In ​hora mortis 2 csillagozás

Zuhanj széjjel én Istenem
aki templomok előtt a porba
taszítod kínomat
Ur Istenem széjjelrombolva
vagyok felhorzsoltak a gyomok már
és gyökerek
óh kövekkel széttört
óh szántóföldbe tört
a szerelembe
és széttört
telefröcskölve vérrel
álmodni nem tudok
senki nem álmodik
nem tudok megállni előtted
megtörettem emez időben
megforgatja szívemben a kést
óh Ur aki hóban és fagyban térdepeltetsz
egyetlen fohászért
a távoli menny kegyelméért
adjál kenyeret Ur és bort
és meghalni hagyj most
és hogy elsodorjon a szél.

15. oldal

Nem látok már kifelé vezető utakat
nem látok már semmi utat
gyere segíts
nem tudom már
mi fog el engem
ezen az éjjelen
nem tudom már hogy mi a reggel
és micsoda az est
olyan egyedül vagyok
óh Ur
és senki nem issza szenvedésemet
nincs aki ágyamhoz álljon
hogy megszabadítson a gyötrelemtől
és a felhőkhöz küldjön engem
és tengerbe áramló
zöld folyókhoz
Ur
Istenem
madaraknak vagyok kiszolgáltatott
és lelkembe hasító
húsom elégető
óraütésnek
óh Ur minden szavamban homály lakozik
halaimra lesújt az éj
a szél és hegyek
elfödte sötétlő gyötrelem
óh Ur hallgass meg engem
óh hallgass rám
nem akarom többé az émelygést
és e világot egyedül viselni
segíts
halott vagyok

10. oldal

Miért félem és az öregségemet
hatalmába kerítő halálom
a kiáltást?
Rettegek óh Ur
a lelkemtől félek én
meg a falnak támaszkodó mindennapoktól
mert széjjelfűrészelnek engem
óh Ur
félek
félek már a falvak határában álló
és a ház mögött
a tehenekből felbőgő
és a csillagokkal táncoló
éjszakától is
óh Isten
úgy félek
tőled
és a szájam összezúzó
szomorúságtól
félek Uram
saját síromtól
a feneketlen sötétségbe vesző végzetemtől
a haláltól óh Ur.

22. oldal

Jobb felemen ördög ül
Ur aki tagjaim megtöretted
agyamat pedig teletöltéd
kővel füvekkel meg a hosszú tél
nyűgével
Ur
utánad kiabáló húsomban
e porban kereslek
így ítélkezz felettem Ur
régtől már készen állok
zúzzál szét engem Istenem
csak ne hagyj egyedül
ágyban nyugodni nem tudok
nem ragad magával álom
óh Ur
semmisíts meg
ne hagyj többé egyedül
ne most
ebben az órában
amikor szertehullik a Hold
és ne Istenem
éjfél előtt.

18. oldal

A madarak óh a madarak
fekete az éj
a vérem
óh Ur
széjjelhasítva
minden madár
kiáltás mely sárga
égeti a nyelvet
széjjelvágva
ah a véremben
a kések Istenem
saját húsomat iszom
a kések
oly rég halott
az én pirosam
zöldem
én tövisem szúr
szétvágva
óh
széjjelvágva
óh
széjjelvágva
óh
óh
óh
én
sóhajom

39. oldal