Anubisz ​kapui I-II. 52 csillagozás

Tim Powers: Anubisz kapui I-II. Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ősi, egyiptomi mágus, akinek hatalma képes megváltoztatni az egész világ történelmét!

Napjaink milliárdosa, aki rejtélyes módon visszautazik Angliába, 1810-be!

Egy testek között vándorló vérfarkas, aki ölni is képes, csak hogy megőrizhesse titkát!

Lord Byron, akit arra programoztak: gyilkolja meg György Királyt!

És a történet hőse, Doyle Professzor, akinek fogalma sincs, mibe csöppent, amikor elvállalja Coleridge tanítását…

A VALAHA SZÜLETETT LEGJOBB TÖRTÉNELMI FANTASY, MELY MÉLTÁN LETT A RAJONGÓK MILLIÓINAK KEDVENCE!

Eredeti megjelenés éve: 1983

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A fantasy nagymesterei Valhalla Páholy

>!
Szukits / Valhalla Páholy, Budapest, 2002
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639238457 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Szukits / Valhalla Páholy, Budapest, 2001
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639238430 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

George Byron · Samuel Taylor Coleridge


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Ez vagány volt. Testrablós ÉS időutazós!

Nagyon ravasz könyv, izgalmas is és pörgősen olvasható, ugyanakkor nagyon kell hozzá az agy (főleg a memória-modul), és jól meg is lehet rajta párszor lepődni.
Mindez a XIX. századi Londonban (az nekem mindig tuti recept), mindenféle költőkkel, farkasemberekkel (haha), koldusokkal, egyéb fura szerzetekkel.

Roszka>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Akkora elvárásom volt ezzel a történettel, nem is tudom miért. Végül is magammal szúrtam ki, mert csalódtam a túlzott elvárással. Megfosztottam magam attól, hogy élvezzem a történetet. Nagyon nyögvenyelősen olvastam, alig vártam, hogy vége legyen.
Pedig nagyon jó történet, bár nagyon kell figyelni mikor, melyik időben, vagy ép hol vagyunk. No meg azt is, ki, kinek a testében van.
(Azon is berágtam, hogy a könyv maga két kötetes, két különböző évben jelent meg, de az olvasást csak így lehet jelölni, mintha rögtön újra olvastam volna, mivel az oldalszámot nem vonták össze.)

Dominik_Blasir>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Hogy én mennyivel jobban jártam volna, ha nem Az idő térképe után nem sokkal olvasom! Így ugyanis már egy kicsit sok volt a viktoriánus meta-játékból.
De ha elvonatkoztatunk (az amúgy zseniális) Palmától, és szemügyre vesszük (az amúgy szintén zseniális) Powers-t, akkor nagyon érdekes dolgokra bukkanhatunk. Nagyon bírtam az elborult világképét, az eltűnő mágia következményeit, a földalatti, koldusokkal benépesített Londont, az idővel való játékot, a korabeli irodalmi mókázásokat (érdemes rákeresni Ashbless-re is), az egyiptomi kötődést, no meg azt, ahogy egymásba fonódnak az események, ahogy karaktereivel játszik – tulajdonképpen mindent. Amit annyira nem, az az utolsó bő száz oldal, ahol mintha már nem egészen tudta volna, miként kerekítse le a cselekményt, ettől kissé elkapkodottnak éreztem, nem illeszkedett annyira a korábbi ritmushoz.
Egyszer még jó lenne újraolvasni – valamikor, amikor kevésbé vagyok telítve viktoriánus korral.

kvzs P>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Bevallom, hogy semmit nem tudtam a könyvről azon kívül, hogy mi a címe, és hogy sokan szeretik (a fülszöveget sem olvastam), ezért nagyon nem erre a történetre számítottam. Az elején kicsit furcsa is volt, nehezen helyezkedtem bele a történetbe, a kor(ok)ba, az egyedi mágia világába. Szerencsére hamar elkapott a könyv hangulata, és onnantól rettenetesen élveztem a groteszk, parodisztikus Londont, a zseniális időhurkokat, és a játékot a valós irodalmi alakokkal, és történelmi eseményekkel. Ami viszont végig zavart, hogy nem nagyon találtam fogódzót a mágiájához, és túl sokszor gondolkoztam így el a hogyanokon.
A döccenőink ellenére azonban maximálisan egyet tudok érteni a könyv rajongóival: ritka az, aki ennyire zseniálisan tud zsonglőrködni a korokkal, a szereplőkkel, az időutazás buktatóival, és a valóság és fikció keverékével.

Shanara>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

„Érdekes, nagyon érdekes ez a könyv, amelyet nyugodt szívvel ajánlok minden fantasy rajongónak – még annak ellenére is, hogy a magyar kiadás minőségével, a regény szöveggondozásával nem igazán vagyok elégedett. Ha az olvasás közben tapasztalt apró kellemetlenségeket félreteszem, akkor el kell ismernem, hogy a történetvezetés zseniális, bár ezt a kötet elején még nem egészen így gondoltam.”

„Annyi minden van ebben a regényben, annyi minden keveredik benne és teszi összetetté, teljessé a cselekményét, hogy mindegyiket meg sem lehet említeni – kifejteni meg még úgy se, mert akkor lényeges információkat kellene elárulnom, és azt nagyon nem akarom. A sok szálon futó, időben folyamatosan ugráló cselekmény miatt a történet valóságos időparadoxon paradicsom, de a szerző olyan fantasztikus érzékkel kezeli ezeket, hogy a rengeteg szereplő és dátum ellenére is érthető, teljességgel logikus a történet. Bár az elején nehezen kapott el a regény hangulata, egy idő után már kifejezetten élvezettel rakosgattam egymás mellé az újabb és újabb információdarabokat, de az időutazásnak köszönhetően az utolsó mozaikdarabok még így is csak a legvégén kerültek a helyükre, csak akkor állt össze a teljes kép – nincs mit tenni, gyengém az ilyen típusú történetvezetés.”

"Ha valakinek nem lenne elegendő az időutazás és az abból fakadó bonyodalmak, akkor ebben a regényben rengeteg irodalmi utalásra (Samuel Taylor Coleridge, George Byron), ősi egyiptomi mágiára lel, valamint a misztikus szertartások, illetve az 1800-as évek eleji London részletes leírását is megtalálja – mindez tökéletesen elegyítve, egymást teljességgel kiegészítve és támogatva jelenik meg a lapokon. (…) Ennek a történetnek ülepednie és érnie kell, akkor lesz igazán élvezetes, zsenialitása akkor bontakozik ki teljes egészében.
Mit is mondhatnék még ezek után? Ha valaki kedveli a fantasyt, akkor ezt a regényt mindenképpen olvassa el, mert biztos vagyok benne, hogy megtalálja benne azt, ami a kedvére való lesz. Hogy el fogom-e még egyszer olvasni? Biztosan. Még az is lehet, hogy többször is.. (…)."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/10/tim-powers-anubi…

2 hozzászólás
Noro >!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Ez a regény azon kevesek közé tartozik, amiket nem tudok megunni. Tim Powers fog egy csomó történelmi anomáliát és furcsaságot, és ír belőlük egy olyan történetet, hogy az olvasó szinte már hajlandó elhinni, hogy valóban ez lehet a magyarázat. Ezúttal a brit romantikus költőkből: Lord Byron leveleiből és Coleridge ópiumos látomásaiból indul ki – és ilyen alapon tulajdonképpen az Anubisz kapui a fantasy Hyperionja ;) Ezeket aztán összekapcsolja az egyiptomi és brit történelem néhány különös eseményével. Közben olyan hiteles atmoszférát teremt, hogy az ember már rákeresne a Táncoló Majom rejtélyre vagy Ashbless verseire, hátha csak ő nem hallott róluk.
(És az utóbbiakat meg is találhatja, de ez már egy IRL konspiráció része… :D)

