Kabala 17 csillagozás

Thornton Wilder: Kabala Thornton Wilder: Kabala

Milyen szerencséje volt ennek a Mr. Perkinsnek! Most is, amikor teljes amerikai elszántságát latba vetve betört a tiltott villa kertjébe, vajon miféle őrangyala intézte úgy a dolgokat, hogy a kastélyt éppen legjellegzetesebb oldaláról ismerje meg? Mert nyilván egy pompás, régi olasz kastély legjellegzetesebb pillanatai közét tartozik, amikor egy halott ifjú herceg fekszik a rózsabokrok tövében! Amikor Frederich Perkins detroiti gyáros a reggel hét órai kristályos levegőben átugrotta a kert falát, lába előtt feküdt Marcantonio d'Aquilanera, Aquilanera és Stoli XIV-ik hercege, Stoli-Roccellina XII-ik hercege, Bugnaccio, Tei stb. márkija, Spenestra és Gran-Spenestra bárója, a Sciestriai tavak ura, a San Stephanorend patrónua, továbbá Altdorf-Hotenlingen-Craburg választófejedelme, a Német-Római Birodalom hercege stb. stb., a nápolyi udvar kamarása, a Darvak Rendjének I. oszt. lovagja. Teteme mintegy három órája kihűlt; jobbjában harmattól nyirkos revolvert szorongatott.

Eredeti cím: The Cabala

Eredeti megjelenés éve: 1926

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető · Révai Könyvtár

>!
Magvető, Budapest, 1980
284 oldal · ISBN: 9632711793 · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Révai, Budapest, 1947
208 oldal · Fordította: Szőllősy Klára

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Thornton Wilder: Kabala

Ha az ókori istenek még napjainkban is köztünk járnának, talán olyanok lennének, mint a trash-realityk „mindenki bohóca” státuszban leledző hősei. Vagy inkább olyanok, mint a Kabala kör tagjai.

Wilder kötete nem könnyű, de nem is okvetlen nehézkes és fájdalmas olvasmány – legelső benyomásra is tipikus Wilder-mű. Szerkezete egy az egyben ráhelyezhető a Szent Lajos király hídja című írására, itt is van bevezetés és lezárás, melyek keretként fognak össze három egymáshoz hasonlító epizódot, bennük egy-egy érdekes jellem saját konfliktusának bemutatásával. Mindemellett a szöveg gyönyörű, kedves és simulékony, minden sora egy ínyenc falat, ráadásul olyan mély művelődéstörténeti ismeretekről tesz tanúbizonyságot, ami más szerzőtől már öncélú kivagyisággal érne fel a szemünkben.
Magának a műnek élből szembetűnik két nagyon erőteljes és meghatározó értelmezése. Egyrészről kiviláglik belőle az Amerikából érkező új ember, a puritán protestáns sajátos megfigyelése Európa legősibb bohém kultúrájáról – Rómáról, a benne élő különc, elöregedett vérvonalakból leágazó szenvedő karakterekről, másrészt főként az utolsó rövidke fejezetében feltesz egy kérdést, ami egészen felrázza az addigra elkényelmesedő olvasót: hogyan születnek napjaink istenei? Ez a végső eszmefuttatás főként azért érdekes, mert a jellegzetes, európai utazása közben a világot megfigyelő és elemző amerikai ifjú toposzszerű karaktere mellé odateszi azokat a bizonyos nagyvonalú és gondtalan, a felületes szemlélő által rongyrázó pojácának tekintett európaiakat, akiknek nincs is olyan sok pénze, nem is olyan műveltek, tán problémáik sem metafizikaiak, ugyanakkor elszánt hitük, őseiktől örökölt címeik és különc rigolyáik mégis az átlag fölé emelik őket*. Így vagy úgy.
Márpedig Wilder szemüvegén keresztül nézve ezek az emberek nem pojácák és nem is nevetséges különcök, avagy csak annyiban, amennyire az igazolható esetükben. Szerethető, bájos alakok, kicsit olyanok, mint a brit elit a Csengetett, Mylord?-ban – nagyon is emberi istenek. És talán maga az ifjú amerikai sem áll távol attól, hogy élményeinek összegzésekor végül mégiscsak az ő oldalukra álljon…

Ám a kötet jelenlegi formájában megírva hiányérzetet hagyna maga után, ha nem Wilder lenne az elkövetője. Nagyon nehéz az ő írásának szépségét körülírni, jobb olvasni, hisz az esztétikum ebben az esetben rengeteget tesz hozzá a teljes olvasmányélményhez. Sikeréhez még bizonyosan hozzájárul megértő és elfogadó, meleg lelkisége is.
A kötet szerintem ajánlott, érdekes élmény, emlékezetes szellemi kirándulás.

