A ​földrajz fogságában 93% 270 csillagozás

Ebben a könyvben az a fantasztikus, hogy egyfelől egy nagyszerű, a teljesség illúzióját lehelő szöveg a világpolitika kérdéseiről, mégpedig olvasmányos köntösben, aminek köszönhetően a laikusok is bátran kézbe vehetik. Másfelől pedig egy olyan szemléletet visz a geopolitikába, ami a rutinos, ujját a világesemények érverésén tartó olvasót is képes új meglátásokkal megörvendeztetni. Marshall megközelítésének lényege, hogy maga a földrajz predesztinálja az államokat, népeket és vezetőket arra, hogy bizonyos döntéseket meghozzanak – egy olyan stratégiailag fontos magaslat például, mint amilyen a Golán-fennsík Izrael és Szíria határán, eleve, a maga fizikai ottlevőségénél fogva garancia arra, hogy az adott országok időről időre megkíséreljék akár fegyverrel is birtokukba venni, már csak azért is, nehogy a másik ország előzze meg őket. Ugyanez a helyzet áll fenn vízgyűjtő medencék, hajózható folyók, nyersanyagban gazdag területek, meleg vizű kikötők és tengerszorosok relációjában – következésképpen maga a földrajzi egység az, ami magában hordozza a konfliktus, a felemelkedés vagy hanyatlás ígéretét. Ilyen szempontból ez egy monokauzális kötet – vagyis mindent, de tényleg mindent a földrajz jelenségeiből kíván levezetni –, amiből következik persze, hogy időnként egyszerűsít, szisztematikusan csoportosítja az érveket, és szinte teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a döntéshozók akár dönthetnek máshogy is, mint amit a geográfia sugalmaz nekik. (Meg aztán biztos észrevettétek már, hogy egy eseményt utólag mindig sokkal egyszerűbb levezetni az általunk fontosnak tartott okokból, mint ugyanezt az eseményt megjósolni előre, ugyanezekből az okokból. Hm, érdekes.) Ugyanakkor ez a szemlélet tényleg nagyon sok új elemet hoz be a geopolitika tudományába, olyasmiket, amelyekre ugyan már gondoltunk, de ilyen nagy, organikus egységbe foglalva még sosem láttuk őket.

Marshallnak van egy hűvösen ironikus, tárgyilagos stílusa, amivel elfogultságtól mentesen képes vizsgálni az államok döntéseit – ami nem is csoda, hiszen ha egyszer a földrajz kényszeríti az országokat bizonyos döntésekre, akkor tényleg nem sok tere marad a moralizálásnak. A tíz világtérkép, melyet elemzésre kiválaszt, nagyjából lefedi az ismert világot, a tíz esszé pedig, amit hozzá kerekít, mind meglehetősen áptudét*, és nagy szakmai éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Külön öröm, hogy Marshall nem hagyja, hogy befolyásolják a fotel-geopolitikai stratégák által hangoztatott klisék (pl. „Az amerikai világrendnek vége! A kínai évezredbe léptünk!”), hanem mindig következetesen saját elméletére támaszkodik – ez is logikus, ha belegondolunk, hogy a földrajzot nem írja fölül még a drasztikus GDP-növekedés sem: Kína kijárata a világtengerekre továbbra is más országok jóindulatától függ, az USA pedig, problémák ide vagy oda, földrajzi értelemben továbbra is ideális helyzetben marad.

Összességében tehát erősen ajánlatos olvasmány geopolitika iránt érdeklődőknek – benne van a lehetőség, hogy Kissinger vagy Brzezinski munkáihoz hasonlóan a téma klasszikusa legyen. Különösen, mert olvasóbarátabb náluk – páratlanul jól tagolt és elemeiben kifejezetten szórakoztató könyv.

* Bár nyilván ezt a nagy észak-koreai – amerikai egymásra borulást nem látta előre… mint ahogy szerintem senki se. Hogy a világ két legtrendibb hajú vezetője egyszer csak nem atomrakétát lő ki egymásra, hanem haverkodásba bonyolódik.