Más szerző megelégedne azzal, hogy – például – frappánsan öszeköti az ősi Egyiptomot a vérfarkas legendakörrel, vagy gótikus horrort kanyarít a dickensi stílusban ábrázolt londoni alvilág köré, de Powersnél ezek csak részei egy mozaiknak. Még sokadik olvasásra is lehet találni olyan apró utalásokat, amiket nem rág a szánkba, de egyszer csak bevillan, hogy mire is gondolhatott. (Például miről is volt híres ekkoriban az angol király?) Ráadásul remekül bánik az időhurok-paradoxonokkal (az olyan időutazós jelenetekkel, ahol csak végén áll össze az eseménysor, akkor viszont minden apróság a helyére kerül), és ezeknek én személy szerint nagy rajongója vagyok. Mindezt pedig úgy éri el, hogy sem a cselekményt, sem a hangulatot nem kell holmi magyarázkodás kedvéért beáldoznia.

4 hozzászólás
B_Petra>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Az Anubisz kapui számomra tipikusan az a könyv ami kellemesnél jóval nagyobb pozitiv meglepeést okozott, és e mellett olyan könyv ami felkeltette az érdeklődésem és utána olvastam a benne szerpelő motivumokra, vagy éppen történelmi szereplőkre is.
Nem kis meglepetésre, például a Samuel Taylor Coleridget pont olyannak képzeltem el a könyv alapján amilyenek a róla készült portrék, a kelekótya Byront pedig megmosolyogtam. Érdekes izt adtak a könyvnek a benne szereplő költemények, bár saját bevallásom szerint semmi érzékem a költészethesz, elismerem van varázsa.
Egyik nagy kedvencem az időutazás mint téma, és én itt nem is találtam logikai hibát, lenyűgözően operált vele az iró. Alepvetően egy zseniális könyvnek tartom mind a sci- fi mind a fantasy elemekkel való zsonglőrködés nagyon kidolgozott, jól sikerült.
A kliséktől eltekintve, mint például az álcázott női karakter, vagy a jól elhejezett szörny alak, a hős aki minden hejzetből kiverekszi magát, a cselszövés, a politikai mahinációk, a cigányvajda varázslatai, a groteszk korcsok, az egyiptomi utalások, a természetfeletti és minden furcsaságot jól adagolva, szórakoztatóan és pörgősen kaptam.
Nem ismerem az irót, és más műveit sem, meg is lepett, kapcsolata P. K. Dick-el, és, hogy róla mintázta a Valis David-ét.
Nem tudom nem megimliteni William Ashblesst, fiktiv vagy sem, zseniális, és nagyon szimpatikus.

ftamas>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Óvatos voltam a könyvvel, mert nem tudtam mit várhatok tőle. A leírásából és az ajánlókból olyannak tűnt, mintha túl sok minden lenne belesűrítve. Ezzel szemben, bár nem az elején, de teljesen elvarázsolt.
Powers fokozatosan tárja elénk a birodalmát, megismerjük a korabeli Londont, legalább is annak az utcáit és az árnyékos helyeit, de ezzel párhuzamosan belevezet egyre mélyebben a misztikum világába és mindezt úgy teszi, hogy egyre fokozza a hangulatot és a vége felé szinte már letehetetlen a könyv. Kíméletlen a karaktereivel minden oldalon. Szerintem nagyon jó és egyben nagyon hangulatos könyv, teli fordulatokkal, amelyeket zseniálisan ír meg. Aki egy ilyen könyvet tud írni, az jó író, úgyhogy Powers minden könyvét elolvasom, amelyek megjelennek magyarul.

