A ​béka segge alatt 81 csillagozás

Tibor Fischer: A béka segge alatt Tibor Fischer: A béka segge alatt Tibor Fischer: A béka segge alatt

Fischer Gyuri, a regény főszereplője tudja, hogy mélyebbre nem süllyedhet: a béka segge alatt van ő is, kosárlabdacsapata és Magyarország is. A háború szörnyű pusztítása után, a kommunista diktatúra szorításában élő fiatalember már mindent feladott, amikor 1956 októberében megváltozik körülötte a világ. Néhány napra. Az 1959-ben magyar szülőktől Angliában született Tibor Fischer első regényével valósággal berobbant az angol irodalom élvonalába. A hihetetlenül erős történetet – édesapja fiatal éveinek krónikája – páratlan humorral, nagy nyelvi erővel adja elő. Az ötvenes évek Magyarországának fullasztó légkörét és az 56-os forradalom nagyszerű napjait Tibor Fischer 1992-es regényén keresztül ismerte meg újból a világ.

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Helikon, Budapest, 2011
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273044 · Fordította: Bart István
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2005
308 oldal · ISBN: 9635492464 · Fordította: Bart István
>!
Európa, Budapest, 1994
366 oldal · ISBN: 9630756862 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin · Karl Marx

Helyszínek népszerűség szerint

Recsk · Andrássy út 60., Budapest


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Wiggin77 P>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Fischer Tibor édesapja fiatal éveiről* írt könyvével szemeztem már egy ideje. Hallottam róla, hogy humoros könyv, de tudván, hogy mikor játszódik, nem számítottam ennyi röhögésre. Történelmünk e sötét időszakára gondolva biztosan nem a nevetés jut eszünkbe, de igazából talán pont a humor, az irónia és a szarkazmus segíthetett abban, hogy az ember ne forduljon be teljesen és túlélje a mindennapokat. Gyuri, a főszereplő egy teljesen átlagos fiatal, akinek a legfőbb célja a katonaság elkerülése és a női nemmel (még inkább igennel) való mélyebb megismerkedés. Semmi különös, nem? A háttér teszi mégis azzá, az időszak, amikor nem lehetett bármit csak úgy mondani, pláne tenni, mert könnyen az Andrássy út 60-ba vitt a fekete taxi…
A regény 1944-től kezdve villant fel egy-egy epizódot Gyuri életéből, egyben remek korrajzot is festve.

Aztán eljön a regény csúcspontja, 1956 októbere, a forradalom. Nagyon jól átjön a forradalmárok megrészegült lelkesedése (mint amikor Gyuri nem akar hazamenni addig, amíg nem lőtt egyet a Rádióra), az összefogás és testvériség öröme, azán a boldog reménykedés, amikor a szabadság szelét megérzik, és végül a kétségbeesés, a reményvesztettség. Itt már egy-egy humorosabb gondolat sem tudja elfedni a tragédiát. Sem Gyuriét, sem az országét. A befejezés pedig kifejezetten megható volt.

Ha én irodalom(vagy történelem)tanár lennék, ezt a könyvet olvastatnám el a diákjaimmal.
Biztosan jobban érdekelné őket, mint a történelemkönyv esetenkénti száraz leírása az eseményekről.

Biztos, hogy még többször is el fogom olvasni. Ment a kedvencek közé. Kiváló regény.

* A regény megírásához Fischer az édesapja és keresztapja történeteit használta fel. Nem történt minden pontosan úgy, ahogy a regényben – de akér így is történhetett volna. A valóságban például Tibor édesapja és édesanyja is kosaras volt, mindketten disszidáltak, különböző időpontban.

Rushka>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Végig lehetett-e nevetni a magyar ötvenes éveket? A béka segge alatt nemhogy igennel válaszol erre a kérdésre, hanem azt állítja, rendes ember akkoriban mást nem is tudott csinálni.
(Nekem meg minden józan megfontolásom és ebből születő lelkiismeret-furdalásom ellenére annyira tetszik ez a válasz, hogy azt kívánom, inkább néznénk így a múltunkra, még akkor is, ha ez nem jogos.)
A regény főszereplője a tízes, majd a húszas éveiben járó Gyuri, a vele és a barátaival megeső anekdotákból áll össze egy évtized képe a második világháború végétől 1956-ig. (Az anekdotákat azért abban a hangnemben kell elképzelni, hogy „éppen a WC-n olvasgattam, amikor csöngettek és jött értem az ÁVO, na de ebben az egészben az a vicc, hogy…”, miközben a mesélő kapott pár év börtönt.)
Az egymást nem időrendben követő, tetszőleges sorrendű és témájú epizódokat Gyuri három nagy kérdése rendezi össze: 1. Hogyan lehetne megszabadulni ebből az országból? 2. Ha már azt nem lehet, hogyan lehetne elkerülni a katonaságot? 3. Hogyan tudnék minél több nőt lefektetni?
A regény humora pedig zseniális, fekete, keserű és abszurd, nincs a korszaknak olyan értelmetlen jelensége, amit ne forgatna ki.
Az elbeszélés vége az 1956-os forradalom, Gyuri felnő, kiderül egy nagy árulás, és születik egy életre szóló döntés, és éppen a humor miatt, ami felvezette az eseményeket, élhető át a súlyuk és a tragédiájuk.

3 hozzászólás
ppeva P>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

A véletlenek rendkívüli szerencsés találkozása, hogy az apa ennyire szeret és tud mesélni, a fiú pedig nemcsak meghallgatja, de ennyire szeret és tud írni is. Olyan zseniálisan bele tud bújni az apa magyarországi, ötvenes évekbeli fiatalságába az Angliában született fiú, annyira élnek az epizódok, gondolatok és helyzetek, hogy szinte hihetetlen, hogy ez a könyv nem magyarul született meg! A cinikus, szatirikus stílus, a fekete humor pedig nagyon tetszett.
Csak ajánlani tudom mindenkinek elolvasásra.

3 hozzászólás
Mircsi>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Nem tudom, mit mondhatnék róla. Nevetni nem nevettem, mert nem az a fajta humor, amin nevetni szoktam, a végén viszont eltört a mécses. Az egész könyv, annyira őszinte, fájdalmasan őszinte, és azt hiszem, hogy tényleg a humor az egyetlen lehetőség, hogy ki lehessen bírni…
Azt viszont nem értem, hogy miért volt jelölve a Booker-re. Abszolút megérdemli, nyilván, csak nem gondoltam, hogy akárkit is érdekel rajtunk kívül a mi kis személyes nyomorunk. Ezzel a jóemberrel (mármint Fischer-rel) meg mindenképpen dedikáltatni akarom ezt a könyvet…

3 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Ha volt valaki tudja, hogy milyen a béka segge alatt lenni, akkor Fischer Gyuri az. Milyen lehetett fiatalnak, csórónak és magyarnak lenni az 1956-os események alatt? Meg előtte, a világháború után? Gyuri ugyanis fiatal, nem túl tehetségesen kosarazik, de minden erejével igyekszik bennmaradni a csapatban, a kényelmesebb élet, a katonaság elkerülése és az ingyen vonatjegyek reményében. A szerelemben sem túl sikeres. Túlságosan nem érdekli a forradalom sem. Nem hős akar lenni, csak ki szeretne jutni a béka segge alól. Meg az országból is.
Olvasás közben gyakran eszembe jutott a „Miért utáljuk a magyarokat?” című könyvecske, de a La vita e bella film is. Meg nagymamám, aki sokszor mesélte, hogy mennyit nevettek a háború alatt, a húgával elbújva az óvóhelyen. És sose értettem, hogy ezt hogy érti.
Fischer Tibor könyve nagyon szórakoztató, ugyanakkor nagyon reális képet fest az akkori viszonyokról. Állítólag a szülei élettörténetéből inspirálódott.
Számomra feltétlenül újraolvasandó, ezúttal magyarul. Akkor valószínűleg hat csillagot fogok adni neki.

