A ​Buddenbrook ház 208 csillagozás

Egy család alkonya
Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Thomas ​Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, és csakhamar világhírűvé tette az akkor huszonöt éves írót. A regény a nagypolgárság világáról, belső válságáról szól sok önéletrajzi vonatkozással. A Buddenbrook ház egy lübecki kereskedőcsalád alkonyának regénye. „Személyes családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi, vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cezúráról” – nyilatkozta később Thomas Mann erről a könyvéről.

A korszakos hanyatlás négy nemzedék sorsában tükröződik. Az energikus és kétely nélküli cselekvőkészséget a cég utolsó gazdájában, Thomas Buddenbrookban felváltja a belső bizonytalanság, az önelemző hajlam – üzletemberi és közéleti tevékenységét egyre inkább úgy játssza el, mint színész a szerepét. Fia pedig, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1901

>!
GABO, Budapest, 2016
680 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062301 · Fordította: Györffy Miklós
>!
GABO, Budapest, 2003
616 oldal · ISBN: 9789639526365 · Fordította: Lányi Viktor
>!
Európa, Budapest, 1991
740 oldal · ISBN: 9630753391 · Fordította: Lányi Viktor

9 további kiadás


Kedvencelte 37

Most olvassa 28

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Itt a kapu, tárva-nyitva, nincs előtte kerítés, sem más akadály, semmi, itt a küszöb. És mégsem lépheted át, lehetetlen, már maga a gondolat is képtelen, hogy egy pillanatra kimehessünk.

Élet ez? Torzképe az életnek.

Thomas Mann regénye egy család alkonya – és jóval több ennél: egymást követő generációk sorsa a 19. század közepétől a dekadens századelőig. Régi és új ütközőjébe került vívódó életek rajza, a társadalmi átalakulások finoman megrajzolt története. Ragyogó realista próza, sokkal könnyedebb olvasmány, mint a későbbi nagyregények, de magába foglalja ez utóbbiak kiemelkedő támáit, gondolatait. Itt vannak a nagy ellentétek: polgári élet versus művészlét (már itt is az egészség-betegség ellentétpárhoz kapcsolva), saját sors lehetősége versus hagyományok, társadalmi elvárások és kötelezettségek és így tovább.
A nagyapa alakjában leköszönő realista, kedélyes, ironikus-humoros, józan világ helyébe lépő új, sokkal komorabb, komolyabb, ugyanakkor miszticizmusba, a világtól való elfordulásba hajló korszak egyfelől a maga individualista, már-már túlzottan gyakorlatias polgári gondolkodásával, másfelől az ideges, kissé hideg, nehezen megközelíthető, befele forduló művészvilágával nagy kihívást jelent annak, aki ragaszkodik a családi krónikához – az egyféle apák könyvéhez – mindahhoz, ami valamikor elvárás, szokás és kötelesség, de ugyanakkor normalitás volt. Tud-e alkalmazkodni a család (az arisztokratikusabb létbe gyökerező társadalmi réteg) az új feltételekhez? Meg tudja-e tanulni, el tudja-e fogadni az új játékszabályokat? Az egyén rálelhet-e saját útjára? Elszakadhat-e a család kötelékétől? Vállaja-e, hogy azt tegye, amit jónak lát, függetlenül a világ nyelvétől? Sikerül-e kilépni a nyitott kapun? Már az alcím megadja a választ. Hanno pedig meghúzza a végérvényes vonalat a krónika utolsó bejegyzése után: … nem jön több utána… Bevégeztetett.

