Doktor ​Faustus / A Doktor Faustus keletkezése 12 csillagozás

Thomas Mann: Doktor Faustus / A Doktor Faustus keletkezése

Thomas ​Mann nagy, szintetizáló eszmeregénye több kiadást is megért magyarul, a legutóbbi 1977-ben jelent meg. A mű, amely történelmi és eszmei távlatból vizsgálja a németség tragikus XX. századi kisiklását, a reformáció korabeli népkönyvre és Goethe „Faust”-jára utalva olyan hős élettörténetét beszéli el, aki a német polgári szellem és művészet sorsát jelképezi. Adrian Leverkühn német zeneszerző életének krónikása ifjúkori barátja: Serenus Zeitblom, aki a Mann-regény írásával egy időben, azaz 1942-től 1945-ig, szerzőjének ironikus másaként dolgozik Leverkühn életrajzán, s a világháború alakulására vonatkozó jelen idejű feljegyzései keretbe foglalják a főhős történetét.
Az önarcképszerű, ugyanakkor nietzschei vonásokat is hordozó Leverkühn az „ördöggel cimborál”, híres művész lesz, de ezzel egyidejűleg kudarcot vallanak emberi kapcsolatai. Megváltásként végül megadatik neki, hogy szeretheti ötéves unokaöccsét, az égi tisztaságú gyermeket, de annak halála után és huszonöt… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2002
822 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630770296 · Fordította: Szőllősy Klára, Pődör László

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Alexis de Tocqueville · nyárspolgár


Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Thomas Mann: Doktor Faustus / A Doktor Faustus keletkezése

Th. Mann azt mondja ez a legjobb, a legjobban megszenvedett könyve.
Nekem azért magasan a József.
Huszon évesen olvastam először, azt kell mondanom semmit nem értettem belőle, vagy majdnem semmit. Most, h. a keletkezést is olvastam szívem szerint kezdeném előröl.
Egy csomót fogok idézni belőle, mert többet elmondanak, mintha én itt dadognék.
A zenei művek leírása nekem nem sokat mondtak, de hát én ahhoz analfabéta vagyok. Egy zeneelméletet ismerő, tudó embernek nyilván sok pluszt adna.
Újra bebizonyosodott: Thomas Mann zseni.

9 hozzászólás
Macskabéka_Nicole>!
Thomas Mann: Doktor Faustus / A Doktor Faustus keletkezése

Időnként találtam benne egy-egy érdekes részt, de az előzményeket nagyon bő lére erszti. Az olyan „körítéseket” pedig, mint pl. hogy mennyire fontos ezt az eseményt leírnia ilyen hosszan, hogy majd megértsük a következményeket, rengetegszer ismétli…


Népszerű idézetek

tgorsy>!

Édes istenem, egy asszony számára igazán nem lehetett mámorító gyönyör Helmut Institorisszal hálni! Ennyit én is konyítok a nők álmaihoz, igényeihez, s kénytelen-kelletlen mindig úgy képzeltem, hogy Ines a gyermekeit kötelességszerűen, szenvedően s mintegy orcáját elfordítva fogadta méhébe.

p.: 428 (Európa, 2002)

7 hozzászólás
tgorsy>!

Hadd iktassak ide egy őszinte szót, mely napjaink tapasztalataiból fakad. A felvilágosodás híve számára a „nép” szó és fogalom mindig valamely archaikus-aggasztó árnyalatot foglal magába, az ilyen ember tudja, hogy a tömeget elég „nép”-nek szólítani, ha valaki haladásellenes gonoszságra akarja felbujtani. Mi minden nem történt a szemünk láttára, vagy talán éppen nem a szemünk láttára, a „nép” nevében, ami sosem történhetett volna meg Isten nevében, az emberiség nevében, a jog nevében

p.51 (Európa, 2002)

9 hozzászólás
tgorsy>!

Bizonyos egyéneknek nem lenne szabad szabadságról, észről, humánumról beszélniük, már tisztasági okokból sem

p.: 134 (Európa, 2002)

1 hozzászólás
tgorsy>!

… a művészetnek joga van hozzá, hogy gőgös legyen. A művészet: szellem, és a szellemnek nem kell magát elkötelezettnek éreznie a társadalommal, a közösséggel szemben – - nem kell, és nem is szabad, nézetem szerint; szabadsága, nemessége tiltja ezt. Az a művészet, amely „a nép közé megy” , amely a tömeg, a kisember, a nyárspolgár kívánságait a magáévá teszi, menthetetlenül romlásnak indul; és ezt – akár államilag – kötelességévé tenni, csak olyan művészetet engedélyezni, amelyet a kisember megért: ez maga a legalantasabb nyárspolgáriság, a szellem gyilkossága. Mert a szellem, hitem és meggyőződésem szerint, még a tömegek számára legérthetetlenebb előnyomulásaiban, legvakmerőbb, legkötetlenebb kutatásaiban és próbálkozásaiban is valamilyen, közvetett módon az embereket – sőt mi több: az embert szolgálja."

p.: 419 (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: művészet · nyárspolgár
16 hozzászólás
tgorsy>!

… szavaiból – megmondom őszintén – olyan érzéki kéj áradt, hogy röstellem e helyt direkt beszédben rögzíteni őket. Meggátol ebben a részvét, a tapintat, az emberi megbecsülés – meg az a talán nyárspolgári óvatosság, hogy nem akarom olvasómat kínos helyzetbe hozni."

p.: 432 (Európa, 2002)

tgorsy>!

Az ember formájú szörnyeteg… [Hitler] …
Időközben egy tengerentúli generális elrendelte, hogy Weimar lakossága rendezett sorokban vonuljon el az ottani koncentrációs tábor krematóriuma előtt, és kijelentette: ezek a látszólag derék polgárok, akik munkájukat végezték, és nem akartak tudni semmiről, holott a szél orrukba fújta az égett emberi hús iszonyú bűzét – hogy mindezek a tisztes polgárok cinkosai és tettestársai az ott elkövetett s most feltárt borzalmaknak, melyekre most rákényszeríti tekintetüket.Ám nézzék, lássák, én is velük nézem, gondolatban én is ott sodródom fásult vagy elborzadó soraikban.Feltörték a vastag falú kínzókamrát, amellyé egy semmirekellő és eleve a semmire fölesküdött rezsim Németországot tette, feltörték és feltárták szégyenünket a világ színe előtt, …
Mondjuk-e, hogy az egyetemes emberi természet legsötétebb oldalai azok, amelyek itt napfényre kerülnek? Mindegy: német emberek, németek tízezrei és százezrei követték el e rémtetteket, melyeknek láttán az emberiség visszaborzad, fertelemmé vált minden, ami német, a gonosz példájává….
Átkozottak, százszor is átkozottak a megrontók, akik ezt az eredetileg jó szándékú, derék, de nagyon is tanulékony, nagyon is készségesen az elmélet alapján élő emberfajtát a gonosz iskolájába adták….

p.: 618-619 (Európa, 2002)

2 hozzászólás
VERDI>!

A civilizált emberi lélek, sosem képes megszabadulni a titokzatosság nyugtalanító érzésétől.

6 hozzászólás
tgorsy>!

Az ilyen név dicsfénnyel egyenlő, varázsa alól senki sem vonhatja ki magát, még ha viselője külső megjelenése a névvel járó nagy várakozásokat csak szerény polgári mértékben elégíti is ki, és azt is csak átmenetileg, rövid időre, mulandó ifjonti bájai révén.

p.: 18 (Európa, 2002)

2 hozzászólás
tgorsy>!

… el vagyunk veszve. Vagyis azt akarom mondani: a háborút elvesztettük, de ez többet jelent egy elvesztett hadjáratnál, ez valóban annyit jelent, hogy el vagyunk veszve, mi, a német nép, elveszett ügyünk és lelkünk, hitünk és történelmünk. Németországnak vége, hamarosan vége lesz, gazdasági és politikai, erkölcsi és szellemi, egyszóval mindent átfogó, elmondhatatlan összeomlás közeledik – a világért sem akarnám kívánni, ami fenyeget, mert ez maga a kétségbeesés, a téboly. Nem, a világért sem akarnám kívánni, mert túlságosan szánom, siratom, sajnálom ezt a szerencsétlen népet, és ha eszembe jut tíz évvel ezelőtti lendülete és elvakult lelkesedése, fölemelkedése, feltörése, kitörése és áttörése, megtisztulásnak vélt újrakezdése, népi újjászületése, ez a látszólag szent mámor, amelybe, igaz, álsága intő jeléül, sok féktelen durvaság, aljas öldöklési vágy, gyalázó, kínzó, megalázó, gonosz kéj vegyült, s a mely minden tisztán látó ember számára félreismerhetetlenül már magában hordta a háborút – ha mindez eszembe jut, szívem elszorul fájdalmában: mennyi hit, lelkesedés, történelmi láz és tűz került akkor bevetésre, és most mindez reménytelenül füstbe menjen! Nem, igazán nem akartam ezt kívánni, de mégis – kívánnom kellett, és tudom, hogy kívántam, ma is kívánom, és elégtétellel fogom köszönteni: mert gyűlölöm az értelem bűnös megvetését, az igazság gaz eltorzítását, az olcsó mítoszokban való ordenáré kéjelgést, devalválódott értékek vétkes azonosítását azzal, amik egykor voltak, gyűlölöm az ódon, tősgyökeres, hívő és hiteles ónémetséggel való ocsmány visszaélést, gyalázatos végkiárusítását mindezen javaknak, amelyekből lelkiismeretlen hazudozók bódító mérget kotyvasztottak számukra. És mi, örökké mámorra szomjazók, felhajtottuk a kotyvalékot a mindent felülmúló mámorért, amelyben esztendőkön át a gyalázatosságok özönét követtük el a fennen szárnyalás csalóka látszata alatt – a mámorért most fizetni kell. Mivel? Már kimondtam a szót, a „kétségbeesés” -sel párosítva írtam le. Nem fogom megismételni. az ember nem győzheti le két ízben az iszonyodást, amellyel ott fentebb, sajnálatosan megbicsakló tollal, papírra vetettem."

p.: 228-229 (Európa, 2002)

2 hozzászólás
tgorsy>!

… az anya e tragikus hazatérést minden szomorúsága mellett is bizonyos elégtétellel, megnyugvással veszi tudomásul. Az anya szemében hős fia Ikarosz-repülése, az oltalmából kiszakadt férfi vakmerő életkalandja voltaképpen mindig érthetetlen és bűnös megtévelyedés, mindig titkos sértődöttséggel hallja az ebből az idegen szellemiségből fakadó, szigorú kérdést: „Mi dolgom véled asszony?” – a megsemmisülten aláhullót azonban, a „szegény, drága gyermek” -et mindent megbocsátóan fogadja vissza ölébe, lelke mélyén talán abban a szent meggyőződésben, hogy a fiú jobban tette volna, ha onnét soha ki nem szakad.

p.: 651 (Európa, 2002)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező
John Steinbeck: Édentől keletre
Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Annie Ernaux: Az esemény
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
José Saramago: Minden egyes név