Egy ​szélhámos vallomásai 77 csillagozás

Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Felix Krull, a selma-regények örököse ügyesen szedi rá a világot, de közben ő maga is áldozat: a csaló önmagát is becsapja. A szigorú tollú és komoly Thomas Mann az irónia fegyvereibe öltözötten nagyszerű karakterrajzok galériáját kínálja, egy izgalmas cselekmény fonalán…

Eredeti mű: Thomas Mann: Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Horizont könyvek, Nagy siker volt

>!
GABO, Budapest, 2008
362 oldal · ISBN: 9789636892494 · Fordította: Lányi Viktor
>!
Dunakönyv, Budapest, 1994
348 oldal · keménytáblás
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
414 oldal · ISBN: 9631504212 · Fordította: Lányi Viktor

8 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Felix Krull


Kedvencelte 8

Most olvassa 10

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Mintha egy hullámvasútra ültem volna fel, olyan élményt nyújtott Mann regénye: a mű első harmada volt az indulást követő lassú, cammogó hegymenet, hogy aztán egy gyors iramra kapcsolva következzen a száguldás egy kanyargós, csavarokkal tűzdelt pályán.
Kiváló stílusban megírt Én-elbeszélés, remek karaktereket felvonultatva, fordulatos és izgalmas eseményekkel megspékelve tárta elénk az író a főszereplő, Felix Krull eseményekben ugyancsak bővelkedő pályafutását. Nagy kár, hogy nem fejezte be Mann, hiszen hosszú időn át, 1910-től foglalkoztatta őt a téma, többször hozzáfogott, de végül nem zárta le. Pedig de jó lett volna még olvasni a „világkörüli” utazásról, még a hajóra szállást sem „érhettük meg”….
A főszereplő, annak ellenére, hogy egy igazi szélhámos, mégis szerethető figura. Inkább úgy lehetne jellemezni: élt a lehetőségekkel. S mint ahogy ehhez a „szakmához” nem kevés fifika és kurázsi szükségeltetik, ő ki is aknázta ezen tulajdonságait már kisiskolás kora óta. Beteget tettetve lógás az iskolából, apja írását hamisítva, csokilopások a kisboltból…
Jó anyagi háttérrel rendelkező családból származott, tehát nem megélhetési gondok vitték arra az útra, amit felnőttként is végigjárt.
Nagy fordulatot jelentett életében, mikor keresztapja, prof. Schimmelpreester közbenjárására egy párizsi, igen elegáns szállóba veszik fel, alkalmazzák. Kitárul előtte, előttünk egy sokszínű és érdekes világ. Mann kiválóan ábrázolta ennek a talmi világnak valamennyi szereplőjét, hangsúlyozva a társadalmi osztályok között fennálló különbséget, áthidalhatatlan szakadékot. Ahogy egyik előkelő hölgy meg is jegyzi: szükség van szegényekre, hiszen így gyakorolható a jótékonykodás, a könyörületesség.
Krull kettős életet él, eleinte zavartalanul és kényelmesen, ám egy véletlen, de annál fontosabb találkozás kapcsán nagy fordulatot vesz korábbi élete már-már zavartalan menete. Hátborzongató egyezséget köt Venosta márkival, de szélhámos mivoltának köszönhetően kiválóan helytáll az új szerepben is. Remek, kifinomult stílusa, jó fellépése és megjelenése, gyors észjárása tette lehetővé, hogy minden körülmények között feltalálja magát, megszerezze, amit kíván, ill. visszautasítson olyan ajánlatokat, amiket nem.
Zseniális mű, izgalmas, érdekes és tanulságos, néha picit túl részletes, eleinte kissé vontatott, de ezek az apró hibák mit sem vontak le az olvasási élményből, melyet az író nyújtott e regényével.

>!
DaTa P
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Thomas Mann utolsó, befejezetlen regénye olyan, mintha nem is ő írta volna. A Tonio Kröger kapcsán már írtam nem túl felhőtlen viszonyunkról (https://moly.hu/ertekelesek/840218), német szakon Mann megkerülhetetlen, tanítják, olvastatják, kikérdezik. Meg megutáltatják.

Az én szememben Mann mindig a dörgedelmes, komoly, fentről lefelé prédikáló íróként élt. Erre itt olvastam valami olyan könnyed, olyan finom, olyan mókás, olyan kalandos könyvet, hogy én bizony most nem nagyon találok szavakat. Ez is Thomas Mann lenne? Ilyen (is) lenne ő valójában? Nagyon más, mint bármi, amit korábban olvastam tőle. Nagyon más, mint ahogyan az én fejemben eddig ő élt. Le vagyok nyűgözve. Le vagyok döbbenve. Nagyon meg vagyok lepve.

>!
csillagka P
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Első lakásunkban főhelyre került ez a könyv (polc helye azóta változott, a könyvek sorrendje nem sokat) Közel húsz éve nézegetem szinte nap mint nap. Kiabált is a szentem rengetegszer: Engem válasz! Igen engem ! Én szeretnék lenni a következő! de akármennyire is nyújtózkodott, ott maradt olvasatlanul mert mindig elkel egy izgalmas könyv talonba, amit bármikor elővehetünk:)
Elég régi kapcsolat végre tettem pontot, és nem bántam meg.
Mann az élete végére megtanult az emberek nyelvén írni, a manuális készséggel addig se volt probléma, csak a közérthetőség szenvedett néha csorbát. József szinte csak cirkalmas körmondatokból áll, ami közel ezerötszáz oldalon keresztül embert próbáló feladat, a Varászhegyben pedig egyszerűen nem történik semmi csak érzelmek és tanulságok dokumentációja, na jó Márió ellenpélda, de az csak egy novella, Mann kezétől még az se.
Szóval volt előzmény és félelem is rendesen, ami teljesen alaptalannak bizonyult, mivel Félixünk egy szimpatikus feltörekvő szélhámos, akiktől úgy általában is olvadok (csak ne lenne ennyire fennkölt már a nevetségesség határáig) Semmi erőszak, csak a megfelelő alkalom és a tökéletes megjelenés viszi előre a csínytevések sűrűjében, azaz odáig nem jutunk mert sajnos a bemelegítés alatt elfogy ötszáz oldal, és a tartalomra az író halála miatt nem kerülhetett sor (nagyon sajnálom) ha van idő nem álltunk volna meg kétezer alatt az tuti.
Nagyon jót tettek Thomasnak az évek, talán a eddigi legjobb regény amit olvastam a tollából, teljesen mentes a filozófiai értékezésektől és pszichológiai sallangtól, csak mesél és ettől olyan gördülékeny és izgalmas, amit sosem tudtam elképzelni ha a műveiről beszélünk.
Ott maradunk Lisszabonban, egy ágyban és innen mindenki gondolhat amit szeretne, szabad a választás, hogyan is folytatnánk a könyvet, sajnálom a királyságot és a rabságot ami kimaradt.
Ha félsz Manntól ezzel a könyvvel indíts és megtalálod a csodát.

>!
olvasóbarát P
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Nagyon szeretem a stílusát, a hatalmas tudását, a korrajzot, a szereplők jellemének alapos bemutatását. Remek történet, jó lett volna, ha be tudja fejezni és nem marad töredékben a szerző halála miatt. Ez az első kötet kiváló kezdet, bizonyára a továbbiak is sok érdekes eseményt sorakoztattak volna még fel. Thomas Mann jó emberismerő, a szereplők bemutatása nagyon élvezetes olvasmány, külső megjelenésüket, jellemző tulajdonságaikat olyan alapossággal mutatja be, hogy az olvasó is sokféle új ismeretet szerez olvasás közben. Szórakoztató olvasmány.

>!
Frank_Spielmann I
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Finom lelkű uraim és hölgyeim (mert ez a könyv csak nekik szól), olvassák el! És ne csodálkozzanak annyira a végén, ami szerintem tökéletes vég – mert Mann-nak, mivel sajnos nem élt 100 évig, nem volt ideje a további részeket hozzáírnia. Így hőse is végül két kebel között maradt az idők végezetéig, amit nem lehet eléggé irigyelni.

Különben Felix Krull szinte egy az egyben én vagyok. Maradok tisztelettel.

>!
pokolpetu
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Hiába van annyi csoda és káprázat, a női szépséget és vonzerőt semmi nem múlja felül.

– Au revoir!

>!
Adriaticum
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Teljesen mindegy, hogy mennyit írt meg Thomas Mann Felix Krull történetéből, nem sokszor olvastam még könyvet, amelyben ilyen varázsütésre születik meg a főhős kristálytiszta 4k ultra hd-s alakja. Elkezdtem olvasni és tudtam, hogy ezt a könyvet nekem írták. Felix Krull lénye, szelleme és története a legpazarabb irodalmi élmény, a télben is meleg párizsi fényekkel kivilágított álomszerű kéjutazás. Micsoda óda ez a Szépséghez! Abban igaza van egy előttem szólónak, hogy a bőbeszédűség valóban nem mindig indokolt, de nem von le az értékéből. Az egyik kedvencem: „Ülök és az vagyok, aki vagyok – mi más szórakozás kellene még?”

Ps. 1.: Amúgy idéztem párat a kételkedőknek és a nosztalgiázóknak :)
Ps. 2.: Akit érdekel a történet Olympia oldaláról – annak ajánlom Robert Neumann: Olympia c. regényét. Én először ezt olvastam, és vezetett Krull nyomára.
http://moly.hu/konyvek/robert-neumann-olympia

>!
zombie67bp
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Kár,hogy Párizstól csak Lisszabonig jutott a főhős világkörüli útján!)))

