Válogatott ​elbeszélések 87% 20 csillagozás

Három csoportra osztom az elbeszéléseket. Az elő csoportba tartozik a : Tonio Kröger, Halál Velencében, Mario és a varázsló, Az elcserélt fejek. Ezeket már külön-külön olvastam, értékeltem.
Úr és a kutya. Ez a második „csoport”. Th. Mann-nak német vizslája volt, Bausannak hívták. Nekünk magyar vizslánk van. Véletlen. Nem emlékszem, h. Mann bármelyik írásában szerepel-e állat, nyilván említődnek különböző állatok, de nem bírnak jelentős szereppel. Amit itt művel Mann, Konrad Lorenz, Csányi Vilmos előtt, az elképesztő. Ha bármit akarsz tudni egy kutyáról, az itt megtalálható, mintha a sajátunkat idézné a lapokra, a kutya él, szalad, liheg, érez, nevet, sír, itt van mellettem, velem.
Sokan mondják, h. Th. Mann homosexuális volt. Fogalmam sincs, akár lehetett is, merthogy olyan fantasztikusan mutatja be a női lelket. Nos, ha valaki így tud azonosulni egy kutyával, ha ilyen „emberi” módon tudja a kutyát láttatni, ha ennyire képes egy másik lénybe költözni, ami mégis csak egy kutya, akkor miért nem hihető el, h. embertársait is ilyen elképesztő szerető szemmel vizsgálta?!
Harmadik csoport az összes többi. A festők szoktak vázlatot készíteni a nagy munkákhoz. Ezek a történetek, alakok, motívumok, felismerhetően, megjelennek Mann nagyregényeiben. De míg a festőknél a vázlat, vázlat marad, itt ezek a novellák tökéletesre csiszolt briliánsok. Mint a zenében, egy-egy motívum felismerhet a másik műben, de itt is tökéletes és ott is. Ez is önálló mű, és az is. Ugyanazt a helyzetet, érzést feldolgozza így is, meg úgy is. Azt írja a Józsefben: mikor a történet először mondja el magát, mert a történetek ismétlik önmagukat. Az idősödő nő szerelemre lobban az ifjú iránt.: Potifárné- József, és „A megtévesztett”-ben ismét elmondja magát a történet, s bár halállal végződik mégis a nőiség, a szerelem, az élet himnusza lesz.
S a történetek elmondják magukat többször, de soha nem ismétlődnek.
Homo sapiensek között egy EMBER.
„ fehérek közt egy európai”

Imádom.

Ezekért szinte képes lennék megtanulni Németül.
Tervezem beszerezni az anyanyelvi kötetet ha valaki ebben tud segíteni elfogadom.
Én Thomas Mannal fogom nézni a madarakat miközben sörrel iszunk a hallhatatlanságra.

Annyira jól ír Thomas Mann, hogy öröm olvasni az írásait akkor is, ha a téma nem a legélvezetesebb.

Nagy öröm ez a kötet, tartalmaz olyan elbeszéléseket, amelyeket már régen olvastam és nagyon szeretek, a legnagyobb kedvenc a Halál Velencében. Régebbről ismerem a Márió és a varázsló, és Tonio Kröger történetét. Van amelyről már sokszor hallottam és nagyon kíváncsi voltam rá: az Úr és a kutya. Egy etológusnak is becsületére válna a téma kidolgozottsága. Egy kicsit a szerző magánéletébe is betekintést nyújt a kutyával való kapcsolat részletezése, közelebb engedi magához az olvasót, szokásairól, a család mindennapjairól is értesüléseket szerezhetünk. Talán a legkülönösebb történet az elcserélt fejek, filozófiai és érzéki fejtegetésekkel, gondolatokkal átszőtt egzotikus mese. Nagyon olvasmányosak a művei, jól választottak, sokszínűek a témák és remekül kidolgozottak. Tökéletes külső és belső jellemzések a szereplőkről, a szépség és a zeneiség irodalmi bemutatása nagy erényei Thomas Mann műveinek. Friedmann úr, a törpe hiába próbálja távol tartani magától az érzelmeket, nem tudja kivonni magát egy nő hatása alól. Érdekes párhuzam, hogy most olvasom a Toulouse Lautrec élete c. művet is. A megtévesztett remekül mutatja be egy idősödő nő életének eseményeit, rákbetegségének első tünetét.

Lesz önkritikám és bevallom, hogy én még Mannhoz fiatal vagyok. Jórészt megértem a mondanivalóját, egyrészt azonosulni is tudok vele, de nekem ezek a rendkívül aprólékos tájleírások, elnyújtott cselekménykibontások még túlságosan lassúak. Később belevágok a nagyregényei közül valamelyikbe, de még nem most. Számomra a mű csúcspontja a Tonio Kröger és a Trisztán volt, ezek a mai napig igaz erkölcsi kérdéseket fogalmaznak meg, míg olvashatóság szempontjából a Mario és a Varázsló is egy jó alkotás volt, benne a szimpatikus Cipollával. Viszont fejet hajtok Mann munkássága és tudása előtt, ugyanis a különböző zenei kifejezések és nemzeti nyelveket gyönyörködtető tájleírásai – ami részben a fordítók érdeme is –, valamint az a természetesség, ahogyan ő képes 6-8 soros körmondatokat írni, nem mindenkinek adatik meg. Ilyen író csak százévente egyszer születik. A XX. századé ő volt.

Értékelés: 8/10
(Később blogban)

Szeretem Mannt, annak ellenére hogy csak a Buddenbrook házat olvastam, azt is jó régen illetve a Mario és a varázslót többször is . Ebből a válogatásból csak a Tonio Krögert és a Halál Velencébent olvastam el eddig. Mindenféleképp folytatni fogom és regényeit is szeretném elolvasni.

Nem először találkoztam Thomas Mann-nal, középiskolában a Mario és a varázsló kötelező olvasmány volt németül, akkor azt olvastam, de bővebben nem ismerkedtem a szerzővel.
Most viszont férjem ajándékba kapta ezt a kis elbeszéléskötetet, én pedig kíváncsian lecsaptam rá (előkóstolás a Buddenbrook-házhoz :-) )
A Trisztán című elbeszéléssel nyit a kötet. Nekem ez a történet kicsit, hogy is mondjam, se füle se farka volt. Adott egy jó kiindulópont, és valahogy nincsen az az egész szituáció a két szereplő között kibontakoztatva, csak hirtelen van egy csattanó, és már le is zárult az egész. Szerettem volna többet tudni, mi jár Gabriella fejében, valóban érdekelte-e az író, vagy csak beszélgetett vele, úgy, mint a tanácsosnéval, vagy bárki mással. Nem tudtam kihámozni a sorokból az érzéseit. Spinell nagy lángolását pedig egyszerűen nem értettem. Tulajdonképpen önmagát is illethette volna azokkal a vádakkal, amikkel a nő férjét… Minden tettét, az utálatot a féltékenységre lehet visszavezetni, de ugyan mi okból volt ő féltékeny..? Nekem ez zavaros. Voltak nagyon érzékletesen, szépen leírt részek, hangzatos szavak, de nálam ez a történet, a vége ellenére, nem ért célba.

A könyvre 3 csillagot adtam. Az Úr és kutya legalább 5 pontot ért nekem, viszont a többi elbeszélés egyáltalán nem tetszett. igy lett az eredmény 3 csillag
Az Úr és kutya egy nagyszerü kisregény!
Csak ajánlani tudom