Egy ​apolitikus ember elmélkedései 3 csillagozás

[Tolsztojnak] Az angolszász világban óriási sikere volt – amivel a színvonaláról jelentünk ki valamit. Ki értene meg Amerikában valamit is Dosztojevszkijből?

470. oldal

Végül pedig csak van valami abban, hogy Németországnak, e háborúzó Németországnak az ellenség, a „civilizáció” tábora a pogányság és a titkos Odin-imádás vádját vághatta a szemébe – valami, mondom, csak van ebben, mert a mi saját köreinkben keletkezett az a vicc, miszerint Németországban egyedül a zsidók keresztények.

39. oldal, A protestálás

„Tudd, hogy ez az univerzum olyan, amilyennek állítja magát: végtelen. Meg ne próbáld valaha elnyelni, bízva logikád emésztőképességében; inkább légy hálás, hogy ha ezt vagy azt a szilárd cölöpöt ügyesen leverted a káoszba, sikerül megakadályoznod, hogy az univerzum el ne nyeljen.”
Thomas Carlyle

11. oldal, Előszó

Nem hiszem és alkatom szerint nem hihetem természetesnek és szükségesnek, hogy az író kifejezetten pozitív, közvetlen és hívő-lelkes szószólója és előmozdítója legyen valamiféle fejlődésnek – mint a korszak kétség, aggály és gáncs nélküli, egyenes lelkű lovagja, aki töretlenül és bátran kitart istennője mellett. Maga az íróság számomra mindig is inkább a problematikusság, az itt és ott, az igen és nem, az egy kebelben két lélek, a belső konfliktusokban, ellentétekben és ellentmondásokban való komisz bővelkedés termékének és kifejezésének tűnt. Mi végre, honnan egyáltalán az íróság, ha az nem szellemi-erkölcsi fáradozás egy problematikus én érdekében?

16. oldal, Előszó

Az ítélet, mely szerint „már nem sül ki belőle semmi”, nem helytálló; mert ha egyszer egyvalaki áll mindenkivel szemben, és abból nem sül ki semmi, akkor ez a semmi olyan pozitív természerű, hogy nyugodtan lehet azt mondani, hogy valami kisült belőle.

407. oldal