A ​halállista (Mollisanváros 1.) 113 csillagozás

Tim Davys: A halállista

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Medve ​Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát – egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot –, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla…
A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868960 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 10

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kovaxka P>!
Tim Davys: A halállista

„Vigyél el innen kicsi eső. Vigyél messze innen el.
A mögöttem ácsorgó idő maradványain táncol egy Teddy bear.”
Quimby: Tébolyda
Odáig voltam érte, hogy ez mekkora ötlet. Amíg tartott a regényt benépesítő, cuki nevű plüssállatok (Medve Erik és Ede, szüleik Rinocérosz Edda és Boxer Endre, a végzett asszonya Nyúl Emma, a gengszter Galamb Miklós) megismerése, nem is volt semmi baj. Gazella Lalit, az örökké betépett, meleg, laza fazont még bírtam is. Mollisanvárosban – jelesül ebben a regényben főleg Amberville-ben, ahogy az eredeti címből is kiderül – egyébként minden plüssállat egyforma méretű, de sajnos elég egysíkúak is. Véresen komolyan veszik magukat, ahogy a szerző is őket, mégis hiteltelenek. Merthogy ugye filozofálnak, moralizálnak agyba-főbe, holott itt nekem egy krimi noir lett beígérve. Szóval igazából ez egy emberi társadalom, és innen már nem is annyira érdekes. Pedig a világépítés jól sikerült, szívesen olvastam volna még Mollisanváros színes utcáiról, a négy összenőtt városrész (Amberville, Tourquai, Lanceheim és Yok) működtetéséről, a reggeli és délutáni esőről. Érdekes lehetne a jó és a rossz mibenlétéről, az egyházi és a világi hatalomról, az életről és halálról gondolkodni egy plüssuniverzumban – ha nem ilyen végtelenül unalmasan lenne megírva. Így aztán én már sosem fogom megtudni, hogy mi lett Tourquai-ban a lefejezett keselyűvel.

Rézangyal>!
Tim Davys: A halállista

Plüssállatok. Már itt megfogott. Ki az az elmeroggyant, aki plüssállatokat szerepeltet a könyvében? És kinek írja? Plüssállatoknak, vagy nekünk embereknek? És miért pont plüssállatok? Igazából végig tele voltam kérdésekkel. Leginkább az „ezt most miért?”-et mantráztam folyamatosan. Hazudnék, ha azt mondhatnám megvilágosodtam a végén. Kicsit Harcosok Klubja, kicsit Spíler, jó adag Guy Richie utóízzel. Akinek bejön a gengszteres arcoskodás egy kis csavarral, annak tetszeni fog. És a plüssállatok? Mind jó arcok.

2 hozzászólás
Tamsin>!
Tim Davys: A halállista

Amikor megláttam a könyv borítóját, és megtudtam, hogy íme egy könyv ami plüssállatokról szól, azonnal kellett.. Aztán elolvastam, és nem bántam meg, zseniális a sztori és a csavarok benne, na meg az, hogy a vége előtt harminc oldallal ott tartottam, hogy már végképp semmit nem értek.. A legjobban mégis a szereplők erős karaktere fogott meg. Csak azért nem öt csillag, mert maradt némi hiányérzetem a végén, nem amiatt, hogy lezáratlan lett volna, valami más miatt, amit nem is tudok megfogalmazni..

1 hozzászólás
nettikeee P>!
Tim Davys: A halállista

Örök kedvenc marad ez a könyv, akárhányszor is olvasom.
Először a megjelenésekor kerültem vele kapcsolatba, nagyon el akartam olvasni, erre jó motiváló erő volt, hogy cikket írtam róla, de magához a regényhez sajnos akkor még nem jutottam hozzá, csak egy részlethez, így azzal kellett beérnem a cikkhez.
Azóta is folyamatos beszerző körúton voltam, mire végre-valahára egy Libris könyves leárazáson végre meg tudtam venni, neki is álltam a plüssök krimibe illő életéhez.

Alapjában véve ez a regény egy értekezés életről, halálról, Istenről, az életünket meghatározó dolgokról egy kisvárosba sűrítve, ahol állatok… plüssállatok élnek. Plüssállatok, akik élnek, lélegeznek, szeretnek, szerelmi három-négyszögekbe bonyolódnak, fenyegetőznek, gyilkolnak.Testvérviszály a két medve között a hőn szeretett nyúlért, akit meg kell menteni a gonosztól. És akkor induljunk útnak, és szedjük le a régi főnököt a Halállistáról, mert az buli… :D
A Halállista, a piros postakocsi, ami csak úgy elragadja az állatokat, és pont. Nincs visszaút.
Filozófia.
Minden oda nyúlik vissza.

Andaxin>!
Tim Davys: A halállista

Az összes szereplő plüssállat.
A főszerepet a borítón is látható medve kapta (becsületes nevén Medve Erik), akinek záros határidőn belül el kell intéznie, hogy korábbi főnöke lekerüljön az ún. Halállistáról. (És azért Eriké a feladat, mert az anyukája minisztériumi főmufti.)
Ha nem teszi, akkor Nyúl Emmával (feleségével) végeznek a főnök gorillái. A teljesítést leginkább az nehezíti a felderítő csapat számára, hogy senkinek a leghalványabb tudomása sincs még arról sem, hogy a lista egyáltalán létezik-e. Ezért aztán igazán nehéznek tűnik elindulniuk, a nyomozást a lista után a nulláról kell felépíteniük, plusz még ugye ott lenne a cél. (Halállista = azon lakók nevei, akikért hamarosan egy piros autóval mennek az éjszaka közepén, elviszik, és soha többé senki se látja őket)
Az olvasót igen gyakran visszavezeti Davys a múltba azért, hogy a szereplők jelenlegi kapcsolatrendszerét megértsük. Talán azzal sem árulok el nagy titkokat, ha megtoldom az infót annyival, hogy belép a történetbe Medve Erik ikertestvére is, Ede.
A fejezetek a benne szereplő szemszögéből íródtak (egyéni motivációkat segítendő és megértendő).
Néha nehéz összerakni, egymáshoz kapcsolni a nézőpont-váltás miatt megtört sztorit, számomra a vége hiányos még mindig, de valószínűleg az én felfogásommal van baj.
Mindenképpen érdekes tartalom annak, aki nem elfogult az élet-halál tengelytémán egyházi felekezet irányába, és nyitni szeretne a filozófiához alapozás szintjén, mert bizony kemény bekezdések és oldalak vannak a témakörben.
A noiros háttérleírások nagyon jók, esküszöm, hogy a várost és működését jobban megértettem és szerettem, mint a szereplőket, akik mintha hangsúlytalanul lebegnének a feladatukkal a környezetük fölött.
Gazella Lali azzal együtt, hogy a társaság legbetegebb figurája, legalább hozza a tőle elvárhatókat, talán emiatt is lehet vele szimpatizálni. Nem nagyon okoz meglepetést, és rajta legalább röhögni is lehet. Az ikreket nem igazán szerettem, és nem is értem a vége-magyarázatot, mint írtam fentebb. spoiler
Ami rohadt nagy nega, hogy bármelyik állatot fölcserélhetőnek éreztem random bármelyikre, és azon is felakadtam, hogy egy állat miért említi kölyöknek a gyerekét?

Pabu P>!
Tim Davys: A halállista

Ez a könyv újraolvasva, a csattanókra emlékezve is zseniális.
Adva van egy teljesen megosztott város,amit plüssállatok népesítenek be, élik a kis életüket, ha úgy gondolják, jelentkeznek szülőnek, így felkerülnek a kölyöklistára és rettegik a legendás halállistát, ami vagy létezik vagy nem.
Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy plüssökről van szó, ez egy közepesen komoly krimi, életek forognak kockán, zajlik a nyomozás, szép lassan összeállnak a kirakós darabkái. Mellé megismerjük spoiler, kapunk egy halom kérdést a jó és a rossz filozófiájából,de választ keveset.
Viszont nem lehet elmenni a tény mellett, hogy hiába gondolkoznak, éreznek a szereplők, akkor is plüssállatokról van szó. És ezért én személy szerint sajnos nem is tudom teljesen komolyan venni. Bár valószínűleg valami hasonló lehetett a cél, de akkor is jócskán elveszi az élét a dolgoknak, hogy egy csapat plüss életébe nyerünk bepillantást. Teljesen indokolatlan dolgokon képes voltam magamban nevetni, de számomra pont ez a kettősség teszi különlegessé ezt a könyvet.

Brigi007>!
Tim Davys: A halállista

Hmm. Nagyon nehéz ezt a könyvet értékelni. Sajnos nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a könyvre és mennyire tudni akartam, hogy milyen, meg hogy mennyire lelkesen vettem meg. Aztán a végén egy egészen nagy csalódás lett. Főleg azért, mert úgy érzem, hogy ezt a plüssállatos vonalat, ami az egésznek a különlegessége, nem használta ki igazán. Sőt… maradjon annyiban, hogy teljesen érdektelenné tette a plüssállatok használatát.

