Mostohatestvérek 153 csillagozás

Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Nem könnyű dolog mostohatestvéreknek összeszokni, még akkor sem, ha hasonló környezetből származnak. Hát még két olyan különböző természetű és neveltetésű kislánynak,mint az elkényeztetett, beteges Örvös Lilla és a vidám, talpraesett Kis Teri. Vajon mi történik a visegrádi nyaralóban, ahol a két nagymama és a két kislány kényszerű közös vakációját tölti? Erre ad feleletet Thury Zsuzsa kitűnő, lélektani feszültségű regénye.

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632995618
>!
Móra, Budapest, 1986
244 oldal · ISBN: 9631144860 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Móra, Budapest, 1977
300 oldal · ISBN: 9631108430 · Illusztrálta: Reich Károly

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

id. Örvös Lászlóné (Mária) · Teri · Lilla · Pápai Lőrincné (Bori)


Kedvencelte 9

Most olvassa 11

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

blueviolet>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Picit komolyabb könyv ez, mint amire számítottam, de hozza a pöttyös kötetek színvonalát, ugyanolyan kedves és bájos ez is. A karakterek hibáik ellenére – vagy épp azok miatt – nagyon szerethetőek. Még Lilla, a burokban nevelkedett, túlféltett kislány is, aki elszántan igyekszik gyűlölni új mostohatestvérét, miközben valójában inkább irigyli annak könnyed életvidámságát. A történet tökéletesen kiszámítható, de ez nem vesz el semmit a könyv értékéből, továbbra is együtt izgulunk a szereplőkkel.
Üdítő nyári olvasmány, főleg a retro ifjúsági vonal kedvelőinek.

Cukormalac>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Új kedvencet nem avattam, de nagyon jól esett a lelkemnek ez a kis retro ifjúsági regény. Az egyetlen tényező, ami miatt a mai 10-14 éveseknek nyilvánvalóan nehéz lehet azonosulni vele, az a kommunista felhang, de hát odapillantva az eredeti megjelenés évére (1956) csak azt tudom mondani: mindent értek. Mai szemmel nyilván erőltetett és demagóg, igen, de mindezt egy elnéző félmosollyal nyugtázhatjuk is és működőképes lesz, bármiféle súrlódás nélkül. (Legalább egy kicsit jobban megismerhetjük az akkori kort, mindennapokat és családon belüli viszonyokat, markánsan ellentétes helyzetű-életvitelű szereplőinknek köszönhetően.) A történet beindulásával és a cím figyelembevételével viszonylag könnyen kikövetkeztethető, mire és hogyan fog kifutni a sztori, az ember viszont akkor is ugyanúgy szurkol a szereplőknek, izgul értük, azt pedig kizártnak tartom, hogy ne tudná bárki hamar átadni magát ennek a valóban vakációs hangulatú, teljes joggal nyárinak nevezhető olvasmánynak. Érthető, hogyan tudott annak idején hat kiadást is megélni, tényleg elmondható róla, hogy generációk nőttek fel rajta és le merem fogadni, hogy egyes családokban ma is ott van a polcon, csak éppenséggel nagymamák ajánlgatják az unokáiknak. Engem most leginkább az érzékletes leírások gyönyörködtetek (a végkifejlet tényleg eléggé kiszámítható, de hát nem is a nagy megfejtések meg a világmegváltás miatt olvas ilyeneket az ember), a stílussal összességében semmi gond nem volt, jól sikerültek a karakterábrázolások, s bár kellett egy kis idő, míg elkaptam a fonalat, örömmel forgattam a lapokat és éreztem magam Visegrádon. Az is határozottan tetszett, hogy nem teljesen rózsaszín, igenis belefér egy kis dráma meg szívfacsarás, amik miatt sokkal közelebb állónak érzi magához az ember, az ilyen dolgokat pedig én mindig díjazom. És rendkívül találónak gondolom a méltatlanul elfeledett kincsesláda kifejezést az ilyen és ehhez hasonló könyvekre, mert bár eljárhatott felettük az idő, valamit azért csak tudtak/tudnak, ha 2022-ben is előszeretettel fogjuk, olvassuk, szeretjük őket…

>!
Móra, Budapest, 1986
244 oldal · ISBN: 9631144860 · Illusztrálta: Reich Károly
fióka>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Ez volt a mostanában újraolvasott Thury-regények közül a legjobb, bár… Rendben, ’56-ban jelent meg, ez már nagyjából elmond mindent, ám egyszerre mérgelődök és kacagok azon, hogy a szocialista társadalmi utópia mindig milyen figurákat diktált. A burzsoá kivétel nélkül mindig sznob, hülye, gyenge (fizikailag s szellemileg egyaránt), hisztis, válogatós, melankolikus, beteges, még az is hátrányaként említhető, hogy idegen nyelveken is beszél. Szegény, hát nem sajnálatra méltó? A nép fia azonban! Pardon, a lánya, jelen esetben. Az talpraesett, egészséges, mindigvidám, mindigsegítőkész, mindigmosolygós, műveletlen, ám folyton tanulni akaró, rendkívül empatikus és egyáltalán, ő a nép. Ráadásul itt jön az összehasonlítás, ami természetesen abban a korszakban mindig a népnek kedvezett, szerencsére abból volt a több. Az már lényegtelen, hogy nem kellett volna összehasonlítani. És még nagyon sok mindent nem kellett volna. Kétségtelen azonban, hogy a könyv varázslatos (összehasonlítva más Thury-művekkel), generációk nőttek fel rajta és még mindig érdemes elolvasni – egészen sok szempontból. Ki-ki találja meg a magáét.

4 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Valami miatt nem tudott lekötni. Lilla aranyos lett volna, de annyira idegesítő volt az elején a stílusa, a viselkedése. spoiler Teri a harsányabb, vidámabb lány. A szülők érdekesek voltak, tiszta ellentétei egymásnak. Nem gondoltam volna a család, hogy spoiler A nagymamák érdekesek voltak. Jó volt erről a korszakról olvasni, visszamenni az időben, hallani a nagyi hangját, ahogy mesél erről az időszakról.

Miamona>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Szorítottam a mostohatestvérekért, és bár tudni lehet mi lesz a vége, az út, ami odáig elvezet elég göröngyös, jókat lehet rajta bucskázni. Annyi bölcsesség van ezekben a talán rég elfeledett kis kincsesládákban, hogy lázasan folytatom a kutatást. Bár Fehér Klárán nem tudott túltenni, Thury Zsuzsa is szívembe lopta magát. Ha újraszülethetnék, biztos, hogy pöttyös könyv író lennék!

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/04/thury-zsu…

Emmus>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Ennek a regénynek már a címe is sokatmondó, az olvasó tudja, hogy valószínű pozitív kicsengése lesz a történetnek és ez így is van.
Már a szereplők nevei is egyfajta besorlás a társadalmi ranglétrán mint pl: mérnökné.
Ez a lélektani regény tükör a rossz beidegződéseinknek, félelmeinknek, korlátainknak és hogy mindezek hogyan hatnak a közvetlen környezetünkben élőkre és nem utolsó sorban ránk.
Nagymamáknak előszeretettel ajánlott.
A regény nem szűkölködik helytörténeti ismeretek közzétételével sem. Megismerjük a várost ahol a történet játszódik annak múltját sőtt régészeti leleteit is ez számomra nagyon egyedivé tette a regényt, mert ugyan ez nem kapcsolódik szorosan a fő történeti szálhoz, ugyanakkor az életünk része a hely ahol élünk.
Fantaszikus, kortalan regény.

icu79>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Elgondolkodtató, kedves kis történet. Nagyon szeretem Visegrádot, sokszor jártam már ott, emiatt is jó volt ezt a könyvet olvasni. Szépen ír Thury Zsuzsa a tájról, a természetről. Jókat nevettem Pápainé egy-egy beszólásán, talpraesett, egyszerű hozzáállásán. Nekem egy kicsit végig vontatott volt, de a végére szépen alakultak a dolgok, ahogy azt már előre látni lehetett. :)

Levenzia>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Eddig még nem olvastam ezt a pöttyöst, viszont most jó pár darab hozzám került, és gondoltam pótolni fogom. Maga a történet nem egy bonyolult, lényegében kiszámítható.Újonnan „ összerakott ” család, másfajta neveltetés, más társadalmi osztály. Gyűlölködés. Megbékülés. Kicsi dráma, és boldog végkifejlet. Az elején nekem kicsit sok volt a propaganda, de szerencsére a kötelező körök után már csak a történet és egy kis történelem volt a lényeg.

Anó P>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Valaha nagy-nagy kedvencem. Most közösen olvassuk Amapolával. Nos, én végeztem is vele, hiszen az utóbbi napokban sokat kocsikáztam, s míg férjem vezetett, én a tájat néztem vagy olvastam.
Hát, bizony már elég idejét múlt politikailag ez a regény… hol van már az idő, mikor a sztahanovista Kis Domokossal felrobbant egy oxigéntartály? Amikor a régi időket visszasíró, jobb időket látott Örvösnének össze kellett szoknia a nagydarab „proliasszonnyal”, az „óriásasszony” Pápainéval? S a két fiatal mérnök, a szülők hol vannak már? Hiszen az egykori kamaszlányok, Lilla és Teri is öregasszonyok lennének már, ha léteztek egyáltalán…:)A sármőr, lányszédítő Róbert pedig öregember…
De bárhogyan is van, Thury Zsuzsa nagyon tudott mesélni! Jellemet ábrázolni, emberi kapcsolatokat érzékeltetni szintén. S az ember előtt megjelenik az 1950-es évek Visegrádja, látja a regény alakjait, meg azt a hámló vakolatú, belül mégis lakályos régi házat… és „hallgatja” és átéli a „mesét”….

2 hozzászólás
Lahara IP>!
Thury Zsuzsa: Mostohatestvérek

Így vagy úgy, ilyen vagy olyan okból,de Lilla akkor is némileg idegesítő, elkényeztetett, túlféltett lány. Teri sokkal inkább szeretnivalóbb. Nagyon érdekes, hogy nem csupán a lányok szemszögéből, hanem a két nagymamáéból látunk részleteket. Mennyire más, mennyire különböző nézőpontok, mennyire idegenek először egymásnak. Talán a kor számlájára legyen írva, de a két öregasszony hamarabb összeszokik, mint a két lány.

És persze, emlékeztem én, hogy volt egy visegrádi vakációs regény, de nem tudtam, melyik. Hát ez az.

2022. „Ne fuss utánuk Róbert, ez a legújabb!” Micsoda szédelgő ez a tizenöt éves Róbert, egyszerre három (vagy több) lánynak is teszi a szépet! Lillár tulajdonképpen érteni, meg nem is az ő hibája, hogy olyan, amilyen, de még mindig sokkal kevésbé szimpatikus, nem úgy a két öregasszony, őket nagyon bírtam. Sejthetően önéletrajzi motívum az írónál a mostohaszülő, testvér, osztálykülönbségek és egy fiú, akinek „apját leütötte a hajókötél, anyja mosónő volt ”. Pár éve Visegrádon töltöttünk egy hétvégét – unokatestvérem lakodalma –, elég élesen előttem van a kép, hogy néz ki, sokkal könnyebb így elképzelni, a helyszíneket.


Népszerű idézetek

Miamona>!

Az ifjúság tele van élménnyel. Annyi van belőle, oly vad iramban követi egyik a másikat, hogy az agysejtek éppen csak befogadják azokat, ahogy jönnek nagy összevisszaságban. Azután eljön az idő, úgy hatvan esztendőn túl, mikor az összegyűjtött élményből emlék lesz, s az ember, hiszen egyre több szabad idővel rendelkezik, most már szépen, módszeresen rendet teremt a zűrzavarban. Az idő közben megtisztítja, fényesre csiszolja a hajdani élményeket; egyik összezsugorodik, másikat váratlan jelentőséggel ruházzák fel az évek – így kerül minden a maga helyére.

Miamona>!

[…] csodálatos, hogy mennyit tud elviselni az ember, csodálatos…

psn>!

Nekem te… közelebb állsz hozzám mindenkinél, mindenestül! Ha kimondasz valamit, mintha a magam gondolata volna… Te vagy nekem… te vagy…

Miamona>!

[…] az ember olyan, amilyennek a természet megalkotta, kár azon töprenkedni. Vannak változtathatatlan tények, megmásíthatatlan események, s csak a bolond ember lamentál, hogy ennek így vagy amúgy kellett volna történnie – így gondolkozott pápai Lőrincné.

Miamona>!

– Hiszen ha az én unokámnak volna efféle érzékeny idegrendszere, tudom, mivel kúrálnám.
– Mivel?
– Egy jót húznék a hátuljára.

Kapcsolódó szócikkek: Pápai Lőrincné (Bori)
tmezo P>!

A pesti telefon kissé felbolygatta a házirendet. Ebéd után mindkét asszony, szokás szerint, elvonult, hogy a hűs szobában egy félórácskát pihenjen. Míg máskor csak estefelé mutatkoztak, oly hosszúra nyúlt a félórácska, most öt perc elteltével nyílt az egyik, majd a másik ajtó, s a verandán összetalálkoztak.
– Tudja isten – mondta a mérnökné –, cseppet sem vagyok álmos. Felizgatott az a telefon.
– Maga mindenért izgatódik, Mária – mondta Pápai Lőrincné. – Mire jó az?
– Hát maga miért nem alszik?
– Én? Nem vagyok én délutáni alvó.
– Nem hát! Hallom én mindennap, hogy nem alszik.
– Horkolni szoktam?
– De még milyen jóízűen!

180. oldal

Cheril>!

Ebben a korban rohamosan kopik már a szerkezet, romlik a hallás, a
látás, az ember hol a derekát fájlalja, hol a lábát, de legtöbbször mind a
kettőt. Odabent, a test belsejében valami pusztít, alattomosan és
kérlelhetetlenül, rettenetes ez.

Cheril>!

– Nem! – Örvös László tiltakozón felemelte a kezét, és kiáltott: – Nem!
Nekem te… közelebb állsz hozzám mindenkinél, mindenestül! Ha kimondasz
valamit, mintha a magam gondolata volna… Te vagy nekem… te vagy…
Mély megindultságában nem tudta folytatni, de Eszti megértette. És ha
Pápai Eszti nem is volt érzelmes lélek, magában befejezte a szakadozott
mondatot: „Nekem is te… a fejed formája, a kezed, a suta mozdulataid, amit
mondasz és amit gondolsz, minden ismerős, mintha együtt jártunk volna a
fóti iskolába, és jó, nagyon jó veled lenni.”

Emmus>!

– Szóval megérkeztünk – fejezte be Róbert Visegrád történelmi és közelmúltjával foglalkozó szakszerű előadását, s gizgazos falusi udvarra tessékelte Terit.

95. oldal

Miamona>!

Anya meg sem értené, mert furcsa az egész… hogy ő annyira gyűlöli Lillát, mint senkit a világon, és persze az is furcsa, hogy gondolatban azért örökösen Lillával foglalkozik, ezt-amazt elmesélne neki, és valahogy más volna a fürdés meg a kirándulás Lillával, annak ellenére, hogy gyűlöli.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Teri

Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Z. Tábori Piroska: Új utak
Altay Margit: Erzsébet férjhez megy
Altay Margit: Rózsaszínű felhők
Altay Margit: Az ötösfogat
Tutsek Anna: Judit
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Pálfalvi Dorottya: A titokzatos ház
Astrid Lindgren: Britta kiönti szívét