A ​tőke a 21. században 77% 15 csillagozás

Piketty könyve már címében is grandiózus vállalkozást ígér: A tőke a 21. században. Reflektálva Marxra és utalva arra, hogy a kapitalizmus legnagyobb ellentmondása abban rejlik, hogy a tőke hozama tartósan meghaladja a kibocsátás és a jövedelem növekedési ütemét, amely „önkényes és fenntarthatatlan egyenlőtlenségeket teremt, amelyek aláássák a demokratikus társadalmak alapját képező meritokratikus értékeket”. *

Sokat vár tehát az olvasó a könyvtől, amely „felforgatta a világot”, és amelynek elolvasása után egyes rövid újsághírek szerint pár spoiler cégvezető a dolgozói bérek megemelése mellett döntött.** E nagy várakozásokat maga a szerző hűti le kissé, aki kifejti, hogy a jövedelem és vagyon elmúlt évszázadokban megesett alakulását történetileg tanulmányozva szeretne levonni olyan következtetéseket, amelyek útravalóul szolgálhatnak azon közpolitikai intézkedésekhez, amelyek kezelhetik a kapitalizmusban rejlő ellentmondásosságokat és tompíthatják a szélsőséges jövedelem- és vagyonegyenlőtlenségek negatív társadalmi hatásait.***

Örvendetes a szándék, amely komoly kutatási háttérbázisra épül. A szerző egyszerűen, közérthetően, matematikai modellek túlmisztifikálása nélkül****, bár kissé túl bő lére eresztve ismerteti velünk a következtetéseit. A fogyaszthatóságot szolgálják a szépirodalmi és filmes utalások (Jane Austen és Balzac regényhősei sok helyütt felbukkannak a könyvben, akár példaként is), ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a könyv nem elsősorban vagy nem csak elsősorban a szakmabeli közönségnek íródhatott. Egy barátommal beszélgettünk erről, akinek véleményével egyetértettem: ez a könyv szellemi munícióul, érvelési eszköztárul szolgálhat azoknak a mozgalmaknak, amelyek mögött nincs társadalomtudományi bázis, de érzik és saját bőrükön tapasztalják meg a kapitalizmus visszásságait és fellépnek a súlyos jövedelem- és vagyonegyenlőtlenségek ellen (pl. Occupy Wall Street mozgalom).

Az igazságtalan és szélsőséges jövedelem- és vagyoneloszlás fölötti viták gyakran terméketlenek, elvesznek, tévútra tévednek olyan – eldönthetetlennek bizonyuló – kérdések megvitatása ("átpolitizálása") közben, hogy a szélsőséges jövedelmek és vagyonok indokoltak, igazságosak, legálisak, tiszták vagy kiérdemeltek-e. Ehelyett Piketty azt javasolja, hogy globális, progresszív vagyonadót vezessenek be:

„ A vagyonadó mint megoldás végre lehetővé tenné azt is, hogy túllépjünk a vagyonok erkölcsi hierarchiájáról szóló terméketlen vitán. Minden vagyon részben jogos, és részben potenciálisan szélsőségesen nagy. A vitathatatlan lopás épp olyan ritka, mint a vitathatatlan érdem. A tőkére kivetendő progresszív adónak éppen az lenne az előnye, hogy a különböző helyzeteket rugalmasan, konzisztensen és kiszámíthatóan kezeli, biztosítva ezzel a nagy vagyonok feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét – ami önmagában sem akármekkora vívmány lenne.”*****

A fentivel kapcsolatban illúzióim nincsenek (ld. globális adóverseny, eltérő nemzeti érdekek), de örvendetes, hogy vannak, akik síkra szállnak emellett, és talán ez a könyv is elhinti annak a magjait, hogy a 21. században érdemben tegyenek is valamit a kapitalizmus visszásságai ellen.

A könyv egyes közgazdasági megállapításait nem bátorkodom elemezni, helyette az érdeklődők figyelmébe ajánlom Kornai János gondolatait a könyvvel kapcsolatban (ld. Linkek: https://moly.hu/linkek/56011). Ő azt is kifejti, miről szólhatott volna még a könyv, és benne milyen hiányérzetek maradtak az olvasás után. Bennem is maradt egy kicsinyke, a cím keltette túlzott várakozások miatt. Hosszú, helyenként magát ismétlő, aprólékos részletekkel tarkított olvasmány volt, amely közel fél évig elkísért engem. Örülök, hogy elolvashattam, bár kissé fárasztó volt, sok helyen úgy éreztem, hogy elveszett az apró részletekben.

* https://moly.hu/idezetek/664176
** Az eredeti nyelvű megjelenésekor olvastam egy rövid, nyomtatott sajtóban megjelent cikkben. Sajnos a forrást ma már nem találtam meg.
*** https://moly.hu/idezetek/757585
**** Piketty több helyütt ostorozza „az elefántcsonttoronyban” elmélkedő közgazdaságtudományi szakértőket, tudósokat, helyenként igen kemény szavakkal is él: https://moly.hu/idezetek/757573
***** https://moly.hu/idezetek/740055

Előjáték a könyvhöz.

Nekem nincs közgazdasági végzettségem.
Bokros Lajos-nak nem tetszett a könyv.
Paul Krugman-nak tetszett a könyv.
Bokros Lajos-nak nincs Nobel díja.

Tőke a XXI.században.
Nos még anno Marx összefoglalta és kissé a múlton merengett addig, Piketty átolvasta kijavította, aktualizálta, s megpróbált előre mutatni.

A tőke[r] és átlagos hozama találkozik a növekedési ütemmel[g] , amíg r>g azaz a tőke hozama %-osan tartósan és jelentősen meghaladja a gazdaság növekedésének ütemét, akkor megnő a divergencia kockázata a vagyon eloszlása terén.
Akinek volt, több lesz, röviden az egyenlőtlenségek irányába terelnek minket. A növekedés amiről mindenki beszél – nem illúzió? – és ezzel a vásárló erő is többszörösére nőtt.

Nemzeti tőke, közösségi tőke és ami fontosabb, a magántőke. Éljen a kapitalizmus ß=s[tőke]/g[növekedési ütem] éves nemzeti jövedelem %-os megtakarítása és
növekedési ráta %-a arányában derül ki mekkora TŐKE-t tud felhalmozni, az adott ország.
Ám ami kissé érdekesebb, hogy a magánvagyonok is jelentős növekedésnek indultak( pl.:privatizáció) Piketty ki is jelenti, hogy a magánvagyon újbóli megerősödése részben a nemzeti vagyon privatizációjának a következménye(1970-2010 közötti időszak).

VÉGÉRE
A szegények (beleértve az országokat is) csak is úgy tudnak felzárkózni, hogy képesek ledolgozni a lemaradásukat, oktatás, képzettség és technológia tudás révén.
Ám ez sikerül-e magától vagy csak egy gazdagabb tulajdonává válva sikerül, már a jövő titka.

Kicsit félve pötyögöm laikus spoiler értékelésemet, látva, higy eddig mindenki értekezést írt. Bevallom, nem biztos, hogy mindig megfelelő lelkiállapotban és odafigyeléssel olvastam. Néha azért, mert „tudom mi a jövedelem/vagyon, haladjunk már”, néha meg már besokalltam, amikor 30 oldal óta csak a tőke/jövedelem arányról írt. A könyv első fele valóban eltelik a fogalmak tisztázásával, képletek, egyenlőségek meghatározásával. Ezek után hosszan ír egyes országok (gazdasági/adózási) történelméről, ami engem sokkal inkább lekötött. Nem teljesen értem egyébként, hogy miért nem „ A tőke a 20. században” a címe, mert 80%-ban erröl van szó. Attól, hogy hozott pár központi forgatókönyves előrejelzést, én nem estem hanyatt. A végén 100 oldalon át promózza a progresszív adóját, rágcsálja innen, rágcsálja onnan ezt a csontocskát, és habár egyet értek vele (vagy pont azért, mer egyetértek?), tizedannyiból is megértettem volna.
Egyébként szakmabelieknek is tud újat mondani, szerintem az utca emberének is érthető nyelven ír. Le a kalappal, hogy milyen hihetetlen adatmennyiséget gyűjtött össze és dolgozott fel.
Az irodalmi példáktól viszont falnak mentem. Oké, hogy Balzac és Austin nagyon királyak, de komolyan szükség van arra minden fejezetben, hogy a tudományos érveinket 2 író 2 regényével és 1 fiktív szereplő véleményével támasszuk alá? Persze, realizmus meg minden, de nem valami reprezentatív a minta és nem sok hozzáadott értékét éreztem…

Valóban bő lére eresztett munka, de fontos tendenciákra mutat rá. Szerintem hiányossága, hogy a gazdasági orientációt alapnak veszi, olyan társadalmakra is ki kellene térni, amelyek nem növekedés-orientáltak. Kicsit liberál-globalista világállam alapú megoldásai vannak, de fontos olvasmány.

Az egyetem befejezése óta alig olvastam közgazdaságtant (a tőzsdével kapcsolatos dolgoktól eltekintve), és jól esett ez most nagyon.
Néha mondjuk kicsit sok volt az önismétlés, például legalább tízszer leírta, hogy a 19. században a járadékosok miért voltak olyan jó helyzetben, és hasonlók. De abból a szempontból meg jó volt ez, hogy segít tudatosítani a főbb üzeneteket, hogy miben különbözik modern világunk az elmúlt koroktól, és hogy ez mennyire a véletlennek köszönhető, annak, hogy a két világháború mekkora pusztítást vitt végbe a tőkében is, és hogy pont ezért tűnt akkoriban hosszú távon is megfordíthatónak pár tendencia.
Illetve elég erős üzenetként realizálódott az is -annak ellenére, hogy már tudtam- hogy mekkora is a szerepe a tőke felhalmozásának, az ebből származó haszon milyen előnyökhöz is juttathatja a tulajdonosát.
Tetszett még ezen felül, hogy sokszor személyes állásfoglalásra is sor került, és emiatt se volt a valóságtól annyira elrugaszkodott, száraz és élvezhetetlen mint az egyetemi tankönyvek. Inkább ezt kellene ott is kiadni olvasmánynak.