Rímbörtön 90% 395 csillagozás

Őszintén? A Karácsonyi lidércnyomás elolvasása/megnézése után meg voltam győzödve róla, hogy az a legbetegebb Burton alkotás. Ja-ja, nem. Ez ezerszer „rosszabb”. Ötletem sincs, mi lehet ennek a férfinek a fejében, de szívesen megnézném a gondolatait belülről. Nem igazán kötnek le a versek, sose voltam költészet kedvelő, de ez az alkotás túlmutat a zsenialitáson. Olyannyira morbid és már-már szánalmasan vicces, hogy megnyert és megvett kilóra. Imádom a fekete humort, és az ilyen elborult, nem normális alkotásokat. Burton egy őrült tudós.
Ha nem lenne elég a nem mindennapi – és itt gyengén fogalmaztam – versek, pluszban mindegyikhez társul egy kis rajzocska. Némelyiken csak pislogtam, hogy ő ezt így komolyan megalkotta a képzeletében, majd lerajzolta? Páratlan. :D
Fél csillagot ismét azért csíptem le, mert a rímpárok és a fordítás nem mindenhol találó, de ettől függetlenül remek munkát végezz a fordító. Persze nem azért, de elég „pazarlós” egy oldalra egy sort nyomtatni, bár ez csak az én hülyeségem.
Olvassátok el, nagyon gyorsan haladós, nem hétköznapi élmény.

Atya gatya! Ez valami eszméletlen beteg! :D
Nem igazán ismerem Tim Burton műveinek világát, csak annyit tudok róla, hogy khm.. elég érdekes. :D Abszurd. De tényleg az, és szerintem a lehető legjobb módon.
Nagyon élveztem a rajzokat, a verseket meg még jobban. Időnként hangosan felnevettem egy-egy képtelen rímen. :)
Nem tudom, hogy T.B. fejében mégis mi lehet, elképzelni sem tudom, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy mindez kijöjjön belőle, de nem bánom, mert ez tényleg jó volt. :)

Kevés Tim Burtonnél betegesebb embert hordott hátán a Föld.
És ezt most bóknak szántam.

"Tíz ujj a kézen és a lábon.
Minden rendben, szépen.
Látott és hallott,
de hogy normális volt e?
Nem éppen."

Egyiken másikon könnyesre röhögtem magam. A képek elképesztőek!
Tim Burton nem normális.

Csak belelapoztam, aztán már vége is volt. Még olvastam volna, mert ez a néhány vers annyira egyedi volt számomra. Kicsit bizarr a képi világ is, mégis jól kiegészíti ezeket a rövid kis meséket, melyet egyszerre tanulságosak és elborzasztók. Leginkább Szervác, a Szennysrác tetszett, mert a vége igazi csattanóval zárul. Felüdülés volt.

Olyanok a történetek, mintha egy gótikus Andersen-mesét olvasnék.
Tim Burton csak mesél, és mesél, álmodja bizarr, gyönyörű álmait. A fiúról, akinek olló van a keze helyén, az Osztrigasrácról, aki boldog akart lenni, és annak haláláról, ami cseppet mélabús. Arról, aki megküzd a Fejnélküli lovassal, és aki sivár valósága helyett legendás tetteket hazudik.
Beszél a Vudulányról és Üszöksrácról, és arról a kisfiúról, aki jó pár évvel ezelőtt egy az értetlen világ elől elrejtőzve örökre eljegyezte magát saját sötét furcsa, varázslatos démonaival.

Hát ez… :D Zseniális! :D

Érték-ellés

/Kiolvastam a könyvet,
szépen, rendesen.
Messze… el a rököny vet,
révületbe esem./

Bomlott eme elme,
nem kell agysebész.
Groteszk a rejtelme,
s morbid az egész.

Torz fiúk és lánykák,
és még néhány rémgyerek…
Ki tudja hány szám,
e lapokon ténfereg.

(Lehet én is őrült vagyok)
Hibbant az elme, de ragyog…

Imádom, imádom, imádom! Nem tudom megunni Tim Burton zseniális, beteges, groteszk agyszüleményeit. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a nem mindennapi, abszurd, morbid dolgokat, akkor telitalálat lesz. A versikék mellett az illusztrációk is fantasztikusak, olvasás közben gyakran visszalapozgattam, újranéztem és újraolvastam dolgokat, annyira tetszett. Nem is tudnék kedvencet választani, annyira jó az egész úgy, ahogy van. Sajnos az angol verzióhoz még nem volt szerencsém, de mihamarabb szeretnék arra is sort keríteni, de meg kell mondjam, engem teljesen meggyőzött Stern Gábor fordítása, le a kalappal! A magyar címért külön gratulálok a kitalálójának. :)

Egész jók a versek, viccesen szomorúak, melankolikusak. Szegény Tim Burtonnek nem lehetett könnyű gyerekkora – bár ez már a filmjei alapján is nyilvánvaló volt. A Pacasrác, az Osztrigasrác, a Vudulány, a Szennysrác és a többiek mind-mind meg nem értett gyerekek. Egyes versek csak a rajzokkal együtt érthetőek – inkább képregények – például a kedvencem, A bámuló lány. Szép kötet, egy dolog azonban zavar: miért nem kétnyelvű? Az igencsak szellősen szedett 119 oldalon simán elfért volna az eredeti változat is.
A versek angolul itt:
http://homepage.eircom.net/%7Esebulbac/burton/home.html
Pacasrác videók pedig itt:
http://www.timburtoncollective.com/oysterboy.html