3 hozzászólás
vicomte P>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Az idei első újraolvasásom, ami kilenc évvel az előző után sem okozott csalódást.
Bár gőzgépek nincsenek benne, de a 1800-as évek elejének milliője és a stílus miatt nem véletlenül tartják ezt a regényt a steampunk egyik alapművének.
A történet meglehetősen csavaros; egyszerre van benne jelen az időutazás kauzalitási problémája, némi posztmodern játszadozás a szerzői identitással (a főszereplő valójában az író költői álneve) az egyiptomi eredetű mágia és a dickensi Anglia nyomora és hisztériái.
S mivel a szerző nagyon alapos és a forrásokat intelligensen és tisztelettel kezeli, ezért a könyv egyszerre tud szórakoztató pulp és filozofáló regény lenni. S bár ez látszólag szentségtörés, de a korabeli romantikus költészet és a bizarr, gótikus horror ugyanolyan jól megfér itt is egymás mellett, mint annak idején a Shelley házaspárnál.
Egyetlen problémám volt a könyvvel, hogy a történetszövést kissé egyenetlennek érzem. Sajnos néha az is előfordul, hogy némileg leül a cselekmény, amit csak valami dramaturgiai fogással (véletlen, hirtelen megvilágosodás) lehet újra felpörgetni, de ez sehol sem zavaró mértékű, úgyhogy inkább csak kis szépséghiba, mint komoly bosszúság.

RosszQtya>!
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

A borítóból ítélve egy középszerű könyvre számítottam, de örök hála Toth-nak (Dzsehuti ), ez egy remekbe szabott mestermű a fantasy irodalom palettáján. Döbbenet, hogy több mint harminc éve írta az író, és mégis nagyon mainak tűnik.Valószínű, hogy ez annak is köszönhető, hogy a jelenkorban nem igen játszódik, annál inkább a 19.századi Angliában, amely kort én nagyon kedvelem. Ámbár az író által ábrázolt Anglia nem az amit én megszoktam például A. C.Doyle-tól, sőt sokkal inkább olyan, mintha egy Tim Burton filmet „olvasnék”. Egyszerűen zseniális annak ellenére, hogy sokszor teátrális is egyben. Nem is tudom eldönteni, hogy mi a fő mozgatórugója a történetnek, az időutazás vagy a mágia. A karakterek nagyon tetszettek, még a nem túl hangsúlyosak is. Egy szó mint száz, ez a könyv bekerült a kedvenceim közé. Több Tim Powers-t a molyoknak!


Népszerű idézetek

Noja_moly>!

– Mi az a pandemónium? – suttogta valaki hátul.
– Egy hangszer – válaszolta egyik társa. – Tavaly hallottam egyet a vásáron, ahol harmóniumot árultak, amikor megnéztem a nővérem fiát, aki a csembalóján játszott.
– A micsodáján?
– A csembalóján.
– Uramisten. És az emberek pénzt fizetnek azért, hogy ezt megnézzék?

II. kötet, 89. oldal

Noro >!

– Isten a tanúm, a mai időkben fikarcnyit sem ér költőnek lenni. Jómagam a cselekvést részesítem előnyben – májusban átúsztam a Hellészpontoszt, Szesztosztól Abüdoszig, és büszkébb vagyok erre a tettemre, mint bármelyik irodalmi sikeremre.

II. kötet, 85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Byron
Noro >!

Ashbless elmosolyodott, és – nem először – eltöprengett azon, vajon Coleridge igen kései versei közül – különösen a „Limbo” és a „Ne plus ultra” esetében – vajon melyek táplálkozhattak a homályos emlékből, melyek megmaradtak az 1811. év áprilisának egyik éjszakájából. Néhány sor mindenesetre nem hagyta nyugodni, mint például a „Nem akad szívnek tetsző látvány Limbo mélyében, Falakkal körülzárva, szellemeknek börtöne…” vagy az „Ó, legmélyebb éjszaka! Fénynek anti-tézise!… Sűrűvé olvadt sötétség, pokolmélyi fergeteg…”

II. kötet, 244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Samuel Taylor Coleridge
RosszQtya>!

A fakó, ráncos kezet mindenhol sörteszerű borosta borította.
– Ez Kutyafejű Joe ! – jelentette ki Maturo.
– Micsoda? – sivította Crank idegesen. – A mesebeli farkasember?
– Nem farkasember. Hanem a legborzalmasabb gyilkos, aki valaha is London utcáin járt.

1 hozzászólás
Noro >!

A hosszú asztaloknál összegyűlt koldusok a korabeli öltözékek paródiáiban pompáztak; akadt itt foltozott, de makulátlanul tiszta és ünnepélyes szalonkabát meg fehér kesztyű, a Lecsúszott Úriemberek öltözéke, akik – néha az igazságnak megfelelően – azt állították, hogy jó családból származó arisztokraták, akik a pénzügyi nehézségek vagy az alkohol miatt zuhantak ilyen mélyre és ezzel keltettek szánalmat a járókelőkben. A kék inget-nadrágot, kötélből font övet és vízhatlan tengerészkalapot viselő férfiak – utóbbi ruhadarabon kifakult aranybetűkkel egy-egy hajó neve díszelgett – a Hajótörött Tengerészek voltak, akik komédiákból és filléres balladákból tanult tengerész-kifejezésekkel tűzdelték tele beszédüket; a turbánok, fülbevalók és szandálok a Nyomorgó Hindukhoz tartoztak; az állítólagos sújtólégrobbanásban megnyomorodott bányászok koromfekete arccal pompáztak; és természetesen akadt itt pár névtelen, gyakorló koldus is különböző rongyokban.

I. kötet, 129. oldal

2 hozzászólás
Noro >!

Ifjúság, Természet, istenek kegye
Lámpámat olajjal töltötték tele
De Romanelli erősebb volt nála
Egyet fújt csak s elaludt a lángja

– Lord Byron

I. kötet, 223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Byron
Noro >!

Megerősítésképpen felemelt egy ón söröskupát az egyik asztalról. Na, Benner, gondolta, miközben felemelte és és jól megmarkolta az ivóalkalmatosságot, remélem képes voltál erre. Ökle megszorult a kupán, még a bütykei is belefehéredtek – a zsivajgás elhallgatott, és mindenki, még a fogadós is érdeklődve nézte, mire készül – aztán kétszeres erővel szorította tovább, és közben érezte, hogy minden egyes rovátka és mélyedés az ujjbegyébe váj; karja egészen a válláig fájdalmasan megfeszült és vadul remegett… de a kupa nem engedett.
Pár másodpercnyi haszontalan küszködés után abbahagyta a haszontalan erőlködést, és finoman visszatette a kupát az asztalra.
– Igen kiváló mestermunka – motyogta.

II. kötet, 15. oldal

Noja_moly>!

Doyle szemügyre vette a férfi sovány arcát, amit mintha vésővel faragtak volna ki, és idegességében megpróbálta elképzelni valamilyen otthonos, kedves cselekedet közben, mondjuk miközben macskát simogat. Nem járt sikerrel.

II. kötet, 102. oldal

Noro >!

A noteszt szorongató idegen buzgón jegyzetelt gyorsírással, és Doyle-ban most tudatosult, hogy ő lehet az a tanító, akit Darrow említett múlt éjjel. Irigykedve bámulta a füzetet; ha a szerencse velem van, gondolta, százhetven év múlva ráteszem a kezem arra a füzetre. A férfi felnézett, elkapta Doyle pillantását és elmosolyodott. Doyle bólintott, majd gyorsan elfordította a tekintetét. Ne bámészkodj, gondolta dühösen – jegyzetelj tovább.

I. kötet, 78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Stephen King: Végítélet
Anne Rice: A múmia
Seth Grahame-Smith: Abraham Lincoln, a vámpírvadász
Matt Ruff: Lovecraft földjén
Stephen King: A halálsoron
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Robert McCammon: Egy fiú élete
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Katherine Arden: Apró terek