Árnyékhajsza (Alien-trilógia 1.) 45 csillagozás

Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Ellen ​Ripley, a Nostromo legénységének egyetlen életben maradt tagja az űrben sodródik…

Egy peremvidéki bányabolygón, ahol a Weyland-Yutani társaság számára folyik az értékes érc kitermelése, a munkások rémülten próbálnak feljutni a bolygókörüli pályán keringő űrhajójukra, amit azonban nem sikerül elérniük. A hajón tartózkodók döbbenten látják a leszállóegységek kamerája által közvetített képet, amin pókszerű lények tapadnak a munkások arcára.
Ripley mentőkapszulája automatikusan bedokkol a bolygó irányába süllyedő hajóra. Amint magához tér a mélyálomból, a Nostromo katasztrófájának túlélője két ténnyel szembesül: harminchét évig sodródott az űrben, és a mentőhajó komputerrendszerében jelen van az a mesterséges intelligencia, amely korábban az Ash nevű androidot irányította.
Mielőtt a süllyedő hajó belépne a légkörbe, Ripley és társai kénytelenek látogatást tenni a bolygón, le kell menniük a bányába, ahol választ kapnak arra, hogyan érkeztek erre a helyre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Szukits, Szeged, 2014
358 oldal · ISBN: 9789634973195 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ellen Ripley


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Lisie87 P
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Az Alien filmeken nőttem fel és persze sokáig nagyon is féltem szinte még most is tőlük! :D Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy elkezdjem ezt a könyvet. Tegnap még ez a mondat is elhangzott a számból: Én ki nem megyek a pizzáért, mert félek az alienektől! Tavaly olvastam a Nyolcadik utas a halált, bár tetszett, de azért nem volt egy kiemelkedő olvasási élmény. A két könyvet összehasonlítva, ezt valahogy jobbnak éreztem. :) kövezzetek meg jobban tetszett! :D
Nagy csodákra nem számítottam, mivel ismerem magát a történetet, és tudom, hogy hogyan folytatódik, így gondoltam, hogy spoiler . Azért Lebbon érdekesen passzintotta bele a két alap mű közé a regényt. Nekem tetszett az elképzelés.
Végig izgalmas volt, és persze félelmetes. Folyamatos harc, menekülés, gyilkolás, alienek tonna számra! Ripley elég kemény karakterre sikeredett, ami nem volt baj. Az egyedüli, ami nagyon idegesített, hogy minden fejezetben voltak ilyen hallucinációi, hogy a lánya meghal, kirobban a mellkasából egy alien, na ez az ismételgetés egy idő után már unalmas volt, de ez legyen a legnagyobb bajom. A végét is jól megoldotta az író, az átvezetést a Bolygó neve halálhoz.
Most egy kicsit pihentetem a sorozatot, hogy félelem nélkül mehessek újra a mosdóba! :D

1 hozzászólás
>!
Jansy
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Ez jó volt tetszett, bár igazából elég sablonos és kiszámítható volt. Itt is adva van egy űrhajó ami egy bányabolygó körüli orbitális pályán mozog, és amire csodával határos módon feljutnak az Alienek. Megvan a bolygó a bányászokkal, akik véletlenül megtalálják egy ősi idegen civilizáció nyomait, ahol már megvetették a lábukat a szörnyek. És természetesen itt van Ripley is, szóval minden adott egy jó kis Alien történethez. Ebben a részben elég sok a szörny, és ebből kifolyólag sok a vérontás is, ami jól le van írva. A szereplők közül szinte mindet sikerült megkedvelnem, de nem kellet volna. Remélem a következő rész is legalább ilyen jó lesz.

>!
Razor SMP
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Mikor először hallottam az új Alien-trilógia első kötetének alapjáról – mely szerint az Alien és az Aliens között játszódik Ripley-vel a főszerepben –, igencsak felszaladtam a szemöldököm. Persze, az időintervallum lehetővé teszi akár több sztori bemesélését is, de az Aliens elején nem úgy tűnt, hogy a Nostromo utolsó túlélője bármilyen kalamajkába keveredett volna hosszú álma során. A könyv végül hoz erre egy elfogadható magyarázatot, jobb nekem sem jutott volna eszembe (max. az, hogy hagyjuk Ripleyt ki egy az egyben :)), bár megosztja majd az olvasókat, az biztos.
A történet lényegi része a fülszövegben már le van írva, erre sok szót nem vesztegetnék. Úgy éreztem az író elég sikeresen megidézte, mind az Alien (a Marionon játszódó jelenetekkel), mint az Aliens (a bányás fejezetek) hangulatát, ráadásul szépen átemelte onnét az idegeneket érintő lényeges elemeket (szaporodás, fejlődés). Ha már idegenek, a szerző szerencsére nem spórolt velük. (Ha már ott szerepel az a bazi nagy Alien felirat, akkor ne csak mutatóba bukkanjanak fel.)
A világkép is bővült, bár az LV178-at illetően több kérdés is nyitva maradt. Úgy látom a második kötet visszatér majd erre a bolygóra, így remélhetőleg azzal együtt megérkeznek majd a válaszok is.
Összességében nem rossz regény, aki nem elvakult „csak a filmek” Alien rajongó, annak csak ajánlani tudom.

