Megjelenésének várható időpontja: 2019. március 28.
63. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​bárányok hallgatnak (Hannibal 2.) 387 csillagozás

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt…
Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját…
Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát…
Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek?
Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

Eredeti mű: Thomas Harris: The Silence of the Lambs

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
General Press, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634522331 · Megjelenés időpontja: 2019. március 28.
>!
Magvető, Budapest, 2007
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425505 · Fordította: Tótisz András
>!
Magvető, Budapest, 1991
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631418812 · Fordította: Faludi Sándor

1 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Hannibal Lecter · Clarice Starling


Kedvencelte 81

Most olvassa 17

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 262

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Vannak az ember életében nehéz pillanatok. Mint amikor megkívántam a májat, szép nagy szemű babbal:) Egyszeri és megismételhetetlen könyv mára igazi klasszikussá nemesedett. Kijelölte az ösvényt számtalan utódnak, és természetesen ki is termelt jó néhány hasonló témájú és felépítésű próbálkozást. Persze szükségszerűen mindig az eredeti, a legelső a legjobb. De miért is elnyűhetetlen remekmű? Miért lehet az, hogy még két és fél évtized után is hallatlanul aktuális, még mindig képes a bőröm alá kúszni, megbabonázni, az egekig növelni az adrenalin szintemet? Elég, ha azt mondom: ennek a műfajnak (nekem) a mai napig ez a könyv a koronázatlan királya.

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Ez annyira jó volt, hogy mostanában nehéz lesz krimi/thriller vonalon überelni. Tetszett ez emlékszem 15 éve is, filmben és könyvben egyaránt, de ez most végre igazán izgalmas volt. Hol a következő rész? szerintem a hétvégén benevezek egy Hannibal Lecter filmes maratonra, kezdve a Michael Mann féle Az embervadásszal, és a sorozattal, mert ezeket még soha nem láttam, ami szégyen persze, mert Mads Mikkelsen nagy kedvencem
Tökéletes, elegáns szórakozás.

6 hozzászólás
>!
Angele P
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Szégyellem bevallani, de megszerettem Hannibált. Folyamatosan mondogattam magamban, hogy egy szadista gyilkos, nem érdemel sajnálatot, de hát mégis sajnáltam. Lelkünkre ható krimi ez.
Jöhet a következő rész.

11 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Ehhh… Tökéletes, csak ezt tudom mondani. Jó előtanulmány volt elolvasni előtte a valódi sorozatgyilkosokról szóló könyvet, Mr. Gumb alakja jónéhány valódi szemétládából lett összegyúrva. Hannibál Lecter itt már előrelépett mellékszereplőből főszereplőnek, de az igazi története még hátravan. Az FBI-osok is jól lettek megformálva, volt a jó zsaru meg a rossz zsaru párosítás. A legnagyobb -negatív- jellemfejlődése viszont mindenképpen Chilton igazgatónak volt, az első részben olyan semmilyen volt, itt viszont előlépett spoiler. De Hannibal a jellemzésével…. spoiler Nem baj, jön még kutyára dér!
Most abbahagyni a sorozatot a legnagyobb hülyeség lenne, ezért következhet Hannibal története.

>!
Nefi
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Hát nem semmi történet. Nagyot üt és sokáig nem hagyja nyugodni az embert… félelmetes és izgalmas egyben. Jöhet a következő rész…

>!
Stone
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Nem bírtam letenni! Csak muszájból, ilyenek, hogy főzés, festés, kajálás. Nem tudom, hányszor láttam a filmet, azt is nagyon szeretem, de így, hogy magam mozizhattam végig, egész más volt. Hiába, hogy tudtam minek kéne történnie, akkor is végigizgultam. És imádom Clarice és Lecter közötti párbeszédeket. Kár, hogy nincs bennük több. Bukom erre a pasira, kéred az egyik vesém, Honeybál? Azt hittem, lassan fogok vele haladni, de Harris úgy ír, hogy nem enged ki a bűvöletéből. Leborulok azelőtt is, hogy mennyit járt utána dolgoknak, hogy szépen kifejthesse itt, akár kicsit átalakítva is, a különböző dolgok menetét. Lásd rovartan, lásd azon belül lepkék, molyok, lásd nyomrögzítés, lásd anatómia és sorolhatnám tovább. Mindig lenyűgöz az alaposság, mert mögötte munka van, rengeteg. Egyébként a fene egye meg, most rakhatom fel a kívánságlistámra a sorozat többi darabját is!

>!
SophiaS25
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Ha horror- és krimirajongó vagy, ez a te könyved, mivel egyszerűen zseniális.
A cselekmény akaratlanul is magára vonja a figyelmet, a karakterek összetettek és értékelhetőek (khm, Hannibal, khm), a felépítés pedig rengeteg (és még annál is több) egyedi és logikus mozgatóelemet tartogat, amitől úgy lesz tökéletes az egész, ahogy van.
Az egyetlen problémám abból adódott, hogy iskola mellett elég kevés szabadidőt tudtam fordítani a könyvre, de szerencsére meg tudtam oldani úgy, hogy mindig képben legyek.
Voltak rázósabb jelenetek, ahogy brutalitásból sem volt hiány, de az én sötét kis lelkemnek ez épp megfelelő volt.
Harris tényleg egy zseni, mindent úgy old meg, hogy a későbbiekben illeszkedjen a képbe, és Hannibal… Igen, Hannibal. A létező legbetegebb, legravaszabb, legintelligensebb és legvérfagyasztóbb karakter. Mit mondhatnék még? Imádom.
Amibe talán beleköthetnék, az Buffalo Bill, azaz Jame Gumb, azaz a gyilkos. Kreatív és összetett személyiséget szánt neki az író, de pár fokozattal jobban is ki lehetett volna fejteni. Ezt leszámítva minden rendben volt, és csak azt sajnálom, hogy jelenleg nem tudok beszerezni egy saját példányt is.

>!
Niko_oka
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Én ezt elméletileg láttam filmen. Gyakorlatilag viszont spoiler semmire nem emlékszem, még arcokra sem. Tehát mondhatjuk azt is, hogy a totál homály állapotából megvilágosodtam, de ezt még nem érzem igaznak. Mivel Hannibal itt több szerepet kapott, a könyv is lendületesebb lett, de a főszerep még csak eztán jön. Szépen felépített ez a sorozat, remekül ki lehet érezni benne a fokozatokat, azt az eleganciát, ahogyan az író legértékesebb szereplőjével sakkozik, és egyre előrébb tolja a táblán.
Clarice karaktere ezerszer szimpatikusabb és kidolgozottabb, mint Grahamé volt és nem azért, mert nőből vagyok, és Crawford is kapott egy pozitívabb jelleget. Kettejükben van fantázia.
OFF: Nagy pozitívuma a könyvnek, hogy szerepelteti a quanticói viselkedéstudományi részleget, róluk és a profilozásról olvasok legszívesebben. Várom, hátha a következőben bővebb lére eresztik az ilyen jellegű információkat :)

2 hozzászólás
>!
ponty
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Nem azért olvastam újra, mert jó. Egyébként persze, hogy nagyon jó.
Azért inkább, mert tudni akartam, hogy miazistent csinál Hannibal Lecter és Clarice Starling együtt? Olvasás (és annak tömény élvezete) közben viszont már akaratlanul is a felépítését csodáltam, és az érdekelt igazán. Mert teljesen egyértelmű, hogy Thomas Harris minden pillanatban tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit, miért, és hogyan?
Van egy mindent vivő figurája, akit épp csak megvillantott egy korábbi sztoriban, de tudja, hogy bőven építhet még rá, és a legjobb dolog, amit tehet, hogy az őt is letartóztató, rutinos Will Graham partnersége után, összeereszti ezúttal egy (még önmagát is tanuló) nővel. Annyit hadar csak, hogy na ez itt Clarice Starling, aki FBI ügynök akar lenni, de már rohanunk is Lecterhez, és annyira élvezzük az ottlétet, hogy mikor újra hozzá indulunk, már úgy sietünk, mint bármelyik tintás az első szembejövő krimóba egy hosszú, tikkasztó, és valószínűtlenül alkoholmentes délelőtt után.
Harris gyorsan gombolyagot dobott a kedvenc cicánknak, mert tudja, hogy imádjuk figyelni, ha játszik. Később úgy is elveszi majd kicsit tőlünk a Doktort, ha az már kellően elemezte a gyilkost és üldözőjét ahhoz, hogy rövid időre velük is megelégedjünk. És lenyűgözően sáfárkodik az arányokkal, annyit ad csak a legfinomabb falatból, hogy még többet, még erősebben akarjunk belőle, de közben véletlenül se teljünk el vele. Aztán mikor már csak a köret marad a tányérunkon, kiderül, hogy az is ízletes, és akár önmagában is fogyasztható, miután összeértek az ízek.
Persze A Bárányok… tulajdonképp egyenlő Hannibal Lecterrel, aki viszont végig egy nagyon részletgazdagon megálmodott háttér előtt parádézhat. A játéka jutalma pedig az a (kreatív) szabadság, ami csak még több jót ígér a folytatásra.

>!
marcipáncica
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Nem tudok hibát találni benne, annyira tökéletes volt minden. Sokkal kiforrottabbnak éreztem, mint A vörös sárkányt, a karakterek sokkal színesebbek, jobban kidolgozottak, a történet pedig egy-két döcögést leszámítva végig pörgős, és izgalmas. A gyilkos itt nem volt olyan tragikus és mély múltú, mint az előzményben, de ezt nem is bántam, nem róla kellett, hogy szóljon egészében a könyv. Hannibal jobbára passzív szereplése itt is annyit dobott az egész történeten, hogy egyedül elviszi az egész könyvet, viszont Crawford is sokkal nagyobb mélységet kapott, Clarice pedig köröket vert Graham-re, igazi főszereplő volt, nem csak narrátor. A helyszínleírások és a hangulat pedig tényleg ötcsillagosra sikerült.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
bptoth

– Egy népszámláló biztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá.

Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hannibal Lecter · kannibál
11 hozzászólás
>!
Tíci SP

– A legtöbb ember szereti a pillangókat, és gyűlöli a molyokat. – mondta. – Pedig a molyok sokkal érdekesebbek… izgalmasabbak.
– Ártalmasak.
– Némelyik igen… a legtöbb. De annyiféleképpen élnek. Akárcsak mi. – Egy emeletet hallgattak. – Létezik egy olyan moly, tulajdonképpen nem is egy, amelyik csak könnyeken él – folytatta Pilcher. – Mást nem eszik, nem iszik.
– Miféle könnyeket? Minek a könnyeit?
– Nagy, szárazföldi emlősök könnyeit. A régi meghatározás így szól: molynak nevezünk bármit, ami folyamatosan, csendben eszik, fogyaszt vagy elpusztít valami más dolgot. A moly a rombolás szó egyik szinonímája volt…

96. oldal, Tizennegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · lepke · moly · pillangó
>!
Cheril

Nem elképzelt dolgokat kívánunk meg. Az irigység nagyon is fantáziátlan. Azt kívánjuk meg, ami kézzelfogható, amit naponta látunk.

Ötvenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: irigység
>!
Lecter

Nos, Clarice, sikítanak még a bárányok?

313. oldal, Hatvanegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hannibal Lecter
>!
Risus P

– A legtöbb ember szereti a pillangókat, és gyűlöli a molyokat. – mondta. – Pedig a molyok sokkal érdekesebbek… izgalmasabbak.
– Ártalmasak.

>!
Stone

A Chilton nevébe írt számok egy biokémiai képletet adnak: C33H36N4O6 – ez az emberi epe egyik festékanyaga, a bilirubin. A labor szerint a szar fő színezőanyaga.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: széklet, székelés
1 hozzászólás
>!
madárka

Semmi nem tesz olyan sebezhetővé, mint a magány – talán csak a mohóság.

274. oldal, Ötvenkettedik fejezet

1 hozzászólás
>!
Caro

Abban nem vagyok biztos, Starling, hogy a korral okosabb lesz az ember, de abban igen, hogy megtanul kikerülni egy csomó bajt.

116. oldal

>!
Cheril

Veszteség és butaság soha nem vezet jóra. Használja ki ezt az időt, és megedzi magát. Ez a legkeményebb próba, ne engedje, hogy a harag és csalódottság meggátolja a gondolkodásban. Ezen múlik, hogy tud-e parancsolni, vagy sem.

Harmincnegyedik fejezet


A sorozat következő kötete

Hannibal sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ania Ahlborn: Vértestvérek
Stephen King: Tortúra
Stephen King: Álom doktor
Peter Straub: Torok
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Stephen King: Lisey története
Stephen King: Napnyugta után
Stephen King: Duma Key
Robert R. McCammon: Csak az enyém
Neil Gaiman: Amerikai istenek