A ​menthetetlen 27 csillagozás

Thomas Bernhard: A menthetetlen

A ​menthetetlen Thomas Bernhard egyik legszebb könyve, ha egyáltalán a „szép” jelzőt bármiféle kapcsolatba lehet hozni az osztrák irodalom e rendkívül jelentős alakjával. Hogy mennyire jelentős, az nem volt kétséges életében sem, de most, rövid idővel korai, de mégis sorsszerű halála után úgy érezhetjük, hogy még sok, nagyon sok mondanivalója lett volna e szörnyűséges világról: az ő saját, lehangolónak, nyomasztónak látott Ausztriájáról s általában véve az ember esendőségéről s esendőségében groteszkül komikus voltáról.

A menthetetlen e roppant keserű, e roppant ironikus életművön belül mintha valami fénysugarat csillantana fel mégis: a forma szépsége és kiegyensúlyozottsága behatol a regény mélyebb rétegeibe is, és elnézőbbé, megbocsátóbbá teszi a szerzőt szereplőivel szemben. Mert a regény három figurája, Glenn Gould (századunk valóban élt zseniális zongoraművésze), Wertheimer és maga az elbeszélő, művészek, akik a tökélyt keresik, s ez Bernhard szemében bocsánatos bűn.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1992
152 oldal · ISBN: 9630753677 · Fordította: Révai Gábor

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare · Friedrich Nietzsche · Immanuel Kant · Schopenhauer · Blaise Pascal · Glenn Gould · Montaigne · Voltaire

Helyszínek népszerűség szerint

Salzburg


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor csak annyit írnék ide: gyöngyszem.
Rengeteg mindent megmozgatott bennem a regény, és mi több, zenehallgatásra sarkallt. Bach közelebb került hozzám, ha lehet ezt még mondani a lipcsei 24 órás Bach koncert után.
https://www.youtube.com/watch…

Bösendorfer vs. Steinway
Glenn Gould, „ő az évszázad legjobbja” és két barátja a filozófus és a menthetetlen, akik szintén zongoravirtuóznak készülnek.
„A mi barátunk, a mi halálunk.”
„Barátság, művészet!, gondoltam, uramisten, kész téboly!”
„Ha az ember a legjobbal találkozik, fel kell adnia”
„Miközben írok az egyikről (Glenn Gould), meg fogom érteni a másikat (Wertheimert), gondoltam, miközben újra és újra meghallgatom a Goldberg-variációkat (és A fúga művészetét) az egyiktől (Glenntől), hogy írhassak róluk,”
Valahogy így…
http://kulturleny.wordpress.com/2014/05/04/thomas-bernh…

>!
Szultan_11
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Nagyon erős regény dilettantizmusról, hitelességről, zsenialitásról, tragikumról. És az is csodálatos, hogyan idézi meg a zenét, ami a német művészregényeknek Hoffmann óta kivételes témája. és tulajdonképpen megidézhetetlen az irodalom eszközeivel.

>!
szigiri
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Tündöklő középszer. Volt egy ilyen Pintér Béla darab, egyből ez ugrott be. Hogy a művészetben nem mindig tudjuk, miben vagyunk a legjobbak.
http://szinhaz.blog.hu/2010/12/20/tundoklo_kozepszer_pi…
Az irtás után nekem nem volt nagyon különböző. Jó volt, de azt hiszem nagyjából belőttem mit tud Bernhard (ha nem, szóljatok). Nyavalygós, kicsit önostorozó, de elég őszinte kis könyv ez a művészekről, művészetről és az emberről, a csodálatos kicsinyességével, önzésével és folyamatos bizonytalanságával.

Stílusra olyan volt ez kicsit, mintha a Hrabal Pepin bácsija a Sörgyári capriccoból mániás depresszióssá válva öntené a nyakunkba a vége-hossza nincs történetét, mintha az egész egy nagy bővített mondat lenne, az idézet idézeteivel (a végéig nem szoktam meg a , mondta, gondoltam. mondatlezárásokat).

SZERK.: Gyanús volt, hogy mindkét olvasott regényben feltűnik a Mozarteum. Aztán tessék, Wikipédia Bernhard szócikk:
1952-től 1957-ig Bernhard a salzburgi Mozarteumban tanult éneket, rendezést és színművészetet és tanulmányával párhuzamosan riporterként és kritikusként dolgozott a Demokratisches Volksblatt című újságnak.

>!
_natalie_ I
Thomas Bernhard: A menthetetlen

a művész magánya – a magány művészete
„Hisz bárkinél jobban össze lehetünk kötve valakivel, anélkül, hogy együtt lennénk vele.”
itt virágtalan a temetés
hangtalan a zene
elérhetetlen a vágy
élhetetlen az élet
itt nem szólnak haragok
………………………….
„menthetetlen, mondta, gondoltam.”

>!
Klára_Bujdosó
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Igaza van a fülszövegnek, ez egy nagyon szép művészregény az önkifejezés tragikumáról. Végigneveted, aztán nem is érted, miért törölgeted a könnyeidet.

>!
Malbogian
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Egy elég németes művészregény, de nem a zseni, hanem a tündöklő középszer regénye. Ami középszer, de mégis…

>!
somogyiréka
Thomas Bernhard: A menthetetlen

Igen, létezik ez a fajta szenvedős művész, aki a kínjaiból táplálkozik. Ha nincs neki, keres..Mondjuk keres egy nála sokkal tehetségesebb alkotót, és rögvest életprogramot kap arra, miért is rossz neki.Mert Glennt hallva nem mer többé hangszerhez nyúlni.

Glenn szavarai lettem volna kíváncsi, nem erre -az elnézést nyekergésre- a parton álló, alkotni igazán nem merő( igen, az roppant veszélyes dolog!!)művészecskék siralmaira.
Közben meg persze, hogy szép,meg okos, meg mégis megérinti a művészet peremvidékét, de abba nem hatol bele..Azt talán Glenn tudta volna elmesélni.Mert, hogy valaki virtuózzá válik, csak egy picit a tehetség, és a kitartás kérdése, van ott még valami..csak sejtem.Az ilyen alkotó egyészen a szakadék széléig megy, és ott megáll, felteszi a kezét, mert ott nincs tovább.Megadja magát annak, amiről semmi de semmi sejtése sincs. Valamit imád, amiből az élet bukkan fel, de mégsem része az életnek.
És ott ,hogy valahogy időt töltsön, zenél.Abból ott ilyen hang születik.

A többi „művész” el sem indul, az életén kesereg, a körülményein, azon, hogy vannak nála jobbak..Ők engem nem érdekelnek, és javarészt ez a könyvecske róluk szól, a szakadék szélén állót csak megpróbálja a távolból lefesteni, ahelyett, hogy ő is odamenne..


Népszerű idézetek

>!
szigiri

A tapasztalat azt mutatja, gondoltam, hogy tartós barátságok csak úgy lehetségesek, ha a felek megfelelő háttérrel rendelkeznek, minden egyéb ámítás.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
5 hozzászólás
>!
_natalie_ I

Nem választhatjuk meg születésünk helyét, gondoltam. De elmehetünk erről a helyről, ha úgy érezzük, agyonnyom, mert ha elhalasztjuk az elmenés pillanatát, belehalunk az elmenésbe.

116. oldal

>!
krlany I+SMP

Végtére is nem kell, hogy egyfolytában tanulni akarjunk valamit, gondoltam, hisz tökéletesen elég, ha csak gondolkodunk, és egyszerűen szabad folyást engedünk a gondolkodásnak. Hogy átadjuk magunkat a világnézetnek, és egész egyszerűen kiszolgáltatjuk magunkat ennek a világnézetnek, csakhogy ez a legnehezebb,

46. oldal

>!
krlany I+SMP

Könyvtáraink, úgymond, büntetőintézetek, ahova szellemóriásainkat zártuk, Kantot természetesen magánzárkába, éppúgy, mint Nietzschét, mint Schopenhauert, mint Pascalt, mint Voltaire-t, mint Montaigne-t, az egészen nagyokat magánzárkába, a többieket tömegzárkába, de valamennyit egyszer és mindenkorra, bizony, kedvesem, örökre és a végtelenségig, ez az igazság. És ha egy főbenjáró bűnös menekülni próbál, ki akar törni, hát jaj neki, mert, ahogy mondani szokás, kikészítik és nevetségessé teszik, ez az igazság. Az emberiség meg tudja védeni magát mindezekkel az úgynevezett szellemóriásokkal szemben, mondta, gondoltam. A szellemet, akárhol bukkan is elő, kikészítik és bezárják, és természetesen azon nyomban rossz szellemnek bélyegzik,

61-62. oldal

>!
krlany I+SMP

Félreértés taszít bennünket a félreértések világába, amelyet mint csupa félreértésből összeálló világot kell elszenvednünk, hogy végül egyetlen nagy félreértés jóvoltából kilépjünk belőle, hisz a halál a legnagyobb félreértés,

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félreértés · halál
>!
_natalie_ I

Ő volt az egyetlen világhírű zongoravirtuóz, aki undorodott a közönségétől, és valóban, és végérvényesen visszavonult ettől az undorító közönségtől. Nem volt szüksége rá. Megvette az erdei házat, berendezkedett a házában és tökéletesítette tudását. Haláláig ketten lakták ezt a házat Amerikában: ő és Bach.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Glenn Gould
>!
Cicu

Jó előre eltervezett öngyilkosság, gondoltam, nem kétségbeesés szülte meggondolatlan tett.

48. oldal

>!
_natalie_ I

Minél tovább nézünk egy embert, annál csonkábbnak látjuk, mert annyira csonka, hogy el se akarjuk hinni, pedig ez az igazság. a világ tele van megcsonkítottakkal.

30-31. oldal

>!
krlany I+SMP

(…) minden öngyilkossági kísérlet, gondoltam most, a vendégszobát szemrevételezve, csak hiábavaló kísérlet a létezés lezárására.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: létezés · öngyilkosság
>!
krlany I+SMP

Az úgynevezett nagyság eljutott arra a pontra, hogy már csak meghatódni tudunk nevetséges és szánalomra méltó voltán. Ha jobban megnézzük, Shakespeare is nevetségessé zsugorodik, mondta, gondoltam. A csodálat az ostobák kiváltsága, mondta, gondoltam. Az úgynevezett szellem emberét felemészti a mű, amelyet korszakosnak vél, míg végül kiderül, hogy csupán nevetségessé tette magát, akár Schopenhauernak hívják, akár Nietzschének, egyre megy, lett légyen akár Kleist, akár Voltaire, csupán egy szánalmas alakot látunk, aki kizsigerelte saját agyát, s végül ad abszurdum vitte magát. Akit legázolt és túlhaladott a történelem. A nagy gondolkodók bezárt könyvszekrényeinkből bámulnak ránk, örök nevetségességre ítélten, mondta, gondoltam.

61. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Schneider: Álomnak fivére
Annemarie Selinko: Désirée
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
Karl Bruckner: Szadako élni akar
Ernst Joseph Görlich: A fehér rabszolga
Wolf Haas: Jöjj, édes halál
Thomas Brezina: Segítség, megőrült a családom!
Rainer Maria Rilke: Válogatott prózai művek
Ghyczy Zsuzsa: Asszony az örvényben