Az ​úrnő (Eredendő bűnösök 4.) 94% 207 csillagozás

Wooow! Ez valami eszméletlenül, brutálisan jó volt! Egyszerűen zseniális!
Imádtam! ♥
Azt hiszem ez volt a legizgalmasabb erotikus könyv, amit valaha olvastam.
Teljesen magába szippantott a történet, végigizgultam az egészet.
Az összes részét imádom a sorozatnak és bajban lennék ha el kéne döntenem melyik a legjobb, mert az összes az.
Reisz eszméletlenül jól ír, lehetetlen letenni a könyveit, max alvás idejére, ha már összefolynak előtted a sorok, de akkor is már a reggelt várod, hogy újra olvashasd :)
Legalábbis én így voltam vele.
De a befejezés, istenem, miért mindig a legizgalmasabb részeknél kell, hogy véget érjen a történet?
Kedves @Athenaeum_Kiadó! Nagyon köszönöm, hogy kiadtátok, remélem, hogy a folytatásra sem kell majd sokat várni :)

Az úrnő volt szerintem az eddigi legjobb rész. Vagyis igazság szerint mindegyik rész teljesen levett a lábamról. Szinte fizika fájdalmat éreztem ha nem tudtam olvasni, nem tudtam elmerülni ebbe a csodálatosan borzongató világba. Kedvenc részem a Grace és Søren száll volt. Atya gatya, de szerettem volna Grace helyébe lenni. Nagyon örvendtem a Wes és Layla szállnak is, Wes megérdemli a vanília boldogsagot. És Kingért a szívem szakadt meg. Nagyon ajánlom, olyan fájdalmasan szépen ír Tiffany, hogy az ember szíve bele remeg. Kétszer is sikerült egy jót bőgnöm..

„Nora Sutherlinről sok mindent el lehetett mondani, de egy biztos: túlélő típus, erős és makacs…”

Ezzel a sorozattal sosem unatkozok: minden kötete magával ragad, és szinte letenni sem akaródzik. Imádom, és ámulatba ejt, ahogyan újra és újra képes megkérdőjelezi a hagyományos és szokványos elképzeléseket, legyen szó vallásról, emberi természetről, szerelemről vagy szexről. Ráadásul mindezt nagyszerű, okos stílusban teszi. Szerencsére ebben a kötetben sem volt ez másként, sőt.

Közös beszámoló @NusejkaSentellion-nal:_ http://angelikablogja.blogspot.hu/2015/04/kettos-nezopo…

És igeeeennnnn végre elolvashattam a folytatást! :)))))))
Hétfőn vehettem át a könyvet, már az utcán olvasni kezdtem és csak azért tettem le éjjel, mert pár óra alvás után, mégse tudtam éjszakázni miatta, de másnap már be is fejeztem. :))))
Próbálom nem nagyon ismételni magam, de ugyanazokat el lehet mondani erről a részről is, mint az első háromról. Imádtam, Tiffany zseniális írónő, szerelmes vagyok a világba, amit megalkotott és még sok sok sok könyvet szeretnék olvasni Nora életéről. :)))
Elsőre is tetszett a borító, de olvasás után, még jobban a történethez illőnek érzem. :) A felépítés nagyon egyedi, azzal, hogy Marie-Laurie játszmáját egy sakkjátszmával hozza párhuzamba. Minden szereplő pedig egy-egy sakkfigurát testesít meg, igazán találóra sikerült. Nagyon izgultam, miként oldják meg a helyzetet Soren-ék. Nora-t féltettem is és nem is. Fogva tartója veszélyes, kiszámíthatatlan, de tudtam, hogy nem ő az a nő, aki összeomlik, szorult helyzetében se hagyja el magát. A végén a megoldás kellően felfokozottra sikerült, az utolsó pillanatig izgultam, hogy mi lesz a szereplőinkkel. A történetek, amiket Nora Marie-Laurie-nak mesélt, újabb részleteket fedtek fel kedvenc triónk múltjából. Nem tudom hova lehet még fokozni, de minden könyvvel egyre jobban megszeretem őket. Nora miatt mindenki félre tudta tenni az ellenségeskedést, mindenki összefogott a megmentéséért. Természetesen ismét kaptunk új szereplőket, új nézőpontokat is, amiket szintén szerettem. Laila megjelenése egy nehéz szituációt oldott meg. Féltem, hogy ezt a részt hogyan alakítja, majd az írónő, de így azt hiszem teljesen elégedett vagyok. :) Grace meg tudott lepni. Már az első részben kiderült, hogy erős karakter, de nem gondoltam, hogy ő is ennyire ragaszkodik Nora-hoz. Nem volt kulcsfigura, de határozottan jót tett a jelenléte a könyvnek.
Egy dolgot hiányoltam… :D A helyzet miatt érthető, hogy nem bővelkedtünk pikáns jelenetekben, de azért mégis vártam, hiszen nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy imádom a sorozatot. Szerencsére a második fele a történetnek ilyen szempontból érdekesebb volt, kárpótolt az elejéért. Végre megismerhettük Nora, Soren és Kingsley első közös estéjét, erre megérte várni. *-*
Még egy kis áradozás: megdöbbentő, hogy Nora-nak mekkora szíve van, mindenkinek jut a szeretetéből. Már a jelenléte vidámságot hoz a környezetébe. A Soren és a közte lévő kapcsolat, pedig tényleg annyira gyönyörű. Nagyon jó volt egy fiatalabb szemszögből (Laila) is látni az egészet. Jajj és Kingsley-ről se feledkezhetek meg. Végig igyekezett erősnek mutatni magát, megoldani minden gondot, de róla is kiderült, hogy végső esetben ő sem szívtelen. Most is imádtam az ő részeit is.
És végül mindenképp köszönet az @Athenaeum_Kiadó-nak, hogy lehetővé tették nekünk, hogy folytassuk a sorozatot. Gyönyörű lett a kivitelezés, jól illeszkedik a korábbi részekhez és még a fordító is megmaradt. Nem lehetünk elég hálásak érte. :)

Irodalom érettségi előtt a tanárok óva intettek az összehasonlító elemzéstől. Abból jó nem sül ki. Megfogadtam a tanácsot. Most mégis késztetést érzek rá.
Sokszor eszembe jut, hogy a nyilvánvaló pimaszságán túl miért is ennyire jó ez a sorozat. Számomra J.R. Ward volt az első, akitől leplezetlenül olvastam a szexről, és a mai napig imádom őt, és kedvenc erotikus regényíróm. És kb. ennyiben is hasonlít egymásra a két tehetség, de a könyveik olvasása közbeni érzéseim miatt hasonlítom őket. Imádom a könyveiket, izgultam rajtuk, és teljes szívvel éreztem a karakterek iránt. És ahogy olvasom Tiffany könyveit rájövök, hogy Ward világa a maga mágikusságával csodálatos, de ott a fantasy szál, a nagy ősi ellenség is iszonyatosan megdobja a könyv élvezetét.
Itt pedig a világ lemocskosabb és leghihetetlenebb valóságát olvasom, falom minden sorát. Mert ez igazi. Valós emberek, valós problémák, valós ellenségek. Minden bűnünk megjelenik. Minden megmutatkozik amitől ember az ember. A jó és a rossz. Itt a hiúságból táplálkozó féltékeny gyűlölet volt a központban, tökéletesen példázva, hogy miért a szeretteink jelentik ránk a nagyobb veszélyt. És mégis rájuk számíthatunk a legjobban. Nora és Søren szerelme semmilyen szempontból nem hétköznapi. Elképesztő volt a padlón ülős jelenetük a végjátékban. Ezt a könyvet is imádtam, nagyon szeretem, hogy mindenkibe belelátunk, de Sørent még mindig mások emlékei alapján ismerjük és szeretjük. És bár én kedvelem West, örülök, hogy kikerül a képből picit. Nem való ő ide.
Mindent szeretek a sorozatban, és kétlem, hogy valaha betelnék vele. <3

Ez egy kőkemény sakkjátszma, de amikor bekapcsolódunk a történetbe, messze még a matt…

Oh, ezt a történetet megint zabáltam! Nagyon jó volt, ahogyan mindenki máshogy reagál a sakkra; de az egész sztori arról szól, hogy a Királynő, a Király, a Ló, a Gyalog és a Bástya hogyan reagál a másik fél lépéseire. Bár nem az erotika volt a hangsúlyos a könyvben, de azért sikerült beleszőnie pár izgalmas régi történetet a sztoriba az írónőnek. Nagyon-nagyon izgalmas kis meséket! Egyszerűen istenien kezdődött, picit aggasztóan folytatódott, de olyan befejezése lett a sorozatnak, amit sosem képzeltem volna! Nagyon bejött ez a sakkjátszmás felépítés és történetvezetés, abszolút illik a történethez a borító is, ami külön öröm számomra. (Tulajdonképpen most esett le nekem, hogy miért lesz gyertya az előzmény sorozat borítóján. Aucs. Fájni fog. )

Mea culpa ismét: Az előző blogbejegyzésben azt írtam, hogy nem szerettem bele Sørenbe. Ez továbbra is igaz és mégis hazugság, ugyanis Søren-Nora-Kingsley hármasába sikerült belezúgnom. Három ilyen elvetemült, stikkes emberrel régen találkoztam, akiknek ilyen fantasztikus története lenne. Mondhatni aranyosak, de ki merné így jellemezni őket?!

Utógondolat: hűű, azért jó volt az a Harrison+Blake iromány az elején!
Alig várom a kezdetekről szóló A szentet!

További mea culpázás: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/05/tiffany-rei…

" – És amikor felébredek, te meg én újra együtt leszünk. Én megint tizenöt éves leszek, te pedig huszonkilenc, és minden újrakezdődik. Te meg én… Innen fogom tudni, hogy a Mennyországban vagyok.
– Kicsikém…
– Szeretlek."
*********************
Ez a rész talán a legszívettépőbb mind közül. Amit Søren tesz Noraért és amit Nora Sørenért, az valami csodás. Csodásan reménykeltő.
Bizonyítja, hogy ha két ember őszinte, igaz szívvel szereti egymást, semmi és senki nem választhatja szét őket. ♥
**********************

„Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.”
„A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”
Ruth könyve 1:16-17 Károli

Visszatértünk, a jelenbe és északra :) végre, nem győzött meg az előző részben se a múlt, se a nyugat.
Fantasztikus társaság indult Nóra megmentésére. Jókat mosolyogtam a tisztelt körökön amikben a vaníliák kerülgették egymást spoiler King hozta a formáját, egyik kedvenc szereplőm lett, persze Eleanor után, bombasztikus ez a csaj spoiler
A sorozat nálam egyenlőre befejeződik, nyár legnagyobb élményét adta, még nem vagyok teljesen meggyőződve hogy 100%-as eltudom fogadni az érveit, de érdekes, pikáns kimondottan egyedi, jól felépitett és megírt! könyvek. Fergeteges élmény volt benézni a nyolcadik körbe, nem bántam meg.

Nem is igazán találok szavakat. Ez a rész volt eddig a legek legje; legösszeszedettebb, legösszetettebb, legtöményebb, ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor a 'legtöbb' lenne talán a megfelelő.
IMÁDTAM! IMÁDOM! IMÁDNI FOGOM!
Kétszer is bőgtem rajta, először, amikor Grace elkísérte Sørent, másodszor pedig mikor Nora és Søren elköszöntek egymástól.
Bármilyen furcsa ha visszagondolok, azok a részek tetszettek a legjobban, amikor Grace és Søren beszélgettek. Nagyon szerettem őket. Nagyon.
Wesről majdnem lemondtam, de aztán megjött az esze, maradhatott a kedvencek között.

Tiffany ismét mesél. Mesél Norán keresztül, mesél Lailán keresztül, és meséi által újabb mélységeit ismerhetjük meg az általa teremtett igen összetett karaktereknek.

A sorozat elejétől fogva egyszerűen csak figyelemmel, kíváncsisággal és nyitottsággal olvasom Tiffany sorait, ahogy kibontja a karaktereit, ahogy egyre többet mutat belőlük, gondolataikból, érzéseikből, miértjeikből, és magából a világból, amely olyan távol áll sokunktól.

Hadd meséljek én is egy kicsit arról, hogy miért is 5 csillagos nálam ez a sorozat:

1. Úgy érzem az írónő igyekszik mindent több oldalról, több nézőpontból, többféle gondolkodásmódon keresztül bemutatni. A „jó” és a „rossz” oldalt is, bár ebben az esetben még ez sem egyértelmű…mert itt minden attól függ.

2. Tiffany képes egy könyvön belül ugyanolyan érzékletesen megjeleníteni többféle szerelmet, szeretet, kötődést, összetartozást.
Jelen esetben, a szerelmet egy férfi és egy nő között, akik kapcsolatában a fizikai fájdalom okozása és fogadása állandóan jelen van; két férfi között, akik közötti vonzalom és kötődés még régebbi; két tiszta lelkű fiatal között, akik természetüknél fogva távol állnak ettől a világtól.

3. A titok szerintem a kidolgozottságban rejlik, és abban, hogy az írónő annyira intelligens módon nyúl ehhez a most olyan divatos témához. Ezek nem elsősorban a ki-mikor-hogyan-mivel-mennyire, hanem miértek és az elfogadás könyvei.

4. Ugyancsak az írónőt dícséri, az egyszerre jelen lévő játékosság és komolyság, durvaság és érzékenység, perverzió és romantika, szeretet és gyűlölet. És a kiszámíthatatlanság, mert amint valamelyik főszereplő olyat cselekszik, amire húznánk a szánkat Tiffany rögtön előáll egy olyan villanással, ami után rögtön megbocsátjuk az előbbit.

Ebben a részben – mint az egy sorozat zárótól elvárható – inkább a kapcsolatok rendezésén van a hangsúly, az erotika rovására, de azért nem kell megijedni, megkapjuk a pikáns kis adagunkat ;)

Örültem,hogy ellentéteik ellenére mennyire képesek voltak összefogni Nora kiszabadítása érdekében, hogy mindenki között lezajlott egy-egy olyan párbeszéd, mely során sikerült tisztázni a sérelmeiket. Olyan aranyos volt Wesley, ahogy küzdött szegénykém, hogy felérjen a „nagyokhoz” a mentési akció során, és szerencsére ő is megkapta a boldog véget. spoiler

Kijelenthetem, hogy megkedveltem ezt a három embert, jó és rossz tulajdonságaikkal, jó és rossz cselekedeteikkel, hibázásaikkal együtt, mert így Ők. Külön-külön is erős egyéniségek, de együtt felbomlaszthatatlan és legyőzhetetlen szövetséget alkotnak.

A Királynő, a Király és a Bástya. Örökké.

Rajongóként pedig a legnagyobb boldogság, hogy legalább négy részen keresztül olvashatok még róluk, és a többiekről.