„Mert ami most történt, Zinka és énközöttem, ahhoz semmi köze nem volt az akaratomnak. Rávetette magát az ágyra, a sötétben nyújtotta felém fekete trikós karját, csak hosszú ujjai világítottak. És én – tétován, még mindig bódultan a zavartól, a meztelen fürdés szégyenétől – álltam mellette, egy kisdiák. Erre lehúzott magához. Dehogy magához húzott – őserdőbe rántott, egy dzsungelbe. És akár a dzsungelbe, ide sem sütött be fény.”
József és Putifárné 3 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár Magvető
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Jean-Paul Sartre · Graham Greene · William Faulkner
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Cukormalac P>!
„Általában, mindig több a Putifárné, mint a Putifár. Csak a József, az mindig ugyanaz.”
Kamasz fiú, fiatalember, felnőtt férfi, ismét felnőtt férfi – különösebben sokat nem tudunk meg róla, de valamiért mégis mindig megtalálják a nők. Remekül indul az egész, de a második résztől kezdve akaratlanul is belassul, a vége felé már inkább altat (de még mindig elviselhető, csak hosszúra nyújtott – kissé aránytalan a részek elosztása), ráadásul a Szomszédok világára jellemző, ún. bölcsvégeket is megkapjuk az utolsó oldalakon, már csak Hidas Frigyes zenéje hiányzik a háttérből… Inkább lélektanilag érdekes és gondolatébresztő, méltatlanul hanyagolt regény. A csillagozás motivációul szolgál a jövő nemzedékének. spoiler
Népszerű idézetek
Cukormalac P>!
A francia hölgy Bernard Buffet-re terelte a szót, egy olasz fiatalemberrel megállapodtunk abban, hogy Graham Greene túlzottan célzatos, William Faulkner unalma mögött azért van valami, Sartre bohóckodó világnézet-váltásaival kezd idegesítő lenni…
257. oldal
Cukormalac P>!
Az a szörnyű, hogy belebújunk mindenféle szerepekbe, érzelmekbe, indulatokba, de még a tizedrészét sem ismerjük annak, amit el kell játszanunk.
75. oldal
Cukormalac P>!
Amikor eddig eljutottam, rettenetes görcsöt éreztem, olyan fájdalmat, amit csak a test bír el, mert az mindent elbír, az agy már nem.
78. oldal
Cukormalac P>!
Mert a halál küszöbén mindenről kiderül, hogy rászedés, csak megvesztegetés, hogy éljünk tovább, ne siessünk el hamar.
78. oldal
Ardnazil>!
– Nekem nincs sok tehetségem a boldogsághoz. Egy lámpaernyős óra Proust valamelyik kötete felett, néhány futó perc a Musée Luxembourg-ban Matice vagy Chagall képei előtt, Mozart d-moll zongoraversenye Gieseking ujjai nyomán a bécsi Grosses Konzerthausban… Ez nem sok – rám nézett ószövetségi tekintetével –, de elég egy egész életre.
68. oldal Magvető, 1978
Kapcsolódó szócikkek: Marcel Proust
Ardnazil>!
…az a mi tragédiánk, hogy míderbe szorít minket az illem, a társadalmi megszokás, az a kultúrmegegyezés, mely egyaránt megszabja az étkezés és a szerelem szabályait. Úgy enni a narancsot, hogy ragadósan csurogjon az ujjaink között. Ez lenne a jó. És mégsem ezt tesszük. A kultúránk megakadályoz abban, hogy az igazi életünket éljük.
266. oldal Magvető, 1978
Hasonló könyvek címkék alapján
- Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok 95% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Az utolsó farkas 91% ·
Összehasonlítás - Bleeding Bride: Fekete fivérek 91% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Éjfél után 91% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Közel a kés ·
Összehasonlítás - Székely Júlia: Valahol háború is van ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Az apám ismerősei / A lutri ·
Összehasonlítás - Mándy Iván: Tájak, az én tájaim ·
Összehasonlítás - Tóth Sándor: Gerinctörés ·
Összehasonlítás