A világ jelenlegi állapotában bármelyik földrészt is nézzük, szinte lehetetlen az, hogy ne tájékozódjunk. Töméntelen mennyiségű információ és fals információ áramlik be a mindennapokba háborús helyzetekről, politikai és gazdasági eseményekről úgy, hogy ki sem lépünk a településünk határaiból. Kína, Japán, Amerika és Alaszka pusztán azért mert hallunk róla elérhető közelségbe került az egyszerű emberek számára is. Úgy vitatjuk meg Kína nagyhatalmi törekvéseit, vagy a Gázai Övezetben élők helyzetét, mintha bármikor is láttuk volna ezeket a helyszíneket. Közösségi oldalak, internetes portálok, televíziók, újságok, és könyvek ontják napi szinten ellenőrizetlenül a híreket, és egy idő után teljesen törvényszerűen veszünk el valóság és a hírek útvesztőiben. Talán sosem volt még ilyen fontos az elfogulatlan, tényszerű és hiteles tájékoztatás.
Tim Marsall könyve, amellett, hogy kívülállóként tárgyalja a világ jelenlegi helyzetét, új nézőpontokat nyit.
Nekem talán a legmeghatározóbb élményem az volt az olvasás során, hogy még sohasem láttam ilyen komplexen a világot. Sok információ megvolt már valahol, néhány teljesen hiányzott, de összességében eddig az országokat, és a földrészeket is teljesen külön értelmeztem. Oroszország az Oroszország, Amerika meg Amerika. Erőviszonyok, kölcsönhatások és nyilvánvaló területvédelmi tényezők alapján még sohasem tekintettem rá a világra (a térképekre sem). Sohasem gondoltam át azt, hogy a síkságok megtámadható területet jelentenek, hogy a kikötők stratégiai fontosságú katonai bázisok is lehetnek, és hogy a lakatlan szigetek feletti uralom is jelenthet erőfölényt. Sohasem gondoltam a politikai döntésekre úgy, hogy kényszerhelyzet is szülheti. (Tudom, hogy ez az én naivitásom, de azt hiszem nem vagyok vele egyedül.)
Nemrég az ukrán-orosz háború (mondjuk ki: háború) kapcsán Sz. Bíró Zoltán előadását hallgattam, és meglepő (vagy épp természetes) módon ugyanazokat a következtetéseket vonta le Oroszország kapcsán, amit Tim Marshall csak politikai és történelmi nézőpontból. A megközelítés viszont teljesen más volt. Az érdekesség, hogy a könyv 2016-ban íródott (igaz bővítve lett), de a 2022.02.24-et bőven megelőzve is előrevetítette az ukrán-orosz helyzetet, csupán a földrajzi és gazdasági nyomáskényszer alapján.
A világot 10 térkép alapján tárgyalja a könyv. Néhány számomra fontos, illetve bennem megfogalmazott gondolattal tudom illusztrálni a lényegét: Az első és jelenleg legfontosabb rész az orosz fejezet, ennek aktuálpolitikai hatásait folyamatosan érezzük. Csaknem ilyen fontos számunkra Kína, mely a világ legütőképesebb nagyhatalmává nővi ki magát lassan. Azaz mint kiderül a könyvből ezt a törekvést nagyjából meg is lehet gátolni a kínai termékvásárlások visszaszorításával. Egyszerűnek tűnik a tétel, vegyél hazait, és a tömegtermelésre ráállt kínai ipar összeomlik.
Amerika számomra a nagymedve. Kevésbé hatalmas mondjuk Kína lakosságát, vagy Oroszország területét nézve ugyanakkor most már örök és állandó. Erőforrásait tekintve olyannyira nem függ senkitől, hogy semmilyen szövetségre nincs szüksége. Vélhetően bármi is történik a világban Amerika van és lesz is. Ami érdekes volt az az, hogy Amerika mai helyzete 200 évnyi tudatos építkezés. Ez az, amivel sem Európa, sem a világ többi része nem tudja felvenni a versenyt. Nyugat-Európa próbálkozik, de nem feltétlenül lát ki a hagyományaiból, és a korábbi konfliktusaiból. Az egységet nem lehet bizalmatlanságon felépíteni.
Afrika szerintem jelenleg a világ legizgalmasabb helyszíne, elképesztő adottságokkal. Sajnos nem csak én gondolom így, van egy nagyhatalom, amely máris ráteszi a mancsát a kontinensre. A közel és távolkelet nekem mindig is kulturális és vallási szempontok alapján volt értelmezhető, de mint itt kiderült a földrajzi és politikai határrendezési sokkal erőteljesebbek. Nekem a Közel-Kelet maga az őskáosz. Fel sem tudom mérni az ott élők helyzetét akkor sem ha egy kicsivel jobban értem azt most, hogy elolvastam a könyv idevágó fejezetét. Korea és Japán borzasztóan távoli, de a Kim Jong Un féle diktatúra annyira hihetetlen számomra így a 21. században, hogy erről sokat olvasok. Japánról kevesebbet, de mégis jobban képben vagyok, mint a közel-keleti országokkal.
Elképesztően tárgyilagos könyv. Rövid, célratörő, ugyanakkor végig érdekes, és könnyen érthető. Tim Marsall a laikus számára is érthetően mutatja be azokat a geopolitikai összefüggéseket, amelyek meghatározták a ma ismert világot. Némelyik annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy magam is csodálkoztam azon, hogy még sohasem jutott eszembe. Ez egy fantasztikus könyv, érdemes lenne gimnáziumi tankönyvként is használni. Talán nem tanulnának meg belőle minden tényt a fiatalok, de kétségtelenül jobban értenék a világot amit örökül kapnak tőlünk.