Ami a stílust illeti, Mann ezúttal is lenyűgözött – már huszonöt évesen olyan biztos kézzel építi fel regényét, hogy az ember csak úgy bámul. Ragyogóan alkotja meg a karaktereket, egyénítésük színes, változatos eszközökkel történik (imádtam, ahogy például egy-egy mondhatni állandó jelzőként visszatérő mondattal hangsúlyozza egyes szereplők változatlansághoz, régihez való ragaszkodását – az orvos például mindig félvállról veszi a családban előforduló betegségeket, és az egyetlen, örök receptje: szigorú diéta: egy kis galambhús, egy szelet piskóta. Sesemi kisasszony, a nevelőintézet igazgatónője pedig minden jeles esemény – esküvő, keresztelő – alkalmával cuppanós csókot nyom a főszereplő arcára, majd elhangzik az örökös jókívánság: Légy baldog, te jaó gyermek! – a család és az egyének sorsa pedig egyre hanyatlóbb ívet mutat).
A család életének kiemelt epizódjai is mesterien vannak kiválasztva, bemutatva. A regény elején még túlsúlyban lévő vidám családi összejövetelek – az estélyek, esküvők, keresztelők – egyre ritkábbak, bemutatásuk rövidebb, annál hosszabb viszont a betegségek és a temetések részletezése.
Ugyancsak telitalálat, ahogy egyes jelenetek többletjelentést kapnak. Érdekes epizód például Pfühl orgonista ismerkedése Wagner zenéjével – ez a részlet valójában a regény fő tematikáját tükrözi: hogyan váltja fel a szigorú szabályok kérlelhetetlen, impozáns, morális-logikus méltóságát az új, káosznak tűnő elsöprő erő. A különböző hangszerelésben vissza-visszatérő motívumok a regényben egyben a Wagneri vezérmotívum-technikát követik.
És ne felejtsem el Mann humorát és finom iróniáját sem, ami annyira élvezetessé teszi a stílusát. Nem egyszer somolyogtam magamban, sőt fel-felnevettem olvasás közben (az a parlamenti ülés, az a rebolucijó és mi minden más…)
Nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb családregénynek a Buddenbrookékat. Tényleg kiváló.

>!
stippistop SMP
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Nagy, nyomasztó, hömpölygő, lenyűgöző. Egyrészt jólesett olvasni; végre egy könyv, amiben csupa valóságos, hús-vér ember él. Másrészt teljes depresszióba taszított olykor. Nem azért, mintha óriási fordulatok, nagy traumák lettek volna benne, hanem azon dolgok miatt, amik mindannyiunk családjában történnek: kis sikerek, nagy kudarcok, betegség, elmúlás, haláltusa -kinek rövidebb, kinek hosszabb. Főleg a végén éreztem, hogy nem bírom ezt tovább olvasni- Thomas sorsa különösen megrázott, de Hannoval sem bírtam volna még egy szorongató tanórát átélni. Mert velük éltem minden pillanatot, minden pillanatban.
Zseniális családregény. Tényleg. Komolyan.

13 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Éveken át halogattam ezt a könyvet, valahogy mindig volt más, sürgősebb, érdekesebb. Mikor végre nekiálltam, az első száz oldal igazolni igyekezett a félelmemet. Dögunalom. Aztán pedig észrevettem, hogy lassan, sorról sorra, oldalról oldalra magába szívott. Fogytak az oldalak, peregtek a fejezetek, fogyott az élet.
Nem én kell megmondjam, hogy Thomas Mann egy zseni, ezt megmondták már komoly irodalmárok, akik érveket is tudtak sorakoztatni az állítás mellé. Én csak fejet hajtok előtte.
Thomas Mann nem is író, hanem sebész. Sebészeti pontossággal nyitja fel a szereplői lelkét, és tekint be a legmélyükre. Boncol, mikroszkóp alá tart, ízekre szed, valami olyan szédületesen reálisan, hogy minden szereplővel eggyé válunk olvasás közben.
A nagymama haláltusájának a leírása pedig mehetne egy szemiológia tankönyvbe is, tökéletes pontossággal figyelte meg a tüdőödémát. (Akit érdekel, megtalálja a tüdőbetegségeket gyűjtő polcomon).
Számomra ez a könyv tökéletes, elmélyült élvezet volt, mint az első korty egy finom, méregerős, forró feketekávéból. 700 oldalon keresztül.
Ismét hálás vagyok a sorsnak, hogy szeretek olvasni, és ilyen csodálatos élményekben lehet részem.

>!
chhaya P
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Régóta halogattam az olvasást, mert bár érdekelt a könyv, Thomas Mann-nal nem voltam teljesen kibékülve – A Mario és a varázsló a maga nyomasztó hangulatával sosem lett a kedvencem, a Tonio Kröger pedig annyira nem maradt meg bennem, hogy egy szóra sem emlékszem belőle…

A Buddenbrook család történetét kissé vegyes érzelmekkel olvastam. Eleinte szinte végig nehézkesen haladtam a nyelvezete miatt (gérokk és fátermörder, néhány oldalanként rá kellett keresnem, hogy ezek és a hasonló rég nem használt szavak mit is jelentenek… Persze ez az én hibám, nem a könyvé, de akkor is.) Talán jobban jártam volna az új fordítással… Na de legközelebb majd jobban figyelek.

A stíluson túl a szereplők miatt sem volt könnyű beleélnem a magam a történetbe. Nem mintha bármi baj lett volna velük, csak… Sem kedvelni, sem utálni nem lehet őket igazán, annyira emberiek. A saját szűkös, korlátolt elképzeléseik szerint élik az életüket, akár évekig (évtizedekig) emlegetve ugyanazokat a frázisokat – persze az összes cselekedetük a szentséges Buddenbrook család nevének van alárendelve, és mindannyian kicsit másképp próbálják ezt „túlélni”. Házasság azért köttetik, hogy a cég vagyonát gyarapítsa, bizonyos üzletek és események azért történnek, hogy a cég jó hírét növeljék. Ha az egyén akarata ellen való, az mellékes, mert a család az első. Hordozhatna ez pozitív üzenetet, ha a végére nem nyomorodnának bele szinte mindannyian. Nem véletlen az alcím.

Ami különösen tetszett a könyvben, az az adott kor és szokások bemutatása volt, már amennyit a kereskedőcsalád életén keresztül megismertünk belőle. Ez a világ bár gazdag és előkelő, nagyon is szigorú szabályokra szabályokra épül, a családi és társadalmi érintkezéstől kezdve a különféle érdekek találkozásáig. Mindent egybevetve, nem szívesen éltem volna akkor.

Szóval, bár nehezen jutottam a végére, nem bánom, hogy végül rászántam magam és elolvastam.

13 hozzászólás
>!
Anó P
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Régi kiadású, kissé sárguló lapú kötetemet boldogan vettem elő újra egy kihívás kedvéért.Főiskolásként olvastam utoljára (nem tegnap). Kötelező olvasmány volt, elemeztük, vizsgáztunk belőle… rég volt.
Szeretem a családregényeket. Rémlett a komoly Thomas, emlékeztem a bohém Christianra, de főképpen Tonyra. a butácska, gőgös, csinos, szókimondó, felnőni képtelen, szerencsétlen házasságokat kötő Tonyra. És persze szegény Tildára meg Sesemire is, a púpos nevelőnőre, örökös, jámbor szólamával: „ – Légy baldog, te jaó gyermek!”
Elemeztük a művet anno a „polgár és művészlét” örök ellentmondása tekintetében is – Thomas volt a törekvő kereskedő és polgár, Gerda és a Kis Hanno képviselték a parttalan, életképtelen művészréteget. Egyikük élete sem volt eredményes.S ez a két réteg, bár gyakran vonzódik egymáshoz, boldog sem lehet együtt. Gondoljunk csak a Tom és Gerda nászából származó, gyenge fizikumú, életképtelen kis Hannóra!
Thomas volt talán a regény legboldogtalanabb figurája, akit felőrölt, hogy állandóan igyekezett megfelelni a követelményeknek. Nem volt ő igazi kereskedő, vagy csak rövid ideig volt az – belül kételkedő, aggodalmas, önmarcangoló lélek volt, aki gyakran a külső durvasággal leplezte ezt (pl. a fiával sosem mert őszinte és gyöngéd lenni, nehogy gyengének tartsák, s nagyon fájt neki, hogy a fiát is annak látta).
Christian, a harmadik testvér talán a legvisszataszítóbb figura. Imád ripacskodni, az embereket naturalisztikus és bohóc történeteivel zavarba hozni és igazi hipochonder.
Míg korábban inkább elvitt a cselekmény, most jobban hatott rám az író kritikus látás – és jellemzésmódja.Thomas Mann bizony nem a szebbik oldalarukról mutatja be figuráit!
Néhány odavetett mondattal meglehetősen visszatetsző képet rajzol róluk. Nem csak külsőleg, de ahogy beszélnek, esznek (sőt, falnak, tömik magukat) vagy jönnek-mennek – meglehetősen kiábrándíó tud lenni. Az író remekül érzékelteti, hogy egy lecsengő világ képviselőiről van szó. Ahogy elhalad a család felett az idő, úgy „hal meg” a házuk is, mely a regény elején ragyog és virul.
Még valami: a pedagógusok jellemzése és egy iskolai nap leírása (a kamasz Hanno egy napja az iskolában) meglehetősen taszító. Erre nem emlékeztem:)
Akárcsak rég, most is szerettem ezt a regényt.

>!
morin5
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Egy gazdag lübecki kereskedőcsalád négy generációjának története, amely bővelkedik a társadalmi hierarchia szerint elfoglalt hely által predesztinált formaságokban, kimért fensőbbségben, kidekázott modorban. Ahova nemcsak születni nehéz, de a kötelezően választható életpálya miatt létezni is. S a tagok minél inkább híjával vannak a rátermettségnek, céltudatos, érvényesítő szándéknak, annál szembeötlőbb a hanyatlás, sikertelen vállalkozás, konkurencia erősödés, veszteség, ami miatt a család idővel a Buddenbrook név mögé rejtőzve annak szolgájává válik.
Összejövetelek, elegancia, piszkálódó rokonság, diszkrét érzelmek, születés – házasság – halál eseményeivel töltődő füzet vezetés, majd elkopik alóluk az élet, és nem marad más, mint az ősökre visszatekintés után leoltani a lámpát.

Egy családi láncban szemnek lenni hasznos dolog. Utolsók közt maradni drámai. Erről 25 évesen érett regényt írni páratlan. Nobelt kapni érte megérdemelt. Olvasni meg jutalom.

>!
Krisztina_7 P
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Nem volt könnyű olvasmány. Vegyesek az érzéseim.Nem volt rossz, talán kicsit hosszú (nem igazán szeretem az ennyire hosszú könyveket), de mindig vártam, hogy mi történik a családdal a következő részben.
Az elején nehéz volt hirtelen a sok szereplőt megjegyezni. Talán Tony volt a kedvencem, bár nem volt mindig szimpatikus, de újra tudott kezdeni, amikor úgy hozta az élet.
Ez volt az első könyvem az írótól, egy teljesen más világba vitt el, ahol nem biztos, hogy szerettem volna élni.

>!
petibácsi
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Hol is kezdjem… az eddigi értékelésekkel jobbára egyetértek, szerintem is az a nagybetűs családregény, és én is kissé sietősnek, könnyelműen odatettnek találtam Buddenbrookék lassú hanyatlásának (4 generáció! 40 év!) lezárását az utolsó oldalakon.
Ezen kívül viszont a regény arányait teljesen példaértékűnek találtam, a romlás kényszerlépései (mindenfelé szociális és családi követelmények, nyomás, presztízsharcok, érdekházasságok és üzleti malőrök) körül hömpölygő cselekmény komótosságát frappánsan ellensúlyozzák a rendkívül pontos és érzékletes lélektani vívódások, az elvárások és az önmegvalósítás viszonyrendszerének körülményes, de élvezetes bemutatása.
Jó hát a fordulatok diktálta sebességen persze hogy meglátszik a regény kora, de cserébe rengeteg féle-fajta pompás karaktert mozgat, melyeknek jellegzetes tulajdonságait helyenként elismételgeti (azt hiszem, ezt hívja „bevésésnek” a szakirodalom), ami a mellékszereplőknél felettébb hasznos (a megjegyezhetőség végett), a főszereplőknél meg némiképp ironikusnak hat (amikor pl. harmincadszor olvassuk, hogy milyen a jellegzetes „Buddenbrook kéz”, vagy Gerda „egymáshoz közel ülő, barna, kékesen körülárnyalt szemei”, vagy Hanno „nyelvével odvas zápfogán szokott kotorászni”, stb. stb.)
Kissé megnehezíti a befogást, hogy Mann a kor (XIX. század közepe) történelmi hátteréről, a háborúkról és a (mai szemszögből a kor legfontosabb eseménye) német egység létrejöttéről jóformán hallgat, evidenciának tekinti (bár az ő idejében még lehet, hogy tényleg közelmúltként gondoltak rá, és emiatt), s az etikett változásait is kézenfekvőnek veszi – holott nekem elsőre igencsak furcsa volt, hogy a Johann-t egyik évtizedben még franciásan Jean-nak, két generációval odébb meg már Hanno-nak becézik.
Mindent összevetve akkurátusan felépített, terjengős, de mégis kellemes könyv ez, nagy könyv nagy témákról, csak meg kell tanulni ráhangolódni, azt is mondhatnám (csak nem mindenkinek lenne ínyére), hogy fel kell nőni hozzá.
Türelemmel kell lenni vele, magam is 4 vagy 5 kortárs művet olvashattam volna el annyi idő alatt, amennyit ennek a könyvnek a befogadására áldoztam, de végül nem kellett benne csalódnom.

>!
DTimi 
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Szenvedések szenvedéseinek a szenvedése! Halvány, semmi emberek, halvány semmitmondó picsogása több száz oldalon keresztül. Minek ez nekem? Mit mond ez nekem? spoiler

>!
Youditta
Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

Kíváló. Mindig is vonzódtam a családregényekhez, de ez a legjobbak közül való, de valószinuleg inkább a legjobb, amit olvastam. Imádtam olvasni, nem sajnáltam egy pillanatát sem. Megismerhetünk egy családot sok taggal, akiket lehetett szeretni, nem szeretni. Én Tonyt kedveltem, az elején még Krisztiánt is, de valahogy engem Thomas idegesített, számomra túl racionális és érzelem nélkülinek tunt. Főleg, ahogy Hannoval bánt és mivel nagyon kedveltem Hannot, ez még inkább kiemelte Thomas nem szimpatikus oldalát. Hanno története nagyon nyomasztott illetve Tony balsikerei is. A könyv tele van emberi, akár mindenkivel előforduló cselekményekkel, ettől érzi az ember annyira közelinek. Hiteles, olykor nyomasztó, olykor cinikus történet ez. Thomas Mann a figuráit úgy tudja megírni, hogy néha ő maga is kisebb szkeptikus távolságtartással kezeli őket és mintha ő is mosolyogna a maga által teremtett figuráin. Zseniális.
Hát igen, a ő Nobel-díja mindig vitathatatlan volt.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Tudom, hogy a szerencse és a fellendülés külső, látható, kézzelfogható jelei és szimbólumai csak akkor mutatkoznak, amikor valójában minden már lefelé halad. Ezeknek a külső jeleknek idő kell, mint a csillagfénynek, hogy megérkezzenek, mert nem tudjuk, hogy ott fenn a csillag nincs-e kihunyóban, nem hunyt-e ki már, mikor a legfényesebben sugárzik…

381-382. oldal, Hetedik rész (Európa, 1981)

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

2 hozzászólás
>!
Esmeralda P

Én liba vagyok, ostoba jószág… […] és ismerem jól az életet…

253.

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

17 hozzászólás
>!
Esmeralda P

Ha férfi vagy, tégy úgy, mint
A többi nagypapák,
Forralj levest, kavarj tejet,
S ringasd a kisbabát.

44. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
eme P

Csak az a szégyen és a botrány a világban, ami hangot kap, és elterjed az emberek közt?

341. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

2 hozzászólás
>!
Sli SP

Mi is a siker? Titkos, leírhatatlan erő, körültekintés, készenlét… az a tudat, hogy puszta létemmel nyomást gyakorolok magam körül az Élet mozdulataira… Az a hit, hogy az Élet az én kedvemnek engedelmeskedik… Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát a befolyásunk alól… Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül. Az utóbbi napokban gyakran járt eszemben egy török közmondás, amit valaha olvastam: „Ha kész a ház, jön a halál.” No, nem kell éppen a halálnak lenni. De a visszaesés… a lejtő… a vég kezdete…

381. oldal, Hetedik rész (Európa, 1981)

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
csillagka P

Jártában- keltében visszagondolt a személyes Istenre, az emberfiak atyjára, aki lényének egy élő darabját küldte egykoron a földre, hogy velünk szenvedjen és vérezzen, aki az utolsó ítélet napján ítélkezni fog, és akinek lábainál az igazak az akkor kezdődő örökkévalóság során kárpótlást nyernek majd e siralomvölgy szenvedéseiért… Felidézte ezt az egész, kissé homályos és kissé képtelen históriát amelyhez azonban nem kellett értelem, csupán engedelmes hit, s amely megállapodott gyermekes szavakban kéznél leszen, amikor a végső gyötrelmek elkövetkeznek… Vajon csakugyan?
Jaj ebben nem tudott megbékélni. Ez a férfi, akit gond emésztett a háza jóhíréért, a feleségéért, a fiáért, a nevéért, a családjáért, ez az elkopott férfi, aki fáradságos mesterkedéssel tartotta fönn testének eleganciáját, kifogástalanságát és épségét, napokon át azzal a kérdéssel vívódott, hogyan is áll a dolog voltaképpen; vajon a lélek a halál után közvetlenül az égbe jut-e, vagy hogy az üdvözülés csak a test feltámadása után kezdődik… És hova lesz addig a lélek? Megtanította e valaha valaki erre az iskolába, a templomba? Hogy vehették a lelkükre, hogy ilyen tudatlanságban hagyják embertársaikat?

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
Fatma

Ez a különbség kettőnk közt, látod. Te is szívesen megnézel egy színdarabot, és azelőtt, köztünk szólva, te is elcicázgattál, és egy ideig szerettél regényeket és verseket, efféléket olvasni… De mindig olyan jól össze tudtad egyeztetni mindezt a rendes munkával és az élet komolyságával… Látod, ez belőlem hiányzik. Engem egészen felőröl az a másik, az a micsoda, és a rendes dolgokhoz, látod, nem marad bennem semmi… Nem tudom, megérted-e ezt…

268. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
Esmeralda P

Az, amit Buddenbrook Tamásban „hiúság”-nak neveztek, az a gond, amit külsejére fordított, a fényűzés, amit öltözékével kifejezett, valójában egész más valami volt. Eredetileg semmivel sem több, mint egy cselekvő ember törekvése, hogy teljes tudatában legyen annak a hiánytalan korrektségnek, amely fölényt ad.

356. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
Esmeralda P

Ilyenkor nevetett Hanno is, halkan és mélységes gyönyörűséggel, mert anélkül, hogy egymásra néztek, anélkül, hogy egymáshoz szóltak volna, ők ketten azon a nézeten voltak, hogy ez a prédikáció meglehetős idétlen fecsegés, és hogy az a voltaképpeni istentisztelet, amit a lelkész és hívei talán csak az áhítat emelésére szolgáló ráadásnak tartottak: tudniillik a zene.

428. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya

>!
Fatma

Ma olyan egyedül vacsoráztam, mint a római pápa (…)

369. oldal

Thomas Mann: A Buddenbrook ház Egy család alkonya


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

E.T. A. Hoffmann


Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Johann Wolfgang Goethe: Vonzások és választások
Günter Grass: A bádogdob
Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Franz Kafka: A per
Victor Hugo: A nyomorultak
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Charles Dickens: Copperfield Dávid
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Gustave Flaubert: Bovaryné