A ​fehér törzsfőnök 75 csillagozás

Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

A mexikói San Ildefonso határában, egy mély szakadék szélén rántja vissza lovát a történet főhőse, Carlos. A mutatvány veszélyes – s ő fogadásból teszi! Bár ne nyerte volna meg a fogadást! Hiszen ezzel kivívta maga ellen a városka spanyol hatalmasságának haragját.
A harc kirobban.
Carlos harcol az igazságért, húgának életéért, szerelméért…
Már-már elbukna, ha segítségre nem lelne egy baráti indián törzsben, amely egyszer hálából törzsfőnökké választotta őt. A mindvégig lélegzetelállítóan izgalmas regény – egy méltó bosszú és egy szép szerelem romantikus története – a múlt századi angol ifjúsági író jól ismert munkája.

Eredeti cím: The White Chief – A Legend of North Mexico

Eredeti megjelenés éve: 1855

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek, Jonatán Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
254 oldal · ISBN: 9789639708679 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Szalonka, Budapest, 1993
268 oldal · ISBN: 9638258020 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Móra, Budapest, 1983
230 oldal · ISBN: 9631136140 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Zórád Ernő

6 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
mcgregor
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Ismét egy gyerekkori könyvélmény újraolvasása. Az egyik legmeghatározóbb élményem volt anno ezzel a regénnyel kapcsolatban, hogy ebben találkoztam először a mulatt (egy fehér és egy néger szülő gyereke, félvér) és a zambó (egy néger és egy indián szülő gyereke) kifejezésekkel, egyúttal örökre meg is jegyeztem a jelentésüket. (A harmadik típus a meszticek, ugye ők a fehér és indián szülőktől származók). A történet helyszíne Új-Mexikó, abban az időszakban (XVIII. század) amikor az még javában a spanyolokhoz tartozott (csak 1848-ban került az USA-hoz a terület), az ismétlőpuskák még nem terjedtek el, de az indiánok egy része (főleg a békés, helyi pueblo indiánok leszármazottai) már alávetettként, gyakorlatilag rabszolgaként szolgálják a mexikóiakat (akik ekkor még maguk sem függetlenek, hanem Új-Spanyolország gyarmati lakosai csupán), vad testvéreik pedig a prérin bölényre vadásznak és egymással és a mexikóiakkal is csatáznak. Érdekes történelmi időszak, gazdag és összetett kulturális hatásokat felvonultató háttérrel, amely egy jellegzetesen ifjúsági, de legalább nem bárgyú történet színpadképeként szolgálhat. Szívesen fogom a saját gyerekeim kezébe is adni, ha eljön az ideje.

1 hozzászólás
>!
regulat
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Szögezzük le, hogy kamaszkori emlékeim miatt eddig négy csillagos volt. Amire nyugodtan azt lehet mondani, hogy indokolatlanul lehúztam, de a végén a véres mészárlást, már akkor sem helyeseltem.

Most adok rá kettőt, bár vacilláltam a három csillagon, de felnőtt fejjel kimondottan zavart néhány dolog.
Például a beépített szószedet, ahol elmagyarázza kapásból a a szövegben előforduló spanyol szavaknak a jelentését. Ami ifjúsági regénynél különben pozitív, de az újraolvasásnál engem zavart. Ráadásul az az érzésem, hogy ez a magyar fordítás sajátossága…

Mint ahogy zavart az író (faji) felsőbbrendűség tudata.
Mert mi másnak tudható be, hogy a különben csóró észak-amerikai idegen, 1) a környéken a fa szóval a legtökösebb csávó, aki kenterbe ver mindenkit, 2) a spanyolok három kivételével egyértelműen kapzsi és genya népség, 3) az európaiak is…. bár ennek csak néhány kiszólásban ad hangot. 4) Az indiánok egyszerűen csak vadak, még a nemes lelkűbbje is vérengző, ha úgy hozza a sors…

Szóval ez egy sztereotípiákra, klisére építő romantikus regény, van benne szerelem, kaland, harc, tragédia, egzotikum, némi felszínes ismeretterjesztés… minden, ami a tizenéves fiúk fantáziáját megragadja, és amitől később az ember felszínesnek érzi a történetet.

…és legalább Reidről elmondhatjuk, hogy járt Mexikóban.

>!
Móra, Budapest, 1983
230 oldal · ISBN: 9631136140 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Zórád Ernő
14 hozzászólás
>!
SophieOswald
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

     A San Ildefonso völgyében, az azonos nevű egykori városka egyik-másik különös eseményét egy öreg remete elbeszéléséből közvetíti számunkra az író. Ezekből a történetekből bontakozik ki a fehér törzsfőnök legendája.
     A főhős Carlos, a cibolero (bölényvadász), aki az északi tájakról telepedett San Ildefonsóba. A helyiek titkos előítéletet táplálnak a szőke jenki iránt, aki fehér bőrével, világos hajával erősen elüt a sötét bőrű helyi lakosoktól. Mikor a San Juan napján rendezett ünnepi versenyszámokban sorra diadalmaskodik, ügyessévégel és vakkmerőségével végképp kivívja a helyi hatalmasok gyűlöletét. Elsősorban a városparancsnok, Vizcarra ezredes és helyetese, Roblado kapitány azok, akik bosszúra szomjaznak. Nem sokkal az ünnepség után Carlos, a veszélyes Llano Estacado fennsíkon átkelve, bölényvadászatra indul. Kihasználva távollétét Vizcarra és Roblado megszervezik húga, a szép Rosita elrablását, akire az ezredes szemet vetett az ünnepségen.

