Schindler ​listája 50 csillagozás

Thomas Keneally: Schindler listája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​ausztrál író immár bestsellerré vált regénye Oskar Schindler, egykori német gyárosnak állít emléket. Schindler született üzletember és szerencsejátékos. Idejekorán belép a náci pártba, s egyetlen célja: élvezni az életet, a pénzt és a szép nőket. A második világháború elején a gyors meggazdagodás reményében költözik Krakkóba, és azonnal megérzi, milyen hatalmas üzleti lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Baráti kapcsolatok és némi ügyeskedés révén megszerez magának egy gyárat, és nem győz eleget tenni a Hitler hadseregétől beözönlő megrendeléseknek. Mivel kitűnő viszonyban van a náci vezetéssel, vállalkozásához minden támogatást megkap, gyárába a zsidó gettóból toborozhat olcsó munkaerőt.
A sorozatos kivégzések és megaláztatások azonban, amiknek maga is tanúja lesz, rádöbbentik, mi is történik valójában. Lassan szembesül a ténnyel, hogy a rendszer, amelyet kiszolgál, és amelynek hasznát élvezi, egy embertelen, gyilkos rendszer, amely ártatlanokat küld a halálba. A… (tovább)

Schindler bárkája címmel is megjelent.

>!
Lazi, Szeged, 2006
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639690147 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes

Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Thomas Keneally: Schindler listája

„Aki egyetlen ember életét megmenti, az egész világot menti meg.”

Számtalanszor megfordult már a fejemben, vajon jogom van e véleményt alkotni olyan emberekről, akik egykoron éltek, és tetteiket ismételten újra és újra összefoglalják a mai könyvek!?
Olyan személyekről alkotok véleményt, akiket nem ismertem, sem korban nem éltem, mégis úgy hiszem a róluk alkotott kép alapján, kialakul bennem is egy vélemény, mintha beszéltem volna vele, vagy akár személyesen is láttam volna…

Amikor ilyen könyveket veszek kézbe, valahol mélyen elszakad bennem is egy pici reményfonál.
Remény azért, hogy többek vagyunk, mint az „állatok”, hogy nem hiába lettünk mi eme Föld uralkodó faja.
De rá kell döbbenjek, hogy annyi mindent nem tudok a saját fajtámról..
Sokszor megítélem az embert és általánosítok, pedig ez nagy hiba.
Fajtánk nem jobb, mint az állatvilágban élő fajok, sőt sajnos már rosszabb.
Mert a legtöbb élőlény nem piszkítja be az akolt ahol él, és nem öli meg fajtársát szórakozásból, sem egy nem létező eszméért.
Csalódott vagyok, persze teszem ezt biztonságban, védett falak között, egy olyan világban, ahol jelenleg nem vagyok veszélyben.

És elgondolkodom azon is, hogy vajon jogom van e jónak ítélni egy könyvet, amely milliók szenvedéséről (is) szól?
Kedvencelhetek – e egy olyan írást, amely sok lélek szenvedéséről mesél?

Megítéltettem, mert nem jónak gondolom, hanem kiválónak, és igen a szeretet könyveim közé kerül a kötet.

Rengeteg történet született már erről az időszakról, és még számtalan fog íródni.
Az emberi szenvedés, bármely korból is származik, nem felejtődik.
Persze miért is kerülne a homályba, mikor családtagjaink is az áldozatok között lehettek, ahogy az elkövetők soraiban is állhattak.
Teljesen mindegy, csak az a fontos mi mit gondolunk, mennyit tanulunk és mit teszünk evvel a tudással.

Nagyon két oldalú ember volt Oskar Schindler.
Egy nyerészkedő, okos, remek üzletember, és egy áldozat, aki fellázadt egy adott rendszer ellen, és mert tenni másokért.
Nem magasztalom, nem rajongok érte, nagyon nem.
De elismerem, hogy amit tett az nem csak bátor, de kiemelkedő is egyben.
Sajnos kevés hasonló személy élt és él közöttünk.

Ami pedig úgy alap esetben ezt a kort illeti.
Számomra a 20. század történelmünk ismételt „Sötét” korszaka.
Csak bebizonyosodott, hogy olyanok vagyunk, mint a marhák, se többek, se kevesebbek.
Ki áldozatként kerül fel arra a vagonra, ki pedig véres húscafatok után loholva.
Egyszerűen undorodom ettől a viselkedéstől, és nem azért, mert egy kényes „nő” vagyok a védett világomban.
Hanem azért, mert „egy kitalálja, a többi meg rohan utána” elven élünk még a mai napig is.

Persze ezek csak az én gondolataim, nem kell egyetérteni velem.

A könyv kiváló munka, érték a számomra, és bár nem mostanában fogom újraolvasni.
Biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, mert mindig jó arra, hogy emlékezzek mire vagyunk képesek, és, talán picit reméljek, hogy egy mindig van, aki szembe mer menni a csődülettel.

Kedvenc!♥

>!
Lazi, Szeged, 2006
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639690147 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
9 hozzászólás
>!
vargvani
Thomas Keneally: Schindler listája

Bátornak érzem magam, hogy egy ilyen nehéz témájú és tömény könyvbe képes voltam belekezdeni iskolaidőben, mert tényleg nehéz volt megemészteni az olvasottakat. Ennek ellenére elkezdtem, mert betegesen rajongok a történelemért, főleg a második világháborúért és már nagyon újra akarom nézni a filmet.
Igazából úgy indultam neki, hogy az események gyors egymásutánban váltják egymást, tele van párbeszédekkel… de aztán rá kellett jönnöm, hogy viszonylag lassan bontakozik ki a történet és a hangsúly a valóságon és a tényeken van, ami kicsit visszavett a kedvemből ,mert egyes dolgok néha untattak és elaludtam, emiatt vonok le fél csillagot.

A nehéz téma ellenére az író nagyon jó munkát végzett. Bemutatja a második világháborús világot, az SS embereit, Schindlert és a zsidók életét. Nem ez az első alkalom, hogy elcsodálkozok azon, hogy Oskar mekkora áldozatot hozott: felismerte, hogy a rendszer velejéig gonosz és tett ellene azzal mit sem törődve, hogy saját életével is játszik. Egyszerűen csodálatos ez az ember! Viszont nem volt jó férj, ami az én szememet nagyon szúrja…

És egy idézettel zárnám az értékelésemet:
„Nem feledjük az egyiptomi rabszolgaságot, nem feledjük Hámánt, nem feledjük Hitlert. Ám nemcsak a bűnösöket… az igazakat sem feledjük. Ne feledkezzünk meg Oskar Schindlerről.”

2 hozzászólás
>!
ValerinLanz P
Thomas Keneally: Schindler listája

Mindig nagyon nehéz olyan könyvet értékelni, ami igaz történeten alapul, ráadásul ezt a kötetet „vártam” is, mert a film felejthetetlen élményt nyújtott. Úgy próbálom megfogalmazni a véleményem, hogy ne legyek se bántó, se érzéketlen.
Ha magát a történteket kellene értékelnem, akkor természetesen örülök, hogy megszületett a könyv, mert jó az, ha az emberek a történelemkönyveken kívül is megismerkednek ezekkel a borzalmakkal, és ezzel az időszakkal. Sajnos sokkal több volt benne a száraz adat, mint amennyi a regényes leírás. Ha regényt olvasok, akkor szeretném élvezni, és hiába volt ez egy kemény téma, mégis túl soknak éreztem az adatokat. Persze minden egyes emberről illik megemlékezni, de túlzsúfolt lett emiatt a könyv.
Oscar természetesen hihetetlen volt. Nem rémlett a filmből, hogy ennyire szerette volna a nőket. Érdekes, hogy végig lelkiismeretesen segítette a zsidókat, közben viszont nem vetette meg a világi örömöket.
A „kedvenc” személyem Stern volt, az ő felbukkanását a filmben is mindig vártam, talán azért, mert Oscar annyira nagyra tartotta.
Igazából a vége ríkatott meg majdnem spoiler, addig sajnos csak olvastam és olvastam, néha fel-felvillant az, amit nagyrészt szerettem volna, ha megvan a történetben.
Ritkán mondok ilyet, de ebben a tekintetben a film jobban sikerült. Jobban átadja a borzalmat, az érzelmeket, a veszteségeket.

>!
piciszusz
Thomas Keneally: Schindler listája

Nehéz egy ilyen könyvről írni. Az elején nagyon szenvedtem vele, rettenetesen zavart az író stílusa, hogy fél percenként rangokat és ismeretlen szavakat kellett olvasnom, történelmi adatokkal bombázott és város meg személynevekkel, amik nekem semmit nem mondtak, de aztán egy idő után már nem zavart annyira és inkább a történetre koncentráltam.
Oskar egy érdekes személyiség volt. A példa náci az elején, aztán egyszer csak kattant valami a fejében és minden erejével küzdött a rendszer ellen. És tényleg hihetetlen, hogy ennyi éven át el tudta érni, hogy ne bántsák az övéit és ennyi mindent kibulizzon nekik (áttelepítés egy nyugodtabb helyre, élelem, ruha, orvosi szerek, stb). Néha el is gondolkoztam, honnan a fenéből van ennyi pénze.

>!
kitketkott
Thomas Keneally: Schindler listája

Tetszett benne, hogy történelmileg hiteles, részletesen utánanézett Keneally mindennek. De volt, hogy úgy éreztem ez a pontosság a regény kárára ment. Ez nekem nem feltétlenül jelent gondot, úgy gondolom, hogy ezt a témát csak alapos utánanézéssel lehet feldolgozni, ezen semmit nem szabad szépíteni. Engem kicsit idegesítettek az idősíkok közti ugrálások, a félbehagyott élettörténetek, amiket később folytatott az író.

Érdekes úgy olvasni egy könyvet, hogy tudod mi a vége. Ez nem azért van, mert előreolvastam vagy láttam a filmet. Ez azért van, mert látom a végét, itt a vége és most. Ijesztő, hogy a mai napig mennyire jelen van ennek a szörnyű időszaknak a hatása. Nem hiszem, hogy ez a túlélők halálával megszűnne, hiszen, amíg él olyan ember, aki tud erről nem veszít a jelentőségéből ez az eseménysorozat. Mindannyiunk számára világos, hogy ezt emberek művelték, olyanok, mint mi vagyunk.

Ha valaki a holokausztról akar olvasni, akkor ezt a könyvet is el kell olvasnia. De szerintem szükséges más szemszögből is megnézni a témát, mert a rengeteg szörnyűség ellenére ez mégis a túlélőkről szól. Nem mondom, hogy elfedi a borzalmakat, hiszen az embertelen körülmények le vannak írva, de a hangsúly nem ezen van. Persze nem is kell, hogy ezen legyen, de úgy gondolom, hogyha átfogó képet akarunk kapni az egész időszakról, akkor érdemes elolvasni a Mesterségem a halált vagy A felolvasót.

>!
Pletscher_Judit
Thomas Keneally: Schindler listája

A film a nagy kedvencem. A holokauszt, mint téma is mindig érdekelt. Így mikor tudatosult bennem, hogy a film könyv alapján készült nem volt kérdés, hogy olvasnom kell. Nem is csalódtam. Az író törekedett a történelmi hűségre, látszik, hogy mindennek rendesen utána nézett. Emiatt néha kicsit vontatott és száraz a történet. De nagyon jó jellemrajzot kapunk Schindlerről, és a lengyel zsidók helyzetét is jól leírja.

>!
Tshylli
Thomas Keneally: Schindler listája

Nem volt egyszerű, esti olvasmánynak mondható mű.
Biztos, hogy nem könnyű fába vágta a fejszéjét a szerző. Egy elborzasztó témáról „kellett” írnia, követve a valós történelmi eseményeket, egy valós személyt bemutatva, jellemezve – ami nem egy hálás feladat. Jó, hogy egy ilyen alkotás is készült, ami emléket állít „a jó gonosz fölött aratott győzelmének”.

>!
Alcyone P
Thomas Keneally: Schindler listája

Még sosem olvastam ilyen könyvet, eddig valahogy mindig elkerült a nemzetiszocializmusról szóló könyvek áradata…talán a kényes téma, valamint a benne rejlő brutalitás az, amivel eddig nem tudtam mit kezdeni és pont ezért kerülgettem olyan sokáig. Mindenesetre most tessék, itt van, kezembe vettem végre a Schindlert és a-tól z-ig elolvastam, egy betűt sem kihagyva, egy részletet sem elkerülve. A könyvet dicséri, hogy egész jó anyagot állított össze, valamint amennyire a könyv terjedelme és lehetősége engedte, bemutatta az akkori koncentrációs- és munkatáborok világát, amiről az embernek már van valamilyen apró tudása, de az csekélységnek mondható. Ami viszont nem tetszett a könyvben, hogy Schindler és Emilie menekülése után a könyv összecsapottá vált, pedig érdekelt volna az is, hogy ez az ember vajon milyen kontextusból nézte vissza ezt az életet, illetve hogyan dolgozta fel magában a „lesüllyedés” pillanatait, amikor lényegében azzal szembesült, hogy nincs se pénze, se semmije…

A könyvet olvasva folyamatosan az mozgolódott bennem, hogy „vajon ki is volt valójában ez az Oskar Schindler?” "ismerte egyáltalán valaki igazán?"….és ehhez hasonlók. Olykor fellángoló érzelmei, ügyes trükkjei és játékai, valamint zűrös házassága és szerelmi viszonyai tekintetében aligha hinném, hogy valaki teljesen ismerhette Oskar Schindlert. Erre ékes bizonyíték, hogy pl. Amon valamelyest hitt Oskarban, noha valahol érzékelte, hogy Schindler kijátssza. Ott voltak a zsidók, akik idővel teljesen Schindler kezébe tették az életüket és teljesen megbíztak benne, hogy ez a német származású (bocsánat, szudétanémet) férfi kimenti őket a bajból, ellenszegülve az SS erejének és mindent elsöprő kegyetlenségének. Fogalmam sincs, hogy Oskar honnan szedhette ezt a rengeteg bátorságot ahhoz, hogy szembeszegüljön – tisztán, ill. feketén – a rendszerrel, de tény és való, nagyon ügyesen csinálta. Én hiszem, hogy vannak még ilyen emberek, de mint látszik, egy ember nem tudja megváltani a világot, még akkor sem, hogy ha rengeteg embert megment a szegénységtől, haláltól, éhségtől, elnyomástól…egy ember kevés ahhoz, hogy rossz ideológiákat romboljon le – de emberségesség tekintetében maradandó és kiemelkedő példa tud maradni a jövő nemzedékének. Azt hiszem, ezek után ismét megnézem a filmet, noha emlékszem, hogy nagyon erős benyomást tett rám a film is és borzalmasan nyomasztott az első képkockától az utolsóig…de úgy vélem, ezt most ahhoz, hogy kerek legyen a történet, meg kell nézzem a könyv után…még egyszer, bevésődésként.


Népszerű idézetek

>!
Twisted_words

Aki egyetlen ember életét megmenti, az egész világot menti meg.

369. oldal

>!
anesz P

Mert a legendánál, a mítosznál nem az a fontos, igaz-e vagy sem, vagy hogy igaznak kell lennie, hanem az, hogy valamiképp igazabb magánál az igazságnál is.

230. oldal

>!
anesz P

Mert Hitler több volt egy embernél: szerteágazó rendszer volt. Még ha meghal is, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a rendszer megváltoztatja jellegét. A Hitler – féle jelenségek különben sem szoktak egyetlen estén a semmibe veszni.

268. oldal

>!
Tshylli

Ez a történet ugyanis a jónak a gonosz fölött aratott győzelméről szól, méghozzá pontosan lemérhető, világosan kimutatható, statisztikai adatokkal igazolt győzelméről.

11. oldal

>!
Tshylli

A végzetes emberi rosszindulat a regényírók fő témája, az eredendő bűn a történészek alapfluiduma. Erényről írni azonban kockázatos vállalkozás.

12. oldal

>!
anesz P

A sors – vélekedett idősebb Herr Schindler – nem végtelenbe nyúló kötél. Inkább gumiszalag. Minél nagyobb erővel törtet előre az ember, annál kegyetlenebbül rántja vissza a kiindulóponthoz.

39. oldal

>!
Twisted_words

Oskar későbbi története gyerekkori előzményért kiált. A fiatal Oskarnak hazafelé tartva az iskolából illene megmentenie valamilyen zsidó fiút az összeveréstől. Nagyon úgy fest, hogy ilyesmi nem fordult elő, és jobb is, ha nincs tudomásunk efféle eseményről – túlságosan is kapóra jönne. Különben is, ha egy zsidó gyereket megmentettünk egy-két fülestől, az önmagában még nem bizonyít semmit.

33. oldal

>!
vargvani

Nem feledjük az egyiptomi rabszolgaságot, nem feledjük Hámánt, nem feledjük Hitlert. Ám nemcsak a bűnösöket… az igazakat sem feledjük. Ne feledkezzünk meg Oskar Schindlerről.

>!
vargvani

Újabb hónap múltán Oskar ólomkoporsóba zárt tetemét Jeruzsálem óvárosának zsúfolt utcáin keresztül a katolikus temetőbe vitték, (…). Az újságok fényképet közölnek a gyászmenetről, s ezen Itzhak Stern, Mojse Bejski, Helen Hirsch, Jakob Sternberg, Juda Dresner látható a Schindlerzsidók hosszú sorában.
Minden kontinensen gyászolták.

>!
anesz P

A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.

124. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Diane Ackerman: Menedék
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Gárdos Péter: Hajnali láz
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Ram Oren: Gertruda esküje
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Jaan Kross: A cár őrültje
Robert Merle: Mesterségem a halál
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég