Ismeretlen ​vizeken 62 csillagozás

Tim Powers: Ismeretlen vizeken

John ​Chandagnac bábjátékos, aki azért tartott Jamaicába, hogy bosszút álljon az apai örökségét elorzó bácsikáján, kalózok fogságába esik, és ott választhat: vagy beáll a martalócok közé, vagy halálnak halálával hal. Mivel megvan a magához való esze, megragadja a kínálkozó lehetőséget, és hamarosan Jack Shandyként próbálja állni a sarat kardpárbajokban, tengeri csatákban és vudu-varázslatok közepette a trópusi szigetvilág legsötétebb zugaiban.
Ám most újabb kihívással kell szembenéznie, mert a legendás Feketeszakáll toborozni kezd a legkönyörtelenebb kalózok közt, legyenek azok élők vagy akár élő halottak, hogy hétpróbás legénységével útnak indulhasson egy másik legenda nyomában: az Örök Ifjúság Forrása után kutatva.
Jack Shandynek minden jártasságára szüksége lesz a kardvívásban, a varázslásban, sőt még a bábozásban is, ha meg akarja szabadítani saját magát és szíve szerelmét a démoni Feketeszakáll karmaiból.

A többszörös World Fantasy- és Philip K. Dick-díjas… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828940 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Jó belépő Tim Powers agyába ez a könyv, a mester alighanem legegyszerűbb regénye, amely azonban szépen bemutatja, mi is a szerző titka: meghökkentő történelmi tényeket ölt egybe misztikus elemekkel, de úgy, hogy a kettő épp kiegészítse egymást. A történetet talán úgy lehetne jellemezni, mint a Black Sails sorozat és a Sötét Mersant regények találkozását, avagy a kalózélet realitása némi valóban működő bűbájosságban pácolva. Az Óvilágból kiszoruló mágia a karibi szigeteken éled újra, legalábbis arra a rövid időre, amíg a civilizáció ismét utol nem éri. Ennek megakadályozása pedig a kalózok és a bocorok (sámánok) közös érdeke. Az újrahangszerelt vudu toposzokba egyébként finoman adagolt kvantummechanika is keveredik, mert a mágia Powersnél sosem egyszerűen csak varázstudomány, hanem a természet törvényei kicsit más nézőpontból alkalmazva. Mindez pedig nagyon szépen rakódik rá a tengeri csatákra, lányszöktetésekre és a könyvben felvonultatott öntörvényű figurákra. Bár egy történelmi fantasy sem adná ennél alább!

Szentinel>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Hogy őszinte legyek, a mai napig meg tud döbbenteni, mennyire furcsán áll a Moly bizonyos könyvekhez. Erre remek példa az Ismeretlen vizeken. Hetvenhárom százalék?! EZ a könyv?! Jézusom…

Az Ismeretlen vizeken a 80-as években jelent meg Amerikában, és a maga módján erőteljes hatást gyakorolt a modern kalózos történetekre. A Monkey Island szellemi atyja erre a könyvre hivatkozott leginkább, mint ihletőre, és bár a Disney A Karib-tenger kalózai filmsorozata nem adaptálta a könyvet (az azonos címen készült film bevallottan nem azért készült), de a könyv nem egy eleme visszaköszön a filmvásznon. Emellett fantasynek sem utolsó, pláne mivel a történelmi fantasynek kiváló példája.

Adott egy John Chandagnac nevű bábos, aki a Lármás Carmichael nevű hajón utazik Jamaicába. A hajót azonban kalózok támadják meg, és a túlélés érdekében John csatlakozik hozzájuk. Mivel a franciás hangzású név kiejthetetlen a kalózok számára, Sanda Jack-re keresztelik, és eleinte mint szakácsot dolgoztatják. Jack közel kerül a legénység tagjaihoz, leginkább a kapitányhoz, Phillip Davieshez. Gyengéd érzelmek fűzik Elizabeth Hurwoodhoz, Benjamin Hurwood lányához, aki… nos, az Ismeretlen vizeken szereplőiről nem könnyű írni. Már csak azért sem, mert Tim Powers – hiába írt kalandregényt annak minden kliséjével – nem teszi egyszerűvé az elhelyezésüket. Szerintem egyszerűbb, ha kissé máshogy mesélek a könyvről és a szereplőiről.

