hagyjuk, majd lentebb még írok róla.
Szóval azt még megértem, hogy ezt a könyvet én olvastam elsőnek.
De azért azt, hogy (ellenőriztem) a szerző egyetlen művének sincs egyetlen árva olvasása se?! Hát azon azért engedtessék meg nekem… legalábbis meglepődni.
Ez a bácsi nagyon tudott írni!!!*
(Több közös ismerősünk szerint beszélni is. Hasonlítunk.)

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/21/timar_mate…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

A nyár belehal az őszbe, az ősz beleőszül a télbe, de a tél egyeduralkodó deres novembertől csorduló márciusig. Jégcsapokká mereszti az ereszek könnyét, dérrel dermeszti a virágokat, sóhajtva nyőgeti a koldus-mezítelen fákat, s a kémények lyukaiba is akkorákat bömböl, mint valami megvadult bika. Féli is a világ, öleli a kemencét, aki teheti, siet a sánta is, ha kiparancsolja a dolga, majdnemhogy szalad.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tél
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– […] Engem is nyugdíjba kergettek, az öcsém is azt hiszi, bolond vagyok, pedig a világ olyan bolond, hogy az okos ember tűnik bolondnak benne.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolond
4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Mióta sánta a tisztelendő úr? – kérdezte Jancsi.
– Nem vagyok én sánta…
– Hogy mankóval jár?
– Mert valahogy mindenki sánta. Kinek a teste, kinek a lelke, kinek az embersége. Az én mankóm például mozgószótár…
A bútortalan szobában hosszában-keresztben drótok feszültek a falak között, s azokon is papírszeletek lógtak, akárcsak a mankón.
– Mi az istenharagják ezek, te Tóni – kérdezte az édesapja, miután leverték a kalapját.
– Angol szavak. A mankómon meg tibeti serpa szavak lógnak. Akármerre megyek, látom őket, és az enyéim lesznek… Window… ablak… Sea… tenger… Így tanultam meg szanszkrittül [sic!] is, perzsául is, zsidóul is, mégis én vagyok a bolond…

23-24. oldal

Timár_Krisztina I>!

Mire a kordélyról szálltak, már megszületett a gyermek. Ott feküdt a végtelen fáradtság nyugalmában pihegő anyja mellett, bent a hűs szobában, s az apja a konyhában javában gerjesztette a tüzet a nagy zománcos üst alatt. Csupa pernye volt, meg korom, s a kényszerbábaság izgalma még mindig a két szemében riadozott. Hagyta volna a tüzet, sorolt a bába háta mögé, de az ráripakodott.
– Semmi kereskedésed itten! A következővel még ráérsz!
A friss-apa erre kiszégyenkezett, odaült Jancsi mellé az aratógép asztalára, s úgy elrévedezett, mintha ő maga szült volna…

158. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Bement. A szabadkéményes konyhában zsíros koromszag, főtt kukorica, sült tök és füstölődő sonka, kolbász szaga fogadták. A parányi szobában példás rend. Két ágy, szekrények, asztal, székek, s az egyik ágy mellett ófaragású bölcső. Tulipános ívű végén alig olvasható véset: Gáspár Mózes 1839; benne Gáspár Irma, született 1940-ben.
Vándorbölcső – gondolta Jancsi –, száz év alatt már az egész nemzetségünket körbevándorolta.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1839 · 1940
Timár_Krisztina I>!

Reggelre ezüstbe öltözött a tanyai világ. A fák ágait zúzmara ülte, s olyan volt a látóhatár köre, mint egy hatalmas kosár, színültig liszttel. Harangszó úszott felette, a kelő nap ezüstbe vonta, s Jancsi, aki a kazlak körül lépkedett befelé, mégsem ezt a tündéri látványt csodálta már, hanem a tanyai valóság felett töprengett. Bűzösen pislákoló petróleumlámpa, a földes szoba nyirkos-dohos hidegsége, a csomóba szorult testek gőzölgése, amit az ablakon díszlő rozmaringok illata sem tudott ellensúlyozni. Tanyára-szorultság, nyolc kilométerre a faluhoz, és nem negyven, talán ezer kilométerre a berettyóhalmi kollégiumhoz, ahol mégiscsak víz buzog a csapokból, cseng a telefon, a diák latinul idézheti Catullust, angolul Shelleyt, németül Goethét, és magyarul Szabó Dezső-i álmokat. Ha az Európa, akkor ez Ázsia, bárhogy is igyekszel szépíteni!
Messiássá kellett volna válnia, hogy ezt a szakadékot át tudja kiáltani, s mert csak ábrándos diák volt, lépreragadt madárként vergődött a fenekén…

56. oldal

Timár_Krisztina I>!

