Az ​esőfalók városa (Felfedezők krónikája 1.) 13 csillagozás

Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Egy függőleges város 3000 méterrel a tengerszint felett. Egy elfeledett nép. Egy szörnyű, ősi hatalom fenyegetése. És egy maroknyi, mindenre elszánt világjáró szövetsége. Thomas Thiemeyer merész hősei lélegzetelállító helyszíneken élnek át fantasztikus kalandokat, amelyek az első oldaltól az utolsóig a karosszékhez kötözik az olvasót.

Eredeti mű: Thomas Thiemeyer: Die Stadt der Regenfresser

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, 2014
432 oldal · ISBN: 9786155131479 · Fordította: Tátrai Zsuzsa

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Szirmocska P
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Egy kis Verne, egy kis Doyle és egy csipetnyi Karl May. Thiemeyer eléggé kitaposott ösvényeket választott, ám ennek ellenére (vagy talán pont emiatt) még épp sikerült a szórakoztató kategórián belül maradnia. De nézzük sorban, hogy mit is jelent mindez.
A fentebb felsorolt elődöket nem véletlenül említettem. Mind a történetszövés, mind a fordulatok, mind pedig a karakterek tekintetében sok ismerős vonás figyelhető meg. Ez egyszerre bosszantó és kiszámítható, de ugyanakkor bevallom, hogy néhol nosztalgikus is. Végig ez a kettősség jellemezte számomra a regényt. Időnként mániákusan leragadtam egy-egy hibánál (a példa kedvéért: oldalakon keresztül szurkoltam, hogy döntse már el az író vagy a fordító, hogy akkor most hőseink lovon vagy öszvéren utaznak-e, mert a kettő nem egykutya, csak hogy egy harmadik állatot is idecitáljak) vagy mérgelődtem a túlságosan is egyértelmű koppintásoknál, kiszámítható fordulatoknál, de valamiért mégis mindig visszatértem az olvasáshoz, érdekelt a kaland és az expedíció végkifejlete.
A szereplők eléggé egysíkúak, már-már vernei típusokról beszélhetünk. Karakterfejlődésről tehát nem nagyon lehet szó, nincs is ilyen a regényben, de egyiküktől eltekintve (aki valamiért idegesítően hatásvadász és logikátlan módon el lett túlozva), megfelelnek a könnyed, kalandos történet kívánalmainak.
Ifjúsági regényről lévén szó és tekintve az erős vernei utánérzést, fontos kérdés volt számomra a fantasztikum és a történelmi, tudományos ismeretek aránya. Úgy vélem, ebben sikerült az írónak megtalálni azt a középutat, ami harmonikusan illeszti egybe a kitalált dolgokat a valóssal. Egy kicsivel több precizitást és részletesebb magyarázatokat azért szívesen láttam volna, de így is sokféle információ, tudás jut el az olvasóhoz észrevétlenül. A végén még egy Enciklopédia is összefoglalja az ismerteket a legfontosabb idegen kifejezésekről, jelenségekről és személyekről.
A könyv külső megjelenése hatalmas pozitívum. Igazán élvezetessé és csábítóvá teszi a borító és a tipográfia, talán a történet érdemein felül is. Egy térképet ugyan még elnézegettem volna, akár Dél-Amerikáról, akár a képzeletbeli függőleges városról, de tény, hogy igényes és szép kiadás.
Így az utolsó oldalak után azt mondom, hogy nem bántam meg az olvasást. Viszont a rengeteg apró bosszantóan ismerős fordulat és szituáció nem engedte, hogy teljes mértékben élvezzem a regényt. Emellett végig ott motoszkált a fejemben, hogy ha a történetvezetésnél meg is maradt a nagy elődök nyomdokain, annyi egyediség lehetett volna benne, hogy egy kicsit összetettebb karakterekkel, sokkal élvezetesebbé, átélhetőbbé, közelibbé teszi az eseményeket. Kár érte. Így csak egy erős közepes utánzat volt, amely nem élt a lehetőségeivel.

>!
Petrasek
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Őszinén engem először a cím és a fülszöveg fogott meg. Kíváncsi voltam, hogyan alkot meg a szerző egy ilyen ősi, függőleges várost. Meg kell mondanom dgyáltalán nem azt kaptam amire számítottam és ezzel egy kicsit csalódtam. Sokkal misztikusabb és rejtélyesbb magyarázatokra vártam. A szereplők aranyosak és kedvelhetők, tipikus kalandor regényekre jellemző módon a jó szolgálatában hősként cselekszenek.
A történet egyszerű mégis nagyszerű. Színtiszta mese, ami elkápráztatja az olvasót és elfelejteti vele arra a néhány órára, hogy gyerektörténetet olvas :)

>!
CaptainV P
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Már a fizetés pillanatában tudtam, hogy csak a borító hangulata miatt veszem meg, tehát eleve nem vettem túl komolyan, és ez most, az olvasás után is így van. Nem egy nagy eresztés, de nem is rossz, kifejezetten átlagos. A 11-16 éves korosztálynak kifejezetten ajánlanám is.

>!
Chris
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

A regényt a kiadó 15 éven felülieknek ajánlja, én bátran kijelenthetem, hogy olvasni szerető gyerekeknek (úgy tizenkét év felett) is odaadhatjuk, mert biztos vagyok benne, hogy ha annyi idősen vettem volna a kezembe, ugyanannyira lenyűgözött volna, mint most, felnőttként. Alapból nagyon szeretem a német szerzők ifjúsági regényeit (az angolok és az olaszok mellett ők azok, akik remekül értenek ehhez a műfajhoz, meg egyébként is szívügyük a tinédzserekkel a könyveket és az olvasást megszerettetni), így nagy kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a történetbe is. Nem is sejtettem volna, hogy milyen hamar magával ránt a fordulatos cselekmény és a remek karakterek, és hogy alig pár óra alatt sikerült kivégeznem az amúgy igencsak terjedelmes kötetet – és most kivételesen nem a nagy sortáv miatt.

Az esőfalók éjszakája igazi kalandregény, amelyben bár szerepet kap a mágia, még sem válik hiteltelenné az egész. A varázslatnak egyébként is csak az ősi törzsek hiedelemvilágával kapcsolatban van köze a regények, hiszen az egyik főhős, Eliza az afrikai hitvilág egyik fehér sámánja, aki képes kapcsolatot teremteni más emberekkel telepátia útján, valamint gyógynövényekből készít varázsszereket. Emellett a kötetben az inkák elfeledett világa jut fontos szerephez, ők lakják ugyanis azt a függőleges várost, amely közel 3000 méter magasban fekszik, és amelyet addig – a XIX. század végéig – nem fedeztek fel. Érdekes volt olvasni a szokásaikról, a jövendöléseikről, arról, hogy mennyire is fejlett az ő társadalmuk (itt derül fény arra is, hogy miért hitték az emberek, hogy a felhőkből elvonják a vizet), és abban is biztosak lehetünk, hogy az alapok valós eseményeken és tényeken nyugszanak, hiszen Thiemeyernek fontos a tanítás is a szórakoztatás mellett.

Természetesen a történet jó része fikció, ahogyan a kötet elején felhívják erre a figyelmet, Carl Friedrich csak egy kitalált szereplő, a valóságban Humboldtnak nem volt törvénytelen gyermeke – vagy legalábbis nem tudnak róla –, ahogyan egyes találmányok, mint például a fordítógép, a linguafon is csak a szerző képzeletének szüleménye. A magyar kiadás végén azonban találunk egy pár oldalas jegyzetet, amelyből könnyen kiszűrhetjük, hogy mi az, aminek reális alapjai vannak, a legfontosabb személyek, tárgyak, népek és nyelvek magyarázatának köszönhetően. (Sőt, a kötetben előforduló spanyol kifejezések jelentését is leírják, habár az a szövegkörnyezetből is kiderül.)

A történet tehát abszolút fordulatos, az ifjúság igényeihez igazodik. A szülők pedig megnyugodhatnak, mert a regény mentes az erőszaktól, bár egy-két csata jelenetnek a szemtanúi lehetünk, ezeknek a leírása roppan olvasóbarát. A befejezés tartogat meglepetést, bevallom, engem is sikeresen félrevezetett a szerző több tekintetben, azt hittem, Valkrys és Humboldt kapcsolata és örök harca fogja képezni a sorozat alapjait, ám a szerző egy frappáns húzással szépen sutba dobta az elméletemet. A szereplők viszonylag jól kidolgozottak, tulajdonképpen a jó élesen elkülönül a rossztól, habár ez utóbbi nem igazán képviselteti magát a történetben. Humboldt igazi kalandor, akit leginkább elbeszéléseiből ismerhetünk meg igazán, és akin pár fejezet után már nem is csodálkozunk, hogy miután az életét mentették meg, azon kesereg, hogy nem maradt fenn elég tetem a támadójából, hogy közelebbről megvizsgálhassa. Oskar és Charlotte lesznek valószínűleg az ifjúság kedvencei, már csak azért is, mert bimbódzó szerelmüknek is szemtanúi lehetünk, ráadásul a társadalmi ellentétek miatt a későbbiekben még egy-két gubanccal is számolhatunk.