A könyv egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy szereplőit nem lineárisan vezeti fel. Bedob egy prológust, ami olyan zavaros lett, hogy az ember értetlenül kapkodja a fejét. Majd egy teljesen más helyzetbe kerülünk, más szereplőkkel és helyszínnel. Ezt követően velük történik valami, ami ugyan megszokott volt a 16-17. század tengerein, de pont olyan kaotikusan van megírva, mint amilyennek egy kalóztámadás is tűnhetett anno. Akadnak karakterek, akik érthetetlen dolgokat cselekednek, ami csak tovább erősíti az olvasó szeme előtti lőporos ködöt. Majd aztán lassan, minden kitisztul, és utólag értjük meg a prológust. És ez a könyv későbbi részére is igaz lesz. Powers behoz szereplőket, eseményeket, narratívákat, melyek csak később nyernek értelmet. Emellett arra is számítani lehet, hogy a történet többször is meg lesz csavarva, és mikor az olvasó már azt hiszi, hogy nem érheti meglepetés, akkor jön épp a következő.

Ha az olvasó úgy érzi, hogy ezzel meg tud birkózni, akkor jön egy újabb prózai csavar: a részletes tengerészeti leírások. A fordítónak elismerésem. Nem elég, hogy a szöveget megtöltötte az eredetire jellemző élettel és erővel, de még arra is ügyelt, hogy Powers kutatómunkáját és szakzsargonokban szerzett jártasságát a magyar olvasók elé tárja. Kár, hogy engem untatott a tömérdek tengerész-hablaty. Aki viszont fogékony rá, annak igazi orgazmust okozhat a könyv ilyen téren. Ezen nehézségeket leszámítva a könyv egyáltalán nem élvezhetetlen. Az egyenlőtlenül vezetett sztori és a tengernyi tengerész-duma ellenére könnyen és gyorsan olvasható. Sok párbeszédes, és nem egy ezek közül nagyon jól van megírva. A szereplők maguk is megfelelően kidolgozottak, már ha az olvasó eljut odáig, hogy megismerje őket. John Chandagnac átalakulása Sanda Jacké, és a tettei mögött meghúzódó motivációk nagyon jól mutatják be, hogyan lesz egy álmokat dédelgető fiatalemberből hajókat kifosztó tengeri farkas. Ahogy arra számítani lehet, a szereplők árnyaltak, tehát nehéz közöttük jót és rosszat találni, ám talán éppen ezért az olvasó könnyen azonosulhat velük. Na jó, Sebastian és Leo valódi sz*rrágók.

Ehhez jön még hozzá a hiteles történelmi háttér (létező személyek és közismert mendemondák beleszövése a fikcióba) és a mágiarendszer fűszerezése. Persze nem egy Brandon Sanderson szintű mágiamogul ez a Powers, ám az ő általa megalkotott törzsi varázslás és annak módjai is jól kidolgozottak. Vannak szabályok, kivételek és következmények mindenkire vonatkozóan, aki mágiához nyúl. A halottakkal és a túlvilággal erősen összefüggő, vért, lőport és vasat alkalmazó varázslatok (na meg a zombik) elérik, hogy azok se csalódjanak, akik elsődlegesen ezért olvasnak fantasyt.

Az Ismeretlen vizeken egy nem elhanyagolható könyv, és nem is ajánlom, hogy elhanyagoljátok. Nem tetszett maradéktalanul, és messze nem mondanám tökéletesnek, de jóval magasabb százalék járna neki. Ugyanis messze a középszerűség fölött van. Egy jól összerakott, remekül átgondolt és megírt regény ez, ami nem csak kalózimádóknak és fantasyrajongóknak ajánlott, de bárki kezébe oda merném adni, aki egy jó kalandregényt szeretne a kezébe venni. Tessék elolvasni! (Megjegyzem, olcsón beszerezhető.)

RosszQtya>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Kicsit nehéz eldöntenem, milyen műfaj is ez a könyv. Alapvetően kalandregény lenne, de akár alternatív történelmi mű is, mert valós alakok is szerepelnek benne. Ugyanakkor viszont a sok-sok mágia miatt egy dark fantasy címke is illik rá. Szóval ez egy igen alaposan összerázott koktél lett, ami lehet nem mindenkinek ízlik, de én az első korty után már nem tudtam letenni. Van némi szerelmi szál is, de csak azért, hogy mozgatórugója legyen a főhősünk Sanda Jack-nek, és ezzel irányt szabjon a történéseknek, amik néha összekuszálódnak. Az élet és halál mezsgyéje csak egy vékony szaténfüggöny, amit a sors szele fúj hol egyik, hol a másik irányba, lehetővé téve, hogy a holtak éljenek, az élők pedig holtakká váljanak. Néha kicsit elvesztem a sok franciából kicsavart voodoo kifejezésben, de azért annyira nem volt vészes, hogy teljesen eltévedjek az ismeretlen vizeken. Érdekes volt összefutnom Báró Samedi nevével, akit még régen King Diamond mester által ismertem meg.(https://www.youtube.com/watch…)
Utalhatnék még itt filmre,sorozatra, amik sok mindent csentek ebből a könyvből, de talán ez felesleges is, mert a regény valójában nem analóg velük. Azt mondom, nem lett olyan jó, mint az Anubisz kapui,( https://moly.hu/konyvek/tim-powers-anubisz-kapui-i-ii) de nem csalódtam Powers-ben, én remekül szórakoztam ezen kalandokat olvasva.

Joshua182>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

”A kísértetek elég csúnyán gyötörtek akkoriban, és naponta kétszer-háromszor kellett innom lőport rummal.”

”Faljál be minél több májat, mazsolát meg véres hurkát, és akkor talán nem lesz olyan súlyos.”

Kalózok és mágia. Első pillantásra összemoshatónak tűnnek, ezt a kísérletet sem mondanám rossznak, de valahogy hiányzott belőle az a titkos összetevő, amivel igazán be tudott volna szippantani. Talán a „jóból is megárt a sok” elve érvényesül itt, a kalózkodás és a Karib-tenger világa önmagában egy varázslatos korszak, mágikus helyszín, kicsit szükségtelennek érzem voodoo-ból eredeztetett, de azt a történet során szinte minden tekintetben túlnövő mágiával megbolondítani, Feketeszakáll és a többi hírhedt szereplő legendáriuma sem szorult rá véleményem szerint a mágia által nyújtott további mélységre.
Helyenként persze működött a dolog, mert Powers jóféle mesélő és a humorával sincs gond, de a levitáció közepette a valóság szövetét tépkedő és gyűrögető varázslók engem időnként kizökkentettek. Pedig a szereplők háttértörténeteitől kezdve, a történelmi tények beolvasztásán át, a Karib-térség hitvilágának felhasználásáig bezárólag érezhetően próbált mindent ki- és összedolgozni a szerző, itt-ott talán túlzásokba esve. A mágia egyébként külön szót érdemel. Úgy a könyv kétharmadáig borzasztó kaotikusnak és önkényesnek tűnt az egész, a látszólagos esetlegessége miatt fura módon talán a kvantummechanikára emlékeztetett a természete leginkább, aztán megjelentek bizonyos szabályok, vagy legalábbis irányelvek, amelyektől jó pár kérdőjel kiegyenesedett, és ha logikus nem is, de érthetőbb lett a működése.
Összességében nem bántam meg hogy elolvastam, a történet érdekes, hangulatban is erős, mindössze az a bizonyos faktor hiányzott nekem belőle, ami a letehetetlen könyvek sajátja. Ennek ellenére tervezek beleszagolni az író további műveibe.

kacago_Morfinista I>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Tim Powers neve nem a sűrűn emlegetett szerzők közé tartozik Magyarországon. Lehet, sőt, talán kell(ene) is spekulálni azon, miért, azonban most ettől – terjedelmesebben – eltekintenék.

Rá lehet fogni arra, hogy Powers történetei túlságosan sok mindent gyúrnak együvé és a sok szálból nem mind jut holtpontra. Bennem ez az elvárás megütközést kelt, de értem az igényt a letisztázásra.

Az Ismeretlen vizeken egy dinamikus, akciódús kalandregény, ami a 18. században játszódik a Karib-térségben. Szereplői jobbára törvényen kívüliek, kalózok, helyi lakosok.

Az Újvilág találkozása a régivel, a még meg nem tört szokások keverednek össze a szerencselovagok és egyéb kétes elemek haszonleséseivel, csíntevéseivel, és kevésbé törvényes cselekedeteivel. Mindezt nyakon öntve az erőszakosan benyomuló, rendszerező és hierarchizált társadalom felállítását szorgalmazó keleti erők igyekezetével. Hiába, a decens teázás és a dekórum megtartása minden korban fontos.

Turbulens időszak, ami egyszerre jelentette az örök élet utáni vágyakozást (vagyis beláthatatlan időre kinyújtva az emberi létet) és az adatott élethossz boldogságkeresését (vagyis megtalálni a másik felünket, akivel tartalmasan leélhetjük az életet).

Főszereplő John Chandagnac – Sanda Jack –, akinek bábjátékosi tudása hasznára válik, noha a játékmester egyértelműen a rettegett Feketeszakáll.

Élveztem a mozgalmasságát a regénynek, azt, hogy nem lóhalálában, de dinamikusan és érthetően adagolja az információ(ka)t. A kötet ’88-as, ennek fényében (is) érdemes forgatni. Ahogy korábban előttem megjegyezték, egyszerre szolgált inspirációként a Monkey Island játéksorozathoz (az első rész ’90-es) és a A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című filmhez.

