Erdőlakók 35 csillagozás

Thomas Hardy: Erdőlakók

Hardy számos művének fő témája az ember küzdelme a szenvedések iránt közönyös elemekkel.
Regényei – saját osztályozása szerint – három csoportra oszthatók, jellemrajza és tájleírásra összpontosítható művekre, romantikus, képzeletszülte történetekre, az ártatlanság regényeire.
Az Erdőlakók az első csoportba tartozik. Grace Melbury, a divatos városi iskolában nevelkedett falusi lány és Giles Winterborne, falusi almaborárus tragikus szerelméről, valamint Grace-nek a jóképű, de állhatatlan Fitzpiers doktorral kötött házasságáról szól ez a megindító regény, mely egyúttal megsejteti a hagyományos angol falusi életforma és erkölcs lassú bomlási folyamatát is. Hardy nagy megjelenítő erővel ábrázolja a Dorset környéki erdős világot, Little Hintock pompásan virágzó almafáit, az évszakok szerint változó természet szépségeit, és az erdőlakók munkás hétköznapjait.
Az Erdőlakók bizonyára kedves olvasmánya lesz a világhírű író és költő valamennyi tisztelőjének.

Eredeti megjelenés éve: 1887

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1973
426 oldal · keménytáblás · Fordította: László Balázs, Székely Magda

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Kitabu_hu P>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Az első Hardym, amin nevettem! :D No azért távolról sem vidám olvasmány, de talán most először fejeztem be úgy egy könyvét, hogy nem akartam eret vágni magamon. :) Fantasztikusan ír, rajongok a stílusáért és úgy általánosságban mindenért, amit könyv formájában csinált, de azért azt meg kell hagyni, hogy nagyon depresszívek a történetei.

Az Erdőlakókban ismét inkább a jellemrajzok vannak kidomborítva, s komolyan mondom nem tudom eldönteni, hogy saját tapasztalatai alapján, vagy a kor “kötelező” szenvedő karakterábrázolása miatt ilyenek a szereplők. Kimondom: Hardy kegyetlen! Olyan sorsokat kanyarít a hőseinek, hogy az olvasó már az első fejezetek után sajnálja szerencsétleneket.
Bár meg kell mondanom, hogy jelen esetben azért már haragudtam is rájuk, ami nagy előrelépés.

Grace egy falusi lány, akit apja erején felül taníttat, hogy jobb sorsa legyen, ám kicsit ellentmondásosan odaígérte kezét egy egyszerű munkásembernek, kiköszörülni próbálva ezzel egy régi “bűn” csorbáját. A lány hazatérvén hajlik is a házasságra, ám igényeinek és elvárásainak listázásakor már nem tűnik fel olyan jó színben a leendő vőlegény. Ígéretével szembefordulva másik férfit választ, ám a sors fintora: szinte azonnal rájön mekkorát tévedett. Ezen a ponton aztán beindul a Hardy-gépezet, és mindenki kapja a csapásokat szépen sorban. Mit számít a származás és a név, ha mellette valaki jellemgyenge? Mit szàmít a pénz, ha az életben nem találjuk a boldogságot?

Ismételten le vagyok nyűgözve, s bár a végkifejlet miatt orrolok egy picit, továbbra is azt mondom: OLVASSATOK HARDYT!♥

6 hozzászólás
Széni>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

antikváriumban vettem az Erdőlakók példányomat, Hardy az Egy tiszta nő c. másik regényével. óvatosan kezdtem bele, ez volt az első olvasásom Hardy-tól. nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, inkább csak egyfajta sejtésem van, hogy Thomas Hardy nem való mindenkinek, nem szól mindenkihez, nem érint meg mindenkit. nem könnyű Hardy-t olvasni; van egy nagyon markáns stílusa, egy régies nyelvezete. az Erdőlakók cselekményének ritmusát lassította a jellemrajzra és a tájleírásra helyezett hangsúly, amit szintén sokan nem szeretnek olvasóként. ahogy azt megtudtam, Hardy a saját műveit három csoportra osztja: jellemrajzra és tájleírásra összpontosító művekre & romantikus, képzeletszülte történetekre & az ártatlanság regényeire. az Erdőlakók nagyon erősen az első csoportba sorolható, tehát erre készülve vettem a kezembe a regényt. az elején lassan ment az olvasás, saját magamnak rontottam az olvasási élményt azzal, hogy rá akartam koncentrálni a karakterekre és a tájra, ahelyett, hogy hagytam volna, Hardy vezessen és vigyen magával az oldalakon. aztán valami történt, felbátorodtam, Hardy elbűvölt, nem tudom, de onnantól minden oldal minden egyes betűjét betápláltam a bőröm alá és ittam a könyv összes szavát.
az Erdőlakók, ha jól értettem egy kitalált, nem létező helyszínen játszódik, Little Hintock-ban, mely a szerző fejéből pattant ki, de a környezet, a többi település és egyáltalán ahol Little Hintock-ot elhelyezte, valós. nekem a regényben bemutatott Dorset környéki erdős világ és maga Little Hintock nagyon szimpatikus vidék, nem dőlnék a kardomba, ha holnaptól ott kellene élnem. kezdetben Marty South-t követjük, aki egy jelentéktelen, érdektelen – szigorú és szívtelen leszek –, értéktelennek tűnő lány, akin semmi szép nincs tulajdonképpen, csak a haja. nekem már kapásból itt érdekesnek tűnt a történet, pedig akkor még fogalmam sem volt, mennyire fontos odafigyelnem a kis Marty-re. a főszerep mégis Grace-nek jut, aki George Melbury lánya. George nem hibátlan apa, de bármit tesz, csak a lánya iránti szeretet és rajongás vezérli; mindent igyekszik megadni Grace-nek. Little Hintock-ban nem túl izgalmas az élet, a benne lakók sem élnek világi életet, leginkább fa-és vesszőkereskedéssel, illetve almával és almaborral kereskednek az emberek. az már a harmadik fejezetben kiderül, hogy George lelkiismerete nem tiszta, tett valamit a múltban, ami azóta is bántja és ezt saját kis elgondolása szerint úgy tudná helyrehozni, ha egyetlen lányát Giles Winterborne-hoz adja feleségül. Grace és Giles nem egy kasztba tartoznak (legyen elég ennyi), ezért roppantul izgalmas ez a felállás és valljuk be, kissé értelmetlen is. Little Hintock állóvízét a következő történések kavarják fel: Grace hazaérkezik külföldi tanulmányairól és Giles lépéseket tesz a lány felé, jelezve szándékait. Giles levesébe sok minden beleköp, de leginkább Fitzpiers doktor, akinek megtetszik az elbűvölő Grace. hogy mi a szerepe Mrs. Charmond-nak, Hintock House úrnőjének (és persze a kis Marty-nek és egyéb mellékkaraktereknek), ne az én értékelésemből derüljön ki, de mindenképp érdemes fokozottan odafigyelni rá is a könyv olvasása közben.
az Erdőlakók cselekményéről többet írni úgy, hogy ne spolierezzek, szerintem nem nagyon lehet, de nem is ildomos.
Thomas Hardy nagyon megnyerően ír, ha valaki türelmes és kitartó, azonosul a szóhasználataival, a fogalmazási módjával, akkor nagyon élvezhető, fordulatos, ugyanakkor mély történetet ismerhet meg az Erdőlakók lapjain. engem elbűvöltek a tájleírások, a jellemábrázolások, a lélektaniság. a szerző nem kíméli meg egyetlen szereplőjét sem, bővelkedik a 426 oldal tragédiákkal, fájdalmakkal, csalódásokkal. az, hogy Hardy végül milyen megoldást, tetőpontot adott a regénynek, nagyon elgondolkodtató, valahol sokkoló, ugyanakkor megnyugtató is (nekem biztos).
az utolsó 147 oldalt vasárnap olvastam el, már nem bírtam letenni. azóta is azon gondolkozom, hogy ki a kedvenc karakterem, kit szeretek, kire haragszom, kiben csalódtam, de nem tudok választani. Thomas Hardy a 2021-es évem új felfedezettje, az Erdőlakók pedig helyet szerzett magának a kedvenc klasszikusaim sorában. alig várom, hogy olvassam az Egy tiszta nő-t. nem akarok jönni a „ha csak egy klasszikust olvasnál el", „ha csak egy Hardy-t" kezdetű mondatokkal, mert ahány ember, annyi olvasmányélmény, annyi meg- és átélés, vélemény. ami nekem katarzis, lehet senki másnak nem az. mert igen, nekem az Erdőlakók katartikus élmény volt.
további gondolataim a könyvről – melyeket olvasás közben jegyzeteltem le – kiegészítik az értékelésemet és a véleményemet:

