***ARC***
„Nem tudsz kellően eleget a papokról, ha azt gondolod, jobbak vagyunk bárki másnál.”
Hol is kezdjem? Nagyon szeretem, hogy Tiffany, a maga vallásossága ellenére, mekkora tükröt tart a Katolikus Egyháznak. Ebben a könyvben egy érzékeny, elszomorító, dühítő és nagyon is valós problémával találjuk szembe magunkat, ahogy Nora és Cy és az egész bagázs is.
Tiffany sok új szereplővel hozott össze minket ebben a kötetben, és szokásához híven, alaposan beleláthatunk mindenki elméjébe/lelkébe. Természetesen a régi ismerősök is helyet kaptak, Nora és Søren leginkább. Ami igazán érdekessé teszi a kettejük történetet, az, hogy Sørent vívódni látjuk. Finoman szólva is megszakadt érte a szívem, az utolsó fejezet olvasása közben pánik rohamot kaptam. Nem, nem akarok több ilyet átélni, azt meg végképp nem, hogy S élje át..
Cyrus kellemes figura, hamar meg lehet kedvelni, Noraval is pikk-pakk közös nevezőre jutnak. Mercedes karakterét nagyon szerettem, egyfajta megnyugvást hozott rám a bölcsessége.
Ami Kinget illeti… Cukorborsó. Komolyan, mindenki apja lett mire ideértünk, édes, ahogy gondoskodik, félt, szeret. Persze mindezt úgy, hogy megmaradt annak az öntelt francia ficsúrnak enyhe túlzással, akinek megismertük, :D
Summa summarum, én szerettem olvasni ezt a sztorit, jó lassan is tettem, hogy minél tovább tartson. Izgalmas, pörgős, humoros, ugyanakkor elgondolkodtató és szívet tépő.
Ez a vers szerepel a könyvben, Rumi, a 13. századi perzsa költő műve. Annyira megtetszett, hogy úgy érzem, muszáj idetennem :) Fordítást nem találtam hozzá, így megcsináltam én :)
E világ lelkei,
akár három lepke
gyertyaláng előtt
szerelmet keresve.
Repült az egyik
hajszálnyira a lángtól,
ismerem a szerelmet,
vallotta onnantól.
követte a másik,
szárnya lángot ért,
a szerelem tüze éget,
már jól tudom én.
Repült a harmadik
egyenest a lángba,
elnyelte az, de tudta,
nem volt hiába,
az igaz szerelem
mit is jelent, csak
ő tudta egymagában.