Meg kell még jegyeznem, hogy azt is szerettem, ahogy a regénybe Powers a fantasztikum hatalmas kelléktárából merít, minden részletnek megadva azt, ami kell.

Shanara>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Rögtön az elején meg kell említenem, hogy a filmnek és a könyvnek néhány nagyon apró momentumon kívül semmi köze nincs egymáshoz. A legszörnyűbb az, hogy a fülszövegnek sincs köze a könyvbeli eseményekhez. Mindezek ellenére nagyon tetszett a könyv. Az író stílusát szoknom kellett, de aztán gyorsan fogytak az oldalak. A történet nagyon összetett és pont ezért mindenki talál benne valami olyat, ami miatt tetszeni fog neki. Számomra ilyen volt a vudu és a tengeri csaták leírása. A történet karakterei is jól sikerültek. Jack az elején inkább nyápic és hirtelen, de viszonylag hamar szerethető figura válik belőle, akiért érdemes az olvasónak izgulnia, a történet legvégén pedig sajnáltam magára hagyni és elbúcsúzni tőle. Kedvenc kalózom Phil Davies lett, az éles eszű és ravasz kapitány. Feketeszakáll amolyan igazi vudu nagymestere figura és önző karakter, de valakinek ilyennek is kell lenni.
Olvasmányossága és izgalmai mellett nagy előnye a könyvnek, hogy nevetni is lehet rajta. Szerettem a kalózok helyenként nyers és kifordult humorát. Az egész történetet áthatja a misztikusság, a szereplők mindennapjait a babona és a szertartások határozzák meg. Vudu szertartásoktól, holtak feltámasztásától , zombiktól hemzseg az egész könyv. Helyenként elég véresre sikeredett jelenetek tarkítják a tengeri csatákat, üldözéseket és egyéb hatalmi játszmákat. A cselekmény olyan volt számomra, mint a tenger: hullámzott. Az eleje nehezen indult, aztán kifejezetten érdekes volt, majd megint elcsendesedett, a vége felé felpörgött. A könyv végével az volt a bajom, hogy olyan hirtelen lett vége.
Ami igazán nagy előnye a könyvnek, hogy egy teljesen más világba repített, kikapcsolt olvasás közben. Ködös téli napokon pedig jól esik a Karib-tenger napsütötte tájain kalandozni.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/01/tim-powers-ismer…

Profundus_Librum>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Milyen maga a regény? Először is roppant jó! Lőporfüstszagú, kardcsörtetős, helyenként kifejezetten véres (és talán valaki, aki nem olvasott még hasonló stílusú könyvet már erőszakosnak is mondhatná), szórakoztató, tele váratlan fordulatokkal, tengeri, szárazföldi – és szinte – túlvilági kalandokkal. A nyelvezet igényes, szépirodalminak azért nem mondanám (még jó, hogy nem is volt elvárás), de a leírások és jellemzések, karakterábrázolások sokszor nem feltétlenül a várt módon szépek, virtuózak, néhol szinte költőiek.
romantikus szál nem domináns, erőltetett, még ha Jack motivációját ez is adja, inkább megmarad a mélyben dolgozó, a hősünk lelkületét fűtő anyagnak. A hősszerelmes – úgynevezett nyálas – történeteket kerülők (mint én is) sem találnak majd benne kivetnivalót. A manapság boltokba kerülő – általánosítok persze – könyvekhez képest meglepő a szexjelenetek (majdnem) teljes hiánya. Jobban belegondolva, szerintem még csak egy – akár véletlen – puszika sincs az egész könyvben!

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/09/tim-powers-i…

Shinzo>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Már napok óta befejeztem, de ehhez bizony kellett idő, hogy leülepedjen és megpróbáljam kifejezni, mit is érzek iránta. Hogy mit? Hát elég heves reakcióim voltak utána :D A végén majdnem falhoz csaptam, annyira felhúzott egy-két „azt hittem majdnem visszatérő” szereplő – és nem! nem Ő (de konkrétabbat nem írok, az már erőteljes spoiler lenne).

Szubjektíven… sokkolóan és őrületesen jó volt, egy új színt hozott az eddig olvasottaim közé. Szinte tuti, hogy egyszer még újra fogom olvasni.
Objektíven… most komolyan, hogy tudnék erről így írni?
Lehet, azért van ez, mert még sose olvastam kalózos történetet (legalábbis nem rémlik). Ez pedig vérbeli volt a javából, olyan amilyennek mindig is elképzeltem. (És itt megjegyzem, hogy nem láttam a filmet, amit állítólag készítettek belőle, vagy ennek hatására.)
A történet kicsit nehezen indult, szokni kellett a számomra fura hajózási és egyéb „szak”-kifejezéseket, és hát nem mondom, hogy a végére profi lettem, de biztos ami biztos, utánanézek majd egy-kettőnek. Ezt leszámítva élveztem minden sorát. A karakterekkel sem volt semmi gond, bár egyikük sem lopta be magát a szívembe, az író viszont igen, úgyhogy jövőre már beterveztem az Anubisz kapuit. :)

/És még egy apró „poénos” megjegyzés: szerintetek valahányszor szembejött velem a hunsi kanzo kifejezés minek olvastam? :D Bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni :)/

1 hozzászólás
csartak P>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

„A tenger és a széljárás olyan amilyen. Vagy alkalmazkodik hozzá az ember hajója, vagy elsüllyed.” Sanda Jack
Én is ezt éreztem, jobb volt, rosszabb volt, mélypont, csúcspont.. Szakaszos, mintha egy sorozat darabjait jelentenék a fejezetek… Tim Powers nagyon jól ír, a részletesen kidolgozott képi világ, karakterek segítettek, hogy belemerüljek a vodun mocsárba, tengerbe. Na de ki kell mászni, evezzünk más vizek felé.

Drazsi>!
Tim Powers: Ismeretlen vizeken

Jó kis kalandregény lett ez a könyv, egy tökéletesen eltalált kalóztörténet.
Powers szerintem tökéletesen vegyíti a mágiát a kor gondolkodásával (már az Anubisz kapuiban is jól csinálta). Néha kicsit leült a sztori, de egyébként nem volt vele baj. Várom a folytatást.


Népszerű idézetek

Lana_>!

Mit tudom én; süt a nap, és van rumom… Majd holnap fájdítom a fejemet a holnap gondjaival.

285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rum
Gridranger I>!

– Minden kész?
– Mondjuk, hogy igen, Phil – közölte idegesen vigyorogva Sanda. – Túlságosan sok az ember, szinte semmilyen ellátmányt nem viszünk magunkkal, a kötélzetet csipeszek meg spárga tartja egyben, a navigátor pedig egy félkarú holdkóros, aki egy dobozban lévő levágott fejtől veszi az útirányt.
– Kitűnő – biccentett Davies. – Remek munka. Tudtam, hogy a megfelelő embernek adtam a fedélzetmesteri posztot.

16. fejezet

Shanara>!

Minden csapásból van kivezető út, kivéve a legutolsót.

324. oldal (Metropolis Media, 2011)

Hush_Campo>!

– Soha ne kövesd el azt a hibát, Jack, hogy azt hiszed, Lót ezek között sikerrel járna!

Hush_Campo>!

A tér vagy az idő parányi kiterjedésű darabjaiban van valamiféle ingadozás, kitolódik a meghatározás, és a valóság olyan képlékeny, akár a félig főtt tojás.

Hush_Campo>!

Tehát, az esélyek mindenütt konzisztensek és nyomasztó erővel állnak Newton mellett. Itt azonban nincs ilyen konzisztencia. Noha a végösszegük megegyezik a többi helyével, itt mégis sarkítottan vannak jelen. Ebben a talajban a rugalmasság, a bizonytalanság ismeretlen fogalom, éppen ezért rengeteg van belőle a levegőben. Az, amit faggattunk… személyiség iránti hajlandóság: az öntudat valószínűsége.

Shanara>!

Ha nem tetszik a földre hulló penny ötlete, nézz inkább úgy rá, mintha a talaj sietne, hogy ütközzön a mozdulatlan érmével […]

312. oldal (Metropolis Media, 2011.)

1 hozzászólás
Lana_>!

A tiszt már megszólalt volna, azonban Csupaháj földrengésszerű mormogása beléfojtotta a szót.
– Nem hallok. Siket vagyok – közölte.
A férfi elsápadt és a feletteséhez fordult.
– Istenem, uram, azt mondta: „meghaltok, sírelhagyók”!

374. oldal

Hush_Campo>!

Jobb, ha az ember törvényenkívüli és van célja az életének, mint ha rendes polgár, és nincs.

Belle_Maundrell>!

– A világon van néhány igencsak furcsa szörnyeteg, és legjobb, ha azok mellett marad az ember, akiket már meghívott korábban egy italra.

228. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak
Madeleine Roux: Gyülekező árnyak
Victoria Aveyard: A kettétört kard
R. A. Salvatore: A félszerzet ékköve
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Robin Hobb: Bűvös hajó I-II.
Dan Simmons: Terror