Apollónia ​kisasszony vendégei 85% 93 csillagozás

Kedves kis történet volt. Bár a könyv végén az áll, tizenhárom éven felülieknek, én mégis azt mondom, nem árt, ha az ember betölt hozzá egy bizonyos kort, mert csak akkor tudja igazán értelmezni, értékelni az olvasottakat.
Egy csonka család nyaralását követhetjük nyomon a Balatonnál. Előny, ha az ember bele tudja képzelni magát az egyes szereplők helyébe. Van négy gyermekünk, mindenkinek nyomja valami a szívét. Ezeknek a gyermekeknek van egy özvegyen maradt, fiatal édesanyjuk, aki igen-igen küzd az anyaság és egyben a gyász velejáróival. A család védelmezőjének, oltalmazójának szerepét pedig a nagypapa tölti be.
Mint a legtöbb nyaralás, ez sem ment zökkenőmentesen. Thury Zsuzsa rendkívül jól tárja elénk az egyes szereplők lelkivilágát, hogy éppen mi játszódik le bennük. Nincs hiány meglepetésben, veszekedésben, szerelemben, bánatban, feszültségben és csalódásban sem. Zoltán bácsi egyből belopja magát a gyermekek – és az olvasó – szívébe, gyümölcsösével, állataival, gazdaságával együtt. Ez a mamának egy kis féltékenységre ad okot, kapcsolata a gyerekekkel labilisnak mondható. Ha pedig mindez nem lenne elég, a Pestről érkező színésznő, Angelika is megnehezíti a már így sem egyszerű helyzetet. Apollónia kisasszony kezdeti arroganciáját felváltotta a szeretet, ezáltal őt is sikerült bezárnom a szívembe, még egy kicsit meg is sajnáltam. A gyerekek elevenek, sértődékenyek, még a kamaszodás jelei is fel-fel csillannak, mégis szerethetőek, jólelkűek.
Egyáltalán nem érzékeltem, hogy a történet 1910-ben játszódik, teljesen el tudtam merülni a könyvben és a szívembe zártam ezt a nem hétköznapi, különleges kis családot és barátaikat egyaránt. Van, hogy a dolgok döcögősen indulnak, van, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát és bizony van, hogy szeretteinkben kell csalódjunk, de mindig van értelme várni, változtatni a hozzáállásunkon, megbocsátani, legfőképpen pedig szabad boldognak lenni és meglátjuk, hogy minden jóra fordul. Szívből ajánlom.

Nem mondhatom, hogy nagy hatást gyakoroltunk egymásra.
Mondhatnám, hogy kedves kis történet volt, de ez nem lenne igaz. Néhol képtelen voltam megérteni a fogalmazást, és csodálkozom, hogy ez másnak nem szúrt szemet. Szóval valakit lerúgni a vonat lépcsőjén (kedves nem?), aki utána megkapaszkodik az ülőke karfájába!!! Szóval én sok ehhez hasonló érthetetlen dolgot tapasztaltam. Teljesen idegennek találtam a szöveget a történettől és annak idővonalától.
A gyerekek neveletlenek, idegesítőek, az anyjuk pedig egy hisztérika. A neveik is teljesen kiborítottak. Juju, Deske, Bogyó.
És a történet…éppenhogy csak elment.
Egyszerűen sajnálom a ráfecsérelt időt.

Régen olvastam ennyire jól megírt lányregényt. Igaz lányregényt is. Igazi békebeli, bájos, balatoni családi nyaralós történet jó hangulattal, szépen megformált karakterekkel, jellemekkel, erkölcsi értékekkel, mondanivalóval és tanulsággal fűszerezve. Meg van annak a maga bája, ha az ember korabeli, de még ma is tanulságos történeteket olvas. Üdítő volt végre olyan ifjúságnak szánt regényt olvasni, amiben a gyermek a megérkezéskor nem a wifikódot kérdezi meg először a szálláshelyen (jójó, a megírás korszakában sem volt még… ), hanem önfeledten eltud merülni a kis nyaraló hangulatában, lakójának történetében, a közeli majorság állatainak és növényeinek lépésről lépésre történő megismerésében, a tájegység múltjának felidézésében, a tó adta természetes lehetőségek kiaknázásába ( fürdés, evezés), szóval mindabba ami közösségi jelenlétet igényel. Értékes vonása még a történetnek, ahogy gyermekek számára is követhetően , jól tapinthatóan került megírásra a múlt század eleji visszafogottabb érzelemvilág jellemzése, két ember egymáshoz való közeledésének finomra hangolt színezetei, legyen az egy szerelmi közeledés vagy egy idős , visszahúzódó személy és egy kisgyermek barátságának kibontakozása. Más világ, más értékrend, lassabb fokozatosabb érzelmi élet, de annál tartósabb végkifejlet. Ez a mai világunkból már nagyon hiányzik, a technika sok mindenre jó, de vannak olyan élethelyzetek, amit nem lehet vele kiváltani. Bátran ajánlom olyan fiataloknak, akik fogékonyak rá, hogy nyugodt,biztonságot árasztó világban játszódó történetek által sajátítsanak el klasszikus értékeket.

A 10 éves húgomnak olvastam esti mese gyanánt, és nagyon meglepődtem, hogy egy ifjúsági könyv ilyen összetett jellemrajzokat tartalmaz. Így aztán minden fejezet végén volt mit megbeszélni, hogy ő is értse, ki mit miért csinált, és mit éreznek a szereplők. Őszintén szólva néhány necces rész miatt úgy gondolom, hogy az ajánlás ellenére, nem való ez még 10 éves korban, inkább csak olyan 12-14, viszont ha felnőttel együtt olvassa, aki el tudja neki magyarázni a dolgokat, akkor nincs gond.
Engem kicsit megijesztetta nagypapa nőcsábász viselkedése, de szerencsére mindig egy kisgyerek szemüvegén keresztül láttuk a történteket, így inkább csak érezni lehetett, hogy valami nincs rendben, mint hogy kereken kimondták volna, hogy mit csinálnak… Még amikor Bubi rá is jön a dolgokra nem írja le, hogy mire is jött rá, hanem rábízza az olvasóra, hogy aki érti, az érti, aki nem, annak még nem is kell.

Bächer Iván: Kutya Mandovszky című családregényét olvasva lenyűgözött nagynénje, Thury Zsuzsa alakja. Nagyon vagány, temperamentumos és életigenlő nő képe bontakozott ki előttem, és éreztem, hogy azonnal olvasni akarok tőle valamit. Ez a bájos lányregény volt kéznél, ami nagyon jól esett a lelkemnek, teljesen kiemelt abból a hatalmas felfordulásból, amiben épp élünk (lakásfelújítás, költözés). Különösen szerettem az 1900-as évek eleji balatoni nyaralóélet bemutatását.

Igazi békebeli, szép lányregény, nagyon jól esett most ezt olvasni!

Sikerült valahogy megfáznom, fél éjjel fetrengtem, hőemelkedésem volt csak, mégis kutyául éreztem magam. De itt volt ez a könyv,melynek olvasását hajnalban fejeztem be:) Nemrég jutottam hozzá, s mivel Thury Zsuzsát mindig nagyon szerettem (gyerekkoromban az Angélát, A francia kislányt, A tűzpiros üveggömböt, a Mostohatestvéreket nem egyszer olvastam el) -nagy várakozással fogtam ennek a regénynek olvasásába is.
Nem csalódtam. Megszerettem a családot, a törékeny, tanácstalan kis anyával együtt, akinek négy gyerek után adatott meg végre az igazi szerelem. A szép, gőgös nagylányt, a kissé tudálékos, okos nagyfiút, a csupa kéz és láb suta leánykát és persze Deskét is, a legkisebb fiút, aki remekül ki tudja használni szépségének az emberekre gyakorolt hatását céljai elérése érdekében… Ezek az alakok azonban nem statikusak, problémákkal küzdenek, szenvednek, változnak és fejlődnek. Talán a setesuta, érzékeny kislány, Juju lett leginkább a szívem csücske, de bebizonyosodott, mennyit változhat az ember,aki történetesen kamasz, ha értő, szerető módon „nyesegetik a vadhajtásait”.Ezt tette Zoltán bácsi, a balatonboglári nyaralás során megismert gazdaember a gyerekekkel. Na és segített a "meseterápia+ (a gyerekek az „odatévedt”, ünnepelt fővárosi színésznő segítségével a Hamupipőkét adják elő, melyre egész nyáron készülnek).
(Érdekes, hogy Thury Zsuzsánál egyes alakok vissza-visszatérnek különböző regényeiben – pl. az okoskodó, értelmes fiú – itt Bubi, a Mostohatestvérekben Róbert – vagy a selypítő, magas leányka -itt az egyik helybeli vezető kislánya, Erzsike, A francia kislányban Jeannette magyar barátnője, stb.)
Thury Zsuzsa most sem okozott csalódást -és érdekes volt az 1910-es év balatoni fürdőéletéről is olvasni (a fürdőruhákat, trikókat elképzelni is nehéz volt:)

Igazából nem tudom, ki a célközönség. Az érződik rajta, hogy később íródott, mint amikor játszódik, minden tudomány előtérbe, vallás háttérbe szorul. Sajnáltam a gyerekeket, akik engem az L. M. Montgomery: Anne és a Szivárvány-völgy Meredith gyerekeire emlékeztetett, azok voltak így elvadulva. Júlia egészen belemerül az önsajnálatba, és sehogy sem próbálja megérteni egyik gyermekét – legfőképpen Bubit – sem. Viszont mégis volt valami a könyv hangulatában, ami tetszett, Apolka karaktere mindenképp, és a kapcsolata Deskével. Barátság közt az évek nem számítanak, csak hát mégis csak… A nagyapa meg egy vén kujon!

Jó volt újra lányregényt olvasni. Szeretem, ahogy érezni lehet benne a régi szép időket, annak nehézségével együtt. Teljesen érhető volt a fiatal anya fájdalma, fáradtsága és a fiatalságának elvesztése, ahogy nem bír egyedül ennyi eleven gyermekkel. Valahogy az ifjúsági könyvek közül jobban közelebb állnak ezek hozzám, mint a mostaniak. Mind szavak, mind mentalitás és mind szépség tekintetében. Olyan jó visszamenni az időben, főleg amikor magyar tájakon játszódó könyveket olvasok. A Balaton egy külön jó pont. Érdekes volt elképzelni a régi fürdőruhákat – utána is néztem. S ezeket a könyveket mindig széppé teszi a végén lévő "Happy End'. Eszembe is jutott, mikor először gyerekként nyaraltam, igaz céges üdülőben először a Balatonon a szüleimmel.

3 napos nyaralás
nagyon jó volt békebeli lányregényt olvasni, sokat olvastam fel belőle Bangnak – együtt örültünk mondatoknak, gondolatoknak
a szerelmi szál sok helyen szemérmes, balladai homályban vonul, időnként pedig arcpirítóan szókimondó megfogalmazásokat tartalmaz
tetszik, hogy ennyi különböző karaktert vonultat fel az írónő
furcsa a háborúkelőttről olvasni
lélekelemző, sokféle érzésre rávilágító (azokat elfogadó, magyarázó) könyv
ennyiféle érzést „kigondolni”, összeszőni..jó lehetett írni ezt a történetet
ugyanakkor 4 kisgyerek története egy szomorú, tanácstalan anyával, akiknek lassan megváltozik a gondolkodása, élete Balatonbogláron egy helyi gazdálkodó úr jóvoltából : )
gyerekeknek elég komoly olvasmány – 12 éves kor fölött ajánlanám egyéni érettségtől, olvasottságtól függően
jó olyan könyvet olvasni, ami nem szájbarágós, felszínes, hatásvadász…
nekem így erősen kontrasztos számos mai olvasmányélménnyel