Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mennyei ügyekben utazom 8 csillagozás
A regény cselekménye a 30-as évek elejének Amerikájában játszódik. Főszereplője George Marvin Brush – foglalkozására nézve tankönyvügynök és úgy mellékesen – privát szorgalomból – fogadatlan próféta. Nem kevesebbet szándékol, mint hogy személyes példamutatásával, elveinek szakadatlan kinyilatkoztatásával megtéríti – egész Amerikát. Látszólag teljesen ártalmatlan hóbortos, kinek viselt dolgai a magánügy keretei között mozognak, hiszen lényegében nemigen sérti meg a „nagy szabad ország” alkotmányát. Így beül a négerek számára elkülönített vasúti kocsiba, s amikor ezért bíróság elé viszik, naivul hivatkozik az írott törvényekre, melyek szerint minden embernek egyforma jogai vannak Amerikában – föltehetően a négernek is! És miért volna olyan szörnyű dolog az, hogy a bankban megtagadja pénze kamatainak fölvételét, mivel „a pénznek nincs joga ahhoz, hogy pénzt keressen”, ő csodálkozik legjobban, mikor a bíróság előtt kell tisztáznia magát ezért a kijelentéséért. És lehetne vég… (tovább)
Sorsom az ég címmel is megjelent.
Eredeti cím: Heaven's My Destination
Eredeti megjelenés éve: 1935
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 5
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Himitsu P>!
Úgy érzem, el kellett olvasnom ezt a könyvet. Annyira szeretem, mikor egyszerűen csak úgy véletlenül rábukkanok egy könyvre, és tudom, érzem, hogy nekem szól. Egy könyvtár leselejtezett könyvei között várt rám. Mekkora az esély, hogy rábukkanok, most komolyan…?:)
Brush egy végtelenül szimpatikus karakter, nagyon, nagyon megszerettem, mert kicsit magamra ismertem benne. Én is ugyanilyen gyermeteg vagyok egynémely témában, és nem is vagyok hajlandó változtatni rajta… és ez így van jól.:)
A könyv elején van egy nagyon hosszú bevezető a mű születésének körülményeiről. Wilder a korabeli Amerikának tartott görbe tükröt ezzel az írásával… és biztos vagyok benne, hogy nagyon utálták érte, csakúgy, mint Brusht.
Az érdekes az, hogy száz százalék, hogy hatott az emberekre. A rasszizmus, a bankok túlontúl fontosnak tartott szerepe, és a bűnözők jó útra térítése (gyakorlatilag a megbocsátás azáltal, hogy jót teszünk olyasvalakivel, aki nekünk ártott, vagy bántani készült bennünket), ezek olyan gondolatok, amiket a legtöbb ember elméje nem tud megemészteni. Annyira el vannak a maguk világában, annyira a berögződött szokások szerint élnek, hogy fel sem tűnik nekik, hogy valami nincs rendjén. Talán érzik, de elhessegetik, mert mindenki más ugyanazt teszi, amit ők, tehát így van rendjén. És akkor érkezik egy Brush, aki elmondja a véleményét, mintegy az emberek szemére veti önnön hibáikat, és sokaknak ez nem tetszik. A szívükig hatol, ezért nem tetszik. Tudják, hogy igaza van, hogy nem helyes a viselkedésük, de nem fogadják el, mert valaki mástól hallották. És hiába jön ez a figyelmeztetés egy nagyon szelíd, nagyon jóindulatú embertől, azonnal szétcincálják, mert az ilyennek nincs helye a világban. off
Van valami ebben a könyvben, ami odaláncolja az embert az oldalakhoz, és le nem teszi addig, míg el nem olvasta. Brush mindössze 23 éves a történet kezdetén… hihetetlen belegondolni, hogy harminc éves korára vajon hogyan formálódott. Biztos vagyok benne, hogy bölcsebbé, okosabbá vált.:)
A regény lényegében az ő kalandos életéről szól, ami csupa félreértésekből áll. off Szemernyi rosszindulat nincs benne, és épp mikor már kezdene összebarátkozni az emberekkel, totálisan akaratlanul elszúrja egy ártatlan mondattal, amit a másik rossz néven vesz. Nagyon sok ilyen jelenet volt a könyvben, az egyik, mikor a börtönben fotót készít róla a nyugalmazott idős rendőr… azt hitte az öreg, hogy gúnyolódik rajta Brush, pedig a legnagyobb jóindulattal és gyermeki kíváncsisággal tette fel a kérdéseit, mert még sosem volt olyan helyzetben. Kicsit szomorú, hogy nap mint nap milyen sok félreértésnek esnek áldozatul nagyon sokan közülünk.
Brush mindvégig ragaszkodik az elveihez, makacsul, eltántoríthatatlanul, és a világ bolondnak tartja ezért. Ő pedig azt mondja, hogy a világ dilis, nem ő.:) És nagyon igaza van. Szép befejezést kapott a regényt, nagyon tetszett, örültem, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba. Mindig, mindenhol lesz egyetlenegy ember, aki a pártfogásába veszi Brusht, ahogy a regényben is történt jópárszor, és ez nagyon szép. Közös bennük, hogy mindannyian csitítják őt, hogy ilyet normális ember nem mond ki, ha nem akarja, hogy péppé verjék…:) Brush pedig a maga ártatlanságával menetel tovább, mit sem törődve azzal, éppen hova sodorja az élet.
Nagyon szép regény. Újra fogom olvasni, ezenfelül örökre polcon maradós az én kis ütött-kopott, leselejtezett példányom.:)
Népszerű idézetek
mohapapa I>!
– Maga egész beteggé tesz engem. Honnan a csudából veszi elméleteit? Nem az életből meríti, fiacskám, az biztos. Így hát azt tanácsolom, hogy éljen, fiacskám. Éljen. Mi történnék velünk, nyomorult emberekkel, ha minden lépésünk előtt elkezdenénk gondolkozni. Maradjon lent a földön!
Brush összeráncolt szemöldökkel nézett rá, és halk hangon ezt felelte:
– Véleményem szerint én élek.
53. oldal
Lélle ♥P>!
– Hm, hm, szóval ön szükségét érzi annak, hogy kivegye takarékbetétjét, Mr. Brush? – kérdezte szelíden az elnök, mintha csak valami kényes természetű egészségügyi kérdésről lenne szó.
– Igenis, Mr. Southwick – felelte Brush. Az igazgató nevét az íróasztalon levő bekeretezett tábláról olvasta le.
– …és a kamatokat itthagyja a bankban.
– Igenis.
– És mi a kívánsága, mi történjék a kamatokkal?
– Nincs jogom kívánságokkal előállni. A pénz nem az enyém. Nem én kerestem.
– De az ön pénze, Mr. Brush, bocsánatot kérek, az ön pénze kereste.
– Nem hiszek abban, hogy a pénznek joga lenne pénzt keresni.
34-35. oldal, Első fejezet (Magvető, 1959)
Lélle ♥P>!
Van egy elméletem, amely szerint minden betegségnek az az oka, hogy az ember valamiben csalódott. Ha az emberek rájönnek arra, hogy amit jónak tartottak, nem is olyan jó – akár az üzleti életben, akár másban –, vagy rájönnek arra, hogy valamit rosszul csináltak, és ezt már nem lehet jóvátenni, akkor szép lassan megbetegszenek. Valójában meghalni szeretnének ilyenkor. Nem nagyon érdekli őket, hogy másnap felkel-e a nap vagy sem, ők azt hiszik, hogy élni akarnak: titokban azonban nem is akarnak élni.
52. oldal, Második fejezet (Magvető, 1959)
mohapapa I>!
Az volt a szokása, hogy borotválkozás közben a Lear király olcsó kiadású példányát támasztotta maga elé, hogy betéve tanuljon meg egy részt. Valamelyik tanár az egyetemen egyszer megjegyezte, hogy a Lear király az angol irodalom legremekebb alkotása, és az Encyclopaedia Britannica is hasonló véleményen volt. Brush tízszer is elolvasta a darabot, de nyomát sem találta benne a tehetségnek, és ez nagyon bántotta. De nem tágított, és elhatározta, hogy az egész művet megtanulja betéve. Most, borotválkozás közben is ezen fáradozott.
98. oldal
| → |
|---|
mohapapa I>!
6 hozzászólás
– És ha tudni akarod, én nem vagyok bolond, a világ a bolond. Mindenki bolond, kivéve engem. Ez a baj. Az egész világ dilis!
117. oldal
mohapapa I>!
– Nincs semmi elintézni valója e pillanatban az Úristennel? – kérdezte, miközben karját ráfektette az ülés támlájára, és orrával Brush arca felé közelített.
– Nincs – válaszolta Brush, és arca élénkpirosra gyúlt –, legalábbis arra törekszem, hogy ne legyen.
– Kedves fiam – mondta a másik, erősen rezegtetve a hangját, és közben odvas fogától bűzös volt a lehelete –, erre a kérdésre nem lehet ilyen gyorsan válaszolni. Nem lehet. Senki sem teheti ezt meg. Az üdvözülés, kedves fiam, nem megy olyan könnyen, mint a himlőoltás. Küzdelmet jelent. Harcot jelent. Üdvözülni annyit jelent, mint térdre borulni.
Ujjai közé vette Brush ruhájának a hajtókáját, és fejcsóválva tapogatta.
– Úgy látom, hogy még mindig rabja a világ hívságainak. Mondja csak, fiam, iszik maga szeszesitalt?
– Nem.
– És azt a szutykos dohányt, azt szívja?
– Nem.
A férfi lehalkította a hangját.
– Szokott könnyűvérű hölgyecskékhez járni?
– Nem – válaszolta Brush, és igyekezett orra elől elhessegetni a bűzös levegőt.
– Szokott buja gondolatokba elmerülni?
Brush köhögni kezdett.
– Igen, uram! – kiáltott fel a férfi. – Azért, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Magának az a baja, hogy elbizakodott és makacs. Ismeri a Szentírást?
– Tanulmányoztam.
– Hogyan szól a Rómaiakhoz írott levél ötödik fejezetének első verse?
– Megigazulván tehát hit által, békességünk van Istennel…
– Nem, nem így van.
– De azt hiszem, így van.
– Nem. Megigazulván azért…
– Azt hiszem, igaza van.
– Szóval azt hiszi, hogy igazam van – kiáltott fel a másik, és előhúzott zsebéből egy Bibliát. Brush térdéhez csapta a könyvet. – Hát szabad így beszélni Isten igéjéről? Az hiszi, hogy így van. A filippiekhez írt levél harmadik fejezetének tizenharmadik verse?
– Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem…
– Helyes, folytassa.
– Ezeket, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén …_
– Azokat, melyek..
– Azokat, melyek…
– … azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén…
– Nem a tizennegyedik verset kérdeztem. Kedves testvérem, maga ezt nem ismeri, maga csak azt hiszi, hogy ismeri. Csak nagyjából ismeri. Maga felületes, ez a baj. Még el sem kezdett a dolgokkal komolyan foglalkozni!
120–121. oldal
| → |
|---|
Lélle ♥P>!
– Szóval az államhatalom bűnös.
– Ó, bizony… bíró úr. Ölni bűn, és az államhatalom öl. És bűn valakit évekre bezárni egy szobába, és az államhatalom ezerszámra követi el ezt a bűnt. Az államhatalom sok ezer bűnt követ el egy évben, és mindegyik bűn új bűnöket szül. A bűnök tömkelegéből csak akkor kerülhetünk ki, ha rálépünk erre a másik útra.
A bíró elhallgatott, és arcát simogatta. A csöndet betöltötte a jegyzőkönyvvezető tollkaparása és az utcáról beszűrődő autótülkök hangja. A bíró a hallgatóságra nézett, mely leesett állal figyelte őt.
– Honnan szedte ezt az eszmét? – kérdezte.
– Ez az én eszmém és Tolsztojé.
Míg a bíró a gyorsírónak betűzte Tolsztoj nevét, Brush kis kék füzetet vett elő zsebéből: „Tolsztoj Leo mondásai” és felnyújtotta a bírónak.
– Egyéb forrásmunkák nincsenek magánál, Mr. Brush?
Brush erre hasonló kis füzeteket húzott elő minden zsebéből. „Edmund Burke gondolatai”, „Nagy államférfiak mondásai”, „Nagy filozófusok mondásai”, „Híres ünnepi szónokok történetei.” – A bíró továbbította a könyvecskéket a gyorsírónak, azután összeszedte magát, és szárazon így szólt:
– Nos, ez mind nagyon szép, költői és érzelmes, Mr. Brush, de nagyon távol áll a mindennapi élettől. És úgy látszik, ami a bűnözők lelkivilágát illeti, nagy, alapvető félreértés van köztünk.
– Nem tudom, hogy bíró úr mit ért a bűnöző lelkivilágán? Én úgy értem, hogy a bűnöző olyan emberi lény, aki azt hiszi, hogy az egész világ gyűlöli őt. Véleményem szerint az ember lelkében szörnyű viharok dúlhatnak, ha azt hiszi, hogy az egész világ gyűlöli őt. Mi azt szeretnők, ha úgy éreznék, hogy nem gyűlöli őket a világ.
176-177. oldal, Tizedik fejezet (Magvető, 1959)
Lélle ♥P>!
– Queenie, nem lenne szörnyű, ha elveszteném a hitemet?
Queenie már nem is tiltakozott. Ránézett a fiatalemberre. Brush lassan folytatta:
– Még akkor is… akkor is élhetnék… ahogyan most élek, azt hiszem… ugye?… Csak valószínűleg nem lenne semmi örömöm az életben. A világ nem éri meg, hogy magáért a világért éljünk benne.
144. oldal, Nyolcadik fejezet (Magvető, 1959)
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete 91% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Második látásra 86% ·
Összehasonlítás - Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 86% ·
Összehasonlítás - Raymond Chandler: Örök álom 83% ·
Összehasonlítás - David Ebershoff: A dán lány 82% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: A vak Sámson 81% ·
Összehasonlítás - Ron Rash: Serena 77% ·
Összehasonlítás