>!
richabi
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Nem kicsit szerettem. Hát persze, hiszen a szavak mágusa írta!:D

>!
Gerda
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Az eleje az ilyen regényeknél szokásos bemutatás, „bemelegítés”, azon azért nehezebben jutottam túl, de utána nagyon olvasmányos, érdekes.
Nem tudtam, hogy egy sorozat első része, amit végül nem folytatott az író. Amikor az utolsó 20 oldal volt már csak hátra, és nagyon nem úgy nézett ki a dolog, hogy le akarna zárulni a történet, akkor azért elkezdtem gyanakodni :)
Kár, hogy nem születtek meg a következő részek, kíváncsi lettem volna, hogy alakul Félix sorsa. De tényleg érdemes elolvasni így is.
(Nekem kicsit fura lett a vége, mintha csak egy fejezet vége lenne, nem egy könyvé, még akkor is, ha több részesnek indult.)


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Azt mondják: „A szegénység nem szégyen”, de ez csak olyan beszéd.

Második könyv - Hetedik fejezet

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ilyen nőknek, mellesleg mondva, nem szabadna beszélniük. Ha szótlanul mosolyogak, kacsintanak és integetnek, olyankor érdekesek; de mihelyt kinyitják a szájukat, nagy a kockázat, hogy kijózanítanak bennünket, és elvész a nimbuszuk. Mert a szó ellensége a titokzatosságnak, és kegyetlen leleplezi a közönségességet.

Második könyv - Hatodik fejezet

>!
Frank_Spielmann I

– […] Mi a keresztneve?
– Felix, vezérigazgató úr.
– Ez nekem nem felel meg. Felix, Felix, ennek valamilyen magánjellegű és nagyigényű csengése van. Itt Armand-nak fogjuk szólítani…

Második könyv - Nyolcadik fejezet

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Van egy elméletem, mely szerint az olyan megtévesztést, amelynek mélyén nincs magasabb rendű igazság, amely nem egyéb puszta hazugságnál – tökéletlen és esetlen voltánál fogva akárki leleplezheti. Csak az a csalás számíthat sikerre és eleven hatásra az emberek közt, amely nem is csalás a szó szoros értelmében, hanem egy élő, de a valóság birodalmába egészen el nem érkezett igazságnak felruházása azokkal a külső jelekkel, melyekre szüksége van, hogy a világban elismerésre és méltánylásra tegyen szert.

Első rész - Hatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Felix Krull
>!
csillagka P

…három ősnemzés volt: a lét kipattanása a semmiből, az élet ébredése a létből, és az ember megszületése.

>!
vivcsi2

Mindig meg kellene kísérelnünk, hogy minden dolgot, a legmegszokottabbakat is, amelyek létezése magától értetődőnek tűnik fel, friss, ámuló szemmel, mintegy első ízben nézzünk. Ezáltal a dolgok visszanyerik bámulatos voltukat, amely a magától értetődőségben elenyészett, s a világ friss látvány marad, másként azonban minden elenyészik: az élet, az öröm, az ámulás. Például a szerelem…

>!
Frank_Spielmann I

Hát ti? Mit akartok ti a kebleinkkel, amelyek tápláltak, az ölünkkel, amely szült benneteket? Talán nem oda vágyódtok vissza, nem csecsszopók akartok lenni? Nem az anyát szeretitek tilalmasan a nőben? Perverzitás! A szerelem keresztül-kasul perverzió, nem is lehet más.

Második könyv - Kilencedik fejezet

>!
Frank_Spielmann I

Szőke lány volt Eleanor, csinos, mint egy kecskegida, a világ legmeghatóbb kulcscsontjait mutogatta, ha este kissé kivágott selyemruhácskáját vette fel.

Harmadik könyv - Második fejezet

>!
Frank_Spielmann I

A franciák ugyanis szeretik és nagyra tartják a beszédet – teljes joggal! Hiszen a beszéd különbözteti meg az embert az állattól, és nem dőreség az a nézet, hogy egy ember annál távolabb van az állattól, minél jobban beszél – mégpedig franciául.

Második könyv - Hetedik fejezet

>!
csillagka P

Egyébként: Kuckuck.
Egy pillanatra azt hittem, nincs egészen helyén az esze, de aztán megértettem, hogy sokkal idősebb létére bemutatkozott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk
Franz Kafka: A kastély
Bertolt Brecht: Julius Caesar úr üzletei
Franz Kafka: Az elkallódott fiú
Franz Kafka: Amerika
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Erwin Strittmatter: A csodatévő
Günter Grass: A bádogdob
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus
Libuše Moníková: A homlokzat