Hétlépcsős ​hegy 98% 13 csillagozás

Senki sem juthat be az égbe egyesegyedül.

315. oldal

Milyen remek idő az olvasásra és az elmélkedésre, különösen nyáron, amikor az ember a könyvével kimehet a fák alá. Milyen fények és színek töltik meg az erdőket május végén! Olyan zöld és kék színek, amilyeneket sose láttam! Keleten a hajnali égen olyan tűz lángol, hogy az ember szinte várja, hogy Ezekiel szárnyas állatai fenyegetően villódzva átcikázzanak az égen.

362. oldal

Az emberi lélek, ha megmarad a saját természetének szintjén, olyan mint egy ragyogásra képes, áttetsző kristály, – sötétben. Saját természete szerint tökéletes, de hiányzik belőle valami, amit csak kívülről, felülről kaphat meg. De ha felragyog benne a fény, akkor valahogyan ő maga is fénnyé alakul át: saját természete szinte elvész egy magasabb természet ragyogásában, átveszi a rásugárzó fény természetét.

Az ember azzal a kellemes és megelégedett érzéssel jött ki a templomból, hogy megtett valamit, amit kellett. Minderről akkoriban nem is tudtam többet.
Most, hogy annyi év után átgondolom ezt, megértem, milyen jót tett nekem az, hogy legalább ennyit kaphattam gyerekkoromban a vallásból. Az emberi természet törvénye ez, amely az ember legmélyebb énjébe van írva. Éppen annyira része, mint az a vágy, hogy házakat építsen, földet műveljen, megházasodjon és gyermeket neveljen, könyveket olvasson és dalokat énekeljen: elemi erővel vágyik arra is, hogy más emberekkel együtt ismerje fel közös függését Istentől, Atyjától és Teremtőjétől. Sőt, ez a vágy sokkal alapvetőbb, mint bármi más, pusztán testi szükséglet.

17. oldal

Minthogy senki sem élhet egyedül magáért és magában, ezernyi más ember sorsára is hatnak az én választásaim, döntéseim és vágyaim. Egyesekére távolról, de másokéra egészen közvetlenül és kézzelfoghatóan úgy, ahogy az én életemet is alakítja és módosítja a többié.

16. oldal

    – Tudjátok, azt hiszem, nekem kolostorba kell mennem, és pappá kell lennem.
    Gibney már régebben is hallotta ezt tőlem, és azt hitte, bolondozom. Egyikük sem tett rá megjegyzést, nem kezdett el vitatkozni, – Gibney ezt különben sem tartotta képtelenségnek. Ő minden életformát elfogadott, – kivéve az üzletemberekét.

234. oldal

Nemsokára kulcs fordult a zárban. Beléptem. A kapu csöndesen bezárult mögöttem. Kívül kerültem a világon.

297. oldal

Tudom, sokan azért tartják magukat „ateistáknak”, mert botránkoztatják és sértik őket olyan állítások, hasonlatok és elképzelések Istenről, amelyeket képtelenek felfogni és megemészteni. Nem azért utasítják el ezeket a fogalmakat, mert magát Istent vetik el, hanem mert tökéletesebb megfogalmazásra vágynak annál, amivel addig találkoztak. S mert a közkeletű körülírások Istenről nem elégítik ki őket, elfordulnak tőle, mivel azt hiszik, nincs is más megközelítési lehetőség.

160. oldal

Megragadtak a bizánci mozaikok. Vadászni kezdtem azokra a templomokra, amelyek ilyeneket őriznek, s így persze mindazokra a templomokra, amelyek nagyjából ugyanebben a korban keletkeztek. Így, anélkül hogy ez tudatosodott volna bennem, zarándokká lettem. Öntudatlanul, minden különösebb szándék nélkül, végiglátogattam Róma nagy kegyhelyeit. Olyan mohón és vágyakozva kerestem fel e szentélyeket, mint egy igazi zarándok, bár némileg más céllal. De azért engem sem rossz cél hajtott. Hiszen ezeket a mozaikokat, freskókat, ősi oltárokat, trónusokat és szentélyeket az olyan emberek okulására tervezték, akik közvetlenül nem tudták megérteni a magasabbrendűt.

103. oldal

Csak annyira nevezhető kegyelemnek, hogy Isten az ő irgalmasságában olyan messzire engedett elszakadni szeretetétől, amennyire csak tudtam, mert ezzel is arra készített elő, hogy az örvény fenekén egyszercsak elébem álljon – akkor, amikor már azt gondoltam, hogy a legmesszebbre kerültem tőle. „Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.” (138.zs.) Isten legnagyobb nyomorúságomban is elegendő fényt árasztott ahhoz, hogy észrevegyem, milyen mélyre süllyedtem, s belássam, ennek egyedül én vagyok az oka.

117. oldal