Singvogel 1 csillagozás

Az elején aggódtam, hogy nehezen kihámozható lesz a nyelvezete – nem lett. Aztán aggódtam, hogy az alaptörténet átcsúszik banálisba – nem csúszott. Valahol a hetedik vonalnál már sejtettem, mi is lesz a történet vége – ha el is találtam a fő titkot, a vége mégis váratlan fordulat lett.
A könyv egyes szám első személyben íródott, részben levélregény – olvashatjuk a főszereplő e-mail váltásait is barátaival, feleségével és főként egy fiatal lánnyal.
Szinte krimiszerűen végigizgulható a könyv: mi is indította a 22 éves lányt e-mail kapcsolatkeresésre egy 50 éves nős forgatókönyv íróval, hogyan alakul a kapcsolat közöttük, hogyan vonódik bele a férfi a lány életébe. Nemcsak a kapcsolat alakulása, kifutásának lehetőségei mozgatják meg a fantáziát, hanem az is, mi lehet a háttérben. Az ember folyton találgat, mit is lépnek a következő oldalakon a szereplők. Egyre magával ragadóbb a regény, egyre izgalmasabb. Mivel egy ilyen történetnek sokféle kifutása lehet, nem mondanám kiszámíthatónak, legfeljebb egyes részeire jól tippeltem. Másokra meg nem.
Az izgalmakon kívül van benne humor és töprengésre késztető gondolatok barátságról, szerelemről, házasságról, emberi kapcsolatok pluszairól és mínuszairól. Meg szomorúság – a végén csak ültem, könnyes szemmel, mint akit jól fejbe csaptak.
Azt hittem, ilyen könyveket inkább nők szoktak írni, nagyon tanulságos volt olvasni mindezt egy férfi szemével, mondhatnám: tanulságos volt olvasni egy férfi fejében… (Persze, persze, tudom, hogy nem minden férfi egyforma.)
A könyvet a FSZEK polcáról emeltem le találomra, remélem, lesz még további Thommie Bayer regényük!