Egy ​apolitikus ember elmélkedései 3 csillagozás

Thomas Mann: Egy apolitikus ember elmélkedései Thomas Mann: Egy apolitikus ember elmélkedései

Thomas Mann-nak a magyar közönség által jól ismert szépirodalmi munkásságát kiegészítik esszéi, tanulmányai, saját művéhez írott kommentárjai és gondolatainak naplószerű leírásai. Keresés, viaskodás ez a nagy lélegzetű mű, melynek korai részei a háború kezdetének idejéből valók, utolsó írásai pedig nagyjából az 1917-18-as évek fordulójáról. A terjedelmes könyv, amely magyar nyelven most jelenik meg először Györffy Miklós szép és értő tolmácsolásában, izgalmas szellemi élményt ígér az olvasónak.

Eredeti cím: Betrachtungen eines Unpolitischen

Eredeti megjelenés éve: 1918

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Thomas Mann GABO

>!
GABO, Budapest, 2014
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899288 · Fordította: Györffy Miklós, Majtényi Zoltán
>!
Helikon, Budapest, 2000
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 963208618X · Fordította: Györffy Miklós, Majtényi Zoltán

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij · Lev Tolsztoj


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

soksokx_Csilla>!
Thomas Mann: Egy apolitikus ember elmélkedései

Fú, de nehéz egy könyv volt ez. Szeretem Mannt, de ez most nagyon nehezen ment. Elmélkedések melyek mindenről szólnak, de közben meg semmiről. A csodálatos manni mondatok gyönyörűen elfedik, hogy ez a könyv valahogy üres. Lélektelen. Tetszettek a gondolatfüzérek, de az, hogy saját magát vetíti ki úgymond minden németre, hogy saját magán keresztül ábrázolja a németeket nekem nem tetszett. Gondolatai a politikáról, hogy a politika csak úgy önmagában rossz, mert csak…
Megküzdöttem vele és nem ez lett a kedvencem tőle.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

[Tolsztojnak] Az angolszász világban óriási sikere volt – amivel a színvonaláról jelentünk ki valamit. Ki értene meg Amerikában valamit is Dosztojevszkijből?

470. oldal

12 hozzászólás
Kuszma>!

Végül pedig csak van valami abban, hogy Németországnak, e háborúzó Németországnak az ellenség, a „civilizáció” tábora a pogányság és a titkos Odin-imádás vádját vághatta a szemébe – valami, mondom, csak van ebben, mert a mi saját köreinkben keletkezett az a vicc, miszerint Németországban egyedül a zsidók keresztények.

39. oldal, A protestálás

2 hozzászólás
Kuszma>!

„Tudd, hogy ez az univerzum olyan, amilyennek állítja magát: végtelen. Meg ne próbáld valaha elnyelni, bízva logikád emésztőképességében; inkább légy hálás, hogy ha ezt vagy azt a szilárd cölöpöt ügyesen leverted a káoszba, sikerül megakadályoznod, hogy az univerzum el ne nyeljen.”
Thomas Carlyle

11. oldal, Előszó

Kuszma>!

Nem hiszem és alkatom szerint nem hihetem természetesnek és szükségesnek, hogy az író kifejezetten pozitív, közvetlen és hívő-lelkes szószólója és előmozdítója legyen valamiféle fejlődésnek – mint a korszak kétség, aggály és gáncs nélküli, egyenes lelkű lovagja, aki töretlenül és bátran kitart istennője mellett. Maga az íróság számomra mindig is inkább a problematikusság, az itt és ott, az igen és nem, az egy kebelben két lélek, a belső konfliktusokban, ellentétekben és ellentmondásokban való komisz bővelkedés termékének és kifejezésének tűnt. Mi végre, honnan egyáltalán az íróság, ha az nem szellemi-erkölcsi fáradozás egy problematikus én érdekében?

16. oldal, Előszó

Kuszma>!

Az ítélet, mely szerint „már nem sül ki belőle semmi”, nem helytálló; mert ha egyszer egyvalaki áll mindenkivel szemben, és abból nem sül ki semmi, akkor ez a semmi olyan pozitív természerű, hogy nyugodtan lehet azt mondani, hogy valami kisült belőle.

407. oldal

Kapcsolódó szócikkek: semmi
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Elias Canetti: Tömeg és hatalom
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Herta Müller: A király meghajol és gyilkol
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Czesław Miłosz: „A rabul ejtett értelem”
Földényi F. László: Melankólia