Élet ​az élet után 80% 30 csillagozás

Ha pedig valaki minden javító szándék ellenére is egyre inkább eltér az „életformulájától”, akkor a természet szükségszerűen kiiktatja: halálos betegség vagy baleset formájában „kivonja a forgalomból”. Mert a kozmoszban csak egy behatárolt játéktere nyílik az eltéréseknek: ha ezt áthágják, a kozmosz erőszakkal állítja helyre a rendet. Ebből a meggondolásból ered, hogy egy halálos betegség vagy baleseti halál sohasem jön olyan váratlanul, mint ahogyan azt mondani szokták. A „hirtelenség” csak azok szemében tűnhet annak, akik az eddigi sorseseményeket nem értették meg. (Természetesen ez nem vonatkozik azokra az emberekre, akik öregek és egyszerűen lejárt a földi életciklusuk ideje.)

159-160. oldal

Ahogy az ember egyénisége is asztráltestében van, ugyanígy a gyógynövény is az asztráltestében létezik lényegét tekintve. Ez a speciális egyéniség hordozója. A potenciálás eljárása során voltaképpen lépésről lépésre eloldozzuk az asztráltestet a növénytől, és hozzákötjük a hígító médiumhoz, a vízhez. Így a víz, mint médium, a növény információjának hordozójává válik. […] Tehát itt világosodik meg a homeopátia hatásossága: a potenciált gyógyszer nem a testen fejti ki hatását, hanem rögtön az asztráltesten, amelyben a betegség oka van. A homeopátiás szer korrigálja az asztráltestben a megbetegítő információt.

167. oldal

Az alkímia önmagunk fejlesztésének ezoterikus útja, amely létezésünk mindkét síkján párhuzamosan fut: szellemin és anyagin egyaránt.[…]
Az alkímia elméletének alapszerkezete egyszerű: minden, amit a természet létrehoz, három alapvető részből áll: lélekből, testből és szellemből. Az alkimista feladata abban áll, hogy a természet mindenkori termékeit, erre a három alapalkotórészre bontsa, minden alkotórészt megtisztítson és ismét összerakjon.[…] Ahhoz hogy az alkimista eljusson a tökéletességhez, el kell választania magában a testet, lelket és szellemet, megtisztítani, s aztán, mint magasabb rendű embert, ismét összerakni. […]
Az alkímia tehát az az út, amely a harmadik nagy célhoz vezet: a szellem uralmához az anyag fölött.

209-210. oldal

Álmunkban az asztráltest elválik a fizikai testtől, de egy szalagszerű képződménnyel – ún. asztrálszalaggal – összeköttetésben marad vele. Alvás alatt az asztráltest nagyon messze eltávolodhat a fizikai testtől, de a kapcsolat az asztrálszalag révén mindvégig megmarad. […] A halál mindössze annyiban tér el az alvástól, hogy ebben az esetben az asztrálszalag is leválik a testről, és így a két test között minden összeköttetés megszakad. A halál bekövetkezte alatt az asztráltest szalag alakban kijön a test bal oldalából, spirál alakban a haldokló feje fölött helyezkedik el, és miután teljesen elhagyta a testet, felhő alakot ölt. Ebből a felhőből a halál utáni első órában a halott arca, majd egész teste kirajzolódik. A test és az arckifejezés független a halott korától, de stilizáltan visszatükrözik a jellemét.
Amikor az asztráltest újraalakulása befejeződött, az elhunyt felébred az asztráltestében és úgy érzi magát, mintha hosszú álomból ébredne.

141-142. oldal

A szférákon át történő „leszállása” után a szellemtest újra inkarnálódhat anyagi világunkban. Az időpontot és az új szülőket az előző élet tartalmai és az ezekből adódó szükségszerűségek határozzák meg. Az inkarnáció tehát csak abban a pillanatban jöhet létre, amely megfelel az ember minőségi tartalmainak. Ebben a pontban érintkezik a karma és az asztrológia. A megtermékenyítéskor a két szülő csupán az „anyagról” gondoskodik, amivel a lélek összekapcsolódhat. Ezért aztán az a kérdés, hogy mikor kezdődik „az élet” – tökéletesen értelmetlen. Hiszen az élet nem kezdődik és nem ér véget, csupán megjelenési formáit változtatja.

144. oldal

Az élő növény képes arra, hogy anyagot teremtsen. Herzeele ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Nem a talajból jönnek létre a növények, hanem a növényekből a talaj!”

110. oldal

Az előző élet nem megoldott és nem feloldott problémái adják azt a tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az inkarnációt keresi.

123. oldal

Az evilágban anyagi testünk van. De tudjuk: ha van anyag, akkor kell, hogy létezzen valami nem anyagi természetű dolog is. […] Mi az élet? Valami anyagi dolog? Nemigen, hiszen akkor az orvosok már régen üvegcsébe töltötték volna. Tehát azt kell látnunk, hogy van valami, ami nem anyagi természetű, de képes arra, hogy szervesen kötődjék az anyaghoz és szervezze azt. […] Ez a szervező elv, amely a halálkor nyilvánvalóan elhagyja a testet, az, amelyet sokan léleknek vagy pszichének neveznek, az antropozófusok erőképző testnek, az okkultisták asztráltestnek.

128-129. oldal

Sokkal inkább okunk van feltételezni azt, hogy az anyag csupán az élet csapadékaként keletkezett. Nem látszik-e szükségszerűnek, hogy végre az anyag létezési elsőbbségének dogmájával szembeszegezzük a szellemi lét elsőbbségének gondolatát? (Dr. R. Hauschka)

111. oldal

Alkalmazzuk továbbra is a polaritás törvényét. Ha van evilág, akkor lennie kell túlvilágnak is. […] Létezik túlvilág, mivel az evilág ellenpólusát adja. A polaritás törvénye alapján a túlvilágnak egészen másmilyennek kell lennie, mint az evilág. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valami magasabb rendű vagy éppen jobb, mint az evilág.

127. oldal