>!
Szukits, Szeged, 2014
358 oldal · ISBN: 9789634973195 · Fordította: Szántai Zsolt
>!
Blissenobiarella
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

A legújabb hivatalos Alien-könyv az első (A nyolcadik utas a halál) és a második (A bolygó neve: Halál) cselekménye között eltelt évtizedeket igyekszik kitölteni, amit egészen frappáns ötletnek találtam. Kíváncsian vártam, a szerző hogyan oldja majd meg, hogy a történet illeszkedjék a sorozatba.
Nos, hellyel-közzel megoldotta. Azért mondom, hogy csak hellyel-közzel, mert bár azt megoldotta, hogy A bolygó neve: Halál miért kezdődhet úgy, ahogyan kezdődik, és hogy miért nem történik említés erről a közjátékról (és tette ezt egészen szellemesen), de az nekem furcsa volt, hogy ebben a könyvben Ripley jóformán semmit sem tud az idegenekről, míg emlékeim szerint A bolygó neve: Halálban némileg tájékozottabb volt (de lehet, hogy csak beképzelem, mert elég régen olvastam azt).
A könyv jó. Az Alien-könyvek között elég magas színvonalat képvisel, és Ripley karaktere is nagyon a helyén van. A többiekről talán kicsit keveset tudunk meg, és számomra kidolgozatlanok voltak, pedig a fontosabb mellékszereplők megérdemeltek volna némi hátteret. Az idegenek megjelenítése is megfelelő, és megtudunk róluk olyan dolgokat is, amik egyébként csak a későbbi részekben derültek ki. Alapvetően tényleg egy jó, korrekt regény ez az Alienek világában.
Annak ellenére, hogy aki számára nem ismeretlen a sorozat, sejthette, hogy mi lesz a vége (hiszen a sorozatba való illeszkedést meg kell oldani), izgalmas tudott lenni egészen az utolsó oldalig. Ami a cselekményt illeti, eléggé egy kaptafára készülnek ezek a könyvek, így itt is egy zárt környezetet látunk, ahol bent fészkelnek ezek a szörnyek, és hőseink előlük menekülnek, de az űrhajóra való visszajutás és a hazaút mindenféle technikai okokból nehezítve van. Fegyverek nuku, na, hogy oldjuk meg.
Összességében a rajongóknak megéri elolvasni, és akik még csak most ismerkednek a sorozattal, ők se hagyják ki, nyugodtan olvashatják A nyolcadik utas után is, bár akkor talán a későbbi részekben kevesebb meglepetés éri majd őket. Mindenki döntse el maga, mindenesetre a könyvet én teljes mértékben csak ajánlani tudom.

2 hozzászólás
>!
András_a_László
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

(Egy TELJESEN ELFOGULT vélemény)

A történet megállja a helyét, csak a leírása kicsit klisés.
A karakterek hihetőek, szerethetőek, és fontosságuknak megfelelő mélységig vannak kidolgozva.

Hoop karaktere zseniálisan van felvezetve, rendesen tudtam vele azonosulni. Amikor a félelem, és a kíváncsiság örök harcot vív egymással az emberben, szerintem nagyon jól le van írva.
Másik kedvencem Sneddon karaktere. Végre emberi szívet és Sztoikus karaktert kapott az „ügyeletes” tudós, ami szintén rendkívül pozitív csalódás volt számomra.

Különösen tetszettek az utalások a legénységben jelenlévő feltehetően eléggé bonyolult személyi- kapcsolatrendszerre, ami éppen hogy nem zavarta az események leírását.

A klisés, és néhol csak azért megszerkesztett párbeszédektől, amik egyetlen funkciója az volt hogy infót közöljön a szerző a világ aktuális állásáról, néhol kirázott a hideg, a regény első felében.

Kicsit jobb volt a helyzet a regény második felében, bár pont a legérdekesebb karakter, Hoop gondolatai voltak a legkevésbé kifejtve.

Véleményem szerint, Ripley-nek pusztán mint lényeges mellékszereplőként kellett volna jelen lennie, és bár érdekes az ő karaktere is, a rémálmok sokszori leírása, már kezdett repetitívvé, idegesítővé válni. Sőt, ha jobban belegondolok, Ripley karaktere, mint szereplő, egyáltalán nem volt lényeges… sőt, néha azt is erőltetettnek éreztem, hogy egyáltalán jelen van a regényben. Helyette, Sneddon, és/vagy Kasjanov karakterét kellett volna jobban kidolgozni.

>!
Dave_Bowman
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Egyediségre nem törekvő, de kifejezetten érdekes és izgalmas a Nyolcadik utas a halál „hivatalos” folytatása. Tim Lebbon semmi mást nem csinált, csak jól összegyúrta a három Alient (én a többit amúgy nem tekintem annak…), követve az eredeti történetszálat. Hőseink itt nem annyira kiszolgáltatottak, mint az első részben, de nem is szuperkatonák, mint a Bolygó nevében. Nagyrészt inkább menekülnek alienjeink elől, akik hozzák szokásos formájukat (emberekbe petézés, onnan kirobbanás, „savazás”, meg emberek darabokra szaggatása). Mindkét helyszín (a Marion űrhajó fedélzete, és a bánya) tartogat meglepetéseket, a bányában ismerkedhetünk egy picit egy új fajjal is, akik nem a space jockey-k, de olyasmik, és természetesen ők is próbáltak „barátkozni” az alienekkel, balszerencséjükre.

Természetesen kapunk választ arra, hogy Ripley ezt a történetet miért felejti el teljesen. Hogy ez mennyire erőltetett, azt mindenki döntse el maga. Szerintem annyira nem, jobbat hirtelen én sem tudtam volna kitalálni :).

A regény hátránya mint említettem az eredetiség hiánya, de én ennek ellenére kifejezetten élveztem. Külön tetszett, hogy nem csak Ripley és a macskája élték túl, továbbá az android Ash mesterséges intelligenciává „alakulása” is jól eltalált. Itt éreztem egy kis tisztelgést az író részéről HAL a 2001. Űrodisszeia MI-je iránt, aminek külön örültem.

>!
Ikarosz
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Alapvetően jó volt az ötlet, bár én azt vártam, hogy szervesebben illeszkedik a két film közé. Az egyetlen zavaró tényező, hogy Ripley itt már rutinból kezd szupernő lenni, ami a Bolygó neve elején még sehol sincs. A borító pedig nagyon tetszik.

>!
Robberator
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Kicsit olyan volt ez a könyv, mint az első két film összegyúrva. Megvolt az űrhajón menekülő, idegenkeresős rész, illetve a bolygóra szállás és spoiler-ből menekülés. Nekem az űrhajó eseményei egyértelműen jobban tetszettek, a nyitány és Ripley megérkezése nagyon izgalmas volt! De sajna a bolygón történtek baromira lehúzták az egészet, mert egyszerűen dögunalom, sokadjára megismételt, stb.
Az, hogy Ripley hogy kerül a sztoriba, és hogy kerül ki belőle, hogy folytassa útját a Bolygó neve Halálba, hatalmas hülyeség volt. spoiler Nekem nagyon nehezen ment le, de ha valakit az ilyesmi nem zavar, szerintem jobban fogja élvezni a könyvet nálam.
Ripley fejlődése mondjuk kvázi szimpatikus. Ha a második filmmel szemben nincs is ideje feldolgozni lánya elvesztését, döntése, hogy magától szembenézzen az idegenekkel, az a rejtett erő benne lehet ilyen félőrült, megszállott módon jelenik meg.
Vegyes véleményeim vannak tehát, de az összélményt mutatják a csillagok. Azért jobbra számítottam.

>!
alpacata
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Mivel ismerem és szeretem az Alien filmek történetét, így sok meglepetést nem tudott okozni a könyv. Arra viszont remek alternatívát nyújtott, hogy mi történt Ripleyvel A nyolcadik utas: a Halál és A Bolygó neve: Halál között eltelt időben. A szerző jól oldotta meg, hogy mindkét filmhez passzoljon.
Izgalmas volt, kellően brutális és bár alapvetően nem vagyok a néha oldalakig tartó leírások nagy rajongója, itt érdekesnek találtam. spoiler Kifejezetten örültem, hogy ebben a könyvben nem csak elszórtan vannak alienek, hanem mindenütt. Kicsit én is a vért szomjazva, már vártam, mikor bukkan elő egy újabb az árnyékból.
Egyedül Ripley hallucinációi zavartak. Mivel a lényeg mindig ugyanaz volt, egy idő után már legszívesebben átugrottam volna ezeket a részeket.
Remek könyv volt, bár rémálmaim biztos nem lesznek és a polcomon csücsülő arcmászó se lett ijesztőbb tőle. :D

>!
Jerico
Tim Lebbon: Árnyékhajsza

Az a bajom ezzel a könyvvel hogy az ég világon semmi újat nem hoz az Alien univerzumhoz, de legalább repetitiven ismétli önmagát. Mintha az első és második részt összemixelték volna, /Bányászok találnak tojásokat, elszabadult alien az űrhajón, lenn a bolygón egy idegen űrhajó, amiről az égadta világon nem tudunk meg semmit/. A végén meg a megoldás hogy Ripley miért nem emlékszik erre a kis közjátékra a legnagyobb közhely. Ripley visszatérő álmát kb. hatszor előadni baromi unalmas. Értem én hogy ki kell hangsúlyozni, elvesztette a lányát, de ezt újra meg újra meg újra előadni, inkább csak az író vergődését erősíti meg számomra, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a dologgal.
Szigorúan csak azoknak akik élnek-halnak az Alienekért.


Népszerű idézetek

>!
Khool

Ez így igazságtalan! – gondolta, de persze tudta, az univerzum végtelen, sötét mélységeiben sosem volt helye az igazságnak. A természet közömbös, az űrt nem érdekli, mi tötrénik az emberekkel.

294. oldal, 20. fejezet - Otthon

>!
TribeBubu 

Utolsóként Ripley hagyta el az alagutat. Dühös volt magára. Nem az tartotta vissza a ravasz meghúzásától, amit Sneddon magyarázott arról, hogy a légzsilipben fog utazni, hogy segít majd nekik a Marionon. Nem. Egyszerűen azért nem lőtt, mert képtelen volt meggyilkolni egy másik embert.
Talán éppen ez volt az, ami jó emberré tette. Talán ez volt az, ami legyengítette.

286. oldal, 19 - Cellák (Szukits Könyvkiadó, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Ellen Ripley · emberség · könyörületesség
>!
Razor SMP

A lift megállt. Egy újabb, még nem hallott hangjelzés hallatszott. A fülkén kívül teljes volt a sötétség.
– Négyes szint – mondta Lachance. – Női fehérneműk, cipőosztály, szörnyek és egyéb vérszomjas fenevadak…

272-273. oldal, 18. fejezet, Lift

>!
Blissenobiarella

Eszébe jutott, hogy a fia egyszer elment a fogorvoshoz. A gyerek rettegett a fájdalomcsillapító injekciótól, amit foghúzás előtt mindenképpen meg kellett kapnia. Az odafelé vezető úton Hoop beszélt neki a fájdalomról, elmondta, hogy röpke dolog, utólag már nem is fog emlékezni arra, milyen is volt a kín, amit átélt. Elmondta, a fájdalommal kapcsolatos emlékek a nehezen felidézhetők közé tartoznak, vagyis lényegében olyanok, mint a legfinomabb torta megevése során szerzettek.
A finomságok megízlelésének és a fájdalomnak csakis és kizárólag akkor van jelentősége, akkor jelentenek valamit (bármit), amikor megtörténnek.

Második rész, A föld alatt, 12. fejezet, Jószág

>!
Razor SMP

– A Marion mikor fog belépni a légkörbe? – kérdezte.
A pilótaülésben, mellette helyet foglaló Lachance megvonta a vállát.
– Ezt nehéz megmondani, főként innen. Miután bedokkolunk, talán lesz még pár napunk, de az is lehet, hogy csak óráink maradnak. Még az is lehet, hogy amikor a Marion közelébe érünk, azt fogjuk látni, hogy már karcolja az atmoszféra tetejét. Na, akkor nem biztos, hogy be tudunk dokkolni rá.

294. oldal, 20. fejezet, Otthon

>!
Razor SMP

– Nekem mit kell tennem?
– Látod azokat a monitorokat? Tartsd szemmel őket! Amikor egy mérföldre leszünk, és a sebességünk még mindig a piros zónában van, kiálts! Ha bármilyen érték átjut a piros zónába, üvölts!

298-299. oldal, 20. fejezet, Otthon


A sorozat következő kötete

Alien-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nathan Archer: Betondzsungel
Paul Monette: A Ragadozó
David Bischoff: A királynő nevében
Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál
David Bischoff: A vadászok bolygója
Stephen King: A búra alatt
Stephen King: A rémkoppantók
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
James S. A. Corey: Kalibán háborúja