Fallen_Angel P>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

A 40-es és 50-es évekről mesél a szerző (az 56-os eseményekkel bezárólag), apjának fiatalkoráról. Humorosan, mégis fájdalmasan reálisan adja vissza az akkori Magyarország életét.
Gyuri életszemléletére az egyik idézet a legjobb példa: „Kommunizmus és cölibátus… a kettő együtt már igazán túlzás”. Vagyis mint minden fiatal srác, a csajozással van elfoglalva, meg azzal, hogy elkerülje a katonaságot, illetve azzal, hogy hogyan lehetne meglépni az országból, kikerülni a címben emlegetett kétéltű hátsó fele alól.
Teljesen véletlenül találtam a könyvet egy molyos keresés közben, de szerencsés véletlen volt, érdemes olvasni.

Nyájas_Olvasó P>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Számomra a hangvétel és a téma ellentétének regénye ez: elképesztően könnyed, hihetetlenül egyedi humorral bíró regény egy olyan témában, amely első látásra talán pont az ellenkezőjét igényelné ezeknek. Számomra pont ettől volt telitalálat.

A magyar történelem ugyan bővelkedik sötét korszakokban (sőt, az utóbbi kerek száz év mintha lényegében másból sem állt volna), de a kommunista diktatúra első szakasza (1948/49-1956) ezek közül kiemelkedik (ezzel persze lehet vitatkozni). Ehhez képest a szerző mintha egy sör mellett anekdotázgatna egy kocsmában: „hja, hát igen, kérem, Recsk az bizony nem túl kellemes hely, bizony, ilyen egy éjszaka az Andrássy út 60-ban, nohát, milyen érdekesek ezek a szovjet tankok” stb. Mindez frenetikus mennyiségű humorral megspékelve, de azzal a fajtával, melynek nyelvi (megfogalmazásbeli), látásmódbeli, valamint a helyzetből fakadó komikuma egyaránt van, bevallom, én sokszor hangosan felnevettem. Na jó, ez talán túlzás, de legalábbis felkaccantam, vagy felröhhentem… mindegy, hogyan nevezzük.

Valahol ott lehet a dolog nyitja, hogy amikor ennyire abszurd korszakot élünk át, a humorra valahol ugyanannyira szüksége van az embernek, mint a levegőre, amit beszív, vagy az ételre, ami életben tartja. Enélkül ugyanis nem megy. Ezt érezzük Tibor Fischer regényéből, ez árad Gyuri, Pataki és a többiek alakjából, és még valami más is: az életigenlés, az létbe való kapaszkodás, amely annál erősebb, minél inkább veszélyezteti a létezést a környezet.

A történet végigkalauzol minket a diktatúra kiépítésétől a forradalomig vezető úton, úgy, hogy közben jellegzetes magyar sorsokat tár elénk, az utolsó betűig hitelesen. Az elbeszélés könnyed, gördülékeny, a nyelvi megformáltság pedig a lazán szétfolyótól a tűélesig tartó spektrumban váltakozik, attól függően, éppen mit kíván az adott szituáció. Mindenkinek ajánlom, zseniális regény.

Dandelion>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Azt hiszem, ez sem egy gyorsan elmúló könyvélmény lesz – már csak azért sem, mert tegnap éjjel aludni se nagyon tudtam, miután a végére értem, ez pedig csak jelent valamit.
De kezdjük az elején. A könyv (legalábbis az angol kiadás) hátlapján a Guardian egy szerzőjének vélekedése olvasható, aki saját bevallása szerint a buszon olvasva a könyvet azon kapta magát, hogy idiótaként hangosan röhög. A történet témájának tudatában az volt az első gondolatom, hogy a Guardian hülye, és kulturálatlan, és érzéketlen, és… Az első néhány fejezetet éppen ezért nagyon óvatosan olvastam, majd miután, úgy 40-50 oldal után, túljutottam a könyv kötelező olvasmány voltán, én is azon kaptam magam, hogy észreveszem a humort, sőt fel is nevettem helyenként. (Ezen a ponton lélekben bocsánatot is kértem a Guardiantől az elhamarkodott véleményemért.) Tényleg tele van humoros, bár sokszor cinikus és ironikus megjegyzésekkel és anekdotákkal, de ezek nagy része jogos és valóban szórakoztató. A félcsillag levonást csak azért kapta, mert néha azért túl erősnek éreztem a dolgot (amolyan „mi mondhatjuk magunkról, de más azért inkább ne” érzéssel). Éppen ezért nem nagyon tudom hova tenni a magyar felmenőkkel rendelkező írót (aki ugyan nem vallja magyarnak magát, még ha néhányan annak is tekintik – én még nem döntöttem el, de valószínűleg hiszek neki), akinek egyrészt hálás vagyok, amiért világirodalmi szintre (értsd: ismerségi szintre) emelte a magyar történelem egy darabkáját, másrészt viszont kicsit neheztelek rá az ironikus hangnemért, még ha jogosnak és reálisnak is érzem (plusz jót is tesz a történetnek a drámai hatás enyhítése), mert hát mégis csak egy „kívülálló” szavai ezek…
Ugyanakkor valósághű, érdekes és olvasmányos. És tényleg tud egyszerre vicces és szomorú-megható lenni (amit szintén a Guardian állít). Arról nem is beszélve, hogy az angolszász környezethez (nevekhez és helyszínekhez) szokott lelkünknek milyen jót tesz, ha a Bródy utcát vagy a 2-es villamost emlegetik. Legalábbis nekem nagyon jólesett, még ha a körítés nem éppen a legidillibb is. De valahogy egészen más érzés olyan helyszínekről olvasni, ahol nap mint nap jár az ember.
Mi van még? Ja igen, kicsit „Szabadság, szerelem” szagú volt a szerelmi szál (bár helyesebb lenne azt mondanom, hogy a film hajaz a könyvre, tekintve a megjelenés sorrendjét, még ha az előbbi ismerebb is), de azért szép volt, a vége pedig… nem akarok spoilerezni, de az is. Szép-szomorú (bár őszintén szólva bennem kicsit ellentétes érzelmi szálakat pendített meg, úgyhogy még feldolgozás alatt van a végső véleményem Gyuriról).
De azért azt hiszem, összességében őszintén ajánlhatom ezt a könyvet, különösen október tájékán. Egy iskolai ünnepségnél mindenképpen többet ér.;)

Emmi_Lotta I>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

Anekdotajellegű történetek Gyuri életének eseményeiről. Egy tízéves, 1946-tól 1956-ig tartó, viharos időszak történelme jelenik meg a könyv lapjain a főhős sorsán keresztül. A szerzőnek különleges tehetsége van a könnyed, humoros stílusú mesélésre, a tragikus eseményeket is így tárja elénk. Mindemellett meggyőző történelmi hitelességgel találkozunk.

>!
Helikon, Budapest, 2011
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273044 · Fordította: Bart István
pdaniel>!
Tibor Fischer: A béka segge alatt

A legjobb magyar könyv, amit valaha olvastam, ironikus módon egy nem magyar író tollából. Elképesztő, hogy egy brit ennyire hiteles(nek tetsző) képet tud festeni a háború utáni Magyarországról. Vagy talán mégsem annyira hihetetlen, hiszen emigráns szülők gyermeke…

Bárhogy is, Fischer fekete komédiája a Lokomotív kosárlabdacsapatának hányattatásairól annyira tragikus, hogy az már ellenállhatatlanul mulatságos – akárcsak az egész magyar történelem. Levonhatnék egy fél csillagot a szappanoperás befejezésért, de annyira megkedveltem a szereplőket, hogy nincs szívem hozzá.


Népszerű idézetek

ParaNoya>!

Egy igaz magyar ifjút sosem érhetnek készületlenül holmi kataklizmák.

2 hozzászólás
sassenach>!

…az ember mindig akkor kapja meg azt, amire vágyik, amikor már nem akarja…

Zizzer>!

Nem volt egyetértés a táborlakók között, aminthogy a magyarok, ha már csak ketten vannak is, ritkán szoktak egyetérteni egymással. Tudod, hogy fogják emlegetni a történelemkönyvek október 23-át? Az volt az a nevezetes nap, amikor a magyarok egyetértettek.

272. oldal

latinta P>!

[…] Ladányi pedig könyvet vett elő – Konfuciusz Analektáit. – És jó? – érdeklődött Gyuri. – Az élet túlságosan is rövid ahhoz, hogy az ember jó könyveket olvasson – mondta Ladányi –; csakis nagy könyveket szabad olvasni.

113. oldal

mohaborz>!

Maóban, meg persze Marxban is, de főleg Leninben és Sztálinban az volt a jó, hogy egyszer vagy másszor minden leírt vagy kimondott, kezdve azon, hogy „Én, kérem angolos bélszínt rendeltem”, odáig menőleg, hogy „Az ontogenezis megismétli a filogenezist”, illetve hogy „Chattanooga csú-csú”. Minden elhangzott az ajkukról, vagyis akkor se igen találhatott mellé az ember, ha képzeletből idézte őket.

Kapcsolódó szócikkek: Karl Marx · Lenin · Sztálin
sassenach>!

Nagy gond ez kis országokban: az ember folyton szembetalálkozik a múltjával.

sassenach>!

Ez a kommunizmus lényege, állapította meg Gyuri: mindenkinek csak megnehezíti, hogy azt csinálja, amit egyébként csinálni szokott.

sassenach>!

Nem maguk az életviszonyok számítanak, hanem az, hogy mit gondolunk felőlük. Vegyünk például egy parasztot, aki egy kis faluban él Kína kellős közepén; könnyen lehet, hogy ő a legboldogabb ember az egész föld kerekén, mert neki két disznaja van, a többi falubélinek meg csak egy. Az élet nem olyan, mint a kosárlabda, nem pontokra megy a játék, hanem csak az a fontos, hogy itt mi van. – Mutatóujjával Ladányi a homlokára bökött. – Csak az veszít, aki föladja – aki pedig föladja, az meg is érdemli, hogy veszítsen. A kosárlabdában előfordulhat, hogy veszítünk. Az életben azonban csak akkor, ha magunk is elfogadjuk a vereséget.

111. oldal, 1949. január (Helikon, 2011)

1 hozzászólás
latinta P>!

– Mert ahogy Mao elvtárs mondotta: „Magyarországot és Kínát szorosan összefűzik a közös érdekek és a közös eszmények.” – Maóban meg persze Marxban is, de főleg Leninben és Sztálinban az volt a jó, hogy egyszer vagy másszor mindent leírt vagy kimondott, kezdve azon, hogy „Én, kérem, angolos bélszínt rendeltem”, odáig menőleg, hogy „Az ontogenezis megismétli a filogenezist”, illetve hogy „Chattanoga csú-csú”. Minden elhangzott az ajkukról, vagyis akkor se igen találhatott mellé az ember, ha képzeletből idézte őket.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Karl Marx · Lenin · Mao Ce-tung · Sztálin
sassenach>!

Isten irodája előtt valószínűleg marha hosszú sorban várakoznak a magyarok, mert mind valami bejelentést akar tenni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Fábián Janka: A könyvárus lány
Sarah Winman: Csendélet
Oravecz Imre: Ókontri
J. K. Rowling: Harry Potter
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat