A ​tűzpiros üveggömb 234 csillagozás

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

A regény egyik főhőse egy édes, kicsi lány, akit elszakít szüleitől a történelem, de mindenütt mindenki szeretettel veszi körül.
A másik Kabai Erzsébet, csaknem felnőtt nő. Ellentmondásos egyéniség. Saját és társai egyhangú, csaknem szürke életét gyakran pezsdíti fel különc magatartásával. Tüskés modora részben felvett póz, részben hányatott sorsának következménye.
Amióta az eszét tudja, árva, nincsenek rokonai, nincs otthona. Mégis újra és újra elfogja a gyötrő érzés, hogy volt időszak, amikor ő boldog volt és szerették.
Hol? Mikor? Arra nem emlékszik.

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
306 oldal · ISBN: 9789632995205
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
376 oldal · ISBN: 9639492310
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2004
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639492310

9 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Bittó Lajos (Laji) · Cseh Aranka · Drahos László · Éder Anna

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Kedvencelte 55

Most olvassa 6

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Fura dolog újraolvasni gyerekkori, kedves emlékként őrizgetett olvasmányokat. Némelyik időtállónak bizonyul, némelyik legalább nosztalgikus hangulatba ringat, de van olyan is, ahol felnőtt fejjel bizony már kritikus szemmel vizsgálgatja az ember: ez tetszett nekem?!
Először a hetvenes évek elején olvashattam ezt a könyvet, biztos nem régebben, mert a szüleim szigorúan tartották magukat a korhatáros jelöléshez: csíkos könyveket nem engedtek a kezembe 16 éves koromig… (Ma már egy ilyen könyv 12-es karikát se kapna, de még régen is megmosolyognivaló volt.) Érdekes, hogy nem hagyott bennem a történet konkrét emlékeket, összesen egy jelenetre emlékeztem élesen a végéről, meg arra, hogy tetszett. Most, hogy újraolvastam, nagyon feltűnő volt, hogy tulajdonképpen szinte semmire sem emlékeztem az egészből!
Nemcsak az 50-60-as évek, de még a 70-es évek ifjúsági könyveinek egy része (jó része?) sem maradt mentes a vonalas nevelési célzattól, de szerencsés esetben sikerült burkoltan belevinni a kötelezőt. Ebben a könyvben azonban túlságosan gyakran kilógott a lóláb vörös farok.* Időnként szinte felmondták a leckéket és tanulságokat, mint a Szomszédok sorozatban. Ez zavart legjobban, meg a sok egysíkú, sablonos szereplő. Minden ki volt mérve, adagolva: legyen a lányszálláson vallásos falusi lány és könnyűvérű, külföldiekkel (csak nem csehszlovák turistákkal?!) ismerkedő „pillangó”, szép és csúnya, vad és szelíd lány, még könyvmoly is.** Persze, így szokott ez lenni, de itt volt benne keresettség (előszeretettel konfrontálta az ellentétes szereplőket), szándékos sarkítás, olykor a karikírozásig. Nemcsak a lányszállás lakóinál, de a többi alaknál vagy épp a házaspároknál is. És aki csúnya volt, arról minden felbukkanásakor le kellett ezt írni, aki szép volt, arról is – mintha ez lenne a legeslegfontosabb jellemzője egy (nőnemű) embernek.
Voltak a könyvben nagyon „csinált” konfliktusok is, amikben be lehetett mutatni a szereplők fejlődését/bukását (ld. ominózus pofozkodós jelenet – engem ebben nem az bosszantott, mint @cseri-t, hanem maga a konfliktus mesterkéltsége).
Az írónő pedig szinte szerelmes volt Nyuszi-Ildikó-Erzsébetbe.
Szóval nem volt valami jó könyv, sajnos.
Azért csak örülök, hogy újraolvastam. Egy legendával kevesebb… Mert akarva-akaratlanul, korlátozott emlékeim dacára (vagy épp ellenére) így gondoltam vissza erre a könyve.

*egykor így emlegettük a filmekben, könyvekben feltűnő (és túlságosan átlátszó) kommunista tanulságokat
**egy 16 éves falusi (és minden másban nagyon butuskának ábrázolt) kislány, aki falja Tolsztojt és Dosztojevszkijt (a férjemnek meséltem a könyvről, ő a 60-as években szövőgyárban dolgozott, és szerinte ilyesmi a fehér hollónál is ritkább volt)

2 hozzászólás
>!
mdmselle I
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

A végét kétszer is elolvastam, olyan szívszaggatóan, olyan könnypotyogtatóan szép!

19 hozzászólás
>!
Annamarie P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Ezt tényleg kár lett volna kihagyni.
A csíkos-pöttyös könyvekkel kapcsolatban mindig ugyanaz érzem,:
„-De kár, hogy nem gyerekkoromban olvastam!”
Bár ennek a könyvnek a politikai, történelmi hátterét biztos nem értettem volna akkoriban.
Az alig négyéves Ildikó édesapját, Sárik Mihályt egyik nap elhurcolják otthonából, a család számára érthetetlen okokból. Fiatal felesége kétségbeesetten kapkodva, rossz döntések sorozatát hozza meg, aminek következményeként elszakad kislányától. Ildikó árván nő föl, nem ismeri nevét, gyökereit, nincsenek csak halvány emlékei.
Thury Zsuzsa hihetetlen aprólékosan vezeti vissza a felnőtt lány, Kabai Erzsébet életét a múltjába. A véletlen találkozások, a lány szűnni nem akaró keresése és a lassú változások eredményeként 15 év után fény derül arra, hogy mi történt 1944 októberében. Mind eközben az egyszerű, dolgos hétköznapok ábrázolásával kitűnő korrajzot kapunk.
Nagyon örülök, hogy hallgattam az unszolásotokra, és nem dobtam oda Thury Zsuzsát a Francia kislány után, mert ebben a sokkal józanabbul megírt történetben tehetségének számos árnyalatát ismerhettem meg. A leányszálló életképeiből összerakott montázs az írónő figyelmes lélekismeretét és emberismeretét igazolja. Megannyi hasonszőrű lány egy rakáson, és mind más, olyan elevenek, nyüzsgők, szerelemre kiéhezettek, olyan igaziak.
De ugyanezt a valószerűséget emelném ki Lalji alakjában, azt a vad, kötekedő, macsó fickót, aki minden vagánysága ellenére szíve legmélyéig meg tud rendülni. Folytathatnám a sort, mert Drahos, Erzsi udvarlója is hasonlóan kidolgozott, tökéletes lenyomata egy egész más, de ugyancsak valóságos típusnak. Ugyanezt mondhatnám a Bittó családról, vagy Horváth Imréről.
Összességében megkockáztatom azt, hogy talán ennek a könyvnek helye lenne a kötelező olvasmányok között. Egy arra alkalmas tanár szépen le tudná vezetni az irodalmi eszköztárat, a cselekmény alakítását, a nagyobb időbeli ugrások megvalósítását, a jellemrajzokat, összekötve a történelmi háttérrel, illetve, hogy milyen sílusban volt ajánlott írni a hatvanas évek elején.

2 hozzászólás
>!
cseri P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Kezdjük ott, hogy egy olvasási válságból húzott ki a könyv, annyira év vége van, semmi nem köt le, számtalan könyvet elkezdtem, olyanokat is, amik nincsenek is bejelölve, és nem megoldás az, hogy nem olvasok, mert még mindig az olvasás az, ami leginkább megnyugtat. Na ez volt végre az a könyv, amit képes voltam elolvasni, és ez nekem anno kimaradt, biztos nem volt meg abban a kisebb falusi könyvtárban, ahol én olvasóvá szocializálódtam.
Eléggé tetszett, egészen az spoiler Még most is ideges vagyok, ha csak rágondolok, ez a könyv még ma is ilyen retró kultuszkönyv, és senki le nem írja, hogy mekkora gáz?!

17 hozzászólás
>!
Droci P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Újraolvastam….nem véletlenül :)) Olyan örök darab könyv ez az életemben, amiről halálom órájáig nem fogok lemondani soha. Ha egy kis szívmelengető történetre vágyom, csak elő-előkapom és elmerülök minden egyes sorában, cselekményszálában, ami akárhányszor olvasom is el, mindig ugyanolyan érdekes.
Szegény viharvert állapotát mutatja, hogy nem csak én, hanem édesanyám is jó párszor a kezei közé vette (hiszen tőle örököltem meg), lassan bizonyos oldalakat alig fog a kötés, de még tartja magát a könyv :)
Most felnőtt fejjel nem csak azt a mesés világot láttam meg benne, mint egykor, hanem az akkori kor szellemiségét, fájdalmait, bánatát. Mert ez a könyv nemcsak egy habosbabos tündérmese, hanem a sorok között olyan dolgok/események leírása is lüktet, ami előtt máig csak ingatni tudom a fejem. A II. világháború is méltán hagyott nyomott maga után és talán számunkra – akik csupán olvasnak róla – nem mindig egyértelmű/felfogható az a borzalom, ami akkor megesett. Családok hullottak szét, árván maradt gyerekek tömkelege, elvesztett szerettek sokasága és lehetne sorolni. Pont ezért szeretem ezt a könyvet, mert olyan sok dologról gondolkoztat el, amin bárhogy is igyekszem úgysem fogom megérteni.
A második része a könyvnek pedig csak olyan édesen mázos szelet, ahol nyomon követhetjük a már felnőtt Ildikó alias Kabai Erzsi sorsának alakulását.
Örök szerelem lesz közöttem és a könyv között :)

8 hozzászólás
>!
Hoacin
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Érdekes, felnőttként is izgalmas ifjúsági regény, amit a korhűen didaktikus, kötelező jelleggel beleszőtt propaganda állítások úgy szakítanak meg néhol, akár igényes kalandfilmet az ordító samponreklámok. Főhősünk, az árva, és múltjából csak homályos pillanatokra visszaemlékező Kabai Erzsi szerethető figura, józan humorral, és alapos igazságérzettel áll helyt az életben, mint ifjú szövőnő. A leányszállás, ahol él, természetesen a világ legbulisabb helye, fene sem gondolta volna, hogy már 1958ban ily lazák voltak a fiatal hölgyek. Mohón habzsolták az élvezeteket, minduntalan új fiúk, új történetek, aki visszafogottabb tempóban él, vasszűz. Az idős korosztály persze már akkor sem értette a fiatalokat, micsoda züllés, soknak egyre megy, utcán és villamoson, moziban és kapuk alatt, a csók elengedhetetlen tartozéka futó kapcsolatoknak is. Erzsi és barátnői természetesen illedelmesen visszafogottabbak, bár udvarlója majd mindnek van. Főhősünknek egész véletlenül a lányregények tipikus karaktere: a csuda jóképű, zord gyökér macsó, akiről triviális, hogy a regény közepén kiderül: a rosszfiús, verekedős attribútumok dacára persze vannak ám érzelmei.
A történet annak ellenére is olvastatta magát, hogy számomra néhol kissé csöpög (mások ezt általában pityergősnek, és meghatónak címkézik, én meg kissé feszengek, mint mikor tartózkodó angol pottyan egy érzelmektől túlfűtött olasz társaságba), és sűrűn hullanak az elején már említett harsogó reklámok: a vallásos lány természetesen butuska, a téeszbe büszkén, áhítattal lépünk be, a galád, gazdag svábok maguknak bezzeg villákat építenek a hegyen, spekulációra meg csak ócska tömegszállásokat, régen minden rossz volt, most boldog, biztonságos, csodás az élet! A szép és elegáns, gazdag lány persze csúnya módon szerezte a pénzét, púder van a fejében, meg nylonbugyi, sőt, platinaszőke vén dög! :D (A 31 éves gondnoknő is öregnek van titulálva).
A hosszan taglalt életsorsok ellenére sem untam sehol a könyvet: a hibáival együtt is olvasmányos, a tragédiák dacára is bájos, karakán főhősnőnk pedig igazán szimpatikus.

Amúgy az egykor kertes házakkal, tűzpiros üveggömbökkel teli Lajos utca mára panelland, úgyhogy örülhet Bittó Lajos, aki a történetben azon kesereg, hogy szépül, és modern, új lakótömbökkel épül be a város, csak náluk nem fejlődik semmi.

Bittó Lajos néhány hüvelyknyi szemmagasságból lenézett a lányra, hetykén, mintha fütyörészne.
Szeret sétálni?kérdezte.
Attól függ, kivel.
Mondjuk, velem.
Erzsinek akkorát rándult a válla, hogy egyensúlyát veszítve egy másodpercre a fiúnak tántorodott.
Maximum egy órám van – mondta, – indul a vonatom. Jelzem, utálom a sört.
Azon nem múlik. Hogy hívják?
Zenóbia.
Gyakori név. Egész sereg Zenóbiát ismerek.

2 hozzászólás
>!
icu79 P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Megint egy könyv, ami kimaradt az ifjúságomból, de szerencsére most pótolhattam mulasztásomat. Mivel a 9 hónapos kislányom mellett meglehetősen kevés időm marad olvasásra, ezért igyekszek főleg könnyed és viszonylag rövid könyveket elővenni. Amelyeknél, ha mondat közepén abba kell hagyni az olvasást, akkor nem esz meg a fene, hogy vajon mi lesz majd a folytatás. Gondoltam a csíkos és pöttyös könyvek megfelelnek ennek a kritériumnak. Nos, hát ez pont nem az a könnyed olvasmány volt! Kezdve azzal, hogy az első része a 2. világháborúban játszódik, tulajdonképp egy kis család széthullásáról, megsemmisüléséről szól. A második rész már vidámabb. áthatja a fiatalság, bolondság feeling, de ez sem lehet teljesen gondtalan, hiszen a háborús évek következményei még erősen érezhetőek. A történet végkifejlete, amit azért már előre lehet sejteni, meseszerű.
Ha még rajtam kívül van más is (itt főleg nőtársaimra gondolok), aki nem olvasta ezt a nagyszerű könyvet, az semmiképp ne egy rózsaszín lányregényre számítson, hanem egy lelket megérintő, megmosolyogtató, megpityeregtető, nehezen letehető gyönyörű történetre. :)

2 hozzászólás
>!
Anó P
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Sok-sok éve olvastam utoljára ezt az egykori kedvencemet – és most is szerettem, mert lehetetlen nem szeretni! A végén persze muszáj volt sírnom.
Örülök, hogy éppen ezzel a könyvvel teljesítettem saját kihívásomat:)
A szeles, csupa szív Ildikót muszáj szeretni. Kedveltem a barátnőjét, Arankát is, megszerettem Gedeonné Klárát (ki gondolta volna!) – s Lajiba talán én is beleszerettem volna, időnként hőzöngő viselkedése ellenére…
Vannak a regényben szinte hátborzongató, nagyon szép és hátborzongatóan szép részek is. Pl. a gyerek Laji és Ildikó kapcsolata, majd ahogy Ildikó felnőttként próbál visszaemlékezni, összeszedegetni gyerekkora tükörcserepeit, s fel-felvillan belőlük egy-egy apró kép – érkezése Lajiékhoz felnőttként, s amikor végül „összerakja a múltját” – csodálatos!

>!
Mazsola_78
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Sajnálom, hogy gyerekként kimaradt az olvasmányaimból, akkor lett volna igazán nagy élmény, de így is nagyon szerettem.
Kiszámítható a legtöbb fordulat, mégis úgy vártam mindet, hogy bekövetkezzen. :)

>!
Szédültnapraforgó
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Ez is egy keserédes történet a II. világháború borzalmairól, szülők, elvesztéséről, majd az újjáépítés időszakából. Bepillantunk egy lányszálló életébe, az akkori „divatba”, a szórakozási lehetőségek szerény lehetőségeit is megismerjük. Új szerelmek szövődnek, nagy ragaszkodások szemtanúi lehetünk, szerelmi vallomásokat hallhatunk, de ugyanúgy zajlott a féltékenység, voltak költekező fiatalok és persze lazább erkölcsű lányok is :)
De a mi főhősünk Ildikó és Lajos gyerekkori szerelméről kapunk átfogó történetet, egészen a felnőttként való egymásra találásukig.
A szállón a lányok között még egy könyvmollyal is megismerkedünk, Éder Anna személyében.

Két idézet volt, ami nagyon tetszett:
„Nem vagyok elfogult vele szemben, pusztán azért, mert az anyám. Az ember nem maga választja a szüleit.”
„Korántsem lassan érő gyümölcs a szerelem, nem vár tavaszi záporra és napsütésre; lesújt, mint a villám, hófúvásban is és villanyfényben.”


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna P

A félelem kezdetben az ember bőrét borzongatja, azután mind mélyebbre hatol, céltudatosan terjed az ideghálózat szövevényes útján, míg valamennyi finom szálacskát bevonja tapadós rétegével.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
2 hozzászólás
>!
eriksa

Eddig csak léteztem a világon, de most mindenre képes volnék érted. Kidönteném azt a vén fát, elhordanám a hegyet, annyi bennem az erő! (…) Mit tegyek érted? Éjszaka kinyitom a rádiót, mert jó rád gondolni, ha szól a zene. Azon veszem észre magam, hogy a nevedet mondom, és már attól is rám szakad a boldogság. A szenvedés is jó. Rohanok az utcán, mindenütt téged kereslek.
– Én is, hiszen én is – súgta a lány.
– Annyit tervezek… hosszú még az élet. Te! Te!

310. oldal

1 hozzászólás
>!
vgabi SP

A Nagykörút egész szélességében német katonai gépkocsik vonultak a Nyugati pályaudvar felé.

(első mondat)

>!
ppeva P

– Az én vőlegényem Egerben katonáskodik. Egy éve van hátra. Autóbuszvezető távolsági járaton. Mindene a kártya, lesz vele elég bánatom. Majd megmutatom a képét. A Drahos szebb. Hát csak aludj egyet, mielőtt döntenél.

178. oldal (Könyvmolyképző, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Cseh Aranka · Drahos László · Eger
>!
ppeva P

Voltak törekvők, tanulni vágyók, akik a szakmájukban igyekeztek előbbre; az irodalomnak is akadtak rajongói, ezek elolvastak mindent, válogatás nélkül, a tizenhat éves Éder Anna, a könyvmoly, szenvedélylyel (sic!) mesélte a regények tartalmát.

182. oldal (Könyvmolyképző, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Éder Anna · könyvmoly
2 hozzászólás
>!
Barbi_Koncsik

– Szeretsz te engem úgy, mint én, hogy még fáj is? Esküdj!
Erzsi dadogott.
– Esküszöm.
– Jó. Eddig csak léteztem a világon, de most mindenre képes volnék érted. Kidönteném azt a vén fát… elhordanám a hegyet, annyi bennem az erő! – Elragadta a szenvedély, sápadt volt a szája széléig. – Mit tegyek érted? Mivé legyek érted? Éjszaka kinyitom a rádiót, mert jó rád gondolni, ha szól a zene. Azon veszem észre magam, hogy a nevedet mondom, és már attól is rám szakad a boldogság. A szenvedés is jó. Rohanok az utcán, mindenütt téged kereslek.

>!
Ninácska P

– Nem szeretem ezt a nagy barátkozást a személyzettel.

126. oldal

>!
Droci P

A gyalogost elnyeli a sokaság, annyi csak, mint egy gombostű sok ezer egyforma gombostű között – …

10. oldal

>!
Amapola P

Munkahelyén, a férfifehérnemű-szövetkezetben túlontúl demokrata, hiszen az öreg takarító asszonnyal is tegeződött, otthonában rabja a kispolgári életformának. …. Életrajza szerint „a szocialista meggyőződéséért elnyomott kistisztviselő özvegye”; a maga emberei között tekintélyes vállalati igazgatóé.

226. oldal

>!
Annigine

Korántsem lassan érő gyümölcs a szerelem, nem vár tavaszi záporra és napsütésre; lesújt, mint a villám, hófúvásban is és villanyfényben.

272. oldal (Móra, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Abigél
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Szabó Magda: Születésnap
Gergely Márta: Szöszi
Gergely Márta: A mi lányunk
Janikovszky Éva: Szalmaláng
Kilényi Mária: Ilonka a fergetegben