Arthur ​királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája 79% 19 csillagozás

Egy nagyszerű mítosz remek feldolgozása. Sir Thomas Malory igazán szép köntösben és roppant élvezetes módon tárja elénk Arthur király és a kerekasztal lovagjainak történetét.

Nehéz csillagozni ezt a művet.
Párját ritkító történetgyűjtemény, a XV. századi lovageszmények korhű megjelenítése a nagy pozitívuma.
És a nagy negatívuma is. Hiszen a Vl. századba helyezett mondakör néhol igazán nehezen viseli a késő középkorban élt Mallory eszményeit. (nem is beszélve a tárgyi tévedésekről, amiket gáláns nagylelkűséggel helyez el több száz éveket csúszva)
A legfájóbb pont persze, ahogy lenni szokott a középkorban keltezett műveknél, az eredeti történet totális kifacsarása, a pogány Grál monda teljes kiherélése… Itt már a Grál meg van fosztva mindennemű kelta jelentésétől, gazdag háttere teljesen alá van rendelve a korszellemnek tökéletesen megfelelő Jézus-legendagyártás zászlaja alá…
Amiért mégis hordoz még értéket, az hogy Sir Mallory nehezen tudta még lefejteni a kelta pogány mítoszok allegória és szimbólumrendszerét, ettől egészen érdekes színezetet kapnak ezek a lovagtörténetek.
Na és persze, ne tagadjuk, rendkívül olvasmányos és magávalragadó,

A verses középkori regények után nagyon nehéz volt visszaállnom prózára, főképp, hogy ez iszonyatosan tömény cselekményt és generációfelsorolásokat tartalmaz. Néhol viszont ráuntam, közel sem volt olyan izgalmas, mint Chrétien de Troyes, így előfordult nem egyszer, hogy félreraktam vagy ugráltam az eseményekben. Amiért a hármon kívül kap még egy felet, az az irdatlan anyagfeldolgozásért és válogatásért jár, mert nagyon jó történetalapok egy mai modern regényhez. :)

Általános iskolás voltam és emlékszem, úgy gondoltam, itt a tökéletes könyv, vastag, szép, okos…ma sem tudom, hogyan rágtam át magam rajta, de élveztem, másrészt fontos mondakör, Gyaloggalopp, ugye.

A kályhánál kezdem: a két kisebb gyerekünknek (10, 12) megmutattam a Gyalog-galopp című filmet. Feleségem viszont ügyel arra, hogy filmbolond apjuk hatását kompenzálja, ezért az őszi szünetben felolvasta a gyerekeknek ezt a könyvet – én is ott hallgattam. Nagyon tetszett, és mivel felolvasva sokkal elviselhetőbb a sok végeláthatatlan felsorolás és egyéb mellékszálak, a gyerekek is nagyon élvezték – sokszor hangosan nevettünk egyes részeken. Furcsa volt a történet szempontjából „modern”, a mi szempontunkból mégis „ősi” szerző stílusa. Mindenesetre jó volt tudni, hogy az írója személyes tapasztalatból tudja, milyen lovagnak lenni :-)