Hex ​– Egy boszorkány bosszúja 20 csillagozás

Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Aki itt születik, haláláig arra van kárhoztatva, hogy itt is maradjon. Aki ideköltözik, sosem megy el.

Üdvözlünk Black Springben, a látszólag festői Hudson Valley-i városban, ahol egy boszorkány kísért. Abban a házban jelenik meg, ahol csak kedve van, és minden éjszaka más gyermek ágya mellett áll. Mindenki tudja, hogy a boszorkány szemének sosem szabad kinyílnia, mert az elképzelhetetlen következményekkel járna. A városi tanács mindezt persze titokban tartja a nyilvánosság előtt, és minden erejükkel azon vannak, hogy az átok ne terjedhessen el máshová. De a helyi tinédzserek nem tudnak megbékélni azzal, hogy nem hagyhatják el a várost, így a szigorú megkötések ellenére közvetíteni kezdik a boszorkányvadászatot a neten. Arra viszont nem gondoltak, milyen sötétséget szabadítanak a városra ezzel.

Eredeti cím: Hex (holland)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618708 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

eenca P>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Kezdjük azzal, ami rögtön a könyv elején kiderül, ha valaki még szokta rajtam kívül olvasgatni a kiadványról az infókat. Holland szerző, de a fordítás az angol nyelvű kiadás alapján készült. Hmm… gondoltam ez érdekes, de nyilván nincs túl sok holland műfordító az országban, de erről bővebben a szerző Köszönetnyílvánításában lehet olvasni.

Amit nem igazán értek, hogy a „fülszöveg” miért nincs összhangban a könyv tartalmával… a boszorkány nem mindig házban jelenik meg és nem áll minden éjszaka egy gyermek ágyánál, továbbá nincs boszorkányvadászat, amit a neten közvetítetének. DE nem kell megijedni, ettől még ez egy igazán jó pszichológia thriller / horror. Számomra ez a könyv A legyek Ura és a Wayward Pines szerelemgyereke.

Érzelmileg eléggé megviselt a könyv, de szerencsére nem azért, mert annyira horrorisztikus. Sokkal inkább az emberi gonoszság és viselkedés az, ami „leszívta az életerőmet”. Mi az a határ ameddig képesek vagyunk elmenni és mikor feledkezünk meg a társadalmi konvenciókról? Hamar, nagyon hamar és abban nagyon jók vagyunk, hogy ezért másokat hibáztassunk és ezáltal hárítsuk a felelősséget. Annak ellenére, hogy számítani lehet rá ez nem egy tündérmese (nincs HEA vagy HFN) mégis ritka, hogy egy író végig meri vinni azt amit szeretne és nem könyörül meg az olvasón. Lássuk be ez kijózanító, ugyanakkor mégis így érződik hitelesnek és ettől lesz félelmetesen valóságos.

Egy mondatot nem értettem a könyvben és bevallom furdalja az oldalmat a kíváncsiság ez, hogy szerepel az angol nyelvű kiadásban. Aki tudja, hogy itt mire gondolhatott a szerző, kérem árulja el, mert nekem ez a kifejezés / megfogalmazás nem igazán mond semmit.
Később már nem hittem a boszorkányokban, így inkább egyensúlyozó gyakorlatnak tekintettem.

Akit érdekel, hogy miért az angol nyelvű kiadás lett magyarra fordítva, az olvassa nyugodtan tovább és ígérem nem lesz spoiler. off

13 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Manapság a horror műfaja (egyszerre sajnos és szerencsére) eléggé eltávolodott attól, amin tinikorunkban ijedeztünk a moziban. A regény- és novellaírók is folyamatosan kísérleteznek, hogy olyan új hangokat, árnyalatokat és nézőpontokat mutassanak meg, melyek eredetinek és üdítőnek számítanak a jól ismert történetek mellett, én pedig örülök is ezeknek az újító kezdeményezéseknek. Mégis, néha rám tör a nosztalgia, és a régi ijesztgetős-boszorkányos rémtörténetek úgy tudnak hiányozni, mint a kakasos nyalóka (pedig az igazából még jó sem volt). Nem véletlen, hogy életemben legjobban talán az Ideglelés című filmen voltam betojva, nagyon tetszett, hogy a gonosz boszorkány lett a történet főhőse, ráadásul nem ijesztgetős, jump-scare-es megoldásokkal, hanem azzal a fajta félelemmel, ami az első pár perc alatt berágja magát a bőröm alá. Nos, valami hasonló élményt vártam Thomas Olde Heuvelt bemutatkozó regényétől, aminek a megjelenését azóta izgatottan figyeltem, amióta először hallottam róla.
A történetünk egy amerikai kisvárosban, Black Springben játszódik. A település festői környezetben helyezkedik el, patakkal, erdővel körülvéve, sok családnak ad otthont, akik igyekeznek békében és szeretetben nevelni a gyerekeiket. Csak hogy Black Springben van valami apróság, ami szokatlanná teszi más településekhez képest: nevezetesen, hogy van egy több, mint háromszáz éves boszorkányuk, Katherine, aki időről időre felbukkan valamelyik család otthonában vagy valamelyik közterületen. Miután évtizedekkel ezelőtt bevarrták a száját és a szemeit, elvileg nem tud ártani senkinek, pusztán a jelenlétét kell megtűrniük maguk között. No meg egy átkot, melynek köszönhetően senki nem hagyhatja el Black Springet büntetlenül. (…)
(…) Bevallom, eleinte igencsak meg voltam ijedve. A cselekmény számomra eléggé lassan indult be, ráadásul olyan zavarba ejtő volt a kiindulótéma, hogy egy darabig nem tudtam vele mit kezdeni (lássuk be, egy bárhol, bármikor felbukkanó boszorkány története, akit sokszor paravánokkal vagy konyharuhákkal takarnak el az avatatlan szemek elől, első hallásra simán lehetne egy zsé-kategóriás horrorvígjáték is, és én sokáig nem is tudtam elképzelni, hogyan lesz ebből horror). Ugyanakkor érdemes volt átküzdeni magam az első félszáz oldalon, mert utána egy olyan izgalmas, egyszerre zsigeri félelmet keltő és az emberi lélek legsötétebb bugyrát megmutató horror kerekedett ki belőle, ami után megnyaltam a tíz ujjamat. Miután képes voltam belehelyezkedni a lakók helyzetébe, és elképzelni, milyen lehet együtt élni egy ilyen hátborzongató jelenséggel és titokkal, egyre jobban át tudtam adni magam a borzongásnak. A szerző remekül adagolja a feszültséget (többek között azzal, ahogyan az eleinte teljesen passzív boszorkány egyre aktívabbá válik), ráadásul azt az utat választotta dramaturgiailag, amit én nagyon szeretek: megmutatta, hogy a legsötétebb iszonyat nem az erdők mélyén vagy a boszorkányok kunyhójában lakozik, hanem az emberekben. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/12/hex-egy-boszork…

5 hozzászólás
Gabriella_Szaszkó IP>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Hú, ez a könyv eddig nálam az idei év kedvence. Mindig is azt tartottam igazi horrornak, ami emberi borzalmakkal alapozza meg a rémségeket spoiler Emellett imádom az olyan könyveket, amiben betekintést nyerhetünk egy kisváros dinamikájába, épp ilyen Black Spring is. Szerintem King-fanoknak kötelező könyv, jól felépített történet kellő mennyiségű borzongással és emberi mocsokkal, emellett megfelelő arányú szerethető karakterrel. Abban biztos vagyok, hogy az író minden könyve érdekelni fog a jövőben.

bartok_brigitta P>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Nem tudom, hogy más is szokott-e úgy lenni bizonyos könyvekkel, hogy alig várja a megjelenést, de aztán mire odajut, hogy olvashatná, addigra csökken az érdeklődése. Nos, én valahogy így voltam ezzel a kötettel, pedig tavaly ősszel tűkön ültem az izgalomtól, hogy végre megérkezzen. Szerintem előre éreztem, hogy mennyire meg fog viselni, ezért tologattam ilyen sokáig magam előtt. Az ingadozó teljesítményével – hol magasan szárnyalt, hol belefúródott a földbe – messze került attól, hogy a kedvencem legyen, és attól is, hogy még egyszer el akarjam olvasni.
Az elejét nagyon abszurdnak, néhol egyenesen nevetségesnek éreztem. Furcsa volt belegondolni, hogy az emberek annyira természetesnek veszik a szellem felbukkanását, hogy szinte teljes lelki nyugalommal terítenek konyharuhát a fejére. A nyomasztó hangulat viszont kezdettől fogva jelen volt a regény lapjai között. A képi világ nagyon látványos, a stílus pedig egy idő után – főleg egy bizonyos esemény után – nagyon hajazni kezdett nekem King Kedvencek temetője című regényére.
A különböző szemszögkaraktereken keresztül megismerjük a városka életét, a szereplők egymáshoz fűződő viszonyait; az emberei kapcsolatok bemutatása nagyon erős volt nekem, amit pozitivitásként könyveltem el. Az emberek agyát egyaránt megborítja a bezártság, a felbukkanó vallási fanatizmus, a veszteség, ami lebilincselő háttér sztorit eredményez. Az író nem fél a karaktereit nehéz helyzetbe állítani, és a megfelelő pillanatban megszabadulni tőlük. Mindegyik szemszögkarakternek meg van a maga erőssége, és ugyanúgy megmutatja a rossz oldalaikat, mint a jókat – ügyesen mozognak a szeretet és a gyűlölet határán.
Különösen a regény vége felé lesz egyre sötétebb a tónus, ahol már bizonyos jelenetek erősen súrolták nálam az undorítóság határát. Voltak nagyon megrázó pillanatok, amelyek után nagyon nehéz volt újra felvenni az olvasás ritmusát.
Összességében egy viszonylag komplex regényről van szó, de nem érzem, hogy ez most nálam igazán betalált volna.

_Nikki>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

„A filmszerű és nagyon érzékletesen megírt történet teljes mértékig hozza a klasszikus horrorfilmek hangulatát. A cselekmény nem egyszer rettentően nyers és naturális, sokszor undorító a kínzásokkal és gyilkosságokkal, de mégis a leggyomorforgatóbb itt is maga az emberi természet. A könyv ugyanis nagyrészt éppen erre, az emberi természet legsötétebb oldalára épít. Noha a főszereplő család mintapéldája lehetne a tökéletességnek, a történet egy pontján az ő eszményi családmodelljük már nem képes ellensúlyozni egy teljes város lakosságát. Mint itt is kiderül, a félelem nagy úr és nagy tömegben az ember állattá válik, egyszerűen pillanatok alatt elveszti az önkontrollt és elbújik a primitív ösztönlény énje. A HEX legijesztőbb szörnyetegévé így nem is a boszorkány, hanem maga az ember válik és éppen ez az, ami jobbá teszi a könyvet az átlag horrorfilmeknél. Katherine nem csak a rémisztgetést szolgálja, hanem van múltja, van célja és kap feloldozást, de végső soron mégis az ember az, aki a megtestesíti magát a gonoszságot.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/12/thomas-olde-heu…

Trixi>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Boszorkány és átok – juhúúúú!
A szerző szerint a könyv eredeti verziójánál (mert ez már egy átgyúrt verzió) sok olyan olvasói levelet kapott, hogy Katherine álmatlan éjszakákat okozott nekik. Hát nekem (sajnos) nem. Pedig az ötlet, még jó is, hogy egy nő – Katherine – boszorkány, csak úgy felbukkanhat bárhol a városban, és az ott lakóknak ez már teljesen természetes (mondjuk biztos összef.snám magam, ha egyszercsak felbukkanna az ágyam mellett egy bevarrt szemű, bevarrt szájú, halálszagú nő :D :D :D)
Katherine személye és története volt számomra a legizgalmasabb a könyvben. A többi már kevésbé. Lehet, hogy túlságosan szerettem volna egy „gyomor összeugratós” könyvet találni, és talán emiatt az elvárásaim is nagyobbak voltak, de elmaradt a várva várt feszültség. Pedig peregtek az események, és minden egyes újabb történésnél, úgy éreztem, hogy egyre távolabb kerülök mindentől és mindenkitől. Egyre kevésbé izgatott már a városka lakóinak a sorsa – mondjuk volt egy pillanat amikor rendesen csattant az állam, és az utána jövő zavarosság nehezen tisztult. A végén egyedül Katherine érdekelt, de inkább egy adag WTF? érzést kaptam. Szóval nem igazán találtunk egymásra a könyvvel (tudom, ez most az én hibám :( ), és 20 évvel ezelőtt talán jobban ütött volna.

13 hozzászólás
zakkant>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

A HEX tanulságos mese ez egy közösség életéről, egy család dinamikájáról és érzéseiről, de helyet kap a könyvben a kamaszkori közösségek, a kiközösítés, a bullying, a családon belüli erőszak is. Eléggé naturálisan mutatja be a könyv az erőszak mindenféle formáját, nekem ez az elején kicsit furcsa is volt, túl nyers, túl drasztikus, de aztán már hozzászoktam és nem okozott megrökönyödést.

Megosztó könyv lehet a HEX, de az én figyelmemet lekötötte. Egyszerre volt modern, titokzatos, kegyetlen és tanulságos. Ha szeretnétek megismerni milyen egy boszorkánnyal élni és nem féltek ettől, akkor vetődjetek rá Thomas Olde Heuvelt könyvére, aminek már a borítója is nagyon rémísztőre sikeredett szerintem.

Bővebben a blogon írtam a könyvről (spoiler nélkül)
http://www.zakkantolvas.hu/2020/12/thomas-olde-heuvelt-…

Mónika_T >!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

„Ennyi kell, hogy az emberek elveszítsék az eszüket: elég egy éjszakára kettesben hagyni őket önmagukkal, és azzal, amitől a legjobban félnek. ”

Az első rész nem volt túl izgalmas, hamar leült a sztori, aztán csak vánszorogtunk előre. Már megfordult a fejemben, hogy ugyan mi a francnak kellett nekem ez a boszorkányos ízé. Ám de a második rész kárpótolt mindenért. Ott már gyorsan pörögtek az események, volt izgalom és feszültség. Mígnem elszabadult a pokol. És a vége… hát az valami durva jó volt. Teljesen átértékeltem tőle a véleményemet az egész könyvről.
Nem a boszorkány volt félelmetes. Ő csak ott volt. Nem bántott senkit, míg őt nem bántották. Maguk az emberek voltak igazán félelmetesek és a bennük elő „boszorkányok”.

BrigiMoly P>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Bevallom, egyáltalán nem arra számítottam, mint amit kaptam, és ez most igazán szerencsés helyzet volt, bár, kellett idő, hogy egymásra találjunk és ne a kezdeti elvárásaim tükrében vegyem kézbe a könyvet. Kezdjük azzal, hogy a fülszöveg teljesen fals képet vetít előre, mert a valós cselekménynek semmi köze nincs a leírtakhoz. Ez a könyv nem egy ijesztő horror, nem lesz vérontás, rettenetes szellemtámadás sem. Lesz pár ijesztő jelenet, ami a zsigerből jövő, legmélyebb félelmeinkre alapoz spoiler. De az egész történet valójában sokkal összetettebb és mélyebb, mint egy egyszerű boszorkányhistória. Adott Katherine, aki Black Springben kísért, akiről az járja, hogy még éltében boszorkánysággal vádolták meg, spoiler Meghurcolják, megkínozzák és kényszerítik: válasszon gyermekei közül. Akinek van gyereke, de akinek nincs, annak is egyértelmű: egy szülőtől ilyet egyszerűen nem lehet kérni, ez teljesíthetetlen. Végül a tragédia bekövetkezik: a két gyermek és Katherine is meghal, de átkot szór a településre. Mint anya, ha őszintén belegondolok, én se tettem volna másképp. Telik-múlik az idő, Katherine pedig visszatér és pusztít. Tekintetével és szavaival pusztulást hoz, (momentán épp jogosan) de mivel kísértete fizikálisan megfogható, hát bevarrják szemét és száját. Így viszonylag ártalmatlan, és néhány tragédia után rájönnek, nem is szabad ezen változtatni. Ennyi tragédia után jutunk el a jelenünkbe, ahol Black Spring lakói kénytelenek Katherine állandó jövés-menését elviselni, és azt, hogy az otthonukban is megjelenhet. Az átok miatt persze, nem lehet csak úgy elköltözni, ez a könyv elején hamar kiderül, ahogy az is, miért nem tud Katherineről senki semmit. Sokszor elgondolkodtam, vajon milyen lehet így élni? Nincs kiút, csak a szabályok, korlátozások, megfigyelések és a fokozatosan egyre nagyobb őrület. Gyakorlatilag borítékolható, hogy ez a túlkontrollált állapot egyszer borulni fog. Egyszer lesz, aki szabad akar lenni. Egyszer lesz, aki beteges, szadista tetteivel túl fogja feszíteni a húrt. Mert mindig van valaki, aki keresi, hogy ki a leggyengébb, ki nem üt vissza. És ha ez egy sötét, természetfeletti hatalommal bíró teremtmény? Mi van akkor, ha életed (egyik) megnyomorítóját hatalmadban áll megalázni és visszaadni csak egy szeletét annak a megalázottságnak, amit te szenvedték el? Lesz, aki élni fog a lehetőséggel, lesz aki az áldozat szerepéből kibújva maga lesz az agresszor. Hogy éppen egy leláncolt boszorkány az új áldozat vagy a szomszéd elsős kisfiú… Hát igen. Vékony a határ a történet valósága és általunk megélt, hétköznapi valóság között. És még nincs vége! Mit tesz a hatalom, ha hirtelen túl nagy szelet kap a vitorlájába? Vajon mit tesz a csőcselék, ha a névtelenség álarca mögött a kegyetlen kínzások széles tárháza áll rendelkezésére, csak hogy büntethessen, megalázzon? Vajon meddig süllyed alá a szennyben a “2000-es évek” modern és civilizált embere? Gusztustalan görbe tükröt tár elénk az író: állatok vagyunk, vagyis még annyi sem. A lehetőség kell, csak a lehetőség, és az emberből aljas csatornapatkány lesz. Vért lát és a vérszagra, a tébolyra megvadul és megmutatkozik a természete. És mi lesz, ha mindezzel szembesül? Hát angolosan elsomfordál, ott se volt, kérem szépen! Még hogy ilyet feltételezni? Inkább ne is beszéljünk róla. Felejtsük is el. Oh, de kérem szépen, ott van a bosszú. Igen, igen, az emberek régi jó cimborája, Bosszú Pajti. A bosszú alattomos. A bosszú ráér, de idővel bizony, felüti a mocskos kis pofáját. Ott lesz és lecsap. Fájdalmasan, könyörtelenül. És a végén mi lesz? Mi lehet vajon ott, ahol minden rossz generátora a babonák voltak és hogy egy anyát választás elé állítottak. spoiler
Kegyetlen könyv, az olvasó lelkéig hatol és ott marad. Ott marad, egyszer s mindenkorra, örök tanulságul.

Skinike88 P>!
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja

Nem tudtam pontosan, hogy mire számíthatok ennél a könyvnél, ezért nem is csalódtam, de bevallom, hogy nem is lett a kedvenc könyvem. Az elején kiváncsi voltam, hogy miket tudunk meg a boszorkányról, mit terveznek a fiatalok (és itt jegyezném meg, hogy a fülszövegnek nem sok köze van a sztorihoz). Aztán, ahogy haladtunk előre a történettel, én továbbra sem kedveltem meg egyetlenegy szereplőt sem, de ellenben alig vártam, hogy a boszorkány megmutassa mire képes. Nálam egyetlen jelenet sem váltott ki félelmet, undort annál inkább, mert pszichopata cselekményben nem volt hiány. Összességében nem bánom, hogy csak könyvtári példányt olvastam, és nem vettem meg. De semmiképpen sem beszélnék le senkit a könyvről, egy olvasásnak mindenképpen tökéletes, csak nálam nem vált kedvenccé.


Népszerű idézetek

Trixi>!

A varázslat azok elméjében létezik, akik hisznek benne, nem a valóságra gyakorolt tényleges hatásában.

Mónika_T >!

Ez a pillanat mély benyomást tett rájuk, és megmaradt életük végéig, hogy soha ne törölje ki semmi az emlékezetükből, mi több, nagy becsben tartsák, mert a szembesülés, amivel járt, elfogadást jelentett, és ez volt az első lépés, amit meg kellett tenniük addig a napig, amikor majd elmúlik a fájdalom, és a szeretetteljes emlékek veszik át a helyét.

Mónika_T >!

De néha az, amit eltemettek, visszatér, mert az eltemetett nem mindig van eltemetve.

Mónika_T >!

(…) a kétségbeejtő körülmények kétségbeesett lépésekre sarkallnak.

Mónika_T >!

Ennyi kell, hogy az emberek elveszítsék az eszüket: elég egy éjszakára kettesben hagyni őket önmagukkal, és azzal, amitől a legjobban félnek.

_Nikki>!

Az emberiség időről időre bebizonyította, hogy hajlamos átlépni olyan határokat, amiket nem szabadna.

82. oldal

Ancsa07>!

Amikor vége lett a felvételnek, az alak még egyszer lejátszotta a fájlt.
És újra.
Meg újra.

301. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: A rémálmok lánya
Gaál Viktor: Arche II.
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség
John Cure: A boszorkány hagyatéka
Lois Duncan: Locked in Time – Időbe zárva
Stephen King – Peter Straub: A talizmán
Blake Crouch: Wayward Pines
Stephen King: Borzalmak városa
Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök
Stephen King: Hasznos Holmik