Hétlépcsős ​hegy 9 csillagozás

Thomas Merton: Hétlépcsős hegy Thomas Merton: Hétlépcsős hegy Thomas Merton: Hétlépcsős hegy

THOMAS MERTON igazi világjáró volt. E híres önéletrajzi könyvében kedves humorral és kíméletlen őszinteséggel osztja meg velünk vándorlásainak kalandos történetét. Sorait olvasva látjuk a városokat, ahol élt, megismerjük a divatos eszméket, amik hatottak rá, bepillantunk az izgatott éjszakai viták, a szórakozások világába. Elkísérjük útján a forróvérű fiatalembert, a mindenre fogékony, mégis gyökértelen egyetemistát – aki végül, huszonhét évesen bekopog a kolostor kapuján…

Eredeti mű: Thomas Merton: The Seven Storey Mountain

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2004
404 oldal · ISBN: 9633615488 · Fordította: Lukács László
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1991
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633605237 · Fordította: Lukács László
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1981
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633601452 · Fordította: Lukács László

Enciklopédia 22

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország · Róma


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

>!
marschlako P

Milyen remek idő az olvasásra és az elmélkedésre, különösen nyáron, amikor az ember a könyvével kimehet a fák alá. Milyen fények és színek töltik meg az erdőket május végén! Olyan zöld és kék színek, amilyeneket sose láttam! Keleten a hajnali égen olyan tűz lángol, hogy az ember szinte várja, hogy Ezekiel szárnyas állatai fenyegetően villódzva átcikázzanak az égen.

362. oldal

>!
nagy_csilla

Az emberi lélek, ha megmarad a saját természetének szintjén, olyan mint egy ragyogásra képes, áttetsző kristály, – sötétben. Saját természete szerint tökéletes, de hiányzik belőle valami, amit csak kívülről, felülről kaphat meg. De ha felragyog benne a fény, akkor valahogyan ő maga is fénnyé alakul át: saját természete szinte elvész egy magasabb természet ragyogásában, átveszi a rásugárzó fény természetét.

>!
marschlako P

Ismeretségünk három-négy éve alatt Gibney folyton valamilyen „jelre” várt: Isten érezhető, fogható indítására, valamiféle misztikus élményre. Miközben azonban erre várakozott, folyton olyasmit csinált, ami rendszerint kizárja vagy megsemmisíti a kegyelem működését.

169. oldal

>!
marschlako P

Lelkemben, ebben a porral és szeméttel teli üres templomban nem maradt hely többé semmilyen Istennek: féltékenyen elzártam mindenféle betolakodó elől, hogy saját ostoba szeszélyeimnek hódolhassak benne. Így tökéletesen XX. századi emberré váltam.

82. oldal

>!
Jesper_Olsen

Minthogy senki sem élhet egyedül magáért és magában, ezernyi más ember sorsára is hatnak az én választásaim, döntéseim és vágyaim. Egyesekére távolról, de másokéra egészen közvetlenül és kézzelfoghatóan úgy, ahogy az én életemet is alakítja és módosítja a többié.

16. oldal

>!
marschlako P

    – Tudjátok, azt hiszem, nekem kolostorba kell mennem, és pappá kell lennem.
    Gibney már régebben is hallotta ezt tőlem, és azt hitte, bolondozom. Egyikük sem tett rá megjegyzést, nem kezdett el vitatkozni, – Gibney ezt különben sem tartotta képtelenségnek. Ő minden életformát elfogadott, – kivéve az üzletemberekét.

234. oldal

>!
marschlako P

Az elvilágiasodott társadalom, az úgynevezett kultúra, amely a kapitalizmus dédelgető karjaiban felnövekedett, eljutott az evilágiság végső határaihoz. Talán a pogány Róma hasonló felépítésű társadalmát kivéve, sehol se virágzott úgy az olcsó, alantas, visszataszító kéjvágy és hiúság, mint a kapitalizmus világában, ahol a pénzimádat erősíti és bátorítja a rossznak minden fajtáját. Társadalmunk arra törekszik, hogy az emberi test minden porcikáját felizgassa, s a mesterséges izgalom csúcsán tartsa, hogy végsőkig fokozzon minden emberi vágyat: minél több új kívánságot és szenvedélyt ébresszen föl csak azért, hogy eláraszthassa őket a gyáraink, nyomdáink, filmstúdióink és egyéb üzemeink termékeivel.

127. oldal

>!
marschlako P

Nemsokára kulcs fordult a zárban. Beléptem. A kapu csöndesen bezárult mögöttem. Kívül kerültem a világon.

297. oldal

1 hozzászólás
>!
marschlako P

Nem mintha valaha is lett volna pénzünk, – de hiszen azt még a bolond is tudja: nem kell pénz ahhoz, hogy örömünk teljék az életben.

8. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Avilai Szent Teréz: Önéletrajz
Lev Tolsztoj: Gyónás
Szent Ágoston: Szent Ágoston vallomásai
Vincas Mykolaitis-Putinas: Oltárok árnyékában
Lev Tolsztoj: Gyónás / Mi a művészet?
Szent Ágoston: Vallomások
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Jeannette Walls: Az üvegpalota