Miután tegnap éjszaka befejeztem ezt a könyvet, egy darabig csak a plafont bámultam, közben folytak a könnyeim, és még csak arra sem vettem a fáradságot, hogy letöröljem őket, mert minek is? Hiszen egész este folytak. És közben csak azon gondolkoztam, hogy mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Csak egyetlen szó visszhangzott a fejemben újra és újra: tökéletes. Ez a könyv tökéletes volt az első oldalától az utolsóig. Egyszerre tépte ki, és melengette meg a szívemet. Keservesen zokogtam, mert fájt, nagyon fájt, de közben mosolyt varázsolt az arcomra. Minden egyes csóknál az ezer közül, úgy éreztem, hogy az én szívem is ugrik egyet és táncot jár. Csodálatos volt.
Poppy és Rune öt éves korukban találkoznak először, amikor Rune a családjával Norvégiából Georgia-ba költözik, pontosan Poppy-ék szomszédságába. Poppy egy különleges kislány, minden nap egy új kaland számára, mindent vidámabbnak, fényesebbnek, izgalmasabbnak lát, mint a társai, így mikor meglátja a hosszú szőke hajú norvég kisfiút, azonnal kipattan a szobája ablakán, és odaszalad hozzá. Azonnal megállapítja, hogy Rune egy igazi viking, és hogy innentől kezdve, ők legjobb barátok. :) És így is lesz, ők ketten innentől kezdve elválaszthatatlanok.
Poppy másik legjobb barátja a nagymamája, aki igazán megtanította őt arra, hogy minden napot úgy kell megélni, mintha egy új kaland lenne, és a lehető legnagyobb beleadással. Azonban Poppy még csak nyolc éves, amikor a nagymamája viszonylag fiatalon hosszú betegség után eltávozik. Utolsó erejével, még egy új kalandra küldi a kis Poppy-t. Ad neki egy üveget, amelyben ezer üres papírszívet talál. A feladata az, hogy gyűjtsön „ezer csókot egy fiútól”. Ha olyan csókot kap, amelynél a szíve majd szétrobban, akkor azt fel kell írnia az egyik üres papírszívre, és bele kell dobnia az üvegbe, és ez a kaland az egész életén át fog tartani…
spoiler
spoiler
Gyönyörűséges volt ez a könyv. Egyszerűen még most is folynak a könnyeim, ahogy ezt az értékelést írom, pedig órák teltek el azóta, hogy bejeztem. Imádtam Poppy-t. Ő is egy olyan karakter, akit soha nem fogok elfelejteni, akit úgy érzek, hogy bárcsak élőben is ismerhetnék. Aki az élet minden egyes pillanatát élvezi, mindent szépnek lát, aki mosolyog, még a legfájdalmasabb órákban is. Aki táncol az óceánban, vagy éppen a cseresznyefa virágok alatt. Aki minden nap felkel, hogy megnézhesse a napfelkeltét, mert minden nap tartogat valami újabb szépséget. Aki nem szeret aludni, mert úgy érzi, hogy csak elvesztegetett percek, amit újabb kalandokkal tölthetne.
A Poppy és Rune közötti szerelem eszméletlenül szép, és lélegzetelállító volt. Én hiszek abban, hogy létezik ilyen mély szerelem, hogy valaki ennyire fiatal korában megtalálja a szíve másik felét, aki nélkül nem tud élni. Annyi gyönyörűség volt ebben a kötetben, és írónő igazán szép nyelvezettel adta át ezt a rengeteg érzelmet. Köszönöm szépen Tillie Cole ezt a csodálatos, érzésekkel és élményekkel teli kalandot.
And my heart burst.
http://veronikasreaderfeeder.com/tillie-cole-a-thousand…