Holtvágány 4 csillagozás

Thomas Pierce: Holtvágány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerelem ​és halál. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Jim Byrd meghalt. Egy kicsit. Néhány percre. Szívmegállás harminchárom évesen… de sikerült visszatérnie. És a legjobban az aggasztja, hogy odaát nem látott semmiféle fényalagutat, angyalokat vagy más effélét. Megszállottja lesz a kérdésnek: vajon mi vár ránk a halál után?
Aztán 100%-ig hiteles kísértettörténetekről hall. És újabb szívprobléma csap le rá: összejön gyermekkori szerelmével, Annie-vel. Hamarosan egybekelnek, és Jim apjának társaságában immár hármasban folytatják az egészen tudományos jellegű nyomozást az egyik legezoterikusabb titok nyomában. Hologramok, túlvilági üzenetek és egy gép, ami élők és holtak között kapcsolatot teremthet. Mindennel megpróbálkoznak, ami szemük elé tárhatja síron túli jövőjüket.
Csakhogy amit megtudnak, az egyáltalán nem olyasmi, amire kíváncsiak lettek volna.
A díjnyertes amerikai szerző, akiről a New York Times azt írta: „őrülten jó”, eddig novelláival… (tovább)

Eredeti cím: The Afterlives

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
396 oldal · ISBN: 9786155859328 · Fordította: Szente Mihály
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
396 oldal · ISBN: 9786155859335 · Fordította: Szente Mihály

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Könyveskuckó_reblog
Thomas Pierce: Holtvágány

Vajon van élet a halálon túl?
Mi vár ránk a halál után? Bizonyára mindannyiunkat foglalkoztatja ez a kérdés már ősidők óta. A különböző vallások különböző magyarázatokat, elméleteket nyújtanak számunkra, s ki-ki maga dönti el, miben hisz, mit tart igazságnak. Talán ha eljön újra a Megváltó, majd ki-ki aszerint, milyen életet élt, a Mennybe vagy a Pokolba jut? Vagy újjászületünk, mindig másfajta élőlény képében? Vagy csak a sötétség marad, a tudattalanság? Thomas Pierce: Holtvágány című regénye egy olyan egyedi, regényesített megközelítése ennek a kérdésnek, amelyhez hasonlót ritkán olvashatunk.

A borítót elnézvén vagy a fülszöveget olvasván az ember azt hinné, ez egy teljesen átlagos, kicsit sci-fis regény, amelyben a lényeg a történet maga. De valójában, ahogy a végére érünk, már egyáltalán nem a történet számít, hanem a gondolat, amelyet át akart adni, s amit minden kétséget kizárólag sikerült is. Mert tényleg, vajon mi vár ránk a halál után? Vajon létezik bármiféle módszer, vagy létezni fog valaha, amellyel bizton tudhatjuk majd, hogy mi lesz? Egyesek, akik pár pillanatra átlendültek a túloldalra, fényekről számolnak be, nagy melegségről, boldogságról, mások pedig a néma sötétségről. Lehet, hogy az utóbbiak nem emlékeznek a megtapasztalásra, vagy az előbbiekkel űz csúf viccet az elméjük? És vajon mennyire hihetünk ezeknek a történeteknek? Az emberi agy mindig, minden megmagyarázhatatlant „csak azért is” megmagyaráz, jobban mondva belemagyaráz, kézzelfoghatóvá tesz, mert az a „munkája”, hogy értsen. Tehát ha valamit nem ért, arra is gyárt egy logikusnak tűnő magyarázatot. Vajon ezekkel a feltételekkel kapunk-e valaha is meggyőző tapasztalatot arról, mi is van a túlvilágon?

A Holtvágány című regény tulajdonképpen eleinte csak egy érdekes regénynek indul, amely két idősíkon keresztül fut. Egyrészt Jim Byrd szemszögéből, aki pár pillanatra már megtapasztalta a halált, de válaszokat nem lelt, így hát elindul a tekervényes úton, hogy Dr. Zinker és a kapcsolat-gép segítségével rájöjjön a nagy titokra. Másrészt visszamerülünk egy múltbéli történetbe, egy bizonyos Clara életébe nyerve bepillantást, akinek lénye még halála után is mintha minduntalan átsejlene a jelenbe is. Vagy ez csupán csak káprázat? Kapunk egyáltalán bármire is logikus magyarázatot?

Egy nagyon érdekes elméletet tarthat kezében az az olvasó, aki van olyan szerencsés, hogy belebotoljon ebbe a koránt sem hétköznapi könyvbe. Valahogy olyan ez, mint tű a szénakazalban. Nem mondhatni, hogy tökéletes, nem a regények csúcskategóriája és sci-fiben sem kiemelkedő, de az biztos, hogy új. És mégis hogy lehet olyan regényt írni, amely azzal együtt, hogy a halál alaptémájával foglalkozik, nem túl depresszív, nem leszívó, hanem inkább nem is tudom… Inspiráló, elgondolkodtató, tartalmas, jelentőségteljes. Néha morbid, fura, de érdekes, amin napokig lehet agyalni. Ez biztos, hogy nem egy olyan sztori, amin hamar át tudja magát az ember rágni. Ezen érdemes gondolkodni, emészteni, mindig egy kicsit elővenni, elmerengeni rajta.

Minden kábé 17 év feletti személynek tudom ajánlani, akár akkor, ha csak megkapott a borító, vagy tetszik a leírás vagy ez az értékelés, vagy, ha érdekesnek találjátok az alapötletet, esetleg foglalkoztok a kérdéssel, mi vár ránk a halál után. Ez is egyfajta verzió. És tudjátok mit? Nem is annyira lehetetlen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 8/10 – Nagyon érdekes Jim és Clara élettörténete. Jim helyébe bárki bele tudja képzelni magát, mert pontosan a fő kérdés foglalkoztatja, amely mindannyiunkat is. És vajon mi történik, ha válaszokat lelünk?
Borító: 7/10 – Igazándiból önmagában nagyon is tetszetős és tényleg remek munka, de ez a könyv annyira misztikus, hogy nem is tudom, milyen borító kellene hozzá, de valami jobban illő, illó.
+ pont: Mert a vége nagyon tetszett, és az egész eseményláncolat, s ahová végül elvezet. És mert elgondolkodtató.
– pont: Nem igazán van mínusz pont. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor talán az, hogy nem lehet gyorsan haladni vele.

>!
zbarta
Thomas Pierce: Holtvágány

Remek regény. Szinte lehetetlen tartalmi részlet említése nélkül beszélni róla, megengedően csupán annyit, hogy amennyire a fülszöveg látszólag nem arról szól, amire az ember bukkan a lapokon, annyira megdöbbentően áll össze végül az egész. Előzőleg Keith Roberts „Gőzkorszak – Pavane” című könyvét olvastam, amely elég magasra tette a lécet arra nézve, hogy mi is legyen a következő olvasmányom. A „Holtvágány” tartotta a szintet, sőt.
A cím és a fülszöveg ellenére aki szellemhistóriát, kísérteteket vagy valamiféle szellemirtókat várna a könyvben, az csalódni nem fog ugyan, de valami mást talál majd a történetben. Időmetszeteket, időcsúszásokat, időviharokat talál. A sztori valójában egy, a paranormális és a sci-fi határvidékén játszódó emberi élet regénye, szinte már szépirodalmi elbeszélésmóddal előadva. Végig azon gondolkodtam, hogy Metropolis Media-könyv révén ez most műfajilag hová is tartozna tulajdonképpen, főként, hogy egy bizonyos „Latte” elnevezésű sorozatjel alatt jelent meg, amely talán kicsit a kommersz felé viszi el az egyszeri olvasó, a vásárló megítélését. Semmi hasonlóról nincs szó szerencsére, de a könyv végeztével valóban nem tudtam volna a kiadónak olyan meglévő sorozatába illeszteni a kiadványt, amelyikbe egyértelműen beletartozhatna. Végül, hogy úgy mondjam, ez a kérdés elhalványult és leginkább hálát éreztem azért, hogy összetalálkoztam ezzel a könyvvel.
A történet hangulatát érzékeltetendő (figyelem, hangulatát, nem tartalmát!), Robert Charles Wilson „Pörgés” című regényét hoznám fel analógiának. Aki ismeri azt könyvet, tudja, hogy egy élet regényéről van szó, sci-fivé a körülményektől válik, amelyek között játszódik.
A „Holtvágány” végső stációi a „Kapcsolat” című filmnek (Karl Sagan/Robert Zemeckis) szintén a végét juttatták eszembe, kulcsszó: a tudat.
Anglomán lévén nem tagadom, hogy a regény egyes tartalmi elemei miatt olvasás közben minduntalan egy örök klasszikus szólt gondolataim hátterében, és nem tartom kizártnak, hogy Thomas Pierce fejében is járt ez a dal írás közben:
Almost heaven, West Virginia
Blue Ridge Mountains, Shenandoah River
Life is old there, older than the trees
Younger than the mountains, blowing like a breeze
Country roads, take me home
To the place I belong

A Holtvágány (eredeti címe The Afterlives) egy remek könyv tehát, bárhonnan is nézzük. Ritkán emelem ki, de itt említést érdemel a fordító, Szente Mihály és a szerkesztő, Németh Attila munkája is.
Kérünk még több Thomas Pierce-t (most már magyarul is)!


Népszerű idézetek

>!
zbarta

…van egy bizonyos szakadék a lelkek között, amit csak sejtekkel és vérrel lehet áthidalni – anyaggal.

392. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. L. Armentrout: Stay With Me – Maradj velem
Lauren Oliver: Szobák
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Beth Ciotta: Párban a szerelemmel
Susan Elizabeth Phillips: Apafogó
Christina Dodd: A sötétség lángjai
Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng
Laura Dave: A válás ünnepe
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Mike Greenberg: Amit csak akarsz