*Nyugtalanító emlék marad azonban a regény elejéről a haldokló költő alakja, akivel Wilder mintha a művészlelkű olvasóit akarná meginteni: a művész máshogy válik istenné, ráadásul túl későn.

>!
Magvető, Budapest, 1980
284 oldal · ISBN: 9632711793 · Fordította: Szőllősy Klára
Kuszma P>!
Thornton Wilder: Kabala

Ezt a könyvet másfél éves Kornél fiam választotta ki három lehetőség közül, negligálva ezzel Steinbeck és Cheever munkásságát. Persze ez valószínűleg nem kialakulófélben lévő irodalmi ízlésével magyarázható, inkább a Wilder könyv fedlapján látható vérző fejjel, ami valamiért magnetikus hatással volt rá. Megjegyzem, a kötet hátsó borítója engem is rendesen megvezetett, az ott látható idézet alapján én biztosra vettem, hogy valamiféle metafizikus ínyenc-krimit fogok kapni, aztán dehogy. Nekem így is tetszett, de el tudom képzelni, hogy mások ezt csalódásként élik majd meg. Úgyhogy most szólok: ez nem egy detektívtörténet.

Hanem: a Kabala három finom eleganciával, és a szöveg mögött végig ott lebegő gigantikus tárgyi tudással megírt arisztokrata-portré a huszas évek Olaszországából. A szövegek közt egy titkos misztikus (vagy legkevésbé sem misztikus és kevéssé titkos? ki tudja…) társaság funkcionál kapocsként: a legendás Kabala, melynek tagjai között a legmagasabb társadalmi személyiségek fordulnak elő, de hogy mivel foglalkozik ez a csoport – az igen homályos. Wilder amerikai protestáns én-elbeszélője a kívülállók éleslátásával vizsgálja története szereplőit. Ítéletén érződik egy csipet szarkazmus, mintha csak fura, mókás bogarakat fújt volna elé a szél, másrészt viszont eszébe sincs elvitatni tőlük, hogy a maguk módján milyen impozáns, elbűvölő, rejtélyes személyiségek.

A RaRe sorozat könyveinél gyakran érzek némi szerkesztetlenséget, csonkaságot, mintha a szövegek valami betöltetlen űrt hagynának az olvasóban. Én azt hiszem, ennek a kötetnek ez az előnyére vált. Wilder valami nagyon intelligens, nagyon érzékeny, nagyon törékeny arcképeket fest szereplőiről (nekem óhatatlanul Henry James jutott eszembe), de amikor becsukom a könyvet, az jut eszembe, hogy a java valahogy a szövegen túl rejtőzik. Ez az érzés bizonyos könyvek esetében hiányként, hibaként jelenik meg, de Wilder valahogy olyan szépen ír, hogy a tartalombeli lyukak szinte ígéretnek tűnnek. És talán pont ez a kulcs: hogy bármennyit is beszélünk egy emberről, a lényeg mindig kimondatlan marad.

33 hozzászólás
SteelCurtain>!
Thornton Wilder: Kabala

Ha valaki a fülszövegen fellelkesülve vág bele Wilder regényébe, az a végén – ha föl nem adja közben – feltétlenül csalódottan csukja be a könyvet. Ez nem krimi, de még csak nem is bűnügyi történet. A rejtélyek nem rendőri jellegűek, sokkal inkább a lelkek lefátyolozott zugaiban bujkálnak. A szerző kétségkívül igen profi ezeknek a fátylaknak a fellebbentésében, s a végére szépen összeállít egy albumot azoknak a rögeszméseknek a portréiból, akik a Kabala laza körét alkotják. És ismét téved, ha valaki titkos társaságot, összeesküvést, vagy misztikumot sejt a háttérben. A Kabala művelt, ámde középszerű tagjait egyetlen tehetséges ember személye fogja össze. Tanulságos látványt nyújtanak ezek a vagyonba, vagy nemesi címbe, esetleg mindkettőbe beleszületett halandók, akik halhatatlannak kijáró csodálattal csüggenek társaságuk egyetlen igazán kiemelkedő tagján, aki paradox módon se nem gazdag, se nem előkelő származású. Hóbortos vágyaik bűvkörét vonják az öntörvényű bíboros köré, aki reményeik szerint mindent elérhetne, de semmit sem hajlandó érte tenni. Wilder finoman boncolgatja ezt az anakronisztikus célokat megfogalmazó fura társaságot, s közben feltárja előttünk az időtlenség egészen sajátságos ábrázatát. Aki nem él, csak létezik, annak nem elérhető a félbeszakadt, és soha be nem fejeződött múlt, s nem elérhető a jövő, mert világos, lezárt múlt nélkül nincs kiindulópont, nincs honnan hová tartani. S aki eddig még nem tudta volna, az most meg is tapasztalhatja, hogy milyen pokoli nehéz mutatvány akár a leggazdagabb létet is egy soványka életté varázsolni.

>!
Magvető, Budapest, 1980
284 oldal · ISBN: 9632711793 · Fordította: Szőllősy Klára
1 hozzászólás
ervinke73>!
Thornton Wilder: Kabala

Szabó Magda Hullámok kergetése című útirajzában említi a romantikus angol költő, John Keats sírjánál tett látogatását, melyen a felirat. „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét.” A rám váró több mint száz könyv közül véletlenszerűen kiválasztott Wilder regényben szintén szerepel ez a nem szokványos sírfelirat. Vannak véletlenek. Vagy ellenkezőleg, nincsenek.

kiki_roller I>!
Thornton Wilder: Kabala

Kabala
Úgy indul a történet, mint egy utazás, (minden történet egy utazás), de itt tényleg, egy vonaton, Róma felé. Ki ne szeretne Rómába utazni? És amikor megérkezünk mit kezdjünk egy idegen várossal, ahol szinte senkit nem ismerünk, és -ha kell –, akkor már végignéztük a kötelező nevezetességeket? Hogyan lehet emberekkel, a rómaiakkal megismerkedni? És mit kezdjünk velük? Avagy mit tudnának ők kezdeni mivelünk.
Szóval érdekes indítás és élvezetesen megírt történet.
Az írót, a fiatal Manhattenből ki tudja miért ideutazott fiatalembert, egy bemutatás folytán magábaszippantja egy furcsa helyi társaság, a „kabala” köre, ami valójában egy időn túli társaság, talán ez az egyetlen közük a kabalához, mintha századokkal korábbantól itt felejtett arisztokraták, bíborosok, vagy csupán gazdag feltalálók hozzátartozói lennének, mindannyian jócskán megöregedve, de akik erről nem hajlandók tudomást venni. És elkezdődik néhányuk történetének jelenidejű leírása, kapcsolatuk az íróval, mintegy novellafüzér, ahol a történetek között az egyetlen kapocs, hogy néha összejönnek, találkoznak és ismerősként üdvözlik egymást. A történetek hol hétköznapiak, hol egészen elszállt és lényegtelen dologról szólnak, miközben nagy lelkizés folyik, és van olyan is, amit örömmel olvasok végig –egyébként mindet–, de mire a végére jutok halvány lila gőzöm nincs arról, mit olvastam, miről is szólt ez. Mindez megspékelve néhány nagyon furcsa fordítási hibával, amit az elektronikus változatnak tudok be, mert különben valóban élvezetes nyelven íródik. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem eredetiben (is) olvasom, hogy összehasonlíthassam, milyen a megírt nyelvezet a fordítotthoz képest. Aztán azon is gondolkodom, hogy a nyugati nyelveken a forditás szó a translate v. traduction ami magyarra az átvitelre hajaz, míg a magyar fordítás ugyebár a megváltoztatást hordozza magába, a kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda, de ez most nem ide tartozik.
Szóval jó kis könyv ez, öröm olvasni, még akkor is, ha fogalmam sincs, miről szól.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Nem a pap, hanem a szabados az, akiben a legpontosabban él a tisztaság eszménye – hiszen ő az, aki eltékozolja fillérről fillérre a kincset, tudatosan, ezerszer megbánva, megakadályozhatatlanul.

1 hozzászólás
csillagka P>!

Mondd csak, hogyan értheti meg a vallás igazi lényegét, aki még nem követett el bűnt?
Hogyan értheti meg az irodalmat, aki nem szenvedett?
Hogy értheti meg a szerelmet, aki maga nem szeretett viszonzatlanul?

228. oldal Magvető K. (rakéta k.)

csillagka P>!

… tudniillik intelligencia.
Az a nagyon kevés okos ember aki szeretetre vágyik, érzelmi csalódásai során hamarosan megtanulja eltitkolni ragyogó szellemi képességeit. Éles szemű megfigyeléseit lassanként gyakorlatibb térre viszi át – megtanul burkoltan hízelegni, fordulatosan csevegni, érzelmeit okos és szép szavakkal nyilvánítani, általában enyhíteni embertársai számára tűrhetetlenen unalmukat és egymás unalmasságát.

138. oldal Magvető K. (rakéta k.)

ede>!

A gazdag, új országból jön, amelyik egyre nagyobb és egyre fényesebb lesz, míg mi
Európánk romhalmazzá és szemétdombbá züllik

kindle Loc. 908

mintha>!

Vergilius világa volt ez; a szél a mezők felől jött, és hosszú vergiliusi sóhajban érkezett el hozzánk, mert a vidék, amely eredetileg a költőt ihlette meg, most már a költőtől nyeri ihletét és hangulatát.

5. oldal

mintha>!

Mint egy szerencsétlen, rémült kis fehér egér a lélekbúvár kísérleti útvesztőjében, úgy szaladgált ide-oda s kereste a kiutat a kizárásos módszer kezdetleges szabályai szerint; s a végén csak annyit tanult, hogy mire az ember eljut a sikerhez, a tévelygés és a balsikerek túlságosan összetörték már a siker élvezetéhez.

139. oldal

mintha>!

…mert ha valakit szeretünk, tudatunk mélyén ott bujkál hibáinak felismerése, és ha szerelmünket eszményítjük, nem is annyira kiválóságait túlozzuk, mint inkább gyengéit kendőzgetjük, „racionalizáljuk”.

149. oldal

mintha>!

Kibékülésük sohasem fejeződött ki szavakban, mindvégig a boldog reménység állapotában maradt. Vágyódtak egymást viszontlátni, de ez lehetetlen lett volna. Hosszú beszélgetésekről álmodoztak, amilyeneket az ember sohasem valósít meg, de amilyeneket szívesen tervez éjfél körül, amikor egyedül van és bölcsnek érzi magát. Szavak nem eléggé gazdagok, csókok nem elég meggyőzőek, hogy helyrehozzák, amit elrontottunk.

260. oldal

cassiesdream>!

Semmi sem örök csupán az ég.
Rómák voltak Róma előtt is, és ha Róma pusztaság lesz, utána más Rómák jönnek. Keress magadnak olyan város amelyik fiatal.
A várost építeni kell nem pihenni benne: ez a titok!
S ha találtál te is egyet, akkor szívd mélyen, mélyen magadba az illúziót, hogy a tied is örök.

282. oldal Magvető K. (rakéta k.)

Bellarda >!

Itt-ott kicsiny állomásokon állt meg vonatunk, s a felvillanó lámpafény egy-egy
pillanatra csodálatos, viharvert arcokat világított meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Adriana Trigiani: A cipész felesége
Sinclair Lewis: Dodsworth
William Styron: Házam lángra gyullad
John Hersey: Harangot Adanónak
Ernest Hemingway: Fiesta / Búcsú a fegyverektől
André Aciman: Szólíts a neveden
Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
John Grisham: Egy amerikai Pármában