A ​Gógyigaleri 71% 24 csillagozás

A könyvet olvasva elég hamar az az érzésem támadt, hogy ez az író zökkent agyú.
Mégsem vettem zokon tőle a zománcos ziccereit, és az sem zavart, amikor zetetikus főhőse kezében a závár nem állt zéró helyzetben.
Félretéve a zéket: kissé lassabban olvastam – közbejött egy csomó más dolog –, de úgy érzem, a klasszikus ókortól kezdve jó kis kalandban volt részem. Tetszett Eddie szilánkokból összeálló életképe, gyermekkori emlékei, nagyapja figurája, a nagy szerelem Zoé iránt (ez a nő is Z-betűs), valamint a szó szerint darabokból épülő Hubert.

Nos, ebben a könyvben egy semmittevő, lusta, alkoholista, polgárpukkasztó és mihaszna Cambridge-i filozófiaprofesszor, Eddie Coffin, egy félkezű, féllábú és félszemű kisstílű bűnözővel, Huberttel összeállva sorra rabolja Franciaország bankjait. De persze nem akárhogy, ezek filozofikus bankrablások, Szókrátész vagy Rousseau modorában. Coffint persze a bankrablás sem érdekli jobban, mint Cambridge-i karrierje, mégis, akárcsak a professzori székbe csöppenéskor, itt is mindig minden jól jön ki. És majdnem elfelejtettem megemlíteni a szerencsepatkányt, Thalest.
Nem mellesleg az angol nyelvű verzióban 310 különböző Z-vel kezdődő szó található.
http://perezvonsgeometry.blogspot.com/2011/11/ze.html

Phű.
Nehéz szülés olvasás volt.
Úgy kaptam ezt a könyvet az egyik barátomtól, hogy megkérdezte, rám szakadt szabadidőmben akad-e éppen olvasnivalóm, mert ha nem – és itt kirántotta a könyvet a kocsija ülése mellől/alól –, akkor ő odaadja ezt, élete egyik legmeghatározóbb művét.
Azt mondtam, hűha. Igyekszem nem a borítóról ítélni, mert hát az bűn ronda (a galambos változat).
Úgy adom vissza neki ezt a könyvet, hogy (életemben először) pakoltam bele pár cetlit, és leírtam neki, mi jutott eszembe olvasás közben. Mindenféle érdektelen dolog igazából, például az egyik filozófia előadásunk, amire menet halálra rémített minket pár rottweiler. A cetlik mellett amúgy magamnak is írtam listát, hogy miket tudok kisilabizálni ebből az egész könyvből. Ilyesmiket írtam fel:
– ez a könyv már az elején az, ami később – ez azt jelenti, hogy az elején nagyon élveztem a fárasztó humort és brillírozó szóvicceket, aztán ebbe tört bele később a bicskám, és örültem, hogy a végére kicsit magamhoz tértem
– ez egy from pieces to pieces könyv; ezt csak kis adagokban voltam képes befogadni, ld. az első pontban leírt okokat
– érzem a könyv hatását azon az emberen, akitől kölcsönkaptam
– carpe diem, az van itt, de baromi fanyarul
– a társadalomkritika, már ha az az volt, és nem én értelmeztem félre, egész jó lett
– a fő cselekményt néha nem ismertem fel, nem kis agyműködésembe került megfejteni, melyik szál hova tartozik, de a szereplők is csak úgy előbukkantak a semmiből, aztán letűntek, én meg nem mindig tudtam feldolgozni, hogy erre jártak
– fél csillag, na, az biztos elment a két Antikrisztus Parish-ra, akiket nem kellett volna elalvás előtt megismernem
– néha eléggé nagyon hiányosnak éreztem a háttértudásomat.

Most aztán várom a magyarázatot attól a baráttól, hogy miért pont ez.

Könnyed, szorakoztató, pont ilyenre volt szükségem.Nem a story a lényeg, hanem a sok apró, humoros megállapítás.Szeretnék még hasonló könyveket olvasni.