A ​legtisztábbak 13 csillagozás

Thore D. Hansen: A legtisztábbak

2041. ​szeptember 21-én eljött a Föld nulladik órája. Az emberiség képtelen volt megállítani a klímakatasztrófát, és a globális felmelegedés következményeként elkerülhetetlen volt az összeomlás.

A megmaradt kormányok megállapodtak, hogy a túlélés érdekében alávetik magukat a legtökéletesebb mesterséges intelligencia, Askit irányításának, ami megtervezi és végrehajtja a globális szükségállapot-programot.
2191-ben a pusztító háborúk, járványok és éghajlati katasztrófák után Askit a béke korszakába vezette az utolsó tízmillió túlélőt. A bolygó regenerációjának biztosítása érdekében pedig Askit új elitet, az emberi evolúció legújabb szintjét hozta létre, amelynek személyes fejlődését állandóan figyelemmel kíséri és ellenőrzi. Ők a legtisztábbak.
Eve Legrand utolsó vizsgájára készül, egy lépésre van attól, hogy ő is a kiválasztottak közé kerülhessen. Élete azonban egy csapásra megváltozik, és a metropoliszokon kívüli világokban szembesül a valósággal, amely… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2020
440 oldal · ISBN: 9789635043828 · Fordította: Szijj Ferenc
>!
Európa, Budapest, 2020
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635043262 · Fordította: Szijj Ferenc

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Bár kedvencet avatok épp, azt azért elismerem, hogy van pár apró hiányosság, akad néhol egy kicsi kidolgozatlanság, és inog itt-ott a fogalmazás minősége, mégis nekem ez a könyv teljesen rendben van, és tökéletesen kielégítette a klímafikció iránti éhségemet. Persze volt egy hangyányi Kiválasztott/Éhezők viadala stb. beütése, ami nem csoda, mert a disztópiahájp lecsengőben van ugyan, de azért még nem tűnt el, viszont épp csak annyi, amennyi kell, egyáltalán nem volt zavaró. Az érzelmi szabályozás még adott ehhez egy Szép új világ sorozatérzést is, ami nekem szintén nagyon bejött, úgyhogy összességében az van, hogy lassan be kell vallanom: a gyengébb százalékon álló könyvek (70 és 80 között) immár sok esetben jó élményeket okoznak nekem, és inkább a túlságosan feldicsértektől kellene óvakodnom off. Persze ez ettől még nem aranyszabály.
Majd fogok bővebben is írni, csak már leragad a szemem, és ki is kell pihennem az olvasásmaratont, amit az elmúlt két hétben folytattam.
Ne féljetek ettől a könyvtől, pláne ha a klímaszorongó generációba tartoztok. Jó lesz.

4 hozzászólás
Morpheus>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Nem egy remekmű, de könnyen olvasható, már-már a disztópikus YA színvonalán. Amit a történetben felvázolódik, az is egy lehetséges forgatókönyv azzal együtt, hogy még így is túl optimistának gondolom. A fermi-paradoxon megoldása felé halad éppen az emberiség is: minden tudatos lények alkotta technológiai civilizáció amint létrejön, néhány tízezer év alatt elpusztítja a környezetét, és ezzel önmagát. Vagy átalakul valami egészen mássá, ha van még rá ideje, de egy ilyen civilizációval már nem lehet kívülről kapcsolatba lépni.

kriszet_Paulinusz P>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

A korrekt értékelés végeredménye: 3,75. Sajnos ezt nem tudom bejelölni, de a kihívások miatt muszáj csillagoznom.
Elsősorban azt kell leírjam, hogy rettentő furcsa a könyv írásmódja. Furcsák a párbeszédek, nem tudni ki, kinek beszél éppen. Nem mindig közvetlen a reakció, hanem úgy érzi az ember, hogy a másik nem is arra reagált, ami az előzmény. Ebben a zavarban nem volt könnyű olvasnom ezt a könyvet, amit bevallom kedvencemmé szerettem volna avatni. Nem tudom, hogy esetlegesen a rossz fordítás a hibás, de ezt nem tudom elhinni. Darabos volt, szögletes, nehezen értelmezhető. A másik, hogy semmi nem lett elmagyarázva, kifejtve, indokolva. Kesze-kusza történetben nehéz keresni egy olyan pontot, amiben otthon érezhetnénk magunkat. Mondhatom, hogy a céltalanság és az érthetetlenség tengelyén sodródott a történet és a szereplők is, ami azért fájdalmas, mert szerettem volna ha ez a történet az, amit sugallt.
A téma nagyon jó volt, de a szereplőink is kicsit furcsák.

„Én sosem értettem, miért akarnak emberek továbbra is együtt élni a negatív érzelmeikkel, félelmeikkel, agresszióikkal és gyengéikkel ahelyett, hogy felfedeznék igazi potenciáljukat.”

A téma és cselekmények hátterében álló dolgok egyáltalán nem voltak rosszak, sőt valóban rólunk emberekről szólt a történet. Az irigységünkről, rosszakaratunkról, mohóságunkról és más fogyatékosságainkról. Mindennek várható következménye, hogy egy mesterséges intelligenciára bízzák a haldoklás szélére sodort Föld jövőjét. Eve a történet főszereplője az egyik legtisztább, aki valóban nemes célokat lát, és akit Askit (az MI) nyolc éves korától „nevel”. Hamar kiderül, hogy Eve a kulcsa mindennek, és ő a válasz. Mindeközben megismerkedünk a rendkívül szövevényes Föld múltjával, amiről valahogy mindenkinek más emlékezete van. Mindezek mögött ott az Agenda, ami elég titokzatos, és az Alapítók. Néha úgy érezzük, hogy lehet valami a történetből, de a rossz párbeszédek miatt kirekesztettek maradunk.
Ez a könyv is jó példája annak, hogy mi emberek hányféleképpen hoztuk már el irodalmi szinten a Föld pusztulását, és mégis egyenesen rohanunk bele az apokalipszisbe, mert nem teszünk semmit. Pedig az ezerszámra megírt víziók, a leforgatott filmek mind ugyarra a pontra mutatnak. Eljön a huszonnegyedik óra és mi nem tettünk semmit. Akkor, amikor majd ötven fok lesz nappal vagy mégtöbb, amikor teljesen felborul a Föld rendje, nem lesz ivóvíz, akkor hiába fogjuk majd a fejünket ( a dédunokáink?), hogy miért nem tettünk valamit. Bénító erről olvasni, mert érzem, hogy már lassan elkezdődik, és tehetetlen vagyok. A megsemmisülés szélén létezni nem jó dolog, nem is szeretnék akkor élni, de vajon egy intelligencia mérlegelése milyen együthatókkal tud operálni? És ebben az ember milyen változóval szerepelhet?

„A régi világban puszta illúzió volt, hogy a demokráciával, a szabadsággal és az emberi jogokkal előbbre jussunk.”

Vajon most nem illúziók között élünk? A digitális világ elvakít minket, zsongít, közben pedig mindent kiszolgáltatunk magunkról. Nézem az embereket; pillantokra sem tudják letenni a telefont kocsiban, sétálva, akár a munkahelyen sem. Mi ennek az értelme? Minden intimitás elvész, a kapcsolatok felületesek lesznek. Hogy hová vezethet ez? Nem tudom, de engem félelemmel tölt el.

B_Petra>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Ebbe belefutottam, nekem ez kevés. Kicsit lehet durva lesz a véleményem.
Dramaturgiailag átlagon aluli, szereplők, ötlet, kivitelezés minden téren kiforratlan.
Ez nem felnőtt sci-fi. Már ha jól odafigyeltem a főhősnő közel 30 éves és olyan mint egy spoiler hisztis, persze – persze útkereső tini.
Kifejezetten szeretem a kilma katasztrófás könyveket de ez YA, a párbeszédek stilusa miatt, a szereplők hiányos ábrázolása miatt, a jellemző minimális tudományos háttértörténet miatt, a konfliktus mélységének hiánya miatt, a kibontakozó szerelmi háromszög miatt, a felületes világépités miatt, kicsit lebutitott.
A legjobban az zavart, hogy többször használja a motivum szót a motiváció helyett de ki tudja lehet én nem értem.
Erre pár példa:
A degradáltak azonosítása csak felerősítette volna a projekcióidat és a segítésre irányuló belső motívumaidat.
Érzékelni tudta egy ember hangulatait, gondolatait, rejtett, tudattalan motívumait, vágyait, fájdalmait, félelmeit, dühét, ….
A büszkeség nem olyan érzés, amely befolyásolni tudná motívumaid tisztaságát.
Nem engedhetünk felelős pozícióbaolyan embert, aki nincs tisztában a legbelső motívumaival,ebben én nem találok semmi aggasztót.
gép se tudja jobban megítélni egy gyerek motívumait, mint a saját anyja

Komoly sci-fi olvasónak nem ajánlom. Bocsi.

A boritója szép, talán ennyi.
* A 2020 -as év (' 21-es is)olvasási szokásaim drasztikus mélyrepülése volt. Mióta van cli-fi cimke ? Amúgy jól hangzik climate – fiction .

4 hozzászólás
BBetti86 >!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Tanultam egy új zsánert ezzel a sci-fivel. Cli-fi. Olyan sci-fi, amely a klímaváltozáshoz kapcsolódik. Elég közel áll a disztópiához is, a regény alapján. Ami bizonyos, hogy Hansen szépen belerejtette korunk kritikáját a történetébe.

A jövőben járunk, amikor a klíma annyira tönkrement, hogy a bolygó szinte élhetetlen. Felmelegedés van, a világ nagyja sivatag. Egy MI vezetésével, Paradicsomban létrehoztak egy társadalmat, akik küzdenek a helyzet javításáért, és igyekeznek jobb emberként élni. A legjobbak, a legtisztábbak kiválasztásra kerülnek, és ők látják el a vezető pozíciókat a Tanácsban, a tudományos kutatásokban. Az MI, Askit folyamatosan kapcsolatban van velük, szkenneli az agyuk és próbák elé állítja őket. Eve a kedvence, a legtisztább. Az utolsó vizsgán azonban valami félremegy, és mire Eve feleszmél, már a kitaszítottak között találja magát és megismeri a világ pusztulásának igazi történetét, és kap egy esélyt, hogy a jövőt még megmentse.

Hansen okosan építi fel a regénye világát, duplán is. Először Askit uralma alatt élő emberiséget ismerjük meg. Bőven vannak benne diktatórikus elemek, de sok minden megoldott itt, ami emberi vezetéssel nem ment. El is lehet merengeni rajta, hogy mi működött, mi nem és miért. Mennyire ellentétes ez az emberi természettel, és mi az, amit egy gép nem tanulhat meg, nem érthet meg? A jövőbeli technikák, robotok, egy fejlettebb tudomány jelen van.
Majd kibontja azt is, miért kellett ezt létrehozni és milyen hazugság van mindennek a hátterében. Itt kapcsol vissza a korunkhoz, amikor még meg lehetett volna menteni a bolygót az emberiségnek. De az a bizonyos emberi természet…

Nem is tudom eldönteni, hogy a regény pozitív vagy negatív képet fest az emberiségről. A nagyja önző, mentené magát, és a többiek csak pusztuljanak. Eve azért a legtisztább, mert benne nincs meg ez az önzés, ő képes a nagyobb képet nézni. Csak éppen itt ez nem feltétlenül célravezető. Igazságosabb, hogy mindenki sorsa legyen egy. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy mindenkinek el kell pusztulnia. Értem, miért kell a legtisztábbaknak lenni, hogy ezt belássák. De tényleg jobb együtt halni esetlegesen, minthogy legyen biztosan pár túlélő? Mindkét oldalnak megvannak az érvei. Ha érzem is, hogy Hansen Eve álláspontja mellett áll ki, a másik mellett is fel lehetne sorakozni, vannak is mellette érvek.

Társadalmi, mondanivaló terén tetszett is a könyv. A gondom az egyéb részeivel voltak, az elvileg kalandos és érzelmi részeken.
Eve kitaszítottá válik a világában, megismeri a másik oldalt, felderíti a múltat. Csak annyira simán és gördülékenyen megy az egész, érezni, hogy egy neki szánt úton halad. Nem volt feszültség, és nem éreztem izgalmasnak sem.
A szerelmi szál még rosszabb volt. Megtervezettség vs. spontán érzelmek csatája. A Paradicsomban ott van a férfi, akivel passzolnak. A kitaszítottak között is megismer valakit, aki talán más, mint ő, de valami más megvan közöttük: a kémia, a szenvedély. Pedig nem romantikus regény, minimális románc sincs a könyvben. Érdekes is ez a szerelmi szál ilyen sterilen. Lehet, hogy pont ez volt vele a bajom? Ha már van, jobban tetszett volna érzelmekkel, mint szinte tudományos kérdésként?

Érthető a kötet. Ha valami tudományos színtérre téved, körül van úgy írva, hogy megérthető legyen mindenkinek. Gördülékeny, inkább a szórakoztató sci-fik örököse, mint a komolyabb, tudományosabb daraboké.

Érdekes volt, el is gondolkoztat. Azt hiszem, a szórakoztató faktora alacsonyabb, mint ami jól esett volna. A mondanivaló, a világépítése tetszett, a kalandok és érzelmi részek kevésbé.

Laczy>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Alapjaban veve jo konyv, erdekes, megfeleloen kidolgozott.
A vege elbirt volna még 5 oldalt, ahol kocost kibontják mi történt az utolsó 2 oldalon.
Ajánlom.

1 hozzászólás
Hegedüs_Ványa>!
Thore D. Hansen: A legtisztábbak

Fáldalmas szívvel, de sajnos nem tudok többet adni, mint 3,5 csillag. Véleményen szerint a történetnek pont az igazán izgalmas és potenciálban dúskáló része kapta a legkevesebb figyelmet és részletezést. Olyan szívesen olvastam volna még Eve és Askit kapcsolatáról és arról pontosan mi is áll Askit döntései mögött, a probléma gyökeréről…nem akarok spoilerezni.

Adlin és Eve kapcsolata nem volt kellőképp megalapozva ahhoz, hogy az olvasót is sokkolják a történtek, amikor erre sor kerül. A párbeszédok néhol súlytalanok, vannak rélszek amik igen részletszegényre sikerültek. Sajnos az igazi történetre a 14. fejezetig kellett várni,addig háromszor akartamle tenni a könyvet. A 15. fejezet szerintemm nem úgy sikerült, hogyan azt az író megálmodta. A 16. fejezettől kezdődően egyre több az elüté.


Népszerű idézetek

BBetti86 >!

Semmi sem olyan kreatív, mint az élet. Egyetlen, általuk létrehozott mesterséges intelligencia sem tudná még csak megközelítőleg is megérteni. Mindig lenyűgözött, hogy az élet minden alkalmat kihasznált, hogy az univerzum minden elképzelhető helyén megtelepedjen.

436. oldal

>!

Az Ibériai-sivatag déli határvidékének ellenőrzése rutinfeladat volt.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sam J. Miller: Orkaváros
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Maja Lunde: Kékség
Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Maja Lunde: A méhek története
Paolo Bacigalupi: A vízvadász
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?