Az Egy hátraarc (A Pince) a szerző öt kötetnyi önéletrajzi számvetésének harmadik darabja (az első kettőt, az Egy gyerek megindul és az Egy okkal több című regényeket – az előző két Könyvhéten jelentette meg az AB OVO). Kamasz- és ifjúkori emlékei kitörölhetetlen nyomokat hagytak az íróban, melyek szinte mindenkinek ismerősek, aki felnőtt (vagy felnövőben van).
Szenvedéseinek egyik jellegzetes helyszíne az e kötetben oly sokszor emlegetett s oly indulatos részletességgel leírt pince – A pince.
Egy hátraarc (Thomas Bernhard önéletrajzi regényei 3.) 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1976
Enciklopédia 12
Szereplők népszerűség szerint
Wolfgang Amadeus Mozart · Johann Sebastian Bach · Georg Friedrich Händel
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Ó, mennyire szépen írt ez az ember, az igazságról vagy az általa vélt igazságról, mindegy, mert ezek az Ő igazságai és jó őket olvasni, mert néhol metszik az én igazságaimat vagy vélt igazságaimat is, néhol még együtt is haladunk, hogy aztán ismét más utakra kalandozzunk, más tapasztalatokat gyűjtve, de megőrizve az együtt töltött órák emlékét.
Szóval legutóbb ott búcsúztunk el egymástól, hogy túlélve a háborút és önként kiszabadulva a Tanítógép karmai közül, az ifjú T.B. hátat fordít addigi életének és a lehető legellentétesebb irányt megcélozva, elszegődik kereskedőtanoncnak egy Pince nevű élelmiszerboltba, ahol a sok éves halálvágy és a teljes elkeseredettség után végre jól érzi magát, elemében van és megtalálja a hangot a még nála is szerencsétlenebb helyzetű vevőkkel, majd a főnöke Podhala úr (a félbemaradt zenész és klasszikus zene kedvelő kereskedő) ismét eszébe juttatja a zenét, így feledve dicstelen végű hegedűs pályafutását, most inkább a hangját veti alá zenei képzésnek egy hozzáértő házaspár segítségével, amely során végre még boldognak is vallja magát!
De mindezzel együtt az életének ezt a szakaszát is átszövi az elmélkedés életről-halálról, a melankólia, a nagyapja iránti csodálat és a folyamatos rendbontás. :)
„Az ember általában óvakodik attól, hogy megbontsa a háborítatlan rendet. Én azonban rendbontó voltam egész életem során, és rendbontó is leszek és maradok, már az anyám is, amennyire vissza tudok emlékezni, rendbontónak nevezett, a mostohaapám, a testvéreim is, és mindig megmaradtam rendbontónak, minden lélegzetvételemben, minden sorban, amelyet leírok. Létezésem egész életemben mindig rendbontás volt. Mindig zavartam és irritáltam valakit. Minden amit, írok, amit teszek, rendbontás és irritáció. Egész életem, mint létezés, nem más, mint szakadatlan rendbontás és irritáció. Mert felhívom a figyelmet a tényekre, melyek zavarnak és és irritálnak.”
http://moly.hu/idezetek/464155
Isten áldja meg érte, mert e nélkül nem létezhetne ez az életmű sem! :)
Köszönöm szépen @lzoltán, kérem a következőt. :))
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
A szerző önéletírásainak 3. állomása – a megvetett gimnázium hátrahagyása után – a salzburgi szegénynegyed pinceboltja, ahol felcseréli a hivatalos oktatást az élet iskolájára. Amit más diákkori kisiklásnak értékelve elhallgatna, abból Bernhard regényt kanyarít.
Ő is az az író, akinek nem sok történet kell, hogy működjön az írása, és talán azért olvassa az ember, hogy őszinte, néha irritáló, de inkább speciálisan egyedi látásmóddal bíró lénye különös társaságában töltsön egy-egy estét.