Összességében tehát egy nagyon élvezetes, fordulatos, olvasmányos stílusban megírt, és kiváló magyar fordítással rendelkező történetet kapunk, amely képes megszerettetni az olvasást a tinédzserekkel. Kíváncsian várom a felfedezők következő kalandját!

>!
Tearsong
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Sajnos ez nem az én korosztályomnak való, pedig szeretem a gyerekkönyveket. Nagyon nagyon sablonos és mindenki annyira butácska benne. Csak azért olvastam el végig, mert az előző könyvet félbehagytam. Szerintem 10 éves kor fölött ez sajnos már élvezhetetlen. Az egyetlen pozitívum hogy a hatására Indiana Jones maratont tartunk.

>!
szkeri
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Hát szerintem szenzációs volt, mondjuk vártam is már nagyon, hogy olvashassam, imádom az elfeledett civilizációkat. :-) Az összes könyvem borítója közül ez a kedvencem.

A tartalom sem okozott csalódást számomra, rendkívül szórakoztató, izgalmas kaland volt. A Verne-s alapok kètsègkívül megvannak, viszont a cselekmèny jóval pörgősebb nála. Sok izgalmas kalandon mentek keresztül hőseink, ès bár végig szorítottam értük, azért nem okozott meglepetést a pozitív vég.

Ilyen könyvet bármikor szívesen. Nagy élmény volt.

>!
lyra
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Nagy csalódás.Verne utánzat,de semmi új nincs benne.A mai gyerekeknek akik nem olvasnak Vernét,talán tetszik,de nekem nem igazán.

>!
Volk
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Nemrég fejeztem be, tehát még igen frissen kavarognak a gondolataim… “Ifjúsági” könyvről beszélünk, de garantálom, hogy a célcsoportnak szánt mű, akik szeretnek olvasni, fényévekkel jobban kezelik a helyesírási segédeszközöket, mint aki esetlegesen meg volt bízva a szöveg gondozásával. Túlléptem rajta, de az még mindig foglalkoztat, hogy végül Elza vagy Eliza volt Humboldt egyik kísérőjének a neve. Mindegy – többségében Eliza volt.

A borító nagyon megkapó, marketing szempontjából ötös; talán annyit kiemelnék, hogy nyugodtan 15 évnél fiatalabb kezébe is oda lehet adni – főként, ha szeret olvasni. A belül lévő térképek teljesen levettek a lábamról, szóval nem volt kérdéses, hogy jön velem – azt ne kérdezzétek, hogy mi a szöszt kerestem a fiúknak szánt részlegen. :D

A sztori valóság és képzelet határán mozog, amivel nincs is semmi probléma, főként, hogy azért a könyv elején-végén valamilyen formában fel van tüntetve, hogy mi az ami fikció, vagy éppen nem. (… linkeknél)

>!
nikici
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Ezt könyvet még a 2014-es könyvhéten néztem ki magamnak. Elsőre a borítója fogott meg természetesen. Aztán a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet.
Összességében egy nagyon szórakoztató kalandregény volt. Nem hagyott mély nyomokat, de mégis nagyon érdekel a kis csapat újabb kalandja.
A helyszínválasztás nagyon tetszett. Peru nagyon érdekes ország.
A szereplőket is megkedveltem. Vilma volt az egyik kedvenc. :D

>!
Hadley
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa

Nosztalgiával olvastam, mert a gyerekkoromban olvasott kalandregényekre emlékeztetett. Tetszett, bár végig az motoszkált bennem, hogy már ismertem ezt a történetet. Újdonságot és maradandó élményt nem okozott, de nem bántam meg, hogy elolvastam.


A sorozat következő kötete

Felfedezők krónikája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kathrin Lange: Florenturna
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Ursula Poznanski: Erebos
Andreas Steinhöfel: Rico, Oskar és a nagy nyomozás
Franziska Gehm: Mi a szösz van a szöszikkel?
Patricia Schröder: Mindenki egy ellen
Derek Meister: Ghost Fighter – Gyilkos fény
Michael Ende: A Végtelen Történet
Karl May: Az Ezüst-tó kincse