Tutajjal ​a Csendes-óceánon (Világjáró) 55 csillagozás

A Kon-Tiki expedíció
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Thor ​Heyerdahl norvég felfedező, archeológus 1914-ben született Larvikban, Norvégiában. Miközben a világ jelentős részét beutazta, feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól távol eső pontjain milyen feltűnően hasonló kultúrák virágoztak egy időben. Így például Egyiptomban, az Indus-völgyében, a sumerok egykori birodalmában, a Titicaca-tó környékén élő népeknél, vagy éppen a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek nádhajókat, épületeket, és feltűnően hasonló használati tárgyakat készítettek. Heyerdahl elméletét, miszerint e népeknek szoros kapcsolatban kellett állniuk egymással, s hogy e kultúrák netán valamilyen közös gyökérből eredtek, a világszerte híressé vált, nádhajókkal véghezvitt expedícióival igyekezett bebizonyítani. Történelmi tettet hajtott végre amikor 1947-ben Peruból a Csendes-óceánon át Polinéziába vitorlázott az ősi módszerek szerint épített háncshajóján. A kalandos utazó a második világháború után fedte fel elméletét az emberi letelepedések… (tovább)

Eredeti cím: Kon-Tiki Ekspedisjonen

Eredeti megjelenés éve: 1948

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450766 · Fordította: Istványi Ernő
>!
Gondolat, Budapest, 1980
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632808967 · Fordította: Nyireő István
>!
Gondolat, Budapest, 1969
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Nyírő István

2 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Rettentően hatásvadász megjegyzéssel fogom kezdeni: kinek kellenek skandináv istenek vagy képregényből szabadult szuperhősök, amikor itt van nekünk az a Thor, akinél izgalmasabb figurát kitalálni is nehéz lenne.

Általában nem annyira kedvelem, amikor valaki annyira a végsőkig ragaszkodik a vélt vagy valós igazához, hogy az már a józan ész határain is túlmegy, de Thor Heyerdahlt csak csodálni tudom, amiért kockára tette az életét egy olyan meggyőződéséért, amiért a kor a tudományos világa kb. körberöhögte.

Mert, de most komolyan, azt hallva, hogy Dél-Amerikából az inkák idejében lehetetlenség volt elhajózni a polinéz térségbe, ilyen-olyan okokból, ki a fenének jut eszébe az, hogy „próbáljuk ki”? Pedig logikus. Próbáljuk ki, és majd kiderül. Minden logikussága ellenére ez egy annnyira elképesztően valószínűtlen ötlet és vállalkozás, hogy egy kicsit nehezemre esik elhinni, hogy nem egy fiktív kalandregényt olvastam, hanem van, aki ezt tényleg megcsinálta.

És Heyerdahlnak rengeteg alkalma lett volna meggondolni magát, ráébredni, hogy „hááá nem vagyok nooormális”. Pl. amikor a beígért anyagi támogatásokról kiderült, hogy csak hosszú hónapok múlva érkeznének meg, amikor már késő lenne elindulni az időjárási körülmények miatt, vagy amikor képtelenség volt beszerezni a tutajhoz szükséges balsafát, vagy amikor a kész tutaj előtt álló haditengerészek megállapították, hogy aki ezzel kihajózik, arra a biztos halál vár. De Heyerdahl kb. egymagában megküzdött mind a bürokrácia akadályaival, mind az esőerdő hatalmas balsafáival, ha kellett, a saját kezével vágta fát, ha kellett, Peru aktatologatóknál kuncsorgott, és annyira hitt az inkák tudásában és a saját megfigyeléseiben, hogy még a tapasztalt tengerészek figyelmeztetései ellenére is nekivágott.

Most komolyan, ilyen ember nincs! És még írni is tud! Ez felháborító. Attól még, hogy a kaland ilyen észveszejtő, a könyv még lehetne rossz is, de nem az. Szórakoztató, olvasmányos és csak úgy árad belőle a csoda, a varázslat. Heyerdahl lehetett volna egy felfuvalkodott valaki, ekkora magabiztossággal ez nem lenne meglepő, de végig megmaradt benne az alázat a tenger, az élővilág, az ősi népek és tulajdonképpen bárki iránt, akivel a kaland közben találkozott.

Olyan közvetlenül tapasztalta meg öt társával az óceán világát, ahogyan a modern korban senki más. Mert persze, valószínűleg egy hatalmas óceánjárón sem utolsó érzés hajókázni, de mennyire más egy csak természetes anyagokból összeeszkábált tutaj, ahol tényleg az elemekre van bízva az ember élete.

Az, hogy Heyerdahl képes át is adni ezt az élményt, nem a legkevésbé fontos dolog ebben a hatalmas vállalkozásban. Erről a kicsi tutajról elhozza nekünk azt a képet, hangulatot, amikor az éjszaka közepén, a civilizációtól messze-messze ül a csónak szélén, lábát a vízbe lógatja, alatta a világító medúzák egész raja varázsolja mesebelivé a mélységet, fölötte pedig úgy ragyognak a csillagok, ahogy a szárazföld fölött talán sosem. És én elfelejtem, hogy a szobámban ülök, mellettem búg a laptop, és holnap munka, helyette ott vagyok egy kicsit 1947-ben egy balsafa tutajon az óceán közepén, és Heyerdahl pedig ott van sok ezer évvel ezelőtt egy majdnem ugyanilyen tutajon, ugyanazok alatt a csillagok alatt, ugyanazokból az anyagokból tutajt építő, réges régen élt emberekkel. És így válik a Kon-Tiki izgalmas kalandja egy emlékeztetővé, hogy mennyire nagyon makacsok, kitartóak, kiszámíthatatlanok, merészek, bolondok vagyunk mi emberek, és mennyire idevalóak vagyunk erre a világra, még akkor is, ha ez sokszor nem így látszik.

14 hozzászólás
>!
HA86
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Hogy rövidre fogjam: ez a könyv egy (látszólag) őrült vállalkozásról szól. Thor Heyerdahl, norvég tengerbiológus öt társával együtt mintegy nyolcezer kilométert vitorlázott Peruból egy kis polinéziai szigetre, hogy bebizonyítsa: a polinéziaiak nem Ázsiából, hanem Peruból származnak, és saját, balsafából készített kezdetleges kis hajóikkal szelték át a Csendes-óceánt.
Talán nem lövöm le a poént, ha elárulom: annak ellenére, hogy a szakemberek minden lehetséges módon megpróbálták lebeszélni az útról, és váltig állították, hogy balsafatutajjal képtelen lesz átkelni az óceánon, Heyerdahl és társai vállalkozását siker koronázta. Ez a kis könyv pedig ennek a sikeres vállalkozásnak a részletgazdag, izgalmas dokumentációja. Legfőbb pozitívuma (számomra), hogy ezt a történetet az Élet írta, Heyerdahl „csak” lejegyezte. Mégis olyan romantikus az elejétől a végéig, mintha regényt olvasnánk: kitör néha a vihar, jönnek a hegyomlásnyi méretű hullámok, dobálják ide-oda az aprócska hajót, és így tovább. Na és persze ne feledkezzünk el a cápákról, a veszedelmes polipokról, és a náluk is veszedelmesebb angolnákról se… :)
Szóval, érdekfeszítő kis olvasmány ez!

>!
Bogas P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Földrajzból sosem voltam valami jó, de most, hogy jó ideje kicsengettek az utolsó föciről, kezdek rájönni, hogy fejben, térképen utazni kifejezetten szórakoztató. Főleg, ha másfél órát késik a vonatod, és körülötted mindenki a haját tépi idegességében, te viszont békésen ringatózol a Csendes-óceánon egy tutajon. És gondolatban eszed a tonhalat, noha a valóságban hal soha meg nem közelítheti a tányérodat. Mindezt miért? Hogy ezzel az őrült ötlettel bebizonyíts egy őrült elméletet. (Az nevet, aki utoljára nevet, satöbbi, satöbbi.)

>!
Goofry P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

„…megigéztek a Déli-tenger megfejthetetlen titkai. Kell, hogy e rejtélynek is legyen ésszerű megoldásuk; célomul tűztem ki tehát, hogy felkutatom Tikinek, a mondai hős történetének hiteles magvát.”
Thor Heyerdahl

1947-ben hat mindenre elszánt „vikingleszármazott” szálfatutajra szál, hogy kalandos körülmények között, Heyerdahl -főkolompos és értelmi szerző tudományos elméletét bizonyítsa. Mégpedig Polinézia népességének származáselméletét, mely szerint a Szigetvilág benépesedése Dél-Amerika irányából, tutajjal történt meg. Látom én, hogy ez így leírva bizony eléggé zanzásított, és ezért talán ijesztően száraz olvasmányként is hat mindez, a könyv azonban erre megfelelő cáfolattal szolgálhat: Az érzékletesen papírra került élmények nagyfokú élvezetet kínálnak, görcsmentes stílusban adva számot a természet tiszteletéről, és letűnt korok népei előtt való tisztelgésről. Mindezt történelmi, néprajzi, földrajzi, vízjártassági és az élővilággal kapcsolatos ismeretekkel tarkítva. De helyet kapnak még itt, ebben az összefüggésben megemlíthető művészettörténeti, vallási és régészeti vetületek is. No meg aztán, „Ahol a tudomány elakad, ott annál élénkebben működik a képzelet.” – ez itt kérem, pozitívumként értékelendő idézet! (Mert amíg jól hajózunk, én biza nem kereskedek a kivetnivaló ballasztokkal!)
Figyelem, lelövöm a poént! Vagy mégsem? – Á ugyan, hisz ki ne tudná, hogy a vállalkozást siker koronázza, az ugyehogymegmondtam -féle melldöngetés viszont dicséretes mód elmarad. Ettől a spoileres megjegyzéstől függetlenül azért hagytam még elég felfedezésre váró körülményt. Jó könyv ez! És ha ezek után valaki belevág, hát szerencse fel! :-)

>!
PandaSára P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Szeretem Thor Heyerdahl írásait, a Világjáró sorozatban megjelent könyvei számomra nem csak útleírások, hanem kortörténeti fénykép. Ma hatalmas szenzáció lenne, ha valakik nekivágnának és hónapokon át hánykolódnának a Csendes-óceánon. Micsoda kaland, és túlélték. Egyetlen egy perce sem unalmas, a készülődéstől, az utazáson át, a megérkezésig.
Csak a papagájt sajnáltam :(

4 hozzászólás
>!
Tiger205
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Olvastam – melyik kamasz mondhatja el, hogy teljes volt kamaszkora, aki nem olvasta?
S ki nem akart utána azonnal tutajt építeni a falu végi kis-patakra, vagy akár a Dunára????

12 hozzászólás
>!
Smici 
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Ki nem ábrándozott arról, hogy felül egy motorra, egy helikopterre, vagy beül egy csónakba, és elnavigál soha nem látott helyekre a tudomány kedvéért, vagy csak egyszerű kalandvágyból?
Che Guevara meglépte nyűgös és sokszor leálló Poderosáján, Thor Heyerdahl pedig az egyszerű, de robusztos Kon Tikin.
Heyerdahl egyszerűen, mégis valahogy tudományos hangnemben ír a nagy kalandról, melyet balsafa tutaján tett meg társaival, keresztül a Csendes-óceánon. Útikönyvhöz képest szenzációsan megírt olvasmányt kapunk. Végig úgy éreztem, ott utazom én is a tutajon, látom a halakat, madarakat, a nagy óceánt, a kék eget, távoli zöld szigeteket, együtt szenvedek viharok idején a legénységgel…
Egyszerűen el kell olvasni, letehetetlen, csillagos ötös mű.

>!
Bazil
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Heyerdahl másik könyvét, a Húsvét-szigetről szólót néztem ki magamnak, aztán megtudtam, hogy filmet forgattak a legendás tutaj-utazásáról, így ezt a könyvét vettem előre. Jól tettem, mert nagyon kalandos, izgalmas történetet ismertem meg. Kezdve Heyerdahl elméletének kialakulásától, a balsafa-rönkök kivágása, Peruba szállítása, az expedíció pénzügyi problémái (ahogy lenni szokott, pénz sosincs), a tudományos világ ellenkezése, a társak megtalálása, akik részt vesznek ezen a vakmerő vállalkozáson mind-mind érdekes volt. Pedig csak ezután kezdődik a java. AZ UTAZÁS! A teljesen amatőr felfedezők (a film szerint Heyerdahl még úszni sem tud!), kezdetben csak le-föl bukdácsolnak a tutajjal, szinte körbe-körbe keringve, de aztán valahogy csak „irányba” állnak és megkezdik hosszú utazásukat a Csendes-óceánon keresztül. Kezdetleges felszereléssel, mindenféle biztonsági intézkedések nélkül nekivágnak, egy – jó esetben – 100 napos kis túrának. És, azt hiszem nem árulok el nagy titkot, sikerrel járnak!
A tutajt körülvevő állatvilág bemutatása, (a cápák, a bonitok, a pilótahalak, a rákok, a cetcápa, a bálnák, satöbbi…) ahogy Heyerdahl-ék belesimulnak az életterükbe, csúcspontja a könyvnek!
Nagyszerű könyv, jól megírva! Azt hiszem, új kedvencet találtam, és most már jöhet a másik könyve is, az is érdekel!

2 hozzászólás
>!
Ditta P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Számomra, aki úszni sem tud, elképesztő, hogy Heyerdahl és társai 8000 km-t tettek meg önszántukból egy száll tutajon a Csendes Óceánon. Fantasztikus az is, hogy mind ezt azért, hogy bebizonyítsa Heyerdahl az elméletét a polinéziai szigetek lakóinak eredetéről. Külön lenyűgöz, hogy a 101 napos összezártság nem az ellentéteket hozta ki a kis tutajon utazó 6 emberből, hanem egy fantasztikus kis csapat kovácsolódott belőlük.
A könyv, a lebilincselő témán kívül, nagyon érdekesen van megírva. Végig lekötötte a figyelmemet, és amellett, hogy sok hasznos infót lehetett belőle megtudni, igazán izgalmas perceket is átéltem az olvasása közben.
Szuper könyv, kicsiknek és nagyoknak egyaránt csak ajánlani tudom.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450766 · Fordította: Istványi Ernő
>!
maneki_neko
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Érdekes, szórakoztató olvasmány, remek humorral fűszerezve. Ez az öt pasi aztán nem ment a szomszédba bátorságért. Már az út megszervezése és a tutaj megépítése se volt mindennapi teljesítmény, hát még az a kb. 8000 kilométer, amit ezen a lélekvesztőn megtettek. Nagyon élveztem az óceán élővilágával való találkozásaik leírását.
Az abszolút kedvencem azonban az utolsó fejezet volt – de erről spoilerveszély miatt nem írok.


Népszerű idézetek

>!
Tiger205

Van úgy néha, hogy az ember különös helyzetbe kerül. Lassanként jut ide, a legtermészetesebbnek látszó módon, de mikor már a kellős közepén tart a szokatlan élményeknek, egyszer csak csodálkozva kérdi magától: Mi is történt tulajdonképpen?

(első mondat)

>!
Goofry P

Ezen az estén Bengt kijelentette, hogy nagyon vágyik asztal és szék után, mert rettenetesen fárasztó mindig csak fekve, hol a hátára, hol a hasára fordulva olvasni. Különben nagyon örült, hogy nem kötöttünk ki Pouka-Poukán, mert a könyvei közül hármat még nem olvasott el.

178. oldal: A déli-tenger szigetei felé. (Gondolat Budapest, 1980.)

1 hozzászólás
>!
Goofry P

…a törvényes tilalom ellenére is vannak még emberek, akik a zsugorított emberfejekkel való kereskedésből élnek. Lehetetlen ellenőrizni őket; a fiatal őserdei indiánok ma is levágják más törzsbeli ellenségeik fejét, a csontokat kiszedik belőle, úgy nyúzzák le egészen a bőrt, és száraz, forró homokkal tömik ki. E módszerrel a bőr úgy összezsugorodik, hogy végül nem nagyobb egy macskáénál, de az arcvonások mégsem változnak. Ezek a zanzák régen harci diadaljelvények voltak; ma a feketepiacon kerülnek forgalomba. Félvér ügynökök közvetítik őket a partvidék kereskedőihez, s ezek mesés áron adják tovább a turistáknak.

43. oldal: Dél-Amerikában; Gondolat, Bp. 1980.

1 hozzászólás
>!
Goofry P

…a kabin aljában, a keresztgerendák közeibe nyolc nagy ládát süllyesztettünk (…) Abban egyeztünk meg, hogy ki-ki csak annyi személyes poggyászt hozhat, amennyi egy ilyen ládába belefér (…) Bengt dolgait négy matróz is alig bírta a tutajra cipelni. Pedig mindössze hetvenhárom társadalomtudományi meg néprajzi könyvet hozott, Goethe összes művein kívül.

70. oldal: Dél-Amerikában (Gondolat Budapest, 1980.)

>!
anni_olvas P

– Persze, önök azt hiszik, hogy én eltúlzom a veszedelmet – mondta és szavait még vészesebbé igyekezett tenni. – Pedig a törvényes tilalom ellenére is vannak még emberek, akik zsugorított emberfejekkel való kereskedésből élnek. Lehetetlen ellenőrizni őket; a fiatal őserdei indiánok ma is levágják más törzsbeli ellenségeik fejét, a csontokat kiszedik belőle, úgy nyúzzák le egészben a bőrt, és száraz, forró homokkal tömik ki. E módszerrel a fej úgy összezsugorodik, hogy végül nem nagyobb egy macskáénál, de az arcvonások mégsem változnak.

