Mario ​és a varázsló 824 csillagozás

Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann: Mario és a varázsló

Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek

>!
Noé Bárkája, Budapest, 1999
ISBN: 7000005129 · Felolvasta: Mácsai Pál
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
110 oldal · ISBN: 9636131589 · Fordította: Fenyő László, Jékely Zoltán, Sárközy György
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
110 oldal · ISBN: 9636130404 · Fordította: Fenyő László, Jékely Zoltán, Sárközy György

6 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 27

Most olvassa 23

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Újraolvasás vége.
Példázat a diktatúráról.
Arról, hogy milyen könnyű meghajolni, az ember akarata, jobb érzései ellenére, már sokan írtak. Arról, hogy mekkora teher parancsolni, jóval kevesebben.

Sokan felteszik azt a kérdést, hogy miért adja meg magát az ember a kívülről érkező nyomásnak. Ez a mű még hozzáteszi a kérdést: miért nem fordít egyszerűen hátat az elnyomó világnak az ember? Egyrészt megszokott választ ad rá: a családtagjai kedvéért; másrészt szokatlanokat: mert az menekülésnek, gyávaságnak tűnne – vagy egyszerűen kíváncsiságból. Kíváncsi az ember, hogy meddig mehetnek el vele. Kíváncsi belenézni a szakadékba.
A szöveg pedig annál hatásosabb, mert a helyzet, amelyet leír, teljesen hétköznapi. Pihenés és szórakozás egy üdülőhelyen. Se katonaság, se fegyver, se szögesdrót. Semmi jele az erőszaknak. Csak elidegenedés. És tömény gonoszság.

Kevesebben teszik fel a kérdést: milyen a sorsa a parancsolónak? Aki magára vállalja a felelősséget mások cselekedeteiért, még akkor is, ha előbb-utóbb tönkremegy bele. Mindenesetre csak tudatmódosító szerek következetes használatával bírja a megterhelést. Persze vele szemben nehéz részvétet érezni. Mert csak azon az áron tud hatni, ha minden szavával sért. Mert gőgös, mert gúnyos, mert a végletekig megaláz, és hiába sajnáltatja magát – neki volna más választása. Azoknak, akiket megaláz, nem.

Vagy mégis?
Biztos, hogy az a megoldás, amit a szöveg kínál?
Biztos, hogy a zsarnoknak van más választása?
Biztos, hogy az áldozatainak nincs? Nem tudnának mást akarni, nem-akarás helyett?
Egy tuti biztos.
Hogy az elbeszélő ugyanazt csinálja, mint Cipolla. Húzza a történetet, ígérget, kelti a feszültséget – aztán egy vágás, és az olvasó leshet. :)

Egy bajom van ezzel az elbeszéléssel, de az nagy: hogy sose szerettem Thomas Mannt. Sajna ez van. A kiválasztottat, azt igen, azt nagyon – mert abban mesél. De a többit… Ettől a töményen intellektuális, fenségesen okos, körmondatos-távolságtartó-csevegő stílustól, amelyben a Mario és a varázslót megírta – vagy A varázshegyet – olyan érzésem van, mintha szép nagy színes műanyag kapszulákat kéne lenyelnem sorozatban. Bocsánat.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1972
52 oldal · keménytáblás · Fordította: Sárközi György
22 hozzászólás
>!
Cicu
Thomas Mann: Mario és a varázsló

20 éve olvastam először, akkor sem volt a kedvencem, és most sem sikerült feljebb küzdenie magát.
Abszolút groteszk, Cipolla a módszereivel a diktatúra természetrajzát mutatja be. Mindent felhasznál, hogy hatalmat gyakoroljon az emberek felett, hogy megtörje az akaratukat.
De a végén…

>!
Black_Angel
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Egyrészről furcsa, másrészről érdekes. Ez a novella a fasizmusról szól, ezt testesíti meg Cipolla személye. Nekem az egész történet nyomasztó volt, folyamatos elnyomás, dróton rángatta az embereket, és az ártatlan Mario lesz az áldozat, akit annyira elbűvöl, hogy saját maga vesztét okozza. Értem a lényegét, szerintem remekül szemlélteti az olasz fasizmust

>!
h_orsi P
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Valójában nem igazán értettem meg Thomas Mann-t, amikor elolvastam ezt a könyvét. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy mit akart ezzel.
Sajnos a szerzőben csalódnom kellett. Ez a kötelező nem volt olyan jó, mint Kafka Átváltozása. Az utóbbit még élveztem is. Ennek viszont sem az írásmódja sem a története
nem tudott megfogni.

A mögöttes gondolatot értem. A csók jelentnél eléggé egyértelmű, hogy ez egy fasiszta ellenes könyv. Mely szerint az erőszakot csak erőszakkal lehet legyőzni. Cipolla a fasiszta eszmét jeleníti meg, az ő bukása a fasizmus bukása is egyben.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/09/thomas-mann-mari…

>!
Frank_Spielmann I
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Állítólag ez a könyv a fasizmusról szól. Gondolta a fene. Azt hittem, Marióról meg a varázslóról. Legalábbis, mikor olvastam, úgy tűnt.

1 hozzászólás
>!
zsüdit
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Középiskolás koromban olvastam, és akkor a letehetetlen kategóriába soroltam.
És emlékszem, utána vonultam ki egy írógéppel a kert végébe, hogy én is író leszek.

>!
csillagka P
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Azon gondolkozom mi a francon is vesztem össze az irodalom-tanárnőmmel ennek a könyvnek a kapcsán, emlékszem majdnem felrobbantam annyira nem értettem egyet a magyarázattal, de hogy mivel arról persze halvány gőzöm sincs:P
Valami nem úgy működött az agyamban ahogyan kellett volna az biztos, szerintem akkor is ahogy most is azt gondolom ez végül is a máguson múlott.
Cippolla annyira felette volt szegény Máriónak ( aki mint tudjuk a világ legismertebb vízvezeték szerelője) hogy félkézzel tudta volna megakadályozni a végkifejletet.
Értem, tudom, látom még is kicsit hiteltelen az egész, egy gonosz elme nem adja ki magát ennyire, ahogy a fasiszta eszmék mocskát sem hirdették nyilvánosan, hanem ott belül minden szép és boldog ország képét mutatta.
Egy biztos a Józseffel ellentétben ez a művet legalább értettem is olvasás közben.

4 hozzászólás
>!
cseri P
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Ez most újraolvasás volt, és tetszett. Vissza kéne térni a klasszikusokhoz.


Népszerű idézetek

>!
madárka

Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba…

>!
blackangel

A szerelemben adódnak félreértések, mondhatni, sehol sem olyan gyakoriak a félreértések, mint ezen a téren.

>!
redikin

Miért is bevonni a vitorlákat és megfutni az élmény elől, mihelyt az nem teljesen olyan természetű, amiből derű és békesség fakad? Minek elutazni, ha az élet kissé nyűgös, ha kissé ingatag is, vagy némileg kínosnak, bántónak mutatkozik? Nem, nem, maradni kell, hozzátapadni, beállni sodrába, s ezenközben talán tanulhatunk is valamit.

>!
Cicu

Mint már napok óta, fülledt volt az este, száraz villám rebbent néha, s vékony eső szemerkélt.

>!
madárka

A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs, mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl.

Kapcsolódó szócikkek: akarat · szabadság
>!
Cicu

– Tetszel nekem, giovanotto. Hiszed-e, hogy már régen észrevettelek? A magadfajta fickókat különösképp kedvelem, ezek az én embereim. Nyilván kemény legény vagy. Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted azt, amit akartál? Vagy éppen azt tetted, amit nem akartál? Amit nem te akartál? Halljad csak, barátom, kényelmesebb is, mulatságosabb is lenne nem játszani mindig a kemény legényt, s lemondani egyszer valamelyikről: vagy az akarásról, vagy a cselekvésről.

>!
Cicu

Büszkén mondhatom, hogy csaknem mindig jó estém van. Néha-néha, igaz, rosszabb is akad, de ez ritkaság.

>!
Cicu

Ám a szerelem és hűség árva hangja tehetetlenül halt el elvesztett hitvese mögött (…)

>!
Cicu

Azután az ember rájött, hogy politikáról van szó, a nemzeti eszme forog szőnyegen.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gustav Meyrink: A zöldarcú kísértet
Emanuel Bergmann: A trükk
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Dynamo: Semmi sem lehetetlen
Petőcz András: Kalandjaim a mágusképzőn
Bolyki Tamás (szerk.): A világ legnagyobb mágusai
Janice Eaton Kilby – Terry Taylor: Varázspartik nagykönyve
Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus
Christopher Priest: A tökéletes trükk