A ​Gógyigaleri 22 csillagozás

Tibor Fischer: A Gógyigaleri Tibor Fischer: A Gógyigaleri

A regény két hőse a kopasz és pocakos, valamint iszákos cambridge-i filozófiaprofesszor, Eddie Copporshow és a börtönből frissen szabadult félkarú rabló, a francia Hubert. Ők ketten alkotják a „gógyi galerit”, amelyik sorra rabolja ki a dél-franciaországi bankokat. Nem a meggazdagodás, hanem a siker mámora hajtja őket, és az a szándék, hogy a gépiesen robotoló és álszent világnak megmutassák a filozófia erejét.

Eredeti mű: Tibor Fischer: The Thought Gang

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2005
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635492472 · Fordította: Széky János
>!
Helikon, Budapest, 1996
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632083938 · Fordította: Széky János

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ÁrnyékVirág
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Adva van egy remek ötlet: a kivénhedt, alkoholista filozófiaprofesszor és a pancser, félkarú rabló haverja bankrablásra adja a fejét. Adva van egy szerző, aki tud jó regényt írni – lásd a Béka segge alatt című könyvét. Akkor meg mégis mi ez a kalap sz.r? Iszonyúan fárasztott, állandó volt a kísértés, hogy abbahagyjam, kidobjam, és letagadjam még azt is, hogy valaha a kezemben járt. Az egyetlen ok, amiért mégis végigolvastam, az a rövid fejezetekben rejlik -a fürdőszobában tartottam.
Borzalmasan fárasztó a stílusa, hiába helyenként a jó poénok, a Thalész nevű patkány, a jó alapötlet, mert mindez kevés ahhoz, hogy 340 oldalon keresztül elviselhető legyen.

2 hozzászólás
>!
latinta SP
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

A könyvet olvasva elég hamar az az érzésem támadt, hogy ez az író zökkent agyú.
Mégsem vettem zokon tőle a zománcos ziccereit, és az sem zavart, amikor zetetikus főhőse kezében a závár nem állt zéró helyzetben.
Félretéve a zéket: kissé lassabban olvastam – közbejött egy csomó más dolog –, de úgy érzem, a klasszikus ókortól kezdve jó kis kalandban volt részem. Tetszett Eddie szilánkokból összeálló életképe, gyermekkori emlékei, nagyapja figurája, a nagy szerelem Zoé iránt (ez a nő is Z-betűs), valamint a szó szerint darabokból épülő Hubert.

8 hozzászólás
>!
Fainthoar
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Phű.
Nehéz szülés olvasás volt.
Úgy kaptam ezt a könyvet az egyik barátomtól, hogy megkérdezte, rám szakadt szabadidőmben akad-e éppen olvasnivalóm, mert ha nem – és itt kirántotta a könyvet a kocsija ülése mellől/alól –, akkor ő odaadja ezt, élete egyik legmeghatározóbb művét.
Azt mondtam, hűha. Igyekszem nem a borítóról ítélni, mert hát az bűn ronda (a galambos változat).
Úgy adom vissza neki ezt a könyvet, hogy (életemben először) pakoltam bele pár cetlit, és leírtam neki, mi jutott eszembe olvasás közben. Mindenféle érdektelen dolog igazából, például az egyik filozófia előadásunk, amire menet halálra rémített minket pár rottweiler. A cetlik mellett amúgy magamnak is írtam listát, hogy miket tudok kisilabizálni ebből az egész könyvből. Ilyesmiket írtam fel:
– ez a könyv már az elején az, ami később – ez azt jelenti, hogy az elején nagyon élveztem a fárasztó humort és brillírozó szóvicceket, aztán ebbe tört bele később a bicskám, és örültem, hogy a végére kicsit magamhoz tértem
– ez egy from pieces to pieces könyv; ezt csak kis adagokban voltam képes befogadni, ld. az első pontban leírt okokat
– érzem a könyv hatását azon az emberen, akitől kölcsönkaptam
– carpe diem, az van itt, de baromi fanyarul
– a társadalomkritika, már ha az az volt, és nem én értelmeztem félre, egész jó lett
– a fő cselekményt néha nem ismertem fel, nem kis agyműködésembe került megfejteni, melyik szál hova tartozik, de a szereplők is csak úgy előbukkantak a semmiből, aztán letűntek, én meg nem mindig tudtam feldolgozni, hogy erre jártak
– fél csillag, na, az biztos elment a két Antikrisztus Parish-ra, akiket nem kellett volna elalvás előtt megismernem
– néha eléggé nagyon hiányosnak éreztem a háttértudásomat.

Most aztán várom a magyarázatot attól a baráttól, hogy miért pont ez.

>!
ervinke73
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Ha kellően odafigyelsz-mert hogy szükségeltetik-, könnyesre röhögheted magad. Aztán meg a könnyektől és a röhögéstől nem tudsz figyelni!

