A ​sors mint esély 87% 46 csillagozás

Ez a könyv is olyan, mint a hozzá hasonló művek, amik ebben a témában születtek. Kell hozzá bizonyos affinitás, érdeklődés, nyitottság, lelki érettség ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a benne taglalt dolgokat. Több hasonló könyvet is olvastam már, de még mindig van bennem rengeteg kérdés. Dethlefsen írásában is sok minden sci-fi-szerűnek hat számomra, mégis úgy érzem, nem feltétlenül a felvetésekben van a hiba, hanem egyszerűen a mi földhözragadt gondolkodásunk miatt nehéz elfogadnunk a leírtakat.
A homeopátiáról sok újat megtudtam, ez eddig nekem ismeretlen terület volt, de érdekes volt újra olvasni a polaritásról és a reinkarnációról is.

Most olvastam, nem véletlen, hogy most találkoztam vele, akár csak pár évvel korábban is, meg sem értettem volna, az elfogadásról nem is szólva. Most, ahogy itt mások is írták, alapművé lépett elő és tökéletesen segített megérteni az elmúlt években szerzett tudásomat, tapasztalataimat. Nagyon jó műnek tartom, de nyilván nem való akárkinek és az ezoteria felé vezető úton biztos, hogy nem ezzel kell kezdeni, mert elsőre ijesztő lehet.

Számomra ez a könyv a modern ezotéria alapműve.
Központi részének a „A valóság polaritása” részt, és azon belül is a legfontosabbnak a „Bűn projekciója” fejezetet érzem.

Az biztos, hogy alapmű! Enyhe fenntartásokkal kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és még most is néha tele vagyok velük. Ennél a könyvnél vagy elhiszek mindent, vagy teljesen elutasítom. Miért ellenkezik annyira az ember, ha ki akarják forgatni a jelenlegi gondolkodásmódjából? Fél az ürességtől, a bizonytalanságtól és még ami azzal jár, hogy teljesen más ember legyen? Szükséges-e ez egyeltalán?
Biztos, de most már bele fogok gabalyodni a gondolataimba, na nembaj, majd még egyszer elolvasom. Azt érzem, hogy ez a könyv, az igen sok ezoterikus témájú könyvvel szemben, tényleg az IGAZSÁGOT mondja.

Az első pár oldal kicsit nehezen ment, a tudományos száraz rész, de utána….! Komolyan elgondolkodtam Az Egészen. Meghatározó könyv. Életet meghatározó.

Nekem mérföldkő volt.

Vannak benne talán jó meglátások. Pl. amikor a hipnózisról, vagy a megbocsátásról ír. Talán segítette a spirituális fejlődésemet, bár közben el is bizonytalanodtam benne. Viszont vannak részek, ahol a fejemet fogtam. Ahol arról beszélt, hogy a vírusoktól és a baktériumoktól nem betegszünk meg. És arról beszél, hogy az orvostudomány rosszabb lett, mint amikor csak a papok és az ezoterikusok gyógyítottak, és csak megcsalás a jobb halálozási mutatók. Vagy amikor arról beszél, hogy a mentális betegségeinkre nincs hatással a mai múltunk, csak a reinkarnációs. Megkérdezi a mai orvostudomány vívmányait, és ez nagyon nem tetszik nekem. Valahol ellentmondásba is keveredik saját magával, mert arról beszél, hogy nem véletlen nem tudjuk, hogy mi volt velünk előző életünkben, és rossz lenne, ha tudnánk, aztán pedig reinkarnációs terápiával fejleszt. Mindezek ellenére találtam a könyvben pozitív dolgokat is.

Több dolgot bejelöltem a könyvben, ami számomra hasznos információ volt, de elég röviden írt arról, hogy a betegség mint információ, a betegségek okairól.
Azt írja, hogy a betegség a páciens tudomására akar valamit hozni, amit nem akar megtanulni. De mi a helyzet a beteg gyerekekkel?
Mintha minden témáról írt volna egy keveset.
Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert már több hasonló könyvet olvastam és kezdett ismétlő érzésem lenni?