Thomas Mann-nak a magyar közönség által jól ismert szépirodalmi munkásságát kiegészítik esszéi, tanulmányai, saját művéhez írott kommentárjai és gondolatainak naplószerű leírásai. Keresés, viaskodás ez a nagy lélegzetű mű, melynek korai részei a háború kezdetének idejéből valók, utolsó írásai pedig nagyjából az 1917-18-as évek fordulójáról. A terjedelmes könyv, amely magyar nyelven most jelenik meg először Györffy Miklós szép és értő tolmácsolásában, izgalmas szellemi élményt ígér az olvasónak.
Egy apolitikus ember elmélkedései 3 csillagozás
Eredeti cím: Betrachtungen eines Unpolitischen
Eredeti megjelenés éve: 1918
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Thomas Mann GABO
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij · Lev Tolsztoj
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Fú, de nehéz egy könyv volt ez. Szeretem Mannt, de ez most nagyon nehezen ment. Elmélkedések melyek mindenről szólnak, de közben meg semmiről. A csodálatos manni mondatok gyönyörűen elfedik, hogy ez a könyv valahogy üres. Lélektelen. Tetszettek a gondolatfüzérek, de az, hogy saját magát vetíti ki úgymond minden németre, hogy saját magán keresztül ábrázolja a németeket nekem nem tetszett. Gondolatai a politikáról, hogy a politika csak úgy önmagában rossz, mert csak…
Megküzdöttem vele és nem ez lett a kedvencem tőle.
Népszerű idézetek
[Tolsztojnak] Az angolszász világban óriási sikere volt – amivel a színvonaláról jelentünk ki valamit. Ki értene meg Amerikában valamit is Dosztojevszkijből?
470. oldal
Végül pedig csak van valami abban, hogy Németországnak, e háborúzó Németországnak az ellenség, a „civilizáció” tábora a pogányság és a titkos Odin-imádás vádját vághatta a szemébe – valami, mondom, csak van ebben, mert a mi saját köreinkben keletkezett az a vicc, miszerint Németországban egyedül a zsidók keresztények.
39. oldal, A protestálás
„Tudd, hogy ez az univerzum olyan, amilyennek állítja magát: végtelen. Meg ne próbáld valaha elnyelni, bízva logikád emésztőképességében; inkább légy hálás, hogy ha ezt vagy azt a szilárd cölöpöt ügyesen leverted a káoszba, sikerül megakadályoznod, hogy az univerzum el ne nyeljen.”
Thomas Carlyle
11. oldal, Előszó
Nem hiszem és alkatom szerint nem hihetem természetesnek és szükségesnek, hogy az író kifejezetten pozitív, közvetlen és hívő-lelkes szószólója és előmozdítója legyen valamiféle fejlődésnek – mint a korszak kétség, aggály és gáncs nélküli, egyenes lelkű lovagja, aki töretlenül és bátran kitart istennője mellett. Maga az íróság számomra mindig is inkább a problematikusság, az itt és ott, az igen és nem, az egy kebelben két lélek, a belső konfliktusokban, ellentétekben és ellentmondásokban való komisz bővelkedés termékének és kifejezésének tűnt. Mi végre, honnan egyáltalán az íróság, ha az nem szellemi-erkölcsi fáradozás egy problematikus én érdekében?
16. oldal, Előszó
Az ítélet, mely szerint „már nem sül ki belőle semmi”, nem helytálló; mert ha egyszer egyvalaki áll mindenkivel szemben, és abból nem sül ki semmi, akkor ez a semmi olyan pozitív természerű, hogy nyugodtan lehet azt mondani, hogy valami kisült belőle.
407. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Albert Camus: Sziszüphosz mítosza 85% ·
Összehasonlítás - Elias Canetti: Tömeg és hatalom ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei 98% ·
Összehasonlítás - Herta Müller: A király meghajol és gyilkol 98% ·
Összehasonlítás - Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség 98% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját 94% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Hétköznapok és csodák 98% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget 95% ·
Összehasonlítás - Czesław Miłosz: „A rabul ejtett értelem” 95% ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Melankólia 94% ·
Összehasonlítás