44. oldal

2 hozzászólás
>!
anni_olvas P

A hajdani tutajosok jól ismerhették azt a fogást is, amelyre a háború folyamán nem egy hajótörött tengerész jött rá, hogy a halak nyers húsából szomjat oltó levet lehet kiszívni vagy kipréselni, ha a hal darabjait ruhába téve erősen kicsavarják, ha pedig nagyobb az állat, akkor még egyszerűbb a dolog: lyukakat kell vágni a testében, s ezek egykettőre megtelnek a nyirokmirigyek váladékával. Nem éppen jóízű ital, de olyan csekély a sótartalma, hogy csillapítja a szomjat – és mikor nincs jobb, akkor ilyen is megteszi.

105. oldal

2 hozzászólás
>!
PandaSára P

Ezen a héten pénzt vártam hazulról. A pénzzel együtt azonban a Norvég Bank levelét is megkaptam. Ebben pedig az állott, hogy ez az utolsó átutalás, a valutamegszorítások miatt. Ezért nyomban feladtam drága lakásomat, és Brooklynba költöztem át, a norvég Tengerészotthonba, ahol az ellátás nemcsak jó volt, de az ára is megfelelt lapos erszényemnek. Kaptam egy kis emeleti szobát, étkezni meg a földszinti nagy ebédlőbe jártam honfitársaim közé.
Tengerészek jöttek mentek itt. Alakban, természetben és korhelységük fokában
többé-kevésbé különböztek ugyan egymástól, de volt egy közös tulajdonságuk.
Ha a tengerről esett szó, mindenik tudta, hogy mit beszél. Tőlük tanultam meg, hogy a hullámzás és a tenger háborgása nem növekszik a mélység és a parttól számított távolság arányában. Sőt, a part közelben a szélviharok gyakran sokkal veszedelmesebbek, mint a nyílt tengeren. A sok víz alatti zátony, a sziklákon megtorpanó hullámok, a parthoz csapódó áramlás jóval veszélyesebbé teheti a hajózást a parti vizeken, mint odakünn a nyílt tengeren.

19. oldal

>!
[névtelen]

Mikor az indulás napja közeledett, nekünk is útlevelet kellett váltanunk.
Bengt, aki a spanyol tolmács szolgálatát látta el, állt elsőnek az illetékes hivatal tisztviselője elé.
– Mi a neve? – kérdezte bizalmatlanul egy cingár hivatalnok, gyanús szemmel méregetve svédünk látványos vörös körszakállát.
– Bengt Emmerik Danielsson – hangzott az udvarias és szelíd válasz.
Az emberke hosszú űrlapot csavart írógépébe.
– Melyik hajón érkezett Peruba?
– Hát kérem – felelt Bengt a kis hivatalnok fölé hajolva –, én bizony nem hajón érkeztem Peruba, hanem kenun.
A hivatalnok rábámult, tétovázva csóválta meg a fejét, aztán csavart egyet a hengeren, és az egyik szélső rovatba begépelte: „Kenun”.
– És melyik hajóval készül elhagyni Perut?
– Hát kérem – mondta Bengt, lehetőleg még illedelmesebben, mint az előbb –, én nem hajón indulok innen, hanem tutajon…
– Tegye bolonddá az öregapját! – förmedt rá dühösen az emberke. Kitépte az űrlapot gépéből és másikat tett belé. – Felszólítom, hogy tisztességesen feleljen a kérdéseimre!

>!
Goofry P

…ezentúl a kezdetleges műveltségű népek tanulmányozásának szentelem magam, mert megigéztek a Déli-tenger megfejthetetlen titkai. Kell, hogy e rejtélynek is legyen ésszerű megoldásuk; célomul tűztem ki tehát, hogy felkutatom Tikinek, a mondai hős történetének hiteles magvát.

10. oldal: Megfogalmazódik egy gondolat. (Gondolat Budapest, 1980.)

>!
Biba

De mi nem éreztük ezt az egyedüllétet és a roppant távolságot. A láthatár észrevétlenül nyílt meg és zárult össze tekintetünk előtt, s nekünk változatlannak tetszett ez a világ, mely a horizont szélétől a zenitig, a mennybolt kupolatetejéig magasodott. Tutajunk volt ennek a nagy világnak a középpontja. Még a csillagok sem változtak felettünk. Velünk haladtak éjszakáról éjszakára, hogy a magasságból biztatóan ragyogjanak felénk.

130-131. oldal, 5. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Fa Nándor: A Szent Jupát 700 napja
Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül
Bernard Moitessier: Az óceán szabad fia
Gál József: Széllel, szél ellen
Steven Callahan: Adrift: Seventy-Six Days Lost at Sea
Bernard Moitessier: A hosszú út
Alain Bombard: Önkéntes hajótörött
Rakonczay Gábor: Átkelés a végtelenen
Joshua Slocum: Sailing Alone Around the World
Méder Áron: Békét és szelet!