Nem voltak elvárásaim a könyv milyenségével kapcsolatban, még soha nem olvastam Hardyt, ez az első könyvem tőle. Egyszerre vettem meg az Egy tiszta nő c. művével. Valamiért az volt az érzésem, hogy az Erdőlakók jó lesz bevezetésnek Hardy világába, és majd utána nekirugaszkodok a híres(ebb) Egy tiszta nőnek.
Még nem olvastam eleget ahhoz, hogy komplex gondolataim legyenek, de az biztos, hogy nem könnyű olvasmány, már csak a nyelvezete miatt sem. A helyszín nagyon tetszik, ahol a történet játszódik, a szereplőkkel pedig hátborzongatóan jól játszik Hardy, teljesen élőnek érződnek. Már így az első 70 oldalon sok magvas gondolatot megjelöltem magamnak. Van egy olyan érzésem, hogy nekem Hardyhoz csend, hangulat, türelem és kitartás kell. Hagynom kell magam, hogy hasson rám, hogy „vezessen” a sorok között, és akkor úgy hiszem, jóban leszünk.
Az olvasás közben jegyzetelek, amolyan „olvasónapló” féle módon (ahogy az Elfújta a széllel is tettem), így gondoltam itt pedig pánikjegyzetelek, ha eszembe jut valami. Remélem, így tovább és sokkal mélyebben megmarad bennem ez a könyv és a hozzá tartozó olvasmányi élmény is. (A könyvet fizikai értelemben is öröm olvasni: nagyon szép kiadás, kényelmes kézben tartani és lapozni, a lapokon található vízjeleket pedig úgy csodálom, mint gyermekként a katicákat a fűben.) (Széni pánikjegyzete1.)

Lassan, de biztosan haladok. Eszemben sincs más klasszikusokhoz hasonlítani Hardy művét, de nem tudok elhatárolódni attól az élménytől, amit az Elfújta a szél olvasása adott; Hardy merőben más utazás, teljesen másképp hat rám. Egyre jobban tetszik, kezdetben kicsit elvesztem a részletekben, „otthon" akartam érezni magam a helyszíneken, a házakban, a tájban, rákoncentráltam a jellemrajzokra – ezzel kicsit görcsössé tettem az olvasást. Mostanra már kicsit gördülékenyebbé vált az olvasási tempóm, megszerettem a karaktereket és kíváncsian várom, mik fognak még történni a lapokon. (Széni pánikjegyzete2.)

Elértem a könyv feléig, ez a 7. nap, hogy elkezdtem olvasni, viszont voltak napok közben, amikor kézbe se vettem vagy épp nagyon keveset tudtam haladni. Hardy nem lopta be magát azonnal a szívembe, össze kellett barátkoznom vele (és főleg a stílusával, fogalmazásával), mostanra azonban már meglehetősen megszerettem. Nagyon tetszik, ahogy a természetről ír, ahogy párhuzamot állít a természet és a világ történései, vagy épp az adott ember érzelmei, gondolatai között. Grace az új „Scarlettem" – néha nagyon szeretem, valamikor meg képen törölném. Az olvasó az „elesettebb" szereplőkhöz általában vonzódik – talán sajnálatból –, hát én Giles karakterét nagyon megszerettem. Fitzpiers a maga állhatatlanságával és fura jellemével együtt roppantul érdekes, élvezet a róla való olvasás is. Ha Hardy végig hozza a színvonalat, akkor ismét új klasszikus kedvencet avathatok. (Széni pánikjegyzete3.)

Hm, nem is gondoltam volna, hogy ennyire lélektani és szép lesz egyszerre. Hardy nagyon jól ír és zseniálisan építi fel a karaktereket, az emberi viszonyokat. Közben olyan gyönyörű mondatokat csepegtet a természetről, hogy felér egy festménnyel a látvány, amelyet magam elé tudok képzelni a szavak által. Terveim szerint a hétvégén be tudom fejezni. Bízom benne, hogy a végével is elégedett leszek. (Széni pánikjegyzete4.)

Befejeztem. Ma reggelre 147 oldal maradt, és egyszerűen nem lehetett letenni; pedig velem mostanában ritkán fordul elő ilyen és nem is szokásom (lassú olvasó is vagyok). A vasárnapi napirendem borult, kimaradt az uzsonnám, a tornám; mindent halasztottam, amit csak lehetett, semmi sem érdekelt, csak a könyv. Bár soha ne ért volna véget, annyira jó volt. Most bámulok magam elé értetlenül, nézek ki a fejemből és azon elmélkedek, hogy Hardy mennyire meg tud kavarni egy olyan halandó, szentimentális olvasót, mint amilyen én is vagyok. Úgy érzem magam, mint Murakami Haruki könyvei után – ő híres arról, hogy nem kínálja tálcán a könyv végét, hanem az olvasóra bízza, mit gondol –, csak azzal a különbséggel, hogy azon gondolkozom: most akkor kivel érezzek együtt? Kit szeressek? Kit sajnáljak? Kire haragudjak? Zseniális alkotás. Mestermű. Tűpontos, hibátlan. Új klasszikus kedvenc, 2021-es évem egyik kiemelkedő olvasmánya. Át kell gondolnom az olvasottakat, az biztos, hogy erről a könyvről (számomra) nehéz lesz értékélest írni úgy, hogy nem elemzem ki a cselekményt, de holnap mégis megkísérlem. (Széni pánikjegyzete5.)

8 hozzászólás
Kristin_M_Furrier IP>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Nagyon lassan haladtam az olvasással, de ez nem a könyv hibája volt. Így mindig kiestem a történetből.
Az elejénél tartva, teljesen más főszereplőre/sztorira készültem. Kissé tévútra terelt Hardy, de aztán tisztázta, ki is lesz itt a főhős.
Nem tudom mennyire hiteles a sztori. De még inkább gondolkodom azon, hogy tényleg ilyen mentalitással rendelkeztek anno az emberek? Vagy csak az ő személyisége volt ilyen, és abszolút kivetítette a szereplőire?
Nem találom a választ.
Írhatnám, hogy a szereplők micsoda jellemfejlődésen mentek keresztül a regény végére. De nem…
Egyszerűen csak belefáradtak, belekeseredtek, és spoiler
Érdekes, és elgondolkodtató a szereplők viselkedése. Mindenképp…

Georgina77>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Speciális hangulat, speciális történet. Alapvetően szeretem ezt, a régi világot. Jólesett az avítt, gazdag szöveg, sokkal értékesebbnek tartom, mint a modern kori meséléseket, azokban több helyütt felkavaró alpárisággal. Kis emberek nagy életét kaphatja meg az olvasó. Egyszerűségben lehet a nagyszerűség, közhelyesen kifejezve. A látszólagos semmitmondások fedhetnek mélységesen és véresen komoly sorskérdéseket, sorsfeladatokat. Itt is, a felszínt látva, alápillantva, az alsó rétegek hordozták a döbbenetet. Megoldásokat éreztem ugyanakkor gyermetegnek, az író tollából. Lett volna, amit magam másképpen alakítottam volna. Illetve most esett le: a különbség a plátói és a nem plátói szerelem között. Melyik lehetett volna működőképesebb? A végződés talán erre adhat magyarázatot. Nem mondom, hogy néhol ne lett volna eltúlozva az érzelgősség, ennek ellenére, mégis, kedves kis olvasmánynak bizonyult.

1 hozzászólás
Evicke>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Kicsit melankolikus hangulatú történet, részben boldog, részben szomorú véggel.
A cselekmény nem az a nagyon nagy sodrású, de érdekes, magával ragadó, ahogyan találóak és részletesek a jellemrajzok, hűen visszaadva a szereplők érzelmeit.
Ki jobban (Marty, Giles, Grace), ki kevésbé (Fitzpiers), de végső soron nekem minden szereplő kedves volt. Elég sok tájleírás van benne, amik egyébként gyakran unalmasak szoktak lenni, de mivel minden évszakban érzékletesen adják vissza az erdő szépségét, tényleg élvezetesek, az embernek szinte kedve támad egy sétát tenni a természetben.
Romantikus, sokszor megható történet abból az időből, amikor a nő erénye még érték volt, és a származás sajnos nagyban meghatározta a párválasztást, a válás lehetetlensége megkeserítette az életet, de ugyanakkor mégis esélyt adhatott az „Isten által kötettett” kapcsolat rendbehozására és ezzel a tényleges boldogságra.
Én László Balázs kifogástalan stílusú, szép fordításában olvastam, ami számomra külön erénye volt eddig minden Thomas Hardy-könyvnek. Úgyhogy jöhet a következő. :-)

Sophie_Western>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Párszereplős regény, amely Hardy jó emberábrázolásától megragadó.

clyme>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Hardy gyönyörű leírásokat alkalmazott mind a természetre, mind az emberekre. Minden olyan élethűen elevenedett meg az olvasó előtt, mintha ő maga is a világa részese lenne. Teljesen egyértelmű, hogy miért szerepel a könyv az 1001-es listán.
A cselekmény tökéletesen beleilleszthető a hétköznapokba, úgymond az összes „jelenkorra” igaz. Olyan problémákkal foglalkozik, ami az átlagembereket foglalkoztatja ; a pénz, a társadalmi rang, szerelem, egészségügy és még sorolhatnám.
Hardy nem csak gyönyörködtet a leírásaival, de tanító célzatuk is van.

Lily_Sz>!
Thomas Hardy: Erdőlakók

Néhány más művén túl az „Erdőlakók” olvasása közben az fogalmazódott meg bennem, hogy esszenciális T. Hardy – legalábbis, ha az „Egy tiszta nő”-vel és a „Lidércfény”-nyel vetem össze. Megvan ebben a műben is minden, amiért – egyidejűleg – szerethetjük és gyűlölhetjük Hardyt.
Nagyon mély, nagyon sötét – abszolút hozza, amit az említett két másik könyvben megszoktunk. Azokkal összehasonlítva itt nem kapunk egy újabb Tess of the D'Urbervilles-t vagy Jude Fawley-t, cserében viszont ad az alkotó olyan „szín-felvázolást”, hogy szinte minden fáját-bokrát-kövét ismerősünkké avathatjuk a regény végére „Little Hintock”-nak és környékének. A karakterek tehát nem olyan erősek itt, de azért az egyik mellékszereplőt, Marty South-t kiemelném.
Összességében: a cselekmény túlzásai olykor az antik tragédiák szintjét idézik, a mű hangulatteremtő ereje ugyanakkor bámulatos. Szóval, nagyon Thomas Hardy.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1973
426 oldal · keménytáblás · Fordította: László Balázs, Székely Magda

Népszerű idézetek

Gabriella_Balkó >!

Sírni ráérsz akkor is, ha már tudod, hogy siralmas az eset; nem jó félúton elébe menni a bajnak.

251. oldal

Georgina77>!

Miután a házasságban felfedezte, mennyi emberi gyarlóság járhat együtt rendkívüli teljesítményekkel, érzelmei élesen elfordultak mindattól, amihez korábban vonzódott ebben a fajtában. Becsületesség, jóság, férfiasság, gyengédség, odaadás számára már csak a cicomátlan emberek keblén létezett tisztán, és volt is egy, aki ifjúságától kezdve mindezt tanúsította iránta.

255-256. oldal

>!

Arcán az a szokásos nyíltság uralkodott, amelyet a magány kelt életre. Ahol sok- sok szem pillantása éri állandó hullámverés gyanánt az arcot , előbb- utóbb elkoptatják rugalmasságát; az egyedüllét csendes állóvizében viszont minden érzés látható pompában virul ki rajta, és fürkésző szem mint a nyitott könyvben olvashat benne.

Gabriella_Balkó >!

Nincs alamuszibb ember a jámbor vidékinél, ha úgy érzi, visszaéltek jámborságával.

251-252. oldal

Gabriella_Balkó >!

A vándor, ha régi emlékeket keresve arra az elhagyatott országútra tér, mely Bristoltól egy délkör mentén vezet Anglia déli partjaihoz, útjának második felén néhány nagy kiterjedésű erdőség, imitt-amott almáskertek mentén halad.

(első mondat)

tothebone>!

Azon magányos kis falvak közé tartozott ez is, melyek távolesnek a világ zajától, ahol inkább elmélkedést lelünk, mint cselekvést, és inkább egykedvűséget, mint elmélkedést; ahol a gondolatok keskeny ösvényeken haladnak, és lobogó fantáziájú következtetésekbe torkollanak; ám ahol koronként mégis szophoklészi fenségű és zártságú drámák játszódnak le a valóságban, az itt élők szorosan összefonódó sorsa és egymásra irányuló szenvedélyei okán.

10. oldal

clyme>!

A boldogság titka vágyaink korlátozásában rejlik ; […].

158. oldal

clyme>!

[…] a jó és nagy emberek ugyanúgy elbuknak, mint a kicsik és ostobák.

187. oldal

betarix >!

Az a fajta sejtelmes lágyság volt benne, ami leggyakrabban talán a Mrs. Charmondénál kreolabb és ernyedtebb temperamentumú nőknél tapasztalható; az ilyen nők inkább tűnődő mosollyal, semmint szóval hozzák a férfiak tudomására mondanivalójukat, inkább csábítanak, mint ösztönöznek, és inkább a kedvező áramlatra bízzák magukat, mintsem kormányoznak.

Újra>!

…a nő attól a férfitól kapja a becsületét, akivel látják.

101. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
Wilkie Collins: A Holdgyémánt
George Eliot: Middlemarch
D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság