Kis ​Nagy Ember 95 csillagozás

Thomas Berger: Kis Nagy Ember Thomas Berger: Kis Nagy Ember Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Thomas Berger regényét méltán tartják minden idők egyik legkülönlegesebb vadnyugati történetének, a két világ – az indiánok és a fehér ember világa – közt csetlő-botló, a történelem véres forgatagában túlélni igyekvő Kis Nagy Ember minden lódításával együtt valamiképp mégis a terjeszkedés lázában égő, az indiánokkal szemben könyörtelen Amerika hiteles krónikáját tárja elénk. Joseph Heller és Kurt Vonnegut fekete humorát, és a fordulatos kalandregények izgalmát zseniálisan vegyítő művet Falvay Mihály klasszikus fordításában olvashatjuk.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus · Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660424 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
522 oldal · ISBN: 9635489838 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Magvető, Budapest, 1981
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632714946 · Fordította: Falvay Mihály

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Jack Crabb · George Armstrong Custer · Vén Vidrabőr · Wyatt Earp · Alexander Pope · James Butler "Vad Bill" Hickok · Mark Twain · Ülő Bika · Ulysses S. Grant

Helyszínek népszerűség szerint

Colorado, USA · Kansas · Arkansas · Denver · Philadelphia · rezervátum


Kedvencelte 33

Most olvassa 3

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Hozsánna néked, Thomas Berger!
Hol rejtőzött ez a könyv előlem eddig? Valahol kölyökkori emlékeimből feltolulva kellemes foszlányok éltek bennem Dustin Hoffman 1970-es filmjéről. S most, egy kedves „házi feladat”-nak eleget téve kezembe vettem végre a regényt. És alig tudtam letenni, szívem szerint még most is szorítanám és falnám a betűket.
A Kis Nagy Ember számomra egyszerre Svejk és Münchhausen báró, no és nem kicsit Forrest Gump is. A hétköznapi kisember, aki valahogy mindig a történelem vérzivatarában, óriások, vagy legalábbis a korszak ikonikus alakjai mellett találja magát és akaratán kívül, részt vesz az események alakításában, végigbukdácsol, de leginkább végiglökdösik a történelemformáló állomásokon.
Berger a regényt a régimódi történetmesélés módszerével, lassan felépülő visszaemlékezésként indítja, majd a végkifejlet (ha van egyáltalán ennek a történetnek vége?!) felé egyre feszesebb tempóra kapcsol, az olvasót belerántja a valós történeti elemek sodrásába. Igaz, azt soha nem tudjuk meg, hogy a főhős valóban részt vett-e a hosszú élete során – állítása szerint – megélt eseményekben, de ez a kérdés igen gyorsan érdektelenné is válik.
Sokkal könnyebb úgy szembenézni ugyanis a véres történeti valósággal, hogy a mesélő olyan szereplőkről anekdotázik közben, mint „Wild Bill” Hickok, vagy Wyatt Earp, a Vadnyugat fenegyerekei, a legendás pisztolyhősök.
De persze, hogy feltűnnek az örök emlékű indián főnökök is, mint Fekete Üst, vagy Sitting Bull. Hiszen erről szól igazából a regény. Hitem szerint a szerző róluk, az ő népükről, végpusztulásukról akar nekünk valójában mesélni. Arról a tényről, hogy az észak-amerikai pionírok hősi kora, a Vadnyugat diadalmas meghódítása szorosan összefonódott a legújabb kori történelmünk egyik leggyalázatosabb genocídiumával. A vasparipák térhódítása, az ipari méretű marhatenyésztés elterjedése, a különböző területeken kirobbanó „aranyláz”-ak nemcsak bölények millióinak elpusztításával, hanem teljes népcsoportok, nemzetségek kiirtásával, életterük elrablásával, ezrek és tízezrek rezervátumokba (korabeli „koncentrációs táborokba”) kényszerítésével járt együtt. Persze mondhatja a modern kor ember, hogy a fejlődésnek nem vethet gátat néhány, kőkorszakban rekedt természeti nép ellenállása, de a tény akkor is tény marad: a Nagy Fehér Atya dicső kolonialista célkitűzéseinek oltárán könnyedén áldozta fel Észak-Amerika teljes őslakosságát és korcsosította el a túlélést választó, de érdemi integrációra még hosszú nemzedékekig képtelen indián polgárait. Az a nemzet, amely alig száz éve büszkén vívta ki gyarmatainak szabadságát az európai anyaországtól, röpke huszonöt év alatt bevégezte Észak-Amerikában azt a munkát, amelyet Hernán Cortés és Pizarro néhány száz éve a közép- és dél-amerikai őslakosokkal megkezdett. Hiszen ott volt kiaknázatlanul az a számolhatatlan természeti kincs, nyersanyag, a földterületben rejlő kifogyhatatlan potenciál. Hagyjuk tán a vadakra?! De félre a csökönyös idealizmussal, végre az egész kontinens fejlett, modern és steril. :(
Összességében úgy éltem meg ezt a néha ironikusan anekdotázó, mégis szívbemarkolóan fájdalmas írást, mintha egy mementó lenne, amely az olvasót szórakoztatja igaz, de mindeközben – a sorok között – bocsánatot kér a megbocsáthatatlanért.
Köszönöm @B_Niki és @Hatodik_Alabardos MolyTársaimnak, hogy tudtukon kívül a kezembe adták ezt a könyvet. A korszak iránt érdeklődőknek és a súlyos mondanivalót néhol szinte hányaveti módon, fanyar stílusban közlő regényeket kedvelőknek alapmű lehet, feltétlenül ajánlom. :)

5 hozzászólás
Bla IP>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Ez egy alapmű. Mindenkinek van valamilyen képe az Észak-Amerikai indiánok XIX. századi történetéről, de amig ezt a könyvet nem olvasta, biztosan nem kellően valóságos az a kép. Igen ez egy álcázott történelmi regény, s hogy minél többen elolvassák kelőképp humoros, irónikus a hangvétele, miközben Amerika pionirjai vérben és mocsokban terjeszkednek, s szorítjákj vissza az őslakosokat a végén a rezervátumokba. S mindezt egy fehér indián, egy sehová nem tartozó ember mondja el Berger tollán – nekem úgy tűnik – viszonylag tárgyilagosan. Zseniális! Ajánlom mindenkinek!

1 hozzászólás
ppeva P>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Akkor jegyeztem meg magamnak ezt a könyvet, amikor a Wounded Knee-t olvastam. Nagy hatással volt rám az a könyv, és egy csomó indiános könyv került közben és utána a várólistámra. Így hát, mikor egy barátunk szüleinek lakásfelszámolásakor szabadon garázdálkodhattam a könyvek között, nem volt kérdés, hogy ez azonnal velem jön!
Most jött el végre az ideje az olvasásnak.
Egészen más volt, mint a Wounded Knee, nem történelmi összefoglaló, hanem regény (mégis szinte mindent idemásolhatnék, amit ott írtam az értékelésemben). Ebben a könyvben is az volt az érdekes, hogy az elbeszélő egy fehér ember. Itt ugyan nem csak szemlélő, nem történész, aki az indiánok történetét kutatja, hanem egy hányatott sorsú ember, aki a két világ határvonalán billeg, hol inkább fehérként, hol inkább indiánként érezve magát. Így egyszerre láttatja mindkét világot, sajátos, kissé cinikus stílusában. A humor oldotta kicsit a végtelen szomorúságot, ami árad a könyvből. Egy letűnt világ krónikája, aminek régen vége, aranyásásostól, vadnyugatostól, vasútépítésestől, indiánostól.
Nem csalódtam, remek könyv volt.

Márta_Péterffy P>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

A filmet régen láttam, nem is emlékeztem már csak az elejére, és a végére, Dustin Hoffmann jó volt a főszerepben.
Érdekes a regény is, áradó történet, néha belevész a részletekbe. Volt, hogy kicsit letettem, töményen érintettek a realitások. Berger nem idealizál, sem indiánokat, sem fehéreket nem ábrázol hamis romantikával. A fikciók mellett a történelmi tényeket hűen követi, érezhetően sajnálja az indiánok kipusztítását, de főhősének meséje gyakran szenvtelen stílusú.
Már egy ideje szerettem volna olvasni, most végül egy kihíváshoz sikerült, köszönöm @Coralie!

1 hozzászólás
mate55>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Csodálatos könyv szívvel, lélekkel, humorral, drámával. Lehet, hogy ez sokaknak szentségtörés lesz, de nálam a Michael Blake: Farkasokkal táncoló – on kívül mindent letarolt a műfaján belül. Az amerikai Háry János:) Jack Crabb, aki 111 évesen! narrátorként meséli el életének varázslatos kalandjait, egyszerre képviseli a vadnyugat karikatúráját és a hagyományos nomád indián életmód végnapjainak krónikáját. Mert elsősorban erről szól a történet: hogyan éli meg egy „kis nagy ember”, amikor a történelem foglyul ejti. A világ már csak ilyen, a törvény és a rend nem az elesetteknek kedvez, de még csak megvédeni sem tudja őket. Megismerjük a fehér emberek világát, kezdve a hittérítő mormonoktól, a bordélyok szajháin, a pisztolyhős banditákon keresztül egészen a dicsőséges lovasságig. Az indiánok életét akár krík, apacs vagy csejenn, megszenvedve a fehér ember területhódítását, kiszorítva őket természetes életterükből. Nem romantikus szerelmes regény, sőt, nem is igazán jó kalandregény, hanem kőkemény lélektani dráma, realista fejlődésregény (western köntösben) amiből az igazi, klasszikus akciójelenetek teljesen hiányoznak. Azonban mégsem lehangoló a könyv, sokat old a komor hangulaton a humor és a szívmelengetően emberi „jelenetek”. Nem bátor és nem erős, hősnek pedig végképp nem nevezhető, aki nem buzgó résztvevője, inkább mesélője lesz az indiánharcok időszakának. Fájdalmasan, érzelemdúsan mutatja be a háború kegyetlenségeit, a főhősök küzdelmét az életben maradásért, hogy nincs az az olvasó, akit ne sokkolna. Azt mondom: ez egy olyan alkotás, amelyet érdemes olvasni, és amelyről érdemes beszélni.

5 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Valahogy ezekkel az emberekkel történő dolgok közel állnak hozzám. Berger nagyon jól viszi végig a történet főszereplőjét az általa elmesélt dolgokon. Néha olyan érzéseket kelt az olvasóban, hogy a mesélő tényleg ott járt és azok a dolgok tényleg megtörténtek vele, néha viszont kételkedtem az adott dologban, hogy valóban ott volt-e és így történhetett- e amit elmesélt. Ez a kettősség teszi a történetet teljessé.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/10/thomas-berger-kis-n…

cseri>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Az egész ezzel a képpel kezdődött: https://moly.hu/karcok/1073453, ez keltette fel az érdeklődésemet az indiánok iránt. Ez a téma amúgy nekem teljesen kimaradt gyerekkoromban is, lányos ízlésem volt, pöttyöd könyveken nőttem, szóval az indiános könyvek egyáltalán nem érdekeltek. De ez a rengeteg törzs… lenyűgöző.
Körbenézegetve a molyon, ezt a könyvet választottam a témában. Igen, valóban szól indiánokról, több törzs is szóba kerül például, akiket most már el tudok helyezni a térképen. Meg még persze annyi minden másról a korszakból. Amellett pedig egy izgalmas kalandregény. spoiler Az olvasása nagyrészt egy egyhetes kényszerszünetre esett, kicist több időm volt, nagyon élveztem. Sajnos nem tudtam időben befejezni, így a végére kicsit megtört a lendület. spoiler, de jó élmény volt.

4 hozzászólás
SteelCurtain>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Hamarabb láttam a filmet, iszonyúan tetszett, s akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez valójában irodalmi adaptáció. De amikor végre a könyvet is kézbe vehettem, semmi hiányérzet sem maradt bennem. Ugyanazt a keserű, groteszk világot kaptam mint a moziban. Deheroizáló és mítoszromboló egy olyan főhőssel, aki nem hős, sőt néha kifejezetten gyáva, s aki bár a fehérekhez és az indiánokhoz egyaránt kötődik, mégis otthontalan, mindenhol idegen. S ez a felemás érzés az egész művet jellemzi. Tisztelgés ez a Vadnyugat meghódítói előtt, s egyben vádirat ellenük. Humorba pácolt hétköznapi történelem.

5 hozzászólás
kaporszakall >!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Újraolvasás közel negyven év után.

Nem kell hogy egy könyv tökéletes legyen, elég ha jókor talál meg. Ez a vadnyugati pikareszk engem most jókor talált.

Ha nem önmagam lennék, Vén Vidrabőr szeretnék lenni…

SDániel P>!
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Jack Crabb, a Vadnyugat Forrest Gump-ja (vagy inkább Forrest Gump előképe?)! Tudom, már sokan megjegyezték a párhuzamot, de egyet kell, hogy értsek velük. Történet egy – szó szerint és átvitt értelemben is – kisemberről, aki hosszú-hosszú élete során tanúja volt Amerika fejlődésének, a poros, időnként mocskos, helyenként pedig romantikus(nak tartott) Vadnyugat „aranykorának”, amely aztán a haladás következtében a múltba veszett… Miközben ő maga mindig is kívülálló maradt mind a fehér ember, mind az indiánok világában – mégis ez utóbbiban sikerült igazi nevet és megbecsülést kivívnia, dacára bőre színének. Szerelmemre talált, majd elveszítette azt, életeket igyekezett jó útra terelni, közben pedig hol lent volt a sárban, hol felkelet belőle.
Nagyon tetszett az egyes számban elbeszélt, átfogó történet, szerettem Jack ironikus, szellemes, maró stílusát; ezzel sikerült elkerülni, hogy ne váljon az elbeszélés egy szirupos lányregénnyé, de jöjjenek át a kisebb-nagyobb odamondások (Custer, rabszolgasors, vallási megszállottság), tragédiák, problémák és a határvidéki élet mindennapjai az indiánok életmódjával, a vasút megépítésével, a mesterlövészek és kártyások nem kicsit kockázatos életével, majd láthatjuk/érezhetjük a civilizáció és a vadság háborúját is – de mégis melyik jobb/rosszabb a kettő közül? Nehéz kérdés…
Nem szabad egy hagyományos „indián-cowboy mesét” várni ettől a könyvtől – ez egy ironikus humorral ötvözött (azt is lehet modani, néhol karikatúra jellegű) történet a Vadnyugat jellegzetes arcaival és komoly problémák felvetésével, melyek mind a mai napig megtalálhatók. Valamint apró figyelmeztetés a történészet, történelem rajongók, a naiv, megvezetett vagy éppen önjelölt történelem-geekek számára is, hogy lám, nem minden az, amit írásban a képünkbe tolnak, néha érdemes mögéjük nézni, hátha valami egészen mást kapunk.
A filmet jó tíz éve láttam utoljára; azt hiszem érdemes lesz arra is időt szánni…

>!
Magvető, Budapest, 1981
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632714946 · Fordította: Falvay Mihály

Népszerű idézetek

gesztenye63>!

– A bölény megeszi a füvet, én megeszem a bölényt, és ha meghalok, engem esz meg a föld, és új füvet sarjaszt belőlem. Soha semmi el nem vész, minden, ami van, mindörökre van, noha minden mozog.

Harmincadik fejezet A vég

Citrompor>!

Csakhamar rájöttem, ritka madár a fehérek világában, aki kíváncsi rá, hogy mit mond a másik, különösen, ha az a másik tudja, mit beszél.

137. oldal (Cartaphilus 2008)

gesztenye63>!

Az mármost igaz, hogy az indián fiúk is nagy harcosok akarnak lenni, mire megnőnek, egyesek még főnöki elhivatottságot is éreznek magukban, de hát ez mind személyes cél, mert hatalma még a főnöknek sincsen a szó fehéremberi értelmében. A főnök csak személyes példájával hat az övéire.

Tizenharmadik fejezet Visszatérek a csejennekhez

gesztenye63>!

…aki nem látott bámészkodó indiánt, hát mondhatom, sokat mulasztott, mert az indián, az aztán meg nem unja naphosszat. Emlékszem, megfigyeltem egyszer egy pónit, aki órák hosszat bámulta a mozdony kéményét. Egy idő után nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem – jelbeszéddel, persze –, mit gondol, mire való az az izé.
Azt mondta: – Először azt hittem, valami nagy madárölő puska, de rájöttem, elijednek tőle a madarak, mielőtt még föléje kerülhetnének. Akkor arra gondoltam, talán levesfőző üst, csakhogy láttam, hogy a fehérek máshol esznek. Harcos Medve megnézte ezt a holmit, és úgy gondolja, pálinkacsináló kell legyen, merthogy a fehérek minden este lerészegednek.

Tizenötödik fejezet Union Pacific

Thorpapa>!

– Nem tetszik valami?
Mondom neki, dehogynem, és megkérdem, honnan a fenéből veszi, hogy kifogásom volna.
– Onnan, hogy a nevemen szólítottál.
– Nem tudom, hogy hívnak.
– Earp.
– Hja, vagy úgy – röhögtem el magam. – Én bizony csak böffentettem egyet.
Erre leütött.

454. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wyatt Earp
gesztenye63>!

S hogy végigtekintettem ezen a mindent befoglaló nagy körön, elmúlt a szédelgésem. Nem tántorogtam már. Ott álltam, mozgásban, s mégis a világ közepén, ahol minden önmagát magyarázza, pusztán azáltal, hogy van.

Harmincadik fejezet A vég

ppeva P>!

Nem is tudom, rájött-e valaha valaki, micsoda türelemre van szüksége annak, aki veszélyes életet él. Mert nem ám a tettekhez kell a bátorság, hanem ahhoz, hogy elviseljük az üres perceket, órákat, napokat, sőt hónapokat két akció között.

281-282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · türelem · veszély
gesztenye63>!

És szeretem még most is, már ha mond ez valamit maguknak; szeretem, igen, és aki tudja, az tudja