A világpolitikai folyamatok az élet egyik olyan szegmense, amelyet hajlamosak vagyunk banálisan félreértelmezni, hiszen mindenki a lokális tapasztalatából indul ki, amit többé-kevésbé ismerünk. Az ember néz híradót, olvas újságot hírportálokat, hall dolgokat innen-onnan, amiket jó esetben tud értelmezni és feldolgozni, rosszabbik esetben meg bekerül a fekete lyukba. Na ez a könyv ezeknek a fekete lyukaknak egy részét hivatott betömni. Egy olvasmányos, lezser stílusú ismeretterjesztő könyv, amely állásfoglalás nélkül tudósít. Mindezt úgy teszi, hogy közben azért mégis érződik egyfajta humánus elköteleződés, amin minden bizonnyal egy jóérzésű ember megrökönyödik azon a szerző is, így tartalmaz néha egy enyhe gúnyt a szöveg. Adott régió rövid történelmi áttekintése után, vagy azzal együtt magyarázza az aktuális geopolitikai stratégiákat és a szóban forgó államok álláspontját, különböző helyzetek kialakulását és lehetséges változásait. A szerző módszere, hogy a földrajz, a térképek vonatkozásában elemzi a globális politikai folyamatokat, nem volt számomra újkeletű dolog, és nagyon örülök, hogy kijött egy ilyen könyv. Új perspektívákat, és ez által értelmezési lehetőségeket kaphatunk, amelyeket egy adott vidéktől távol eső helyen (mint például kicsiny Magyarországon) nem biztos, hogy kapásból számba vennénk. Tehát az eseményeknek okai vannak, sok mindent megérthetünk, csak rá kell nézni a térképre. Mindazonáltal nem győzött meg minden esetben, általában nem elég mélyenszántó (de ezt nem tűzte cégérére a könyv, és így is rengeteg információ összegyűlt), kicsit több ábrát elbírt volna talán, Kelet-Európát hiányoltam (illetve hát azt hiszem jelenleg nem játszik fontos szerepet globális mértékben). Azonban elvitathatatlan, hogy áthatol a globális politikai jelenségek nevű mélyvíz felszínén.

Bővebb véleményért kattints a linkre: https://www.youtube.com/watch…

A politikai földrajz a geográfia leginkább vitatott területe, egymásnak tökéletesen ellentmondó vélemények is lehetnek helytállók, az interpretálástól függően. Csak egy tollvonás, és elemzések százait lehet a kukába dobni, elég ha arra gondolunk, hogy az elmúlt hónapokban egy ország (Észak-Macedónia) és egy főváros (Nur-Szultan) nevének megváltoztatása milyen rettenetesen érdekes politikai változásokat hozott magával (görög-macedón megbékélés, a kazah ellenzék mozgolódása), ha pedig mondjuk 30 évet megyünk vissza az időben, akkor még egyértelműbb, hogy egyes politikai döntések milyen mértékben befolyásolják a földrajzi teret és a benne lévő emberek életét. A politikai földrajz emellett szükségszerűen szubjektív, főleg amikor különböző országok egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, politikai oldaltól és világnézettől ugyanis egyáltalán nem független például az európai integráció mértékének vizsgálata.

Tim Marshall is szubjektív, angolszász újságíróként ugyanis elképzelhetetlennek látja az amerikai dominancia megtörését, és van egy-két témakör, amelytől nem tud elszakadni, például a stratégiai mélység vagy a melegvízű kikötők fontossága, azonban képes arra, amelyre az általam olvasott elemzők és geográfusok általában nem: elismeri, hogy a választott szakmája (Tim Marshall egyébként nem geográfus, hanem újságíró, de szinte csak nemzetközi politikai elemzéssel foglalkozik) ingoványos talajon mozog. Nemegyszer hangsúlyozza, hogy írhat ő akármilyen patent elemzést a földrajzi elhelyezkedés mindenhatóságáról, ha jön a tudomány, és legyőzi ezeket az adottságokat, meghaladottá téve ezzel az ő gondolatait: Marshall például nem láthatta előre, hogy az USA a világ egyik legnagyobb kőolajimportőréből (ami miatt még háborúkat is indított) teljesen önellátó lesz, sőt még exportálni is tud a rétegrepesztéses bányászat feltalálásának köszönhetően. Ez az önkritikus hang emeli ki A földrajz fogságában esszékötetét a hasonló művek közül, ami miatt szinte kötelező olvasmány egy szakmabelinek is.

A könyvtől laikusoknak sem kell tartani, elsősorban ugyanis nekik készült, mind a szóhasználata, mind a stílusa könnyen befogadható, és nem szükséges semmilyen előképzettség a megértéséhez (azért az nem árt, ha a világ híreivel nagyjából tisztában van az olvasó). A tíz körbejárt témakör mindegyike gyakran szerepel a sajtóban, néhol meglehetősen bonyolultan (tegye fel a kezét, aki átlátja az okait az Iszlám Állam felemelkedésének és bukásának!), Marshall azonban elég jól rendet tesz ezekben, olykor szárazabb fogalommagyarázatokkal, olykor egyfajta ironikus éllel, sok-sok utalással és kapcsolódási ponttal.

Néhány forrópont azért számomra bántóan kimaradt, valószínűleg terjedelmi okok miatt, például egy szót sem ejt a balkáni vagy a kaukázusi helyzetről (ezeket a kisebb léptékű konfliktusokat se becsüljük le, előbbi például már kirobbantott egy világháborút spoiler). Az egyes témakörökön belül is éreztem némi hiányosságot, például a kínai fejezetből teljesen kihagyta a totális kormányzati megfigyelést, de az orosz propagandaexport is csak szőrmentén van megemlítve.

A földrajz fogságában egy 2017-es pillanatfelvétel a Föld legsúlyosabb geopolitikai problémáiról, és bár néhány ponton azóta meghaladottá vált (például az USA-Irán viszony megromlása vagy a váratlan észak-koreai békülés a phjongcshangi téli olimpia előtt), nyugodt szívvel ajánlom a téma iránt érdeklődő laikusoknak és szakmabelieknek, illetve azoknak, akik szeretnének valami fogódzót arra, hogy jelenleg merre halad a világ.

Könnyed és szórakoztató könyv a geopolitikáról – azt igyekszik bemutatni, hogy befolyásolják a földrajzi keretek az ott élő népek életét, az államok törekvéseit, biztonságpolitikáját, stratégiai céljait.

Egyes fejezetekben (Oroszország, Kína, Az Egyesült Államok, A Közel-Kelet) valóban a földrajzi korlátok, előnyök és hátrányok okozta stratégiák, döntések elemzését kapjuk, ám másokban belekerülnek a vallási hagyományok, etnikai ellentétek, demográfiai problémák, rossz döntések kései következményei – tehát csupa, a földrajzi környezettől független dolog. Mert hogy Izraelben miért van demokrácia és HighTech, Jordániában pedig miért nincs, vagy hogy az egymáshoz oly közeli Észak- és Dél-Korea gazdasági fejlettsége miért különbözik annyira, azt nem a földrajz determinálta. Mint ahogy azt sem, hogy miért nő aggasztó ütemben a nyugat-európai muszlim népesség, és ez milyen feszültségeket okoz, vagy hogy miért nincsenek Afrikában valódi nemzetállamok.

Szóval ez a kötet többet is, kevesebbet is ad a szimpla geopolitikánál, de ez nem is baj. Mert a geopolitika csupán a nemzetközi folyamatok egyik dimenziója, s abszolutizálni éppoly káros lenne, mint az ellentétek forrásául kizárólag csak az etnikai, vallási, vagy osztálykülönbségeket jelölni meg. A tíz fejezet áttekinti Földünk szinte minden régióját, s – címével ellentétben – elég sokoldalú, bár még így is leegyszerűsített képet ad a régió államainak távlati céljairól.

Bevezetőnek a témába pont megfelel.

Tim Marshall könyve arra világít rá, milyen szoros összefüggés van egy ország földrajzi fekvése és politikai helyzete között. Milyen sebezhető Oroszország azzal, hogy nyugatról egy könnyen járható síkság a határa, amiért szinte csak olyan kikötői vannak, amely az év nagy részében fagyban állnak. Miért nincsenek fegyveres konfliktusok India és Kína között, a kérdésre szintén a földrajz ad választ, köztük a Himalája. Milyen szerencsés az U.S.A. a természetes védelmi vonalaival. Afrika tagolatlan, sekély partvidéke, hajózásra alkalmatlan folyói mennyire megnehezítik a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódását, ugyanakkor tele van a földrész lehetőségekkel, természeti kincsekkel. Csak néhány érdekesség volt ez Marshall könyvéből, a könyv annyi érdekes információt zúdít ránk, annyi összefüggésre világít rá, hogy csak próbálom azokat megjegyezni. Lassan érdemes olvasni és mindenképpen szükséges egy térkép, Afrika fejezetnél oldalanként lapoztam vissza a térképhez, hogy hol is van az az ország amiről éppen olvasok. Hasznos, érdekes, olvasmány, Marshall többi könyvére is kíváncsi vagyok.

borító: 5
tartalom: 5
stílus: 5
érthetőség: 5
élmény: 5
mondanivaló: 5

Nagyon szerettem olvasni. Sokat tanutam belőle, néhány dolgot más megvilágításban látok. Mindig is szerettem a földrajzot, de nem gondoltam, hogy ilyen mértékben és mélységben befolyásolhatja a történelmet. A fejezetek kezdő idézetei nagyon találóak, ezért lentebb ezeket írom le, és jegyezgetek le melléjük néhány gondolatot. Tulajdonképpen ezeket fejti ki az író is jó humorral, de reálisan, érthető stílusban. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az aktuálpolitika és közben kicsit távlatokban is érteni szeretné a döntések mögötti okokat. Gyanúsan újraolvasós lesz majd! :-))
Akkor lássuk azokat a fejezeteket és idézeteket:

1. Oroszország: „óriási (mn.) : rendkívül nagy (méretű, kiterjedésű), hatalmas, irdatlan”: Az ország azonban teljesen védtelen nyugatról, mert a hatalmas síkságon bármely nagy létszámú hadsereg eljuthat a fővárosig. Persze voltak próbálkozások, de pont a hátrány vált ez esetekben előnnyé a nagy távolság miatt. Attól még ez gond marad. A másik sarkalatos probléma a melegtengeri kikötők hiánya. Az Északi-sarkon azonban vezető nagyhatalom lehet, és ez a jövő útja.
2. Kína: "Kína egy civilizáció, amelyik nemzetnek tetteti magát."(Lucian Pye politológus): Új tengeri hatalom van születőben, de van néhány bökkenő ezzel. Miért nem lesz soha független Tibet? Mit kezd a szomszédokkal? Gazdaságilag azonban felőröli a világot (Olcsó áruk tömege).
3. Az Egyesült Államok: „A halálomról szóló híradások erősen eltúlzottak. ” (Mark Twain): A legideálisabb földrajzi helyzete van, egy nagyhatalom biztonságban. Már sokszor temették, mégis még mindig ő a vezér.
4. Nyugat- Európa: „Itt mindent átjár a múlt. Egy egész kontinens, átitatva emlékekkel.” (Miranda Richmond Mouillot): a kedvező földrajzi viszonyokat hátráltatja a jelentős tényezővé válásban a nacionalizmus és múlt. Ugyanakkor még mindig befolyásosak. Az Európai Uniót hátráltató tényezők. Bizalom és bizalmatlanság egymás iránt.
5. Afrika: „Mindig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem csinálja valaki.” (Nelson Mandela): Nem gondoltam volna, hogy a kínaiak ennyire ott vannak már ezen a kontinensen. Hatalmas összegeket fektetnek a földrészbe. A rengeteg folyó használhatatlan, mert jó része nem hajózható, nem összeköti a nemzeteket, mint a Duna, hanem elválasztja egymástól. Európaiak határhúzásai véget nem érő konfliktusok és öldöklések okozói.
6. A Közel-Kelet: „Eltöröltük a Sykes – Picot-t!” (Iszlám Állam egyik harcosa 2014): Elképesztő, ahogy az európaiak csak a saját érdekeiket nézve, tudatlanságból és nemtörődömségből húznak az íróasztalnál néhány vonalat, és ettől kezdve ezek az országhatárok. Itt is nagyok a konfliktusok, amit nem is csak a zsidó- iszlám érdekellentét és az olaj birtoklása ural. Irán és Szaud – Arábia harca a térség uralmáért. A földrajz itt különösen meghatározza a nemzetek (?) sorsát.
7. India és Pakisztán: „India nem nemzet és nem is ország, hanem nemzetiségek alkotta szubkontinens.” (Muhammad Ali Dzsinnah): Különös, de Indiára soha nem gondolok úgy, mint egy nagyhatalomra, pedig kellene, és nem csak azért, mert atombombája van. Mivel óriás szomszédjától egy aprócska akadály, a Himalája választja el, valószínűleg tengeren fognak összecsapni előbb- utóbb. Pakisztánnal is sok a gond, a mesterséges ország sokféle nemzetiségével és vallásával, akik önállóságra törekednek, ráadásul Afganisztánnal és Indiával határos. Kényes egyensúlypolitika a tálibok és USA között.
8. Korea és Japán: „Egy szójátékot fogalmaztam magamban arról, milyen Kedves Vezető Kim Dzsongil – de ajkamra fagyott a vigyor.” (Christopher Hitchens): Hát, igen. Fagyosak itt a viszonyok: minden szomszéd minden szomszéd ellen. Ráadásul USA és Oroszország is mindig belekever. Ez a gordiuszi csomó hogyan fog megoldódni?
9. Latin- Amerika: "Szívesen nevezzük magunkat „a remények kontinensének”… Ez a remény olyan, mint a mennyország ígérete, mint egy váltó, amelynek a kifizetését állandóan elhalasztják." (Pablo Neruda Nobel – díjas chilei költő): Miért nem lesz Brazília igazi nagyhatalom? Argentína viszont hogyan lehetne az? Kábítószer és a földrajz fogságában a kontinens. Itt is mindenki vitázik minden szomszédjával. Ez persze jó a két nagyhatalomnak: USA- nak és Kínának, hogy növelje ott a befolyását.
10. Az Északi – sarkvidék: „A sarkvidéki problémák kétfélék lehetnek: képzeletbeliek és valóságosak. A kettő közül a képzeletbeliek a legvalóságosabbak.” (Vilhjalmur Stefansson): Eddig erre a vidékre kevés figyelmet fordítottam, pedig itt zajlik majd a jövő. A klímaváltozás miatt egyre hosszabb időre hajózhatók lesznek az itteni tengerek, amik jelentősen lerövidítenek kontinensek közötti hajóutakat. Az ásványkincsek és a halászati területekért már most folyik a versengés. Mivel ettől a vitától az USA távol tartja magát, Oroszország fölénye már most nyomasztó technikailag és hadászatilag. Érdemes odafigyelni erre az óceánunkra is!

