Júlia ​vándorévei 15 csillagozás

Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Júlia, a húszéves bölcsészhallgató rajongásig szereti apját, a híres újságírót, aki mindenből kiábrándultan pusztul el az első világháború utáni években. A leány elfogadja a laptulajdonos javaslatát, s Münchenbe utazik tudósítóként. Ott riportot készít Thomas Mann-nal, megismerkedik a legkülönfélébb haladó művészeti irányzatokkal zenében, irodalomban, festészetben s férjhez megy egy igen művelt emberhez. Házasságuk azonban nem hosszú életű, Júlia rövidesen egy ott tanuló székely orvos felesége lesz, és férjével New Yorkba utazik. A társadalmi közállapotok és emberi viselkedésformák azonban mindkettőjüket riasztják. Vajon meri-e követni Júlia szerelmét az afrikai őserdők riasztó világába is? Erről szól ez a lenyűgözően érdekes, szép regény, amely színesen ábrázolja Júlia életútját az emberi kiteljesedés felé, s tájékoztatja a fiatal olvasókat arról, hogy milyen nehéz lehetett az 1920-as években kivergődni a női sors akkori szűk keretei közül.

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
ISBN: 9789632995922
>!
Móra, Budapest, 1981
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631125017

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Lányregény a húszas évekből, avagy hogyan töltötte az időt dédnagymamám korosztálya a felnőttkor küszöbén. A felnövés sosem könnyű nekem mai napig se sikerült, így hát főhősnőnk, Júlia érzelmi csapongásai nem különösebben leptek meg, konstans dohányzása annál inkább. Cigarettával ébred, és cigarettával alszik, egyszer felgyújtja az ágyát. Hát úrilány az, aki így füstöl? Az illemkönyv erre nem tér ki, ellenben a lóversenyre járást, és a kirakatok nézegetését hevesen ellenzi. Akárcsak Jozefin, Júlia tudálékos nővére. Nos, Júlia egyik kritériumnak sem felel meg, miközben öntudatosan sírdogálva bolondítja magába az ábrándos művészlelkeket, és rajong barátnője részeges mamájáért. Rózsaszín sztori ide vagy oda, a könyv kifejezetten érdekesen indul, az ember észrevétlenül vonódik be a száz évvel ezelőtti mindennapokba. Trafikál, félvilági hölgy, gardenparti, dirndli, hülyönc, sifon, kisztihand.
Aztán a történet lassan komolyodni kezd, ahogy érzékeny, áttetszően vékony, preraffaelita figura Júliánk is egyre öntudatosabbá válik. Neki ez egyértelműen hasznára van, ellentétben velem, aki ugyancsak hiányoltam a kezdeti lazább hangnemet, a bolondozósabb stílust. Az elején megismert karakterek szép lassan a távolba vesznek, ahogy Júlia is egyre messzebb vándorol a térképen Magyarországtól. A nővérével folytonos lelkifurdalása ellenére is tökéletesen megszakad a kapcsolata, upsz, most mondanám, hogy jaj, spoiler, de hát ez egy huszadrangú kis infó ahhoz képest, hogy a könyv fülszövege a létező összes csavart lelövi a történetből, olyan alapossággal vázolva fel a sztorit, hogy a végén föltett kérdés gyakorlatilag az utolsó előtti lap meglepetése.
Az első rész humorosabb hangnemét később az enyhe didaktikusság helyettesíti, alaposan megfűszerezve a kötelező sztereotípiákkal, és modoros tulajdonságokkal. Az összes bajor fennhéjázó, az amerikaiak pedig egyenest elviselhetetlenek, Óceánia egy hippitelep az itteni New Yorkhoz képest, ahol az a minimum, hogy döglött békával dobálnak meg a parkban. Némely jelenetek már számomra kínos túlzásba torkollottak, miközben azt vártam, Júlia mikor tér vajon haza az állandóan hiányolt nővéréhez és legjobb barátnőjéhez. Férje ugyanúgy vágyott nosztalgiával gondol otthonára, de inkább a világ második végén rendezkedik be, miközben egy újabb tipikus figuraként magabiztosan hozza a székely embert a viccből: Egyszer megmondtam, hogy szeretlek, majd szólok, ha változás van.
A történetnek az exponenciális gyorsulás sem használ: míg az elején kényelmesen dagonyáztam a századeleji hangulatban, a vége felé már egy gyorsvonat sebességével ugrálunk át az eseményeken, és csak kapkodtam a fejem az utolsó oldalak történésein. Vagy a nyomdában elveszett a befejezés, vagy az írónő unta meg löncsölő karaktereit, hogy egy random kiválasztott jelenetben aztán gyorsan kiszórja őket a nagyvilágba.
Ejj, de sajnáltam ezt a befejezést! Meg úgy a komplett new york-i részt… ha ehelyett hazatalált volna, hogy immár érett fejjel találkozzon az elején felvonultatott népes szereplőgárdával, ezerszer jobb lett volna. Így sem volt rossz, bevallom, végig érdeklődéssel olvastam… de egyre nagyobb hiányérzettel.
Tanulságok a könyvből: csak elmebeteg nő húz a lábára maga kötötte harisnyát, a házilag kötött szvetternél sikkesebb és elegánsabb a bolti áru, és hogy a szoknya, blúz, kiskabát kombináció hegymászó öltözéknek számít, ha erős cipővel viseljük.
Ó, és igen: csábításhoz nem kell parfüm, a bódító illat eléréséhez nincs biztosabb a whiskynél, főleg ha löncs mellé hajtunk fel egy pohárkával!
És most előveszem dédnagymamám fényképeit.
És idővel tán egy másik Thury Zsuzsa könyvet is