     Igazságkeresésében Carlosnak egyedül kell megbírkóznia a hatalmasok összeesküvésével és gátlástalan aljasságával, bár a helyi lakosságnak elege van Viscarra zsarnokoskodásából, de cinkos hallgatásukkal mégis őt támogatják. Így az egész várost érintő bosszú beteljesülése nemcsak vadnyugati viszonylatban megalapozott.
A regény a spanyol uralom alatt álló mexikói határvidéken játszódik, bepillantást nyújt az itt élők mindennapjaiba, kultúrájába és társadalmi tagozódásába, ahol a helyi népesség legalsó rétegét a félrabszolgasorba taszított őslakó puebló indiánok alkotják, akik, akárcsak Carlos, fellázadnak az elnyomás ellen.

Nagyon jó ifjúsági regény, bővelkedik izgalmas kalandokban, szórakoztató és elgondolkodtató egyben..

>!
Móra, Budapest, 1978
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631114090 · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Zórád Ernő
>!
Uzsonna
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Örömmel tettem eleget az író invitálásának és bejártam az új-mexikói helyszíneket, megismerkedtem a fehér törzsfőnök legendájával. Szép leírásokkal tarkított, izgalmas történet volt, az a fajta történet, amely felnőttnek, gyereknek is élvezetes.

3 hozzászólás
>!
blueorchid
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Ilyen gyönyörű helyen játszódó könyvet még sosem olvastam.
Ez már a “dombos préri" volt, ahol alacsony halmok követték egymást; a völgyekben patakok és tavak vize csillogott. A gyönyörű pázsiton kívül fák és cserjék zöldje üdítette ember és állat szemét. Ez az “örökzöld tölgy" hazája és a híres amerikai akácfáé. Van itt jukka és agavé is bőven. Legérdekesebb a mezquitófa, melynek törzse mézgát izzad. A szederfa édes gyümölcsét kínálja. A fák olyan szabályos távolságban nőnek, mintha emberkéz ültette volna. Igéző táj — nem csoda, hogy a bölények is kedvelik.
Ilyen és ehhez hasonló részletes, látványos leíró részek tarkítják a regényt. Új-Mexikóban, a néhai San Ildefonsoban vagyunk és már rögtön az elején megismerkedünk a terület földrajzi helyzetével és egy ünnepség, fiesta keretén belül pedig a városka lakóival, főbb szereplőkkel is.
Pont nemrég kezdtem spanyolul tanulni -"kapóra jött" a sok spanyol kifejezés is. :)
Főhősünket, Carlost nagyon megkedveltem. Igazi szuperhős: ért mindenhez, jó vadász, leleményes.. Bár ami a végén történt, arra semmiképp nem számítottam. Ugyan ifjúsági (sőt gyermek!) irodalom, de szerintem nagyon megrázó volt.

>!
Tiger205
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Nagyon nagyon tetszett annak idején.
A család biztosan nem örült, hogy olvastam: azon a nyáron minden szövetanyagból Pocho-t akartam csinálni magamnak :)))

1 hozzászólás
>!
kudit
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Hát, ez nagyon ciki. Elképesztő mondatok vannak benne, egyet direkt betettem az idézetek közé is. És mindez főleg a “fordító” bűne.

>!
Amapola P
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Nagyon ifjan nagyon sokszor olvastam, teljes átéléssel, ahogyan a gyerekek tudnak olvasni. Tökéletes öt csillagos könyvem volt. Most újraolvasva az egyes mondatok mint régi ismerősök köszöntettek, kifejezések és szavak mondták: ugye már nem is emlékeztél rám, pedig innen ismertél meg. spoiler

>!
Gáborr_Nagy P
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Nagyon izgalmas, pergő, igazi ifjúsági kalandregény. Spanyolok által lakott területen játszódik, viszonylag kevés az indián a történetben. A főhősünk egy vadnyugati superman, mindenhez ért, mindent meg tud úszni, jóképű, igazi példakép lehetne. Mondjuk a bosszúállást egy kicsit túlpörgi. Van szerelem, gonosz fehérek és zambók meg mulattok, vadászatok, sivatag, árulás, és rengeteg spanyol szót megtanulhatunk.
A borító érdekessége, hogy itt a nagyon ritka „negatív delfint” láthatjuk, azaz fehér alapon fekete delfin. A sorozatban csak négy ilyen van. ( A földrengések szigete, A fehér törzsfőnök, Az őrnaszád foglyai, A szellemleopárd)

>!
Isabelle
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök

Kiváló!
A végső megtorlást Carlos viszont túlméretezte. Nem tudtam nem együttérezni azokkal a telepesekkel akik az ő bosszújának ártatlan áldozatai voltak…


Népszerű idézetek

>!
regulat

Nagyon szeretett franciául káromkodni; roppant előkelőnek tartotta.

68. oldal (Móra, 1983)

>!
Uzsonna

    Az asztal körül csupa nőtlen ember ült; természetesen nőkről beszélgettek.

67. oldal

2 hozzászólás
>!
Uzsonna

    Közben lassan beesteledett, és megkezdődött a tűzijáték. Ebben Új-Mexikó hatóságai nagy művészek voltak. Az emberek ujjongva nézték és eszükbe sem jutott volna arra gondolni, hogy hanyatló nép az, amely a tűzijátékot ennyire szereti.
    Lehet, hogy olvasóim másképpen gondolkodnak, de én a tűzijátékokból mindig az illető ország fizikai és szellemi színvonalára következtetek; minél többet költenek az előbbire, rendszerint annál alacsonyabb az utóbbi.

37-38. oldal, 5. fejezet

1 hozzászólás
>!
SophieOswald

A város – munka és pihenés, szórakozás és sport, nemes törekvések és galád bűnök, hőstettek és gaztettek színhelye volt. Lakóinak szívét szenvedélyek nyugtalanították – szerelem és gyűlölet, nagyravágyás és bosszú, s gyakran ezek irányították cselekedeteiket is. És mindez eltűnt nyomtalanul. Toll nem írta krónikába, ecset nem vetette vászonra, művészi véső nem örökítette meg. De a város történetének egyik-másik eseménye különös legendákban él tovább.

6. oldal (Móra, 1978)

>!
Bogoj

Közben lassan beesteledett, és megkezdődött a tűzijáték. Ebben Új-Mexikó hatóságai nagy művészek voltak. Az emberek ujjongva nézték, és eszükbe sem jutott volna arra gondolni, hogy hanyatló nép az, amely a tűzijátékot ennyire szereti. Lehet, hogy olvasóim másképpen gondolkodnak, de én a tűzijátékokból mindig az illető ország fizikai és szellemi színvonalára következtetek; minél többet költenek az előbbire, rendszerint annál alacsonyabb az utóbbi.
(Álltam a párizsi Place de la Concorde-on nem egy július 14-én, és elnéztem, hogyan engedi át magát egy egész nép e kápráztató látvány mámorának. Ott is csak azt gondoltam, hogy ezzel az üres csillogással kárpótolják őket szabadságukért. Milyen lelkesedés és milyen ragyogás — a külvárosokban pedig sötétség, szenny és nyomor! Ebből az illúzióból nem kérek — hajtogattam magamban.)

37. oldal, 3. fejezet (Móra, 1983)

>!
SophieOswald

     – Vákó testvérek! – folytatta a szónok. – A bátor férfiak szerények, és nem dicsekednek hőstetteikkel. Tudom, hogy nagy vitéz volt, aki ezt tette. De hőseinket ismerni akarjuk! Lépjen elő, és szóljon bátran! A vákó nemzet hálás lesz annak, aki nagy főnökét megbosszulta.
     Még mindig néma csend uralkodott.
     – Harcos testvérek! – emelte fel hangját a szónok, és arca kipirult. – Gondoltam valamit, hallgassatok ide.
     Felemel kézzel jelezték, hogy figyelnek.
     – Régi szokásunk – folytatta a szónok –, hogy ha főnököt kell választani, mindig törzsünk legbátrabb, legderekabb harcosai közül választjuk. Azt mondom, hogy most mindjárt válasszuk meg, azon a helyen, ahol a nagy főnökünk elesett. És azt mondom, hogy az legyen az új törzsfőnök, aki a régit megbosszulta!

65. oldal (Móra, 1978)

>!
SophieOswald

A szerelem a legokosabb embert is elvakítja, gracias á Dios – hála istennek vagy inkább az ördögnek!

156. oldal (Móra, 1978)

>!
kudit

Ó, szabadság! Olyan vagy, mint az éltető nap, minden öröm forrása! Milyen szomorú az élet ott, ahol a te sugaraid nem melegítenek, hanem az önkény zord szele hervasztja el a kis kertek virágait! (sic!)

>!
SophieOswald

     Csupán véletlenül jutottunk el San Ildefonso szépséges völgyébe; csak a véletlen vezérelte utunkba az egyetlen embert, aki ismerte a völgy múltját, történetét – a fehér törzsfőnök legendáját.

(utolsó mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper – Honti Rezső: A cserkész
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Mary Pope Osborne: Indiánok táborában
Teknős Péter: Háború a vadonban
Szürke Bagoly: Két kicsi hód
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Vladimír Šustr: Egy kis indián kalandjai
Rónaszegi Miklós: Az indián királyfi