„A térképeken keresztül ezeréves viták, kortárs súrlódások és a jövő lehetséges ütközőzónái tűnnek fel.

Bár Marshall nem fűzi az általa ismertett földrajzi tényeket, illetve a földrajz szemszögéből vizsgált történelmi-politikai tényeket egy nagy narratívába, de azért pár kérdés folyamatosan visszatér a különféle fejezetekben. Az egyik ilyen, hogy a világ Marshall szerint egy új hidegháború kellős közepén van, a másik pedig az, hogy Amerika szuperhatalmi pozíciója koránt sem olyan ingatag, mint azt sokan szeretik mostanában lefesteni.

Az USA még mindig a világ vezető hatalma, energiaellátása biztosított, flottája hatalmas, Kínának pedig legalább akkor hátrány a hatalmas népessége, mint amekkora előny. Ugyanígy kérdéses, hogy mennyire tudnak túllépni saját korlátaikon az olyan felzárkózó országok, mint például Brazília vagy India. Ezekre a kérdésekre pedig a térképek nem, csak a jövő válaszolhat.

Ha csak a hadseregek felvonulására alkalmas síkságok, a lezárható tengerszorosok és a feltárt ásványikincs-lelőhelyek – tehát a térképek – felől nézzük, pőrén tárul fel az a hatalmi játszma, amit a globális szereplők a tizenkilencedik század óta intenzíven folytatnak. A földrajz fogságában című kötet a történelemmel és geopolitikával régóta foglalkozóknak talán sok újdonságot nem tud mondani, de olvasmányos formában összegzi a téma tényeit, így kiváló kiindulópont lehet bárkinek, aki érdeklődik a világ dolgai iránt.”

Bővebben:

https://azonnali.hu/cikk/20180716_geopolitikai-gyorstal…

Ezt a könyvet a borítója miatt emeltem fel a boltban, kicsit kilógott a mellette lévő többi gazdaságpolitikát tárgyaló könyv közül, belelapoztam, és el is hoztam. Az orosz-ukrán háború harmadik napján borító alapján hazahoztam egy olyan könyvet, aminek a beveztő első bekezdése is az orosz-ukrán kényes egyensúlyt tárgyalja, az első fejezet pedig erről szól. 10 régiót ismertet a könyv, az orosz, európai, és az Egyesült államok egyértelműen kapcsolódik napjaink eseményeihez, de mivel Putyin szinte mindenkivel piszkálódik, majdnem minden fejezetben felmerül a neve.
Ha azt a szót mondom, geopolitika, minden alvásproblémám megszűnik, csukódik is le a szemem, de Tim Marshall nagyon jól ír, ha lehet ilyet mondani erre a témára, szórakoztató és izgalmas. 10 területet elemez végig, körbevisz a határokon, és azon, hogy a földrajz hogyan volt hatással a politikára ott és azon a határszakaszon. A földrajz fontos, de nem mindenható, nem magyarázható minden ezzel, vagy pusztán ezzel, a könyv egy szemléletmódot mutat, olyan összefüggésekre mutat rá, amire nem biztos, hogy egy átlagember gondol.
És miért nem gondolunk rá? Mert a XXI. század átlagembere rendkívül szereti a békét, nyugalmat, biztonságot, nem gondolunk arra, hogy az ország határainak védelmében mennyire segít vagy akadályoz a földrajz, mert mi magunk sem akarunk háborúzni, fura mindenre támadós-védekezős narratívával tekinteni.
Az információk egy része valamilyen módon már eljutott hozzánk, Marshall kitölti a hiányokat és kontextusba állítja.
Persze, vannak számunkra ismertebb régiók és kevésbé ismertek, de a legszebb az volt, amikor azt hittem, hogy elég jól értem a Közel-keletet, de kiderült, hogy nyomaiban sem, és India-Pakisztán szintén homály volt.
Segít-e értelmezni a jelenlegi helyzetet? Igen.
Segít-e határozott véleményt alkotni a problémák megoldásáról? Nem, sőt, de sokkal szofisztikáltabban érezheted magad tehetetlennek.