A mérgeszöld kukoricadzsungelek a végeláthatatlan országkert gyümölcsfáivá szépülnek, az aratógép a gépesített mezőgazdaság hírnöke, a póhalmi bérlőszövetkezet az új honfoglalás villanása, és ő, Gáspár Jancsi mindennek a jövőcsodának a gyalogapostola…
– Hó! – hallatszik a lovak mellől. – Miért nem figyelsz jobban, fiam? Legalább tíz kéve kötetlenül szóródott el utánunk. Mit mond Pali bátyád, ha meglátja?!

166. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Nincsen igazad, Jancsi. Erre magad is rájössz, ha ezt a két könyvet elolvasod. – S a hóna alá dugta Illyés Gyula Oroszországát és Mihail Solohov regényét, a Csendes Dont.
[…]
Tíz oldal után már szerette, takarodó múltával visszaszökött a tanulóba, s reggelig egy ültő helyében végig is olvasta…
[…] bár a könyv csonka, nincs befejezve […]

276-278. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Az ügyeletes tanár csak a villanyoltásra került elő, és szemlét tartott az ő hálójukban is.
– Hogy áll a ruhád a széken, Unghy? – kérdezte a kövér Lojástól. – Írd le ezerszer, hogy: Rend a lelke mindennek!
– A-négyzet plusz B-négyzet, egyenlő C-négyzettel… – hallatszott a háta mögül, mire dühösen megfordult.
– Ki morog itt, amikor én szobavizsgát tartok?
Sinka Jancsi felült az ágyon.
– Gáspár János, tanár úr, kérem. Amikor számtanóra lesz másnap, mindig hülyére magolja magát, és álmában felmondja a leckét…
A vasember meghökkent.
– Mindig így szokta?
– Mindig – kántálta az egész háló.
– BDEC-terület egyenlő ABDJ-területtel, mert alapjuk BD és magasságuk BC közös…
A tanár halkrafogott hangjába ismeretlen zönge keveredett…
– Idefigyeljetek, fiúk! – mondta. – Ha eláruljátok neki, hogy kihallgattam, mindnyájatokat beszekundáztatlak!
Betakarta az alvót, és lábujjhegyen kiosont a szobából…

33. oldal

Timár_Krisztina I>!

– Ugye Jancsi, te a papok nyelvin is tanulsz?
– Latinul is, Lajos bácsi.
– Napok óta azon töröm a fejem, hogy szidta a disznó Úristenemet a fronton Monti főhadnagy úr…
– Porcus a disznó…
– A nemjóját! Tényleg a porkodiómot szidta!
Kivágódott az ajtó, s két csendőr lépett be rajta…
– Mi van itt, népgyűlés? – kérdezte a járőrvezető.
– Búcsút szervezünk Szentkútra… – élcelődött Bucsa sógor.
– Ne marháskodjon, mert…
Valaki elkukorékolta magát, s a tanító védően előrébb lépett…
– Beszélgettünk, őrmester úr! – mondta, mire köszönni is megtanultak.
– Jó estét, tanító úr! További kellemes szórakozást!

51. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született
Simone de Beauvoir: A kor hatalma
Kertész Imre: Sorstalanság
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Kolozsvári Grandpierre Emil: Az utolsó hullám / Hullámtörők / Béklyók és barátok
Passuth László: Barlangképek
Gergely Sándor: Tiltott utak
Örkény István: Önéletrajzom töredékekben
Carlos Luis Fallas: Mamita Yunai
Vida Gábor: Egy dadogás története