1 hozzászólás
>!
malasingud
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Könnyed, szorakoztató, pont ilyenre volt szükségem.Nem a story a lényeg, hanem a sok apró, humoros megállapítás.Szeretnék még hasonló könyveket olvasni.

>!
perezvon
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Nos, ebben a könyvben egy semmittevő, lusta, alkoholista, polgárpukkasztó és mihaszna Cambridge-i filozófiaprofesszor, Eddie Coffin, egy félkezű, féllábú és félszemű kisstílű bűnözővel, Huberttel összeállva sorra rabolja Franciaország bankjait. De persze nem akárhogy, ezek filozofikus bankrablások, Szókrátész vagy Rousseau modorában. Coffint persze a bankrablás sem érdekli jobban, mint Cambridge-i karrierje, mégis, akárcsak a professzori székbe csöppenéskor, itt is mindig minden jól jön ki. És majdnem elfelejtettem megemlíteni a szerencsepatkányt, Thalest.
Nem mellesleg az angol nyelvű verzióban 310 különböző Z-vel kezdődő szó található.
http://perezvonsgeometry.blogspot.com/2011/11/ze.html

>!
pdaniel
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Szeretném szeretni: az alapötlet beteg, a karakterek szórakoztatóak, a szöveg pedig remekül idézhető – mindez azonban nem mentség arra, hogy a történet pár oldal után szétesik mérsékelten érdekes nosztalgiázásra a főszereplő múltjáról (különösen az afganisztáni kaland lóg ki a sorból: a háború kellően borzalmas, mint ahogy a félbevágott fejű kislány is megerősíti, de hogy jön ehhez egy filozófiaprofesszor?), követhetetlen fejtegetésekre, és szójátékok öncélú villogtatására. Ez utóbbiban talán a fordítás is ludas, de nincs az az isten, hogy én ezt még egyszer.

>!
saccmac
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Egyetértek kalamárissal. Meglepően jó indulás után a sztori a könyv közepe felé kezd nagyon szétesni. Kár érte, mert a karakterek nagyon jók, az abszurd, ironikus stílus is a helyén van, de sajnos csak a könyv első felében… Utána az egész kezd erőltetetté válni. Ettől függetlenül tényleg nagyon jól idézhető, és lehet, h megérdemelne még egy esélyt, első nekifutásra ui. a fentiek miatt a felénél abbahagytam.

>!
Dinadom
Tibor Fischer: A Gógyigaleri

Nagyon nem. Egy könyv amiben 100+ oldal után sincs egyetlen szereplő sem akinek édekelne a sorsa, egyetlen cselekményszál sem ami érdekes lenne az rossz könyv.


Népszerű idézetek

>!
ÁrnyékVirág

Úgy festett, mintha lenyelt volna egy komplett kárókatonát nyersen és tollastul.

131. oldal

>!
latinta SP

Egy szókratészi dialógus rosszabbik oldalán voltam.

94. oldal

>!
ÁrnyékVirág

Az a baj Nietzschével – aki mellesleg egyetlen előírással sem szolgál, mi a teendő, ha az ember megbilincselve fekszik a fagyos padlón, méltatlan körülmények között –, hogy sosem lehet biztosan tudni, jópofáskodik-e vagy sem.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
csillagka P

Odaállok a körözési plakátom mellé. „Ez én vagyok” – mondok. „Mennyit kapok, ha feladom magamat?” – mondok. „Nem érünk rá” – mondják, és mennek egy újabb fontos kávéért. És még azt állítják, hogy a börtönök vannak dugig buta népekkel.

1 hozzászólás
>!
latinta SP

Lehet, hogy a jóság olyasmi, mint a sasorr vagy a bozontos szemöldök.

224. oldal

7 hozzászólás
>!
pdaniel

Az ember kínjaira nehéz megoldást találni, de oldószert könnyű. Nem mehetsz száz yardot úgy, hogy ne bukkannál a zimurgikus oldószerek valamelyik lelőhelyére: fűszeresre, kocsmára, szupermarketre, vendéglőre. A civilizáció nem más, mint gondosan szerkesztett gépezet az alkohol termelésére és elosztására.

>!
latinta SP

A hazugsággal az a gond – még akkor is, ha az ember rosszul vagy felelőtlenül hazudik –, hogy fárasztó. Az igazság mellett az szól: nem kell túl sokat gondolkozni rajta.

18. oldal

>!
ÁrnyékVirág

Nietzsche-maszkban láttunk munkához.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Gregöria_Hill

A legjobb barátaid azok, akiknél a legtovább tart mire rájössz, hogy nem szereted őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Clarke: Egy év a Francban
Stephen Clarke: Menjünk a Francba!
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Chris Stewart: Napimádók Andalúziában
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel
Mark Haddon: Valami baj van
P. G. Wodehouse: Fodrász és főnemes
Robert Nye: Faust
Tom Sharpe: Kertész a vártán
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!