Tonio ​Kröger 241 csillagozás

Thomas Mann: Tonio Kröger

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Tonio Kröger-ben az író a korabeli német polgári és értelmiségi fiatalság hangulatát jeleníti meg; művész és polgár viszonyát a szellem emberének helyét a hanyatlásnak indult polgári társadalomban. A mű tanúsága szerint kétféle ember van : a józanok, az életben sikeresek, Tonio Kröger szavaival élve „a szőkék és kék szeműek”, a normális átlagpolgárok, és azok, akik valamilyen testi vagy lelki különbözőség folytán kiválnak ebből a világból. Tonio Kröger tulajdonképpen maga az író, akinek kételyei, vallomása, művészetfelfogása egyben a kor művészetértelmezésének kritikája is. A hős szemében művésznek lenni egyáltalán nem dicsőség, sőt: „kissé szégyellni való, veszélyes és kétértelmű kalandorvállalkozás az élet és a tisztesség rovására”, melyet azonban csinálni kell annak, aki erre a sorsra született.

Eredeti megjelenés éve: 1903

>!
Európa, Budapest, 1986
196 oldal · ISBN: 9630701421 · Fordította: Lányi Viktor
>!
Európa, Budapest, 1975
196 oldal · ISBN: 9630701421 · Fordította: Lányi Viktor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 34

Most olvassa 12

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Thomas Mann: Tonio Kröger

Német szakon Irodalom IV. vagy V. tantárgyból ebből írtam a beadandóm annak idején, 12 éve, ha jól számolok. Egyike azon kevés könyveknek, amiket muszájból olvastam el akkor és mégis megszerettem a végére. Ezt kifejezetten nagyon. Tonio Krögerben saját magamat ismertem fel annak idején és tulajdonképpen ez volt az egyetlen Thomas Mann könyv, ami tényleg közel került a szívemhez.

Összességében én Thomas Mannt nem nagyon kedveltem, mikor kötelezően olvasni kellett. Ma már bevallhatom. Most viszont eltelt már jópár év és én épp az eddig számomra teljesen ismeretlen Egy szélhámos vallomásait olvasom tőle felnőtt fejjel, kedvtelésből. És eleddig le vagyok nyűgözve. Azt hiszem, ideje újra elővennem Mannt, és új szemmel elkezdeni olvasni őt, bizony, a régi kötelezőket is. Nem vizsga, nem szigorlat, nem kollokvium múlna most már rajta. Csak az olvasás öröme. Amit akkor pont a muszáj elolvasni, szavakat kiszótárazni, bemagolni, vizsgán, szigorlaton átmenni vett el.

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Thomas Mann: Tonio Kröger

Mann nem először lep meg a tűpontos ember ábrázolásaival. Szeretem Mariot és még mindig vágyom megtudni milyen portugál herceg lett a szélhámosunkból aki lassan száz éve csodálja azokat az emlőket. Tonio se marad ki a sorból aki nyárspolgár szeretne lenni, miközben se dárdája se kiállása a feladat teljesítéséhez. Különben is az élet annyiféle lehetségeset tartogat, hogy nem szabad egy csőszemüvegen keresztül nézni. Tonny veled vagyok és minden színes (nem kék) szemű emberrel, de mint tudjuk „Közeleg a tél” és a másoknak mégis csak kék a szemük :P

>!
Black_Angel
Thomas Mann: Tonio Kröger

Érdekes történet volt, tetszett, ahogy a kamaszkor küszöbétől mutatta be Tonio életét az író.
Az a tipikus eltévedt író, aki nem találja a helyét a nagyvilágban, a művészet közt polgárnak, a polgárok közt kívülállónak érzi magát. Ez a folyamat megy végig a történeten, viaskodik, nem tudja hova is tartozik, megrekedt a két világ között. A végére olyan saját gondolatot fogalmaz meg, amely minden ember számára igaz, és mindenkiben ott van az a bizonyos különlegesség, csak meg kell találnia :)

6 hozzászólás
>!
Tmea
Thomas Mann: Tonio Kröger

Valahol olvastam, hogy minden könyv elolvasása után egyre jobban megismerjük magunkat, de álmomban sem gondoltam volna, hogy találok egy olyan könyvet, aminek a főszereplője ennyire hasonlítana rám.

1 hozzászólás
>!
Azazello P
Thomas Mann: Tonio Kröger

Egyrészt a történet megszállottja vagyok mostanság, mármint általában a történeté. Emiatt is jó Mann-t olvasni. Másrészt olvasom Blanchot-tól Az irodalmi tér című könyvet, érdemes lenne az ott leírt gondolatokkal összevetni a Tonio Krögert, főleg a Kafkáról szóló részeket. A művész két sorsa, a megfelelési vágy Kafkában a polgári világnak és a zsidó hagyományoknak, és Thomas Mann látszatra jobban sikerült élete, amely belső küzdelmeinek egyik kifejezése a Tonio Kröger.

Kár, hogy ilyen rövid. :) De van még bőven Thomas Mann.

4 hozzászólás
>!
Szuszusz
Thomas Mann: Tonio Kröger

Több mint húsz éve nem olvastam. Akkor A halál Velencébennel együtt egy Budapest-Szeged vonalon, mire leértem, simán végeztem mindkettővel. Kiütött mindkettő. Félve fogtam neki újra annak a Tonio Krögernek, akit azóta is viszek magammal. Olyan ez, mint amikor kimegyek a temetőbe egy olyan emberhez, akit nagyon szerettem. Mindig különös! Tonio számomra szintén ilyen! Velem van, és mégsem! Különös számomra, mert ő tudja, hogy felesleges „művészkedni”, és ha már valamit alkotunk, ahhoz pedig mégiscsak kell a „polgári lét”. Kell Hans és kell Ingeborg is! Szőkén, kék szemekkel! És bár mint a mi Szindbádunk, én is vissza-visszajáró, emlékező típus vagyok, de jaj, még mindig nem jártam Dániában! A fene vigye!

>!
szembeszomszed
Thomas Mann: Tonio Kröger

Azon gondolkoztam, miért nem olvastam a Mann-féle kötelezőket annak idején, aztán rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert el sem jutottunk Mannig az irodalomórákon. Ez a kifogás persze önmagában nem állja meg a helyét, de bárhogy is, már elkezdtem pótolni őket.
A Tonio Kröger nem nyűgözött le annyira, mint a Mario és a varázsló, viszont – mint valószínűleg sokan mások – kicsit én is magamra ismertem a főhősben, vagy legalábbis szerettem volna magamra ismerni benne. A normális, polgári lét, illetve a művész és úgy általában a gondolkodó ember léte közti senki földje – a hely, ahonnan egyik irányba sincs igazán mozgás, ahonnan egyik irányba sem nyílhatnak ajtók, hiába vágyakozik rá az ember.
Fájdalmas, de valahogy mégsem reménytelen állapot.
A benne lévő gondolatok és hangulatok miatt jó a Tonio Kröger, örülök, hogy nem tiniként olvastam.

>!
Pillowghost
Thomas Mann: Tonio Kröger

Még túl friss és túl sok egyszerre, ülepednie kell. Nekem meg utánaolvasni.

>!
Sceurpien I
Thomas Mann: Tonio Kröger

Kötelező volt, illetve annyira volt kötelező, hogy az irodalomtanár mondta, hogy olvassuk el, és én elolvastam :). De más nem hiszem, talán még egyvalaki, mert nem volt egy olyan izgi dolog, elgalábbis a diákok szemében. Az izgi könyveket van hogy négyen, öten is elolvasák ám egy osztályból.
Szóval volt ez a könyv, amit a Márió és a varázzsló után olvastam, meg vagy 5 Hesse könyv után, és ha ezek nem lettek volna előtte, többre tartanám, de azokhoz képest sokkal lagymatagabb volt, kicsit túl okoskodós néha, mintha egy hajszálnyi Coelho-t kevertek volna Mann stílusába.

3 hozzászólás
>!
Ferer
Thomas Mann: Tonio Kröger

Az egész regény csupán az első és a kilencedik fejezetből állna, már csak attól is remekmű lenne. Thomas Mann pár fejezet alatt bemutatja a benne lévő gyötrő ambivalenciát. Művészi vagy polgári létforma? Nincs köztes választás.. A kérdés az olvasónak is fel van adva!!


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen (…)

1 hozzászólás
>!
egyszerű_teremtés

De jóllehet tisztában volt vele, hogy a szerelem sok fájdalmat, gyötrő megaláztatást okoz majd neki, hogy ráadásul földúlja békéjét, és szívét megtölti dallamokkal, úgyhogy nem lesz kellő nyugalma egy dolgot kerekre formálni, és fölényesen kikovácsolni belőle valami egészet – mégis örömmel fogadta az érzést, átadta magát teljesen, és lelke minden erejével ápolta magában, mert tudta, hogy az gazdaggá és elevenné teszi, és jobban vágyott arra, hogy gazdag és eleven legyen, mint hogy fölényesen kikovácsoljon valami egészet…

2

>!
redikin

Furcsa dolog. Ha ül rajtad egy gondolat, akkor mindenütt azt látod kifejezve, szinte szagolod a szélben.

>!
sybarita

…igazán jó művek csak a gonosz élet nyomása alatt születhetnek, hogy aki él, az nem dolgozik, és meg kell halni ahhoz, hogy valaki egészen az alkotók sorába jusson.

>!
Archibald_Tatum MP

Látja, Lizaveta, én a lelkem mélyén, szellemi értelemben, ugyanúgy gyanakszom a művészfajtájú emberekre, mint ahogy tiszteletre méltó őseim ott fenn, a szűk utcás városban, holmi csepűrágókra és vándorkomédiásokra gyanakodtak, akik házukba vetődtek. Hallgasson ide. Ismerek egy bankárt, egy ősz üzletembert, akinek tehetsége van arra, hogy novellákat írjon. Pihenőóráiban él is ezzel a tehetségével, és a munkái néha egészen kitűnőek. Hiába – azt mondom: „hiába” – ez a finom hajlandóság, ez az ember nem teljesen feddhetetlen, ellenkezőleg, már le kellett ülnie egy súlyos szabadságvesztést, mégpedig alapos okokból. Sőt voltaképpen csak a börtönben eszmélt a tehetségére, és minden írásának alapmotívuma fegyházi tapasztalat. Ebből némi merészséggel azt lehet következtetni: ahhoz, hogy az ember költővé lehessen, kell, hogy otthon legyen valamilyen fegyintézetben. De nem kínálkozik-e az a gyanakvó feltevés, hogy az én emberem börtönélményei kevésbé lehettek egybenőve művész voltának gyökereivel, mint az, ami őt börtönbe juttatta? Egy bankár, aki novellákat ír, nemde, fehér holló? De egy büntetlen előéletű, egy feddhetetlen és szolid bankár, aki novellákat ír – ilyen nem létezik… Jó, jó, csak nevessen. Pedig én csak félig-meddig tréfálok. Nincs a világon gyötrőbb probléma, mint a művész léte emberi kihatásában.

83. oldal (Európa, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: szabadságvesztés
4 hozzászólás
>!
Enola87 P

Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény.

174. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Az ember tavasszal nehezen dolgozik, az ám! De miért! Mert az ember ilyenkor érez. És mert kontár az, aki azt hiszi, hogy az alkotó művésznek szabad éreznie. Minden valódi és őszinte művész mosolyog ennek a csacsi tévedésnek a gyerekességén… talán mélabúsan, de mosolyog. Mert az, amit mondunk, sohasem szabad, hogy fődolog legyen, hanem csak önmagában véve közömbös anyag, amelyből játszi és hanyag fölénnyel kell létrejönnie az esztétikai képződménynek. Ha például magának túlságosan fontos az; amit mondani akar, ha a szíve túl hevesen dobog érte, akkor biztos lehet, hogy tökéletes kudarcot vall. Erőt vesz magán a pátosz, erőt vesz az érzelmesség, valami nehézkesség, esetleg komolykodás, fegyelmezetlenség, iróniátlanság, fűszerezetlenség; unalmasság és banalitás kerül ki a keze alól, s az emberekből a végén nem vált ki mást, mint közönyt, önmagából pedig csak csalódást és kínt… Mert így van ez, Lizaveta: az érzés, a meleg, szívbeli érzés mindig banális és hasznavehetetlen, művésziesség csak a mi romlott, a mi artisztikus idegrendszerünk izgalmaiból és hideg eksztázisaiból származhat. Emberfölötti és embertelen lényekké kell változnunk, hogy az emberiséghez csak furcsán távoli és közömbös viszonyban állunk, csak akkor leszünk képesek és egyáltalán hajlamosak arra, hogy az érzést megjátsszuk, érzéssel játszani, egy érzést hatásosan és ízlésesen ábrázolni tudjunk. A stílus, a forma, a kifejezés képessége már eleve feltételezi ezt a hűvös, válogatós viszonyt az emberihez, mi több, föltételez egy bizonyos emberi elszegényedést és elsatnyulást. Mert az egészséges és erős érzésnek, már ez így van, nincs ízlése. Befellegzett a művésznek; mihelyt ember lesz és érezni kezd.

4

>!
blackangel

Ha ül rajtad egy gondolat, akkor mindenütt azt látod kifejezve, szinte szagolod a szélben.

>!
Enola87 P

… nekilátott, hogy egy darabig éldegéljen.

162. oldal

>!
Szuszusz

Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Franz Kafka: Ein Bericht für eine Akademie / Jelentés az Akadémiának
Anna Seghers: Die Tochter der Delegierten / A küldött kislánya
Erich Loest: Der Argwohn / A gyanú
Heinrich von Kleist: Das Erdbeben in Chili / A chilei földrengés
E. T. A. Hoffmann: Ritter Gluck / Gluck lovag
Franz Kafka: A fűtő / Az átváltozás – Der Heizer / Die Verwandlung
E. T. A. Hoffmann: A vámpír / Der Vampir
Stefan Zweig: Sakknovella / Schachnovelle
Heinrich Böll: Der Mann mit den Messern / A késes ember
Kiscelli Piroska – Kiséry István: Német tematikus nyelvvizsgaszótár