A történetben nincsen semmi extra, bár van benne egy-két fordulat, de sajnos egyik sem üt akkorát, és egyik sem olyan, amit nem lőttek volna már el pár helyen. A végén hiányérzetem volt, mert úgy éreztem, hogy egy konfliktusnak nem lett megoldása. Az elejét meg kifejezetten laposnak éreztem. Volt egy csalódásom is a főszereplővel kapcsolatban… Ugyanakkor egy (!!!) elég elgondolkodtató kérdést találtam benne:

Hogyan szerveznénk az életünket, ha sosem halnánk meg?

bevi>!
Tim Davys: A halállista

Húú, hát nem egy könnyű olvasmány volt. Eltartott egy darabig, hogy feldolgozzam, hogy a regény szereplői mind-mind plüssállatok, akik teljesen emberként viselkednek ezért sokszor elfelejtettem, hogy plüssökről van szó, így egy-egy részt újra is kellett olvasnom ennek fényében. Maga a történet jól van felépítve, szerettem a közbeszúrt fejezeteket is, ahol egy-egy szereplő életéről tudhattam meg többet. Maga a végkifejlet nem lepett meg, mondhatni egyenes volt az út. Viszont volt egy jelenet amit soha nem fogok elfelejteni spoiler a kegyetlensége miatt, olvasása utána napokkal is eszembe jutott. Mindent összevetve, örülök hogy elolvastam, de nálam ez csak egyszer olvasós könyv marad.

Nocharity>!
Tim Davys: A halállista

Hát nem is tudom. Maga a plüssjátékos felállás jónak hangzott az elején, de nem lett kihasználva, mert azon kívül, hogy a karakterek neve előtt ott volt egy állatfaj, szinte semmit sem adott hozzá a történethez. Az ikres szálat sem a legjobban vezették le, és a történet is túl zavaros lett a végére. Nem utáltam, de nem is hagyott bennem túl mély nyomot.
[~K]


Népszerű idézetek

Natasha>!

Megmenekülni az élettől a halálon keresztül olyan, mintha a hátam megvakarására irányuló késztetést azzal győzném le, hogy levágom a mancsomat.

92. oldal

Brigi007>!

Hagyta magát, hogy meglepje valami, ami pedig annyira egyértelmű. A plüssállatok gerinctelensége.

25. oldal

Citrompor>!

Jó medve csak az lehet, aki tudja, hogy néz ki a gonosz.

46. oldal

Brigi007>!

– Milyen kedves tőletek, hogy eljöttetek hozzám az éjszaka közepén – mondta a gazella.
– Lali – szólalt meg gyengéden Tom-Tom. – Nappal van. Fényes nappal.
– Ez miért is fontos, kedvesem?

32. oldal

Brigi007>!

A hatalom nem a birtoklás. A hatalom az irányítás.

73. oldal

virrasztó>!

… a hideg alkohol pedig felmelegítette megfagyott lelküket.

Hetedik fejezet

virrasztó>!

Az áldozataikat nem érdeklik a szándékaik. Az áldozataik a maga teljességében tapasztalják meg a gonoszt. Ha az áldozat ismerné a Diktátor tervét, a Szadista hajlamait vagy a Pszichopata gyerekkorát, akkor az áldozat nem lenne képes gonoszként leírni a vele történteket. Sorsról beszélne, balszerencséről, vagy azzal magyarázná a történteket, hogy „útban volt”.
A színtiszta gonosz eredmény, nem pedig szándék. A színtiszta gonosznak mindig „igazságtalannak” kell lennie az áldozat szemszögéből. A színtiszta gonosz egy tapasztalat.

Medve Ede 2

1 hozzászólás
Citrompor>!

Jó medvének lenni egy folyamat, aminek csak jelen ideje van.

50. oldal

Brigi007>!

Várt. Ötlete sem volt, hogy mit tenne, ha lebuknak. Itt állok, gondolta, a férfivécében egy drogos homoszexuális prostituált gazellával, aki különösen a város mazochistái között népszerű.

134. oldal


A sorozat következő kötete

Mollisanváros sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lars Kepler: A bosszúálló
Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Anders de la Motte: Halálos ősz
Jens Lapidus: Instant dohány
Stefan Ahnhem: Mínusz 18
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!
Henning Mankell: Az ötödik asszony
Alexander Söderberg: A második fiú