Tutajjal ​a Csendes-óceánon (Világjáró) 60 csillagozás

A Kon-Tiki expedíció
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Thor ​Heyerdahl norvég felfedező, archeológus 1914-ben született Larvikban, Norvégiában. Miközben a világ jelentős részét beutazta, feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól távol eső pontjain milyen feltűnően hasonló kultúrák virágoztak egy időben. Így például Egyiptomban, az Indus-völgyében, a sumerok egykori birodalmában, a Titicaca-tó környékén élő népeknél, vagy éppen a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek nádhajókat, épületeket, és feltűnően hasonló használati tárgyakat készítettek. Heyerdahl elméletét, miszerint e népeknek szoros kapcsolatban kellett állniuk egymással, s hogy e kultúrák netán valamilyen közös gyökérből eredtek, a világszerte híressé vált, nádhajókkal véghezvitt expedícióival igyekezett bebizonyítani. Történelmi tettet hajtott végre amikor 1947-ben Peruból a Csendes-óceánon át Polinéziába vitorlázott az ősi módszerek szerint épített háncshajóján. A kalandos utazó a második világháború után fedte fel elméletét az emberi letelepedések… (tovább)

Eredeti cím: Kon-Tiki Ekspedisjonen

Eredeti megjelenés éve: 1948

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450766 · Fordította: Istványi Ernő
>!
Gondolat, Budapest, 1980
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632808967 · Fordította: Nyireő István
>!
Gondolat, Budapest, 1969
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Nyírő István

2 további kiadás


Kedvencelte 10

Most olvassa 5

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Rettentően hatásvadász megjegyzéssel fogom kezdeni: kinek kellenek skandináv istenek vagy képregényből szabadult szuperhősök, amikor itt van nekünk az a Thor, akinél izgalmasabb figurát kitalálni is nehéz lenne.

Általában nem annyira kedvelem, amikor valaki annyira a végsőkig ragaszkodik a vélt vagy valós igazához, hogy az már a józan ész határain is túlmegy, de Thor Heyerdahlt csak csodálni tudom, amiért kockára tette az életét egy olyan meggyőződéséért, amiért a kor a tudományos világa kb. körberöhögte.

Mert, de most komolyan, azt hallva, hogy Dél-Amerikából az inkák idejében lehetetlenség volt elhajózni a polinéz térségbe, ilyen-olyan okokból, ki a fenének jut eszébe az, hogy „próbáljuk ki”? Pedig logikus. Próbáljuk ki, és majd kiderül. Minden logikussága ellenére ez egy annnyira elképesztően valószínűtlen ötlet és vállalkozás, hogy egy kicsit nehezemre esik elhinni, hogy nem egy fiktív kalandregényt olvastam, hanem van, aki ezt tényleg megcsinálta.

És Heyerdahlnak rengeteg alkalma lett volna meggondolni magát, ráébredni, hogy „hááá nem vagyok nooormális”. Pl. amikor a beígért anyagi támogatásokról kiderült, hogy csak hosszú hónapok múlva érkeznének meg, amikor már késő lenne elindulni az időjárási körülmények miatt, vagy amikor képtelenség volt beszerezni a tutajhoz szükséges balsafát, vagy amikor a kész tutaj előtt álló haditengerészek megállapították, hogy aki ezzel kihajózik, arra a biztos halál vár. De Heyerdahl kb. egymagában megküzdött mind a bürokrácia akadályaival, mind az esőerdő hatalmas balsafáival, ha kellett, a saját kezével vágta fát, ha kellett, Peru aktatologatóknál kuncsorgott, és annyira hitt az inkák tudásában és a saját megfigyeléseiben, hogy még a tapasztalt tengerészek figyelmeztetései ellenére is nekivágott.

Most komolyan, ilyen ember nincs! És még írni is tud! Ez felháborító. Attól még, hogy a kaland ilyen észveszejtő, a könyv még lehetne rossz is, de nem az. Szórakoztató, olvasmányos és csak úgy árad belőle a csoda, a varázslat. Heyerdahl lehetett volna egy felfuvalkodott valaki, ekkora magabiztossággal ez nem lenne meglepő, de végig megmaradt benne az alázat a tenger, az élővilág, az ősi népek és tulajdonképpen bárki iránt, akivel a kaland közben találkozott.

Olyan közvetlenül tapasztalta meg öt társával az óceán világát, ahogyan a modern korban senki más. Mert persze, valószínűleg egy hatalmas óceánjárón sem utolsó érzés hajókázni, de mennyire más egy csak természetes anyagokból összeeszkábált tutaj, ahol tényleg az elemekre van bízva az ember élete.

Az, hogy Heyerdahl képes át is adni ezt az élményt, nem a legkevésbé fontos dolog ebben a hatalmas vállalkozásban. Erről a kicsi tutajról elhozza nekünk azt a képet, hangulatot, amikor az éjszaka közepén, a civilizációtól messze-messze ül a csónak szélén, lábát a vízbe lógatja, alatta a világító medúzák egész raja varázsolja mesebelivé a mélységet, fölötte pedig úgy ragyognak a csillagok, ahogy a szárazföld fölött talán sosem. És én elfelejtem, hogy a szobámban ülök, mellettem búg a laptop, és holnap munka, helyette ott vagyok egy kicsit 1947-ben egy balsafa tutajon az óceán közepén, és Heyerdahl pedig ott van sok ezer évvel ezelőtt egy majdnem ugyanilyen tutajon, ugyanazok alatt a csillagok alatt, ugyanazokból az anyagokból tutajt építő, réges régen élt emberekkel. És így válik a Kon-Tiki izgalmas kalandja egy emlékeztetővé, hogy mennyire nagyon makacsok, kitartóak, kiszámíthatatlanok, merészek, bolondok vagyunk mi emberek, és mennyire idevalóak vagyunk erre a világra, még akkor is, ha ez sokszor nem így látszik.

14 hozzászólás
>!
marschlako P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Néha éjjel is csónakba ültünk, hogy lássuk, milyen éjszakánként a birodalmunk. De érdemes is volt megnézni! Körülöttünk szurokfekete hullámok tornyosultak, fenn pedig a trópusi égbolt milliárdnyi szikrázó csillaga tündökölt: gyenge visszfényüket a planktonlények színes villódzása egészítette ki. Egyszerűnek tűnt így a világ: csillagok a sötétségben. Egészen közömbössé vált ilyenkor, hogy időszámításunk előtt vagy időszámításunk szerint írunk-e 1947-et. Ilyenkor ébredtünk tudatára, hogy az élet a civilizáció előtti korszakban is teljes értékű volt, sőt sok tekintetben talán még teljesebb és gazdagabb a modern ember életénél. Itt megszűnt az, amit köznapi értelemben történelemnek szoktak nevezni. Csak az volt, amit körülöttünk láttunk: csillagok ragyogó serege a végtelen sötétségben.

Engem ezek a sorok ragadtak meg a legjobban, kiválóan bemutatja, hogy a korabeli technológiát használva hogyan kerültek vissza útjuk során maguk az expedíció tagjai is sok száz évvel a múltba.

Még ha a tudomány azóta meg is cáfolta (ha jól tudom) Heyerdahl elképzelését a polinéziai szigetek benépesítéséről, ez akkor is egy hatalmas kaland volt. S az sem mellékes, hogy régi leírások alapján ilyen jól rekonstruálni tudták az emberöltőkkel korábban használt tutajokat, mely ráadásul kitűnően is működött, s biztonságosan célba juttatta az expedíció tagjait.

Aki kezébe veszi Heyerdahl könyvét, az nem csupán egy érdekes és izgalmas „küldetés” történetét ismerheti meg, hanem egy remekül megírt könyvet is vehet a kezébe, melynek minden sorát élvezet volt olvasni. Amúgy is szeretem az útleírásokat, de külön öröm, ha az ráadásul még igényes nyelvezettel is van megfejelve.

Ezen az estén Bengt kijelentette, hogy nagyon vágyik asztal és szék után, mert rettenetesen fárasztó mindig csak fekve, hol a hátára, hol a hasára fordulva olvasni. Különben nagyon örült, hogy nem kötöttünk ki Pouka-Poukán, mert a könyvei közül hármat még nem olvasott el.

>!
HA86
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Hogy rövidre fogjam: ez a könyv egy (látszólag) őrült vállalkozásról szól. Thor Heyerdahl, norvég tengerbiológus öt társával együtt mintegy nyolcezer kilométert vitorlázott Peruból egy kis polinéziai szigetre, hogy bebizonyítsa: a polinéziaiak nem Ázsiából, hanem Peruból származnak, és saját, balsafából készített kezdetleges kis hajóikkal szelték át a Csendes-óceánt.
Talán nem lövöm le a poént, ha elárulom: annak ellenére, hogy a szakemberek minden lehetséges módon megpróbálták lebeszélni az útról, és váltig állították, hogy balsafatutajjal képtelen lesz átkelni az óceánon, Heyerdahl és társai vállalkozását siker koronázta. Ez a kis könyv pedig ennek a sikeres vállalkozásnak a részletgazdag, izgalmas dokumentációja. Legfőbb pozitívuma (számomra), hogy ezt a történetet az Élet írta, Heyerdahl „csak” lejegyezte. Mégis olyan romantikus az elejétől a végéig, mintha regényt olvasnánk: kitör néha a vihar, jönnek a hegyomlásnyi méretű hullámok, dobálják ide-oda az aprócska hajót, és így tovább. Na és persze ne feledkezzünk el a cápákról, a veszedelmes polipokról, és a náluk is veszedelmesebb angolnákról se… :)
Szóval, érdekfeszítő kis olvasmány ez!

>!
Bogas P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Földrajzból sosem voltam valami jó, de most, hogy jó ideje kicsengettek az utolsó föciről, kezdek rájönni, hogy fejben, térképen utazni kifejezetten szórakoztató. Főleg, ha másfél órát késik a vonatod, és körülötted mindenki a haját tépi idegességében, te viszont békésen ringatózol a Csendes-óceánon egy tutajon. És gondolatban eszed a tonhalat, noha a valóságban hal soha meg nem közelítheti a tányérodat. Mindezt miért? Hogy ezzel az őrült ötlettel bebizonyíts egy őrült elméletet. (Az nevet, aki utoljára nevet, satöbbi, satöbbi.)

>!
Goofry P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

„…megigéztek a Déli-tenger megfejthetetlen titkai. Kell, hogy e rejtélynek is legyen ésszerű megoldásuk; célomul tűztem ki tehát, hogy felkutatom Tikinek, a mondai hős történetének hiteles magvát.”
Thor Heyerdahl

1947-ben hat mindenre elszánt „vikingleszármazott” szálfatutajra szál, hogy kalandos körülmények között, Heyerdahl -főkolompos és értelmi szerző tudományos elméletét bizonyítsa. Mégpedig Polinézia népességének származáselméletét, mely szerint a Szigetvilág benépesedése Dél-Amerika irányából, tutajjal történt meg. Látom én, hogy ez így leírva bizony eléggé zanzásított, és ezért talán ijesztően száraz olvasmányként is hat mindez, a könyv azonban erre megfelelő cáfolattal szolgálhat: Az érzékletesen papírra került élmények nagyfokú élvezetet kínálnak, görcsmentes stílusban adva számot a természet tiszteletéről, és letűnt korok népei előtt való tisztelgésről. Mindezt történelmi, néprajzi, földrajzi, vízjártassági és az élővilággal kapcsolatos ismeretekkel tarkítva. De helyet kapnak még itt, ebben az összefüggésben megemlíthető művészettörténeti, vallási és régészeti vetületek is. No meg aztán, „Ahol a tudomány elakad, ott annál élénkebben működik a képzelet.” – ez itt kérem, pozitívumként értékelendő idézet! (Mert amíg jól hajózunk, én biza nem kereskedek a kivetnivaló ballasztokkal!)
Figyelem, lelövöm a poént! Vagy mégsem? – Á ugyan, hisz ki ne tudná, hogy a vállalkozást siker koronázza, az ugyehogymegmondtam -féle melldöngetés viszont dicséretes mód elmarad. Ettől a spoileres megjegyzéstől függetlenül azért hagytam még elég felfedezésre váró körülményt. Jó könyv ez! És ha ezek után valaki belevág, hát szerencse fel! :-)

>!
PandaSára P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Szeretem Thor Heyerdahl írásait, a Világjáró sorozatban megjelent könyvei számomra nem csak útleírások, hanem kortörténeti fénykép. Ma hatalmas szenzáció lenne, ha valakik nekivágnának és hónapokon át hánykolódnának a Csendes-óceánon. Micsoda kaland, és túlélték. Egyetlen egy perce sem unalmas, a készülődéstől, az utazáson át, a megérkezésig.
Csak a papagájt sajnáltam :(

4 hozzászólás
>!
Tiger205
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Olvastam – melyik kamasz mondhatja el, hogy teljes volt kamaszkora, aki nem olvasta?
S ki nem akart utána azonnal tutajt építeni a falu végi kis-patakra, vagy akár a Dunára????

12 hozzászólás
>!
Smici
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Ki nem ábrándozott arról, hogy felül egy motorra, egy helikopterre, vagy beül egy csónakba, és elnavigál soha nem látott helyekre a tudomány kedvéért, vagy csak egyszerű kalandvágyból?
Che Guevara meglépte nyűgös és sokszor leálló Poderosáján, Thor Heyerdahl pedig az egyszerű, de robusztos Kon Tikin.
Heyerdahl egyszerűen, mégis valahogy tudományos hangnemben ír a nagy kalandról, melyet balsafa tutaján tett meg társaival, keresztül a Csendes-óceánon. Útikönyvhöz képest szenzációsan megírt olvasmányt kapunk. Végig úgy éreztem, ott utazom én is a tutajon, látom a halakat, madarakat, a nagy óceánt, a kék eget, távoli zöld szigeteket, együtt szenvedek viharok idején a legénységgel…
Egyszerűen el kell olvasni, letehetetlen, csillagos ötös mű.

>!
Bazil P
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Heyerdahl másik könyvét, a Húsvét-szigetről szólót néztem ki magamnak, aztán megtudtam, hogy filmet forgattak a legendás tutaj-utazásáról, így ezt a könyvét vettem előre. Jól tettem, mert nagyon kalandos, izgalmas történetet ismertem meg. Kezdve Heyerdahl elméletének kialakulásától, a balsafa-rönkök kivágása, Peruba szállítása, az expedíció pénzügyi problémái (ahogy lenni szokott, pénz sosincs), a tudományos világ ellenkezése, a társak megtalálása, akik részt vesznek ezen a vakmerő vállalkozáson mind-mind érdekes volt. Pedig csak ezután kezdődik a java. AZ UTAZÁS! A teljesen amatőr felfedezők (a film szerint Heyerdahl még úszni sem tud!), kezdetben csak le-föl bukdácsolnak a tutajjal, szinte körbe-körbe keringve, de aztán valahogy csak „irányba” állnak és megkezdik hosszú utazásukat a Csendes-óceánon keresztül. Kezdetleges felszereléssel, mindenféle biztonsági intézkedések nélkül nekivágnak, egy – jó esetben – 100 napos kis túrának. És, azt hiszem nem árulok el nagy titkot, sikerrel járnak!
A tutajt körülvevő állatvilág bemutatása, (a cápák, a bonitok, a pilótahalak, a rákok, a cetcápa, a bálnák, satöbbi…) ahogy Heyerdahl-ék belesimulnak az életterükbe, csúcspontja a könyvnek!
Nagyszerű könyv, jól megírva! Azt hiszem, új kedvencet találtam, és most már jöhet a másik könyve is, az is érdekel!

2 hozzászólás
>!
Swoosh
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon

Nagyon szimpatikusan ír. És hát volt miről. A mindenit, micsoda ötlet volt :). De ahogy beindult, az egész dolog még túl könnyűnek is tűnt abból ahogyan leírta. Persze tuti nem volt az. A segítség amit kaptak, anyagi, felszerelés, a balsafa-keresés, a tutaj megépítése, minden le van írva. Az utazás is könnyebbnek tűnt mint amire számítottam. Az érkezéskor volt egy kis izgulni való, az valószínűleg veszélyes helyzet lehetett.

Kicsi wiki keresés után kiderült, hogy nagyon sok ilyen próbálkozás volt utánuk, beleértve TH unokáját is.

Annyira tetszett az út, hogy majdnem kedvem volna kipróbálni :)


Népszerű idézetek

>!
Goofry P

Ezen az estén Bengt kijelentette, hogy nagyon vágyik asztal és szék után, mert rettenetesen fárasztó mindig csak fekve, hol a hátára, hol a hasára fordulva olvasni. Különben nagyon örült, hogy nem kötöttünk ki Pouka-Poukán, mert a könyvei közül hármat még nem olvasott el.

178. oldal: A déli-tenger szigetei felé. (Gondolat Budapest, 1980.)

1 hozzászólás
>!
Tiger205

Van úgy néha, hogy az ember különös helyzetbe kerül. Lassanként jut ide, a legtermészetesebbnek látszó módon, de mikor már a kellős közepén tart a szokatlan élményeknek, egyszer csak csodálkozva kérdi magától: Mi is történt tulajdonképpen?

(első mondat)

>!
marschlako P

Mikor levette fehér parafa sisakját, úgy festett, mintha sűrű, tűzvörös szakálla égette volna le arcát és gyér haját.

60. oldal

>!
Goofry P

…a törvényes tilalom ellenére is vannak még emberek, akik a zsugorított emberfejekkel való kereskedésből élnek. Lehetetlen ellenőrizni őket; a fiatal őserdei indiánok ma is levágják más törzsbeli ellenségeik fejét, a csontokat kiszedik belőle, úgy nyúzzák le egészen a bőrt, és száraz, forró homokkal tömik ki. E módszerrel a bőr úgy összezsugorodik, hogy végül nem nagyobb egy macskáénál, de az arcvonások mégsem változnak. Ezek a zanzák régen harci diadaljelvények voltak; ma a feketepiacon kerülnek forgalomba. Félvér ügynökök közvetítik őket a partvidék kereskedőihez, s ezek mesés áron adják tovább a turistáknak.

43. oldal: Dél-Amerikában; Gondolat, Bp. 1980.

1 hozzászólás
>!
marschlako P

Azokon a napokon, mikor nyugodt volt a tenger, egymás után beálltunk a kosárba, addig maradtunk a víz alatt, míg lélegzetünkből tellett. Csodálatos, árnyéktalan fény világított odalent. Mihelyt szemünk a víz felszíne alá került, meglepődve tapasztaltuk, hogy a fényt nem egy meghatározott irányból látjuk – mint bárhol a föld felszínén –, hanem minden oldalról árad felénk. Nem napsütés volt ez, hanem a nap megtört fényének mindenütt való jelenléte. Ha felnéztünk a tutaj sötétnek képzelt aljára, bámulatunkra ragyogó világosság vonta be mind a kilenc alaprönköt, a keresztgerendákat, a kormánylapátot és a lelógó, tündéri zölden csillogó moszatfüzéreket. A zebracsíkos pilótahalak továbbra is szokott rendjükben haladtak a rönkök között. Alattuk néhány dorádó sürgött-forgott, táplálékot keresve. Itt-ott – ahol el nem födte a rátelepedett sok kacslábú rák kagylóteknős fehér telepe – előbukkant a rönkök közé ékelt gyantás fenyődeszkák élénkvörös színe is; nagy részüket azonban elfedték a rájuk telepedett fehér kacslábú rákok, amelyek kedélyesen himbálták kopoltyúik sárga rojtjait, hogy oxigénes friss vizet meg táplálékot hajtsanak a szájuk elé. De ha feléjük közeledtünk, azonnal becsukták vörösessárga héjukat, s mindaddig zárva tartották, míg a veszedelem el nem múlt.

127. oldal

>!
Goofry P

…a kabin aljában, a keresztgerendák közeibe nyolc nagy ládát süllyesztettünk (…) Abban egyeztünk meg, hogy ki-ki csak annyi személyes poggyászt hozhat, amennyi egy ilyen ládába belefér (…) Bengt dolgait négy matróz is alig bírta a tutajra cipelni. Pedig mindössze hetvenhárom társadalomtudományi meg néprajzi könyvet hozott, Goethe összes művein kívül.

70. oldal: Dél-Amerikában (Gondolat Budapest, 1980.)

>!
anni_olvas

– Persze, önök azt hiszik, hogy én eltúlzom a veszedelmet – mondta és szavait még vészesebbé igyekezett tenni. – Pedig a törvényes tilalom ellenére is vannak még emberek, akik zsugorított emberfejekkel való kereskedésből élnek. Lehetetlen ellenőrizni őket; a fiatal őserdei indiánok ma is levágják más törzsbeli ellenségeik fejét, a csontokat kiszedik belőle, úgy nyúzzák le egészben a bőrt, és száraz, forró homokkal tömik ki. E módszerrel a fej úgy összezsugorodik, hogy végül nem nagyobb egy macskáénál, de az arcvonások mégsem változnak.

44. oldal

2 hozzászólás
>!
anni_olvas

A hajdani tutajosok jól ismerhették azt a fogást is, amelyre a háború folyamán nem egy hajótörött tengerész jött rá, hogy a halak nyers húsából szomjat oltó levet lehet kiszívni vagy kipréselni, ha a hal darabjait ruhába téve erősen kicsavarják, ha pedig nagyobb az állat, akkor még egyszerűbb a dolog: lyukakat kell vágni a testében, s ezek egykettőre megtelnek a nyirokmirigyek váladékával. Nem éppen jóízű ital, de olyan csekély a sótartalma, hogy csillapítja a szomjat – és mikor nincs jobb, akkor ilyen is megteszi.

105. oldal

2 hozzászólás
>!
PandaSára P

Ezen a héten pénzt vártam hazulról. A pénzzel együtt azonban a Norvég Bank levelét is megkaptam. Ebben pedig az állott, hogy ez az utolsó átutalás, a valutamegszorítások miatt. Ezért nyomban feladtam drága lakásomat, és Brooklynba költöztem át, a norvég Tengerészotthonba, ahol az ellátás nemcsak jó volt, de az ára is megfelelt lapos erszényemnek. Kaptam egy kis emeleti szobát, étkezni meg a földszinti nagy ebédlőbe jártam honfitársaim közé.
Tengerészek jöttek mentek itt. Alakban, természetben és korhelységük fokában
többé-kevésbé különböztek ugyan egymástól, de volt egy közös tulajdonságuk.
Ha a tengerről esett szó, mindenik tudta, hogy mit beszél. Tőlük tanultam meg, hogy a hullámzás és a tenger háborgása nem növekszik a mélység és a parttól számított távolság arányában. Sőt, a part közelben a szélviharok gyakran sokkal veszedelmesebbek, mint a nyílt tengeren. A sok víz alatti zátony, a sziklákon megtorpanó hullámok, a parthoz csapódó áramlás jóval veszélyesebbé teheti a hajózást a parti vizeken, mint odakünn a nyílt tengeren.

19. oldal

>!
anni_olvas

Balsafarönkjeink egy sirály könnyedségével vitették magukat a tengerrel, s ha egy-egy hullám éppen a hátsó gerendákon tört is meg, a tutaj közepe, ahol kunyhónk állott, mindig száraz maradt. Ez a tény rendíthetetlen bizalmat keltett bennünk primitív járművünk iránt. Minél tovább tartott az út, annál védettebbnek éreztük magukat kis házunk védelmében, és úgy tekintettünk ki az ajtónk előtt táncoló, fehér sörényes hullámokra, mintha valami izgalmas mozielőadást néznénk, amely semmi veszélyt sem jelent számunkra.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fa Nándor: A Szent Jupát 700 napja
Joshua Slocum: Vitorlával a Föld körül
Bernard Moitessier: Az óceán szabad fia
Gál József: Széllel, szél ellen
Steven Callahan: Adrift: Seventy-Six Days Lost at Sea
Bernard Moitessier: A hosszú út
Alain Bombard: Önkéntes hajótörött
Rakonczay Gábor: Átkelés a végtelenen
Joshua Slocum: Sailing Alone Around the World
Méder Áron: Békét és szelet!