Mennyei ​ügyekben utazom 7 csillagozás

Thornton Wilder: Mennyei ügyekben utazom

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    A ​regény cselekménye a 30-as évek elejének Amerikájában játszódik. Főszereplője George Marvin Brush – foglalkozására nézve tankönyvügynök és úgy mellékesen – privát szorgalomból – fogadatlan próféta. Nem kevesebbet szándékol, mint hogy személyes példamutatásával, elveinek szakadatlan kinyilatkoztatásával megtéríti – egész Amerikát. Látszólag teljesen ártalmatlan hóbortos, kinek viselt dolgai a magánügy keretei között mozognak, hiszen lényegében nemigen sérti meg a „nagy szabad ország” alkotmányát. Így beül a négerek számára elkülönített vasúti kocsiba, s amikor ezért bíróság elé viszik, naivul hivatkozik az írott törvényekre, melyek szerint minden embernek egyforma jogai vannak Amerikában – föltehetően a négernek is! És miért volna olyan szörnyű dolog az, hogy a bankban megtagadja pénze kamatainak fölvételét, mivel „a pénznek nincs joga ahhoz, hogy pénzt keressen”, ő csodálkozik legjobban, mikor a bíróság előtt kell tisztáznia magát ezért a kijelentéséért. És lehetne vég… (tovább)

Sorsom az ég címmel is megjelent.

Eredeti cím: Heaven's My Destination

Eredeti megjelenés éve: 1935

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár I.

>!
Magvető, Budapest, 1959
214 oldal · keménytáblás · Fordította: Szentmihályi János

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

George Marvin Brush


Kedvencelte 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Thornton Wilder: Mennyei ügyekben utazom

1986 volt.
Fiatalok voltunk.
Sok fontos gondolatunk volt akkoriban, emlékszem, de már nem emlékszem, mi volt az.
Antikvár példány, rongyosra olvasva.
14 Ft volt.
Ez viszonylag sok, ha eszembe jut, hogy 2 Ft volt akkoriban egy mozijegy (diákoknak legalábbis).


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– Hm, hm, szóval ön szükségét érzi annak, hogy kivegye takarékbetétjét, Mr. Brush? – kérdezte szelíden az elnök, mintha csak valami kényes természetű egészségügyi kérdésről lenne szó.
– Igenis, Mr. Southwick – felelte Brush. Az igazgató nevét az íróasztalon levő bekeretezett tábláról olvasta le.
– …és a kamatokat itthagyja a bankban.
– Igenis.
– És mi a kívánsága, mi történjék a kamatokkal?
– Nincs jogom kívánságokkal előállni. A pénz nem az enyém. Nem én kerestem.
– De az ön pénze, Mr. Brush, bocsánatot kérek, az ön pénze kereste.
– Nem hiszek abban, hogy a pénznek joga lenne pénzt keresni.

34-35. oldal, Első fejezet (Magvető, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: George Marvin Brush · kamat · pénz
>!
mohapapa I

– Maga egész beteggé tesz engem. Honnan a csudából veszi elméleteit? Nem az életből meríti, fiacskám, az biztos. Így hát azt tanácsolom, hogy éljen, fiacskám. Éljen. Mi történnék velünk, nyomorult emberekkel, ha minden lépésünk előtt elkezdenénk gondolkozni. Maradjon lent a földön!
Brush összeráncolt szemöldökkel nézett rá, és halk hangon ezt felelte:
– Véleményem szerint én élek.

53. oldal

>!
Sli SP

Van egy elméletem, amely szerint minden betegségnek az az oka, hogy az ember valamiben csalódott. Ha az emberek rájönnek arra, hogy amit jónak tartottak, nem is olyan jó – akár az üzleti életben, akár másban –, vagy rájönnek arra, hogy valamit rosszul csináltak, és ezt már nem lehet jóvátenni, akkor szép lassan megbetegszenek. Valójában meghalni szeretnének ilyenkor. Nem nagyon érdekli őket, hogy másnap felkel-e a nap vagy sem, ők azt hiszik, hogy élni akarnak: titokban azonban nem is akarnak élni.

52. oldal, Második fejezet (Magvető, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: betegség · George Marvin Brush
>!
mohapapa I

Az volt a szokása, hogy borotválkozás közben a Lear király olcsó kiadású példányát támasztotta maga elé, hogy betéve tanuljon meg egy részt. Valamelyik tanár az egyetemen egyszer megjegyezte, hogy a Lear király az angol irodalom legremekebb alkotása, és az Encyclopaedia Britannica is hasonló véleményen volt. Brush tízszer is elolvasta a darabot, de nyomát sem találta benne a tehetségnek, és ez nagyon bántotta. De nem tágított, és elhatározta, hogy az egész művet megtanulja betéve. Most, borotválkozás közben is ezen fáradozott.

98. oldal

>!
mohapapa I

– És ha tudni akarod, én nem vagyok bolond, a világ a bolond. Mindenki bolond, kivéve engem. Ez a baj. Az egész világ dilis!

117. oldal

6 hozzászólás
>!
mohapapa I

– Nincs semmi elintézni valója e pillanatban az Úristennel? – kérdezte, miközben karját ráfektette az ülés támlájára, és orrával Brush arca felé közelített.
– Nincs – válaszolta Brush, és arca élénkpirosra gyúlt –, legalábbis arra törekszem, hogy ne legyen.
– Kedves fiam – mondta a másik, erősen rezegtetve a hangját, és közben odvas fogától bűzös volt a lehelete –, erre a kérdésre nem lehet ilyen gyorsan válaszolni. Nem lehet. Senki sem teheti ezt meg. Az üdvözülés, kedves fiam, nem megy olyan könnyen, mint a himlőoltás. Küzdelmet jelent. Harcot jelent. Üdvözülni annyit jelent, mint térdre borulni.
Ujjai közé vette Brush ruhájának a hajtókáját, és fejcsóválva tapogatta.
– Úgy látom, hogy még mindig rabja a világ hívságainak. Mondja csak, fiam, iszik maga szeszesitalt?
– Nem.
– És azt a szutykos dohányt, azt szívja?
– Nem.
A férfi lehalkította a hangját.
– Szokott könnyűvérű hölgyecskékhez járni?
– Nem – válaszolta Brush, és igyekezett orra elől elhessegetni a bűzös levegőt.
– Szokott buja gondolatokba elmerülni?
Brush köhögni kezdett.
– Igen, uram! – kiáltott fel a férfi. – Azért, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Magának az a baja, hogy elbizakodott és makacs. Ismeri a Szentírást?
– Tanulmányoztam.
– Hogyan szól a Rómaiakhoz írott levél ötödik fejezetének első verse?
Megigazulván tehát hit által, békességünk van Istennel…
– Nem, nem így van.
– De azt hiszem, így van.
– Nem. Megigazulván azért…
– Azt hiszem, igaza van.
– Szóval azt hiszi, hogy igazam van – kiáltott fel a másik, és előhúzott zsebéből egy Bibliát. Brush térdéhez csapta a könyvet. – Hát szabad így beszélni Isten igéjéről? Az hiszi, hogy így van. A filippiekhez írt levél harmadik fejezetének tizenharmadik verse?
Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem…
– Helyes, folytassa.
– Ezeket, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén …_
Azokat, melyek..
Azokat, melyek…
… azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén…
– Nem a tizennegyedik verset kérdeztem. Kedves testvérem, maga ezt nem ismeri, maga csak azt hiszi, hogy ismeri. Csak nagyjából ismeri. Maga felületes, ez a baj. Még el sem kezdett a dolgokkal komolyan foglalkozni!

120–121. oldal

>!
Sli SP

– Szóval az államhatalom bűnös.
– Ó, bizony… bíró úr. Ölni bűn, és az államhatalom öl. És bűn valakit évekre bezárni egy szobába, és az államhatalom ezerszámra követi el ezt a bűnt. Az államhatalom sok ezer bűnt követ el egy évben, és mindegyik bűn új bűnöket szül. A bűnök tömkelegéből csak akkor kerülhetünk ki, ha rálépünk erre a másik útra.
A bíró elhallgatott, és arcát simogatta. A csöndet betöltötte a jegyzőkönyvvezető tollkaparása és az utcáról beszűrődő autótülkök hangja. A bíró a hallgatóságra nézett, mely leesett állal figyelte őt.
– Honnan szedte ezt az eszmét? – kérdezte.
– Ez az én eszmém és Tolsztojé.
Míg a bíró a gyorsírónak betűzte Tolsztoj nevét, Brush kis kék füzetet vett elő zsebéből: „Tolsztoj Leo mondásai” és felnyújtotta a bírónak.
– Egyéb forrásmunkák nincsenek magánál, Mr. Brush?
Brush erre hasonló kis füzeteket húzott elő minden zsebéből. „Edmund Burke gondolatai”, „Nagy államférfiak mondásai”, „Nagy filozófusok mondásai”, „Híres ünnepi szónokok történetei.” – A bíró továbbította a könyvecskéket a gyorsírónak, azután összeszedte magát, és szárazon így szólt:
– Nos, ez mind nagyon szép, költői és érzelmes, Mr. Brush, de nagyon távol áll a mindennapi élettől. És úgy látszik, ami a bűnözők lelkivilágát illeti, nagy, alapvető félreértés van köztünk.
– Nem tudom, hogy bíró úr mit ért a bűnöző lelkivilágán? Én úgy értem, hogy a bűnöző olyan emberi lény, aki azt hiszi, hogy az egész világ gyűlöli őt. Véleményem szerint az ember lelkében szörnyű viharok dúlhatnak, ha azt hiszi, hogy az egész világ gyűlöli őt. Mi azt szeretnők, ha úgy éreznék, hogy nem gyűlöli őket a világ.

176-177. oldal, Tizedik fejezet (Magvető, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: George Marvin Brush · Lev Tolsztoj
>!
Sli SP

– Ami azt illeti, az én véleményem szerint a világ olyan rossz úton halad, hogy mindent újra meg újra meg kell fontolni.

131. oldal, Hetedik fejezet (Magvető, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: George Marvin Brush · világ
>!
Sli SP

– Queenie, nem lenne szörnyű, ha elveszteném a hitemet?
Queenie már nem is tiltakozott. Ránézett a fiatalemberre. Brush lassan folytatta:
– Még akkor is… akkor is élhetnék… ahogyan most élek, azt hiszem… ugye?… Csak valószínűleg nem lenne semmi örömöm az életben. A világ nem éri meg, hogy magáért a világért éljünk benne.

144. oldal, Nyolcadik fejezet (Magvető, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: George Marvin Brush · hit · világ
>!
Sli SP

Mialatt a vádakat felolvasták, a bíró ügyesen elrendezte asztalán a könyveket. Az volt a szokása, hogy tárgyalás közben regényt olvasott. Átfutotta már George Eliot műveit, és előre örült annak, hogy tavasszal a „Waverley”-t fogja újból elolvasni.

163. oldal, Tizedik fejezet (Magvető, 1959)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Nathanael West: Sáskajárás / Törtszív kisasszony / Egy kerek milliócska
Danielle Steel: Ékszerek
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Ernest Hemingway: Gazdagok és szegények
Jeffery Deaver: Vadak birodalma
Stanley G. Weinbaum: Bolygóközi odüsszeia
Mario Puzo: A Keresztapa
Marie Lu: Champion – Bajnok