A ​szemlélődés magvai 6 csillagozás

Mert a világ és az idő az Úr tánca az ürességben.

277. oldal

Egyeseknek a béke csupán azt jelenti, hogy szabadon kizsákmányolhatnak másokat, anélkül hogy félniük kellene a megtorlástól vagy beavatkozástól. Másoknak a béke: szünet nélküli szabad rablás. Megint másoknak az, hogy a földi javakat kényelmesen felhabzsolhatják, anélkül hogy élvezetüket félbe kellene szakítaniuk azok táplálásával, akik az ő kapzsiságuk miatt éheznek. A béke gyakorlatilag mindenkinek egyszerűen a testi erőszak hiányát jelenti […] A „hidegháború” pusztán egyenes következménye a békéről alkotott rossz fogalmunknak, mely azon az elvi állásponton alapul, hogy „mindenkinek saját maga a legfontosabb” – az erkölcs, a gazdaság és politika terén egyaránt. […] Ha szereted a békét, akkor gyűlöld az igazságtalanságot, gyűlöld a zsarnokságot, és gyűlöld a kapzsiságot – de önmagadban, ne pedig másokban!

123. oldal

Csak akkor tud valaki intelligens utasításokat adni, ha maga megtanult intelligensen engedelmeskedni.

189. oldal

Ha egy író túlzottan óvatos , és sohasem ír olyat, amit bírálhatnának, akkor sosem fog olvasható dolgot írni. Ha segíteni akarsz másokon, úgy kell határoznod, hogy olyanokat fogsz írni, amiket valaki mások majd kifogásolnak.

108. oldal

A legnehezebb és leginkább szükséges lemondás: lemondani a megbántottságról. Ez szinte lehetetlen, mert megbántottság nélkül a modern élet talán meg is szűnne emberinek lenni. A megbántottság képessé tesz bennünket arra, hogy túléljük a lét abszurditását egy modern nagyvárosban. Ez a szabadság késhegyig menő ellenállása a zavarodottság kellős közepén.

111. oldal

Nem tudom, él-e a világon húsz olyan ember, aki igazi valójában látja a dolgokat. Ez azt jelentené, hogy van húsz szabad ember, akit nem tart hatalmában, még csak nem is befolyásol semmiféle ragaszkodás semmilyen teremtett dologhoz, vagy önmagukhoz, vagy Isten bármely adományához, még a legnemesebb, legtisztábban természetfölötti kegyelméhez sem. Nem hiszem, hogy él a világon húsz ilyen ember. De egy vagy kettő bizonyára igen. Ők azok, akik mindent összetartanak, és megóvják a széthullástól a mindenséget.

195. oldal

A forradalom szükségszerűen olyan változás, amely mindent fenekestül felforgat. A politikai forradalom ideológiája azonban a külsőségeken kívül soha nem változtat meg semmit. Erőszakkal jár, és a hatalom az egyik csoportosulás kezéből a másikba kerül, ám amikor a füst eloszlik, a holttestéket eltemetik, a helyzet lényegében nem különbözik a korábbitól: erős emberekből álló kisebbség kerül hatalomra, akik saját céljaikra kizsákmányolják a többieket. Ugyanaz a mohóság, becsvágy, pénzéhség és képmutatás jellemzi őket, mint bárkit korábban.

143. oldal

Úgy hiszem, az érvényes politikai cselekvés alapja csak annak felismerése lehet, hogy problémáinkra a valódi megoldást nem érheti el önmagában egy elkülönült párt vagy nemzet, hanem együtt kell elérnie mindenkinek, közös munkával.

118. oldal

Ne gondold, hogy azzal mutathatod meg Krisztus iránti szeretetedet, ha gyűlölöd azokat, akik a földön ellenségeinek látszanak. Tegyük fel, hogy csakugyan gyűlölik őt: Ő akkor is szereti őket, és csak akkor egyesülhetsz Vele, ha te is szereted őket.

171. oldal

    Az ember nem lehet tökéletes keresztény – azaz szent –, ha egyben nem kommunista is. Ez azt jelenti, hogy teljesen le kell mondania minden jogáról, hogy bármit is birtokoljon, vagy csak azt használhatja a javaiból, amire szüksége van, a többit pedig más emberek és a szegények szolgálatába kell állítania. Annak meghatározásában pedig, hogy mire van szüksége, legfőképpen mások szükségletei mutassák számára az utat.
[…]
    Ha a keresztények az Egyház tulajdonról és szegénységről vallott tanításai szerint éltek volna, nem kínálkozott volna alkalom a marxisták és a többiek hamis kommunizmusára – mely kommunizmus azzal indít, hogy tagadja mások tulajdonhoz való jogát.
    A tulajdonjogokról csak egyetlen igaz tanítás létezik, mégpedig a katolikus hagyományé. Ezek a jogok léteznek, és nem tagadhatjuk meg őket, de kötelességgel is járnak. Ha ennek a kötelességnek a gyakorlatban is eleget tennénk, képmutatás, önáltatás és kifogások nélkül, akkor a legtöbb keresztény az apostolok kommunizmusához hasonló módon élne: „Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.”

172-173. oldal