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
(A könyvben Bernhard ír a szombati depresszióról, a munka hiányában hirtelen üres lesz minden, aminek kapcsán megjegyzi, hogy szerinte a legtöbb öngyilkosságot szombaton követik el. A szakirodalmi adatok alapján a helyzet éppen ellentétes, a legtöbb öngyilkosságot hétfőn követik el, és folyamatosan csökken a hét vége felé, szombaton és vasárnap kb. azonosan alacsony az öngyilkosságot elkövetők száma – ezzel együtt persze érthető Bernhard gondolata.)
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Az egyik legfurcsább változata a német fejlődésregényeknek, egy német kisfiú viszontagságai a II. világháború előtti és utáni években. Ami hitelesíti ezt az egészet az elképesztő, kattogó ismétlésáradat, ez a mániákus, mindent felboncoló, groteszk, de amúgy szentimentális reflexióktól sem mentes stílus. Imádom.
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Pénzszerzés céljából kár volt a kiadónak szétdarabolnia a könyvet. Az egész csak pár oldal, és e miatt a csel miatt a naiv olvasó a 3. részt olvassa elsőnek.
Szeretem Bernhard stílusát: súlyos, nehéz, nyomasztó, mégis: mint egy zenemű: borzongat, magával ragad, nem ereszt. Belezsong a csontomba, az agyamba.
Népszerű idézetek
Az ember általában óvakodik attól, hogy megbontsa a háborítatlan rendet. Én azonban rendbontó voltam egész életem során, és rendbontó is leszek és maradok, már az anyám is, amennyire vissza tudok emlékezni, rendbontónak nevezett, a mostohaapám, a testvéreim is, és mindig megmaradtam rendbontónak, minden lélegzetvételemben, minden sorban, amelyet leírok. Létezésem egész életemben mindig rendbontás volt. Mindig zavartam és irritáltam valakit. Minden amit, írok, amit teszek, rendbontás és irritáció. Egész életem, mint létezés, nem más, mint szakadatlan rendbontás és irritáció. Mert felhívom a figyelmet a tényekre, melyek zavarnak és és irritálnak.
38. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Az ember nem szereti a szabadságot, aki mást mond, hazudik, nem tud mit kezdeni a szabadsággal, alig szabadul, ruhás- és fehérneműsszekrényeket nyitogat, régi iratokat rendezget, fényképeket, okmányokat, leveleket keresgél, kimegy a kertbe és felássa, vagy teljesen értelmetlenül és céltalanul elrohan valamilyen irányba, mindegy, hogy milyen az idő, és ezt sétának hívja. És ahol gyerekek is vannak, őket is bevonják az időagyonütésbe, és felingerlik és elverik és megpofozzák őket a káosz létrehozására, amely valójában az egyetlen kiút.
79. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Nagyapám minden nap hajnali háromkor újból nekirugaszkodott a munkának. A hét udvarház völgye, egy háromrészesre tervezett mű ezerötszázoldalas kézirata már sok éve hajnali háromkor harcra hívta a halál ellen, bár élethossziglan súlyos tüdőbaj gyötörte, hozzászokott, hogy a napját hajnali háromkor, a fanatikus író és filozófus halálos elszántságával kezdje, becsavarja magát a lópokrócba és egy ócska szíjjal csatolja össze a testén. Hajnali háromkor hallottam őt, ahogyan a szobájában felveszi a harcot a lehetetlennel, az írásművészet teljes kilátástalanságával.
86-87. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Az előszobából, a lakásajtó mellett fekve az ágyon, az érző és szerető, a sikertelenséget és a reménytelenséget még nem ismerő unoka figyelmével követtem a zajokat, a halálfélelem legújabb leküzdését, és a mindig újrakezdett élethalálharcát annak az embernek, akit úgy szerettem, mint senki mást, s aki az úgynevezett Főművét akarta befejezni. Tizenhat vagy tizenhét éves fejjel még nem ismertem az úgynevezett Főművek értelmetlenségét és hatástalanságát, de szakadatlanul nagyapám mellett élve, mégis lehetett valami fogalmam az írói, és egyáltalán a művészi és a szellemi-filozófiai fáradozás szörnyűségeiről.
87. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Életfogytig együtt vagyunk olyan emberekkel, akik semmit sem tudnak rólunk, de állandóan azt hangoztatják, hogy mindent tudnak rólunk, a legközelebbi hozzátartozóink és barátaik sem tudnak rólunk semmit, mert mi magunk is keveset tudunk önmagunkról. Egész életünkben önmagunkat kutatjuk, és mindig elérünk szellemi képességeink határára, és feladjuk. Fáradozásaink totális önfelnemismeréssel, és végzetes és megújuló, halálos levertséggel végződnek. Amit mi sohasem merünk magunkról állítani, mert nem vagyunk rá illetékesek, azt mások nyugodt lélekkel felhánytorgatják nekünk, és szándékosan vagy véletlenül állandóan szemmel tartanak. Mi mindnyájan folyton mások prédája vagyunk, akik kénytelenek minden nap újra megtalálni, összeszedni és rendberakni magukat. Mi magunk is, ahogy öregszünk, egyre keményebben ítélkezünk, és másoktól a dupláját kapjuk. A hozzá nem értés uralkodik minden tekintetben, és természetesen ez idővel közömbösséget szül. Annyi éven át tartó sebzettség és sebezhetőség után, már szinte sértetlennek és sebezhetetlenek lettünk, észrevesszük a sérüléseket, de ma már egyáltalán nem vagyunk olyan érzékenyek, mint azelőtt. Kemény ütéseket mérünk, és keményebb ütéseket viselünk el.
131-132. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Semmilyen elképzelésem nem volt a jövőmről, nem tudtam, mi akarok lenni, semmi sem akartam lenni, egészen egyszerűen hasznot akartam hajtani. E gondolatban leltem hirtelen és váratlanul menedéket. Évekig a Tanulógyárba jártam és a Tanítógép karmai közt ültem, amely megsüketített és megőrjített, most újra emberek közé kerültem, akik nem is tudtak erről a Tanulógyárról, s akiket nem tett tönkre ez a Tanítógép, mert sohasem kerültek vele érintkezésbe.
12-13. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Az emlékezet pontosan ismeri az eseményeket és tartja magát a pontos időrendhez, de ami megjelenik, az valami egészen más, mint ami valójában volt. A leírás érthetővé tesz valamit, megfelel ugyan a leíró igazságakarásának, de nem az igazságot közli, mert az igazság egyáltalán nem közölhető. Leírunk valamit, és azt hisszük, az igazságnak megfelelően és az igazsághoz híven írtunk le, és meg kell állapítanunk, hogy az nem, sohasem az a tényállás, amelyet érthetővé akartunk tenni, az mindig egy másik.
40. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Minden emberben, mindegy, melyik az, felismerjük magunkat, és minden emberben el vagyunk ítélve, ameddig létezünk. Mi mindnyájan ezen sorsok és létezések együttese vagyunk és önmagunkat keressük, és nem találjuk, bár behatóan fáradozunk érte. Őszinteségről és érthetőségről álmodozunk, de ez álom marad. Sokszor feladjuk és újrakezdjük, és még sokszor fogjuk feladni és újrakezdeni.
144. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
Kezdettől fogva nemcsak hasznos akartam lenni, hanem hasznos is voltam, és hasznosságom nyilvánvalóvá is vált, mint ahogyan a Pincébe való belépésemig a haszontalanságom volt nyilvánvaló.
15. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
A kerti munka használ a legjobban a testnek és a léleknek, a legtermészetesebb módon űzi el a melankóliát és az unalmat, holott a melankólia és az unalom az emberi lény legtermészetesebb ismertetőjegye.
76. oldal
Thomas Bernhard: Egy hátraarc 93% (A pince)
A sorozat következő kötete
Thomas Bernhard: Nagy levegő (Egy döntés) |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Vida Gábor: Egy dadogás története 94% ·
Összehasonlítás - Karl Ove Knausgård: Játék 94% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Ballagó idő 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás - Elisabeth Haich: Beavatás 92% ·
Összehasonlítás - C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét 93% ·
Összehasonlítás - Szép Ernő: Ádámcsutka 94% ·
Összehasonlítás - Thomas Wolfe: Nézz vissza, angyal! 96% ·
Összehasonlítás - Bohumil Hrabal: Foghíjak 92% ·
Összehasonlítás