„Szép ez a Jozefin, állapította meg az apja; ha nem találná profánnak, Little Womanhez, a nevezetes kancához hasoníltaná.”

3 hozzászólás
KoŁibri>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Nem túl gördülékeny, nehézkesen olvasható és sűrű. De összességében igazán kellemes és tanulságos életszerű történet, kellemes hangulattal.

A könyv a való életre épül, és megmutaja, hogy a sors nem egyenes vonal amin végigsétálunk, hanem cikk-cakk. És minden egyes cikk- és cakk egy kihagyhatatlan tapasztalat a továbbjutáshoz. Szerettem ezt a könyvet.

Airyn P>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Érdekes volt nyomon követni a két világháború közötti változásokat/állapotokat Magyarországon, Németországban és Amerikában egyaránt. Sajnálatos, hogy a fülszöveg tényleg egyébként szinte töviről-hegyire elmeséli az egész történetet, de egyébként nekem tetszett a könyv, annak ellenére, hogy nyilván nem olyan akciódús, mint a mai kortárs könyvek. Ezeknél a régebbi regényeknél még lassan indult be a cselekmény.

Egy fiatal, éppen csakhogy felnőtt lány a könyv főszereplője, Júlia, akinek szemén keresztül megismerhetjük az önkeresés, pályaválasztás, első szerelem, szerelem, házasság, együttélés, külföldre költözés problémáit az akkori időkben.

Érdekesnek találtam, hogy nagyon sokakkal ellentétben egyébként az író nem isteníti Amerikát, hanem bemutatja az amerikaiak akkori (négerekkel szembeni) rasszizmusát is például, valamint, hogy míg akkoriban az európai országokban még volt külön arisztokrácia, egyáltalán rangok, s szigorú etikett, Amerikában már a szabadosabb viselkedésforma kezdett elterjedni, és elmosódtak a határok. Furcsa párhuzamot húz az író a két világ között, és érdekes megfigyelni azokat a változásokat, amelyek akkoriban történtek mind politikailag mind társadalmi értelemben.

Szóval ez a fiatal úrilány először csak keresi önmagát, fogalma sincs, folytassa-e az egyetemet, majd Németországba kerül, kicsit kinyílik a szeme a világra, s ehhez képest pedig hatalmas változás a jó modort a könyv szerint nem ismerő amerikai világ, ahol döglött békákkal dobnak arcon és emberszámba se veszik a négereket.

Hitler egyébként már hallatja a nevét, s itt-ott fel is bukkan a neve a könyvben.

Az egyetlen, amivel elégedetlen voltam, az a könyv végi mini konfliktus helyzet, ami abszolút nem volt hihető és teljesen fölöslegesnek is éreztem azt a kis pluszt. De egyébként a végső befejezés nekem (némelyekkel ellentétben) tetszett.

Ajánlom a kicsit idősebbeknek, akik még szeretik a régebbi olvasmányokat, ahol lassabban történnek a dolgok, több időt kell gondolkodni az olvasottakon, és nincs minden a szánkba rágva. Utóbbit eleinte nehéz volt megszokni, hogy a mögöttes sorokon és tartalmakon nekem kell gondolkodni és emiatt vontatottnak éreztem a párbeszédeket, de aztán ahogy belerázódtam, már ment mint a karikacsapás.

Zoska>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Amikor kifogytam Thury Zsuzsa pöttyös és csíkos könyveiből, ezért a regényéért merészkedtem át először a felnőtt részlegre a barátságos kis falusi könyvtárunkban. Akkor, tizenhárom évesen a cselekmény ragadott magával, ma viszont biztosan megérintene a főszereplő útkeresése, az etikai-lelki vonulat is. Épp az imént ejtettem a virtuális kosaramba a kötetet, szóval hamarosan kiderül, még mindig ugyanúgy tetszik-e.

Protonpumpa>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Imádom ezt a könyvet, általa szerettem meg Thury Zsuzsát. Tizenévesen még annyira nem kötött le (akkor csak bele-beleolvastam), aztán hogy most, húszas éveim közepén rendesen elolvastam, jobban át tudtam érezni a hősnő útkeresését (pályaválasztás, életcél keresése stb.). Nagyon jó a hangulata, tetszik, ahogy az író Júlia érzelmeit ábrázolja – még meg is ríkat néha, ha nagyon érzelmes hangulatban vagyok.

Celestina>!
Thury Zsuzsa: Júlia vándorévei

Az egyik legjobb „ifjúsági” Thury- könyv.Már 2-szer olvastam,ha nem többször. Nagyon jó a hangulata! :)
Szerk.2021:a könyvet teljesen áthatja az intellektualitás.A hangulatát már nem tudom annyira átélni,mint fiatalabban-mikor minden jobban megérintett,mint ma-,de még mindig szeretem.A III.rész kicsit gyengébb a többinél -talán rövidebb is-,de ez általában így van,miután révbe ér a főszereplő.Viszont fogadni mernék ,hogy a két testvér még a következő tavasszal se találkozik:DoffMég az okot is meg tudnám nevezni.Az viszont tényleg elég ciki,hogy csak ismeretlen rokonairól kér képet és véletlenül se hívja fel a nővérét…


Népszerű idézetek

theodora P>!

A Márvány utcai bérházban volt felvonó, elegáns, tükrös, bársonyüléses felvonó, de Tóth Albert gyalog indult fölfelé a lépcsőn, puha, könnyed léptekkel.

(első mondat)

theodora P>!

– Mit olvasok?
A Buddenbrook házat.
– Jó?
– Nagyon jó. Nem először olvasom, betéve tudom minden sorát. Tudod, hozzám a humornak ez a fajtája áll közel, és ilyen bennem a szomorúság.

85. oldal

theodora P>!

Az életben végső soron nem mindig hasznos, ami jó, és nem haszontalan a rossz – így elmélkedett a magát immár érettnek és tapasztaltnak nyilvánított Tóth Júlia.

151. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Für Elise
Krúdy Gyula: Szent Margit
Ottlik Géza: Iskola a határon
Tamási Áron: Ábel az országban
Berde Mária: Szentségvivők
Zsolt Béla: Gerson és neje
Mándy Iván: A pálya szélén
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban
Békés Pál: Csikágó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában