Szent ​Lajos király hídja 157 csillagozás

Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Thornton Wilder (1897-1975) amerikai írót Kosztolányi Dezső fedezte fel a magyar közönség számára. Remekműként köszöntötte a Szent Lajos király hídját – „olyan alkotás, írta, mely … érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a könny” –, és tisztelete jeléül menten le is fordította a regényt, a szeretet apoteózisát. „Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak” – ez a katasztrófa a regény kerete, és Wilder az öt szerencsétlenül járt személy életét teszi vizsgálata tárgyául: azt feszegeti, vajon véletlen volt-e, hogy épp őket és épp akkor érte a végzetes szerencsétlenség – vagy isteni rendelés.

Eredeti mű: Thornton Wilder: The Bridge of San Luis Rey

Eredeti megjelenés éve: 1927

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2006
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630780577 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Európa, Budapest, 2002
130 oldal · ISBN: 9630772779 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Édesvíz, Budapest, 1997
142 oldal · ISBN: 9635281668 · Fordította: Kosztolányi Dezső

6 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Elképesztett a bámulatosan összerakott sorsok láncolata. Éreztem, hogy minden mindennel összefügg. Sorsaink szálai összefonódnak és egymással teljesednek ki. Egy ember története nem csak egy emberé, hanem mindenkié, akivel kapcsolatba kerül. Legfőképpen azok az összefonódások meghatározók, amelyek sokszor erősebbek a szeretet által.

1 hozzászólás
>!
Flajmer
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

„…nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.”

Nagyon különleges ez a könyv. Azt hiszem ez a legjobb szó rá. Különleges, maga a történet és maga az elbeszélése is. Nem is tudnám mihez hasonlítani. Ha azt mondanám, olyan mint egy igazgyöngy vagy egy öreg néni kezei által varrt pulóver, még mindig nem tudnám kifejezni magam és erőltetett is lenne. Mert ez a történet, ez a szöveg lélegzik és mikor olvasom együtt lélegzek vele. Az a tisztaság ami árad belőle. Egyedül Hamvas írásaiból éreztem ezt a mélyen vallásos (és a vallás igazi lényegével törődő), érintetlen tisztaságot ami mondatról mondatra árad a könyvből.
Végül is emberek vagyunk, azok is maradunk, és sajnos leggyakrabban csak akkor szembesülünk valaminek vagy valakinek az értékével, vagy akkor valljuk be önnön hibáinkat, ha már nincs kinek bevallani.

„Lao-ce mondja, hogy a legbiztosabb hely, ha az ember magát szeretettel őrizteti. Ezt ismerem. Van, aki őriz és akinek szárnyai alatt megnyugodva tudok mosolyogni. De van egy mosoly, amely ennél több, azé, aki maga szeret. A becsvágy a kétségbeesés egy neme, mondják. Kétségbeesés pedig annyi, mint a szeretet hiánya. Ezért a hajsza és az ember olyan, mint „az éjszakába kilőtt nyíl”. Ez a paradicsomi arc, a szerető arc, félelem és gond nélkül, védekezés és taktika és stratégia nélkül. Önzés nélkül, amit olyan mélyen megvetek, de amin nem tudom magam átsegíteni. Nem tudom megvalósítani azt, ami ezt fölöslegessé teszi. A tisztátalan én nem is tudja megérteni. Értem, de csak értem és meghódolok előtte. A szeretet nem okvetlen áldozat, de bármit tesz, azzá válik. Ismerem, és nem ismerem egyszerre, jelenlétéről tudomásom van, de nem tud bennem életre kelni. Van valaki, akinek lényéből a paradicsomi meleg sugárzik. Semmi feltűnő, semmi aggodalom, a legegyszerűbb, ami van, és amíg nem értettem, semmit sem tudtam. Értem. Mindent érteni."

Hamvas Béla

6 hozzászólás
>!
Eva62
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Öt sors. Öt magányos, fájdalommal vagy betegséggel terhelt ember. Öt lépés az újabb, másmilyen élet felé…..és a végzet közbeszól.
Elgondolkodtató. Szomorú.

>!
Joditti P
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Elolvastam a könyvet és nem értettem spoiler. Meg kellett néznem hozzá a filmet is, hogy rájöjjek a könyv mondanivalójára. Közben arra is rájöttem, hogy a könyvben a sok név és a rang eléggé megkevert.
Viszont a film után már nagyon tetszett. Sőt minél többet gondolkodok rajta, annál jobban tetszik. Elgondolkodtató és szép volt.
Azért örülök, hogy ez nem igaz történet alapján íródott.

>!
Gerimur
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Szép könyv, bölcs és rezignált narráció. Kicsit Lénárd Sándorra emlékeztetett (nemcsak a helyszín miatt). Gyönyörű, tiszta próza, az ember úgy érzi, semmi felesleges nincs benne. (Azért Kosztolányinak is köszönjük a fordítást.)
Befejezetlen életek, akik szerettek, vagy szeretve voltak. A könyv a szeretet szomorú himnusza.

>!
remenant
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Nem tudom eldönteni, hogy ezt mégis olvastam már valamikor (rövid alapműveknél ez sajnos sosem kizárt), vagy egyszerűen csak annyian merítkeztek belőle, hogy elolvastam tudatalatti részletekben más művekben. A vicik-vacak százpároldalas, egyszerű nagyszerűségével tud úgy a jelenben is érzékelhetően nagy jelentőségű alkotás lenni, hogy az erre való leplezett vagy leplezetlen törekvés abszolúte hiányzik belőle, ezért mindenképp megéri néha jólesően nem kortársat olvasni. Ami még eszembe jutott közben: Ejnye.

>!
Ibanez MP
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

Látom, nagyon kétfelé szakította a társaságot ez a mű, én a pozitívakhoz csapódok most. A filmet nagyon régen láttam, nem is emlékeztem már rá, bár voltak sejtéseim. Nekem tetszik, a lassan-lassan összefonódó történetek-személyek (annyira nem is lassan, hiszen nem egy hosszú regényről beszélünk). Sajnálatra méltó életek és igen, nem mindig az hal meg, aki „megérdemli”.

>!
Nyájas_Olvasó
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja

A véletlen kontra isteni gondviselés, vagy ha úgy tetszik, a sors regénye ez. A koncepció érdekes, az ötlet alapján talán tézisregénynek is nevezhető. A szerző bizonyítottnak érzi tézisét, én nem feltétlenül voltam így ezzel, de ez nem baj. Tetszett egyébként, továbbgondolásra alkalmas, amit én kifejezetten nagy erényének tartok bármilyen regénynek.


Népszerű idézetek

>!
ede

Az éjszakai órákon, noha itt csak kevesen hallották, az egész égboltozat zengett a csillagok éneklésétől.

második rész vége

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) rájött arra a titokra, melyből sohase gyógyulunk meg, hogy még a legtökéletesebb szerelemben is egyikünk kevésbé mélyen szeret, mint másikunk,.

59. oldal (Európa)

>!
HA86

De nemsokára mi is meghalunk, és akkor erre az öt emberre senki nem emlékszik a világon. Minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő.
A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · szeretet
2 hozzászólás
>!
vercsa

Egyesek azt mondják, (…) hogy mi az isteneknek olyanok vagyunk, akár a legyek, melyeket kisgyermekek egy nyári napon agyoncsapnak, mások pedig velük ellentétben azt állítják, hogy a verébfinak se hullhat ki egyetlen tolla anélkül, hogy Isten ujja ne érintené

11. oldal

>!
perecek

Már mostan is – gondolta – alig emlékszik valaki kívülem Estebanra és Pepitára. Camila csak az ő Pío bácsijára emlékszik, meg a kisfiára. Az az asszony az édesanyjára emlékszik. De nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még., aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet: csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.

>!
Nyájas_Olvasó

A stílus aligha több, mint hitvány edény, amelyben be lehet adni a világnak a keserű orvosságot.

19. oldal

>!
Nyájas_Olvasó

Számukra még a beszéd is a csönd silányabb formája volt. Aztán mennyivel gyatrább a költészet, mely a beszéd egyik silányabb formája.

52. oldal

>!
vercsa

Olyan szomorúan néz, mint az a tehén, amelyik az imént ellette meg a tizedik borját.

60. oldal

>!
Lily_Sz

Pío bácsi a szerelmet egy bizonyos kegyetlen nyavalyának tekintette, melyen a választottaknak át kell esniök késő ifjúságukban, aztán kigázolnak belőle, sápadtan és megtörve, de éretten arra, hogy valójában éljenek. Megannyi olyan tévedés van (azt hitte), melyet lehetetlen elkövetniök azoknak, akik föllábadtak ebből a nyavalyából. Sajnos, sokszor botlás várakozik még reájuk, de (amint számos példából kitűnik) legalább sose vetik össze a hímező-hámozó nyájaskodást az igazi élettel, később sose tekintik az emberi lényt gépies tárgynak, akár herceg az illető, akár szolga.

>!
Sárhelyi_Erika I

A márkiné fölöttébb csodálkozott volna, ha megtudja, hogy levelei halhatatlanok. (…) A Conde gyönyörködött ugyan az ő leveleiben, de azt vélte, hogy mikor élvezte stílusukat, kiszívta belőlük minden mézét és tartalmát, holott (mint sok olvasó) nem vette észre az irodalom tulajdonképpeni célját, nem látta meg az író szívét. A stílus aligha több, mint hitvány edény, amelyben be lehet adni a világnak a keserű orvosságot.

19. oldal (Európa)

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: Eredj, Mózes
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Krúdy Gyula: Szindbád ifjúsága
James Joyce: Dublini emberek
Annie BluE: Tükör és kapirga
James Arévalo Merejildo Mallku: Inka beavatás, avagy a puma ébredése
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Mi történt Peruban?
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón