87. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​bárányok hallgatnak (Hannibal 2.) 578 csillagozás

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt…
Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját…
Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát…
Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek?
Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
General Press, Budapest, 2021
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522331 · Fordította: Tótisz András
>!
General Press, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634522348 · Fordította: Tótisz András
>!
General Press, Budapest, 2019
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522331 · Fordította: Tótisz András

3 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Hannibal Lecter · Clarice Starling · Jack Crawford


Kedvencelte 123

Most olvassa 24

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 378

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Regina_Elek>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Valamit valamiért

Manapság már az ember azzá válhat, akivé csak akar, de a múlt olyan időszakában, mikor a lehetőségek csak korlátozottan elérhetőek, akkor is valósítsa meg mindenki az álmait, vagy pontosabb kifejezéssel a cél szentesíti az eszközt? Egy nem mindennapi bűncselekmény sorozattal állunk szemben, hiszen az elkövető az áldozatok bőrét textíliaként felhasználva alkotja meg számára a kívánt összhatást.

A történet nagy terjedelemben tartalmaz visszataszító vagy éppen hátborzongató jeleneteket. Hannibal Lecter továbbra is egy őrült lángelme, aki szórakozása kielégítése céljából bár segíti a nyomozást, de persze csak apránként és valamiért cserébe. Starlinggel való kapcsolata bár mindvégig különös, de folyamatosan fejlődik. Az ötlet teljes egészében egyedülálló és iszonyatos.

És a legfontosabb kérdés, hogy sikítanak még a bárányok?

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/03/thomas-harris…

eme P>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Minden szuperlatívuszt, ami általában elhangzik a regénnyel kapcsolatban, én is aláírok. A felépítés remek, kiegyensúlyozott, a motívumháló szépen, finoman szőtt (a beszélő nevek különösen tetszettek), a karakterek kellően összetett és érdekes figurák, még a főgonosz – nem, nem az, akire az ember elsőként tippelne –, szóval még ő sem statikus alak. Szerettem, ahogy az elbeszélő a feszültségkeltés eszközeivel bánik, ahogy felcsigázza és végig fenntartja az olvasó érdeklődését, ahogy pár klisés elem ellenére szépen elkerüli a bestsellerek csapdáit.
Jó krimi, okos könyv, ahogy azt egy igazi pszicho-thrillertől elvárja az ember. A külső, fizikai erőszak rettenete mellett a lélekbe és a tudatba való finom, szinte észrevétlen behatolás mechanizmusait is érzékelteti. Egy lélektani és intellektuális játék, egyben élet-halálharc szemtanúi vagyunk. Lúdbőr… És nem csak a borzalmak miatt.
Nem is részletezem nagyon, inkább szép csendben beállok a rajongók sorába, oszt kész. Közben meg begyűjtöm a sorozat többi részét is…

Réka0128 P>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

„Egy népszámláló biztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá.”

A vörös sárkány után már nagyon hajtott a kíváncsiság, hogy végre jobban megismerjem a hírhedt Hannibal Lectert. Szerencsére ezen a téren egyáltalán nem okozott csalódást a kötet, mert itt már sokkal nagyobb szerep jutott a karakterének. A történet egy pszichopata sorozatgyilkos utáni nyomozással indul, amihez aztán Hannibal segítségére is szüksége lesz az FBI-nak. Őszintén szólva nekem valahogy nem volt olyan érdekes és izgalmas a nyomozás, mint amire számítottam. Ettől függetlenül azért kíváncsian vártam, hogy végül sikerül-e elkapniuk Buffalo Billt. A vörös sárkányhoz képest ez a kötet már sokkal jobban volt felépítve és durvább is. A kedvenc részeim Clarice és dr. Lecter beszélgetései voltak.
Az előző részben megismert Will Graham helyett új főszereplőt kaptunk Clarice Starling személyében, aki az FBI Akadémia hallgatója. Clarice sokkal különlegesebb és kidolgozottabb karakter és őt jobban meg is kedveltem, mint Willt. Aki viszont teljes mértékben lenyűgözött az maga Hannibal Lecter volt. Tény, hogy egy manipulatív szadista gyilkos, de nekem nagyon szimpatikus lett az intelligenciájával és kifinomult stílusával. Nem láttam még a filmeket, de mivel tudom, hogy Anthony Hopkins játsza Lectert, ezért folyamatosan úgy képzeltem magam elé olvasás közben. :)
Már több mint egy hete befejeztem a könyvet, de ha visszagondolok rá ez a mondat mindig eszembe jut: „Nos, Clarice, sikítanak még a bárányok?”

2 hozzászólás
mate55 P>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Vannak az ember életében nehéz pillanatok. Mint amikor megkívántam a májat, szép nagy szemű babbal:) Egyszeri és megismételhetetlen könyv mára igazi klasszikussá nemesedett. Kijelölte az ösvényt számtalan utódnak, és természetesen ki is termelt jó néhány hasonló témájú és felépítésű próbálkozást. Persze szükségszerűen mindig az eredeti, a legelső a legjobb. De miért is elnyűhetetlen remekmű? Miért lehet az, hogy még két és fél évtized után is hallatlanul aktuális, még mindig képes a bőröm alá kúszni, megbabonázni, az egekig növelni az adrenalin szintemet? Elég, ha azt mondom: ennek a műfajnak (nekem) a mai napig ez a könyv a koronázatlan királya.

1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Ez annyira jó volt, hogy mostanában nehéz lesz krimi/thriller vonalon überelni. Tetszett ez emlékszem 15 éve is, filmben és könyvben egyaránt, de ez most végre igazán izgalmas volt. Hol a következő rész? szerintem a hétvégén benevezek egy Hannibal Lecter filmes maratonra, kezdve a Michael Mann féle Az embervadásszal, és a sorozattal, mert ezeket még soha nem láttam, ami szégyen persze, mert Mads Mikkelsen nagy kedvencem
Tökéletes, elegáns szórakozás.

6 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Hát az van kérem, hogy doktor Lecter nekem kötetről kötetre egyre szimpatikusabbá válik, még akkor is, ha emberi májat eszik babbal és egy nagy korsó sört iszik hozzá…
Lehet, hogy az én hibám, de egy ilyen zseniális, manipulatív, számító embert nem lehet nem kedvelni, hiszen mindezt olyan nagy mértékű eleganciával és hidegvérrel teszi, ami mellett eltörpül a tény, hogy egy öntörvényű sorozatgyilkossal állunk szemben.

Nagyon jó kis könyv ez, zseniálisan megformált karakterekkel, aprólékosan kidolgozott részletekkel, és egy nagyon izgalmas és hátborzongató sztorival.
Várom a következő kötetet, amely már tényleg Hannibal Lecter-t állítja a középpontba.

5 hozzászólás
dagikám>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Kicsit döcögősen indult el a törtènet,de most szerencsère több szerep jutott Lecter doktornak,mint az első rèszben. Ő indította el a fiatal nyomozónőt a helyes irányba, ő adott tippeket a kegyetlen gyilkos kilètèt illetően. Mihelyt beindult a nyomozás,akkor vált számomra egyre izgalmasabbá a törtènet. Ebben a történetben egy elèg beteg ember az elkövető,hiszen a meggyilkolt nőket a bőrük miatt öli meg,hogy utána ő viselhesse azt. Ezek utána kíváncsi leszek a harmadik rèszre is.

makitra P>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Régóta érdekelnek a sorozatgyilkosok – ez így elég erős, vagy inkább bizarr állítás, de a magam megnyugtatására is rögzítem, hogy nem nagy mértékben. Csak amolyan ízesítőként, mert ha valakit érdekel a társadalom és alapvetően jónak gondolja, hogy létezik ilyen a világban, akkor nyilván az egyik legérdekesebb kérdés, hogy miért tesz valaki olyan cselekedetet, amivel a legdurvábban kiírja magát az egész haccacáréból – persze csak akkor, ha megtudják a többiek. Mert a legtöbb sorozatgyilkos alapjáraton kedves, rendes embernek tűnik, amíg meg nem tudjuk, mit csinál a szabadidejében. Ezért nyilván a pszichológiája a legérdekesebb a dolognak.

A bárányok hallgatnak azonban nem ezzel a témával foglalkozik, de ettől nem lesz kevésbé jó regény. Pszichológia a magja, de sokkal inkább a bűnüldöző agya érdekli most. Az, hogy mi motivál egy rendőrt, egy ügynököt, milyen megalkuvásokkal, traumákkal küzd – ami sok ponton nagyon is hasonló lesz egy sorozatgyilkos elméjéhez (vö. traumatikus gyerekkor). Csak az irányzék lesz nagyon más.
Clarice Starling pedig jó karakter hozzá; bár meglepően különbözött a mozi főszereplőjétől – Jodie Foster sosem tűnt számomra olyan igazi nőnek, akinek fontos a nőiessége, míg Harris hőse pontosan tisztában van vele és ennek rengeteg hátulütőjével is. Ettől a könyv kap egy plusz frissességet (amit árnyaltan és többrétűen mutat be a sztori, külön pirospontért), egy olyan problémahalmazt, ami ma is aktuális (noha nem kellene). De Starlingot ezen túl a kétségei, gyengeségei és főleg az elszántsága teszi emlékezetessé, amit két helyről ismerhetünk: a meglepően szikár belső monológokból és persze abból a párbajból, amit Lecter folytat a kezdő ügynökkel.

Hannibal, a kannibál, mindenki kedvenc sorozatgyilkosa spoiler – manipulatív, intelligens és számító. Az ilyen emberekről olvasva mindig elönt valami kisebbségi érzés, hogy sosem leszek ennyire kifinomult és okos, hogy ennyire tudjak hatni az emberekre (bár azért eszembe jut néha, talán nem ez a legfőbb cél). Viszont Lectert olvasni élvezet, hideg céltudatossága, intellektusa vonzó, csak a táplálkozási szokásaival nehéz megbékélni spoiler. A párbeszédek pörgősek és ütnek, élvezetes olvasni.

És pont jó az arány: mindegyik szereplő (Starling – Lecter – Crawford – Jame Gumb) pont elég teret kap ebben a feszes és izgalmas thrillerben, amiben nem arról kapunk igazi profilelemzést, akiről gondoljuk. Nem moralizál, inkább árnyaltan elemez, mert mindenki kap kis pofonokat, és bár vannak hősei, ők sem gáncstalan lovagok. Tökéletesen teljesíti a műfaji elvárásokat, de képes azokon egy kicsit túllépni. Jó látlelet arról a társadalomról is a városokon, kihalt ipartelepeken, rövid pillanatokra feltűnő arcokon keresztül, ami kitermelte magából ezt a fajta sorozatgyilkosságot, a kapitalizmus, elidegenedettség, magány világáról. Nem hatásvadász, de hatásos. Magadra veszed, mint egy bőrkabátot.

3 hozzászólás
Angele>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Szégyellem bevallani, de megszerettem Hannibált. Folyamatosan mondogattam magamban, hogy egy szadista gyilkos, nem érdemel sajnálatot, de hát mégis sajnáltam. Lelkünkre ható krimi ez.
Jöhet a következő rész.

11 hozzászólás
Sipor>!
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Azt hiszem, beletartozom az emberiség azon 1-2%-ba, aki még nem látta A bárányok hallgatnak című filmet. (Biztosan megnézem majd.)
Azt kell mondjam, ez a könyv valami zseniális. Az egyik legjobbnak tartom, amit valaha olvastam. Harris nagyon alaposan utánajárt mindennek, gondolok itt pl. a pszichológiai és rovartani háttérre, majd ezt nagyon lebilincselő módon írta meg, rengeteg apró részlettel. Igazán thrillerbe illő pl. a halálfej mintájú molylepke, amire, ha nem keresek rá, azt hittem volna, írói fikció.
Hannibal zseniális szereplő (ezt nem is fejtegetném tovább). Clarice-t könnyen megkedveltem, emellett nagyon szerettem a párbeszédeit Hanniballal.
Nekem Will hiányzott, de kárpótolt, hogy egy olyan hihetetlenül izgalmas könyvet olvashattam, ami mellett teljesen kizártam a külvilágot. Ilyen mostanában nagyon ritkán van velem.
Ezután nagyon színvonalasnak kell lennie bármilyen (skandináv) kriminek, thrillernek, hogy azokat önfeledten élvezni tudjam majd.
Éjszaka van, csend. A bárányok hallgatnak. spoiler


Népszerű idézetek

bptoth>!

– Egy népszámláló biztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá.

Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hannibal Lecter · kannibál
11 hozzászólás
Tíci>!

– A legtöbb ember szereti a pillangókat, és gyűlöli a molyokat. – mondta. – Pedig a molyok sokkal érdekesebbek… izgalmasabbak.
– Ártalmasak.
– Némelyik igen… a legtöbb. De annyiféleképpen élnek. Akárcsak mi. – Egy emeletet hallgattak. – Létezik egy olyan moly, tulajdonképpen nem is egy, amelyik csak könnyeken él – folytatta Pilcher. – Mást nem eszik, nem iszik.
– Miféle könnyeket? Minek a könnyeit?
– Nagy, szárazföldi emlősök könnyeit. A régi meghatározás így szól: molynak nevezünk bármit, ami folyamatosan, csendben eszik, fogyaszt vagy elpusztít valami más dolgot. A moly a rombolás szó egyik szinonímája volt…

96. oldal, Tizennegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: emberek · lepke · moly
Cheril>!

Nem elképzelt dolgokat kívánunk meg. Az irigység nagyon is fantáziátlan. Azt kívánjuk meg, ami kézzelfogható, amit naponta látunk.

Ötvenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: irigység
Lecter>!

Nos, Clarice, sikítanak még a bárányok?

313. oldal, Hatvanegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hannibal Lecter
madárka>!

Semmi nem tesz olyan sebezhetővé, mint a magány – talán csak a mohóság.

274. oldal, Ötvenkettedik fejezet

1 hozzászólás
eme P>!

A régi meghatározás így szól: molynak nevezünk bármit, ami folyamatosan, csendben eszik, fogyaszt vagy elpusztít valami más dolgot.

96. oldal

Cheril>!

Veszteség és butaság soha nem vezet jóra. Használja ki ezt az időt, és megedzi magát. Ez a legkeményebb próba, ne engedje, hogy a harag és csalódottság meggátolja a gondolkodásban. Ezen múlik, hogy tud-e parancsolni, vagy sem.

Harmincnegyedik fejezet

Caro>!

– Abban nem vagyok biztos, Starling, hogy a korral okosabb lesz az ember, de abban igen, hogy megtanul kikerülni egy csomó bajt.

116. oldal

Risus P>!

– A legtöbb ember szereti a pillangókat, és gyűlöli a molyokat. – mondta. – Pedig a molyok sokkal érdekesebbek… izgalmasabbak.
– Ártalmasak.


A sorozat következő kötete

Hannibal sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Süskind: A parfüm
Jack Ketchum: A szomszéd lány
John Fowles: A lepkegyűjtő
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Stephen King: A remény rabjai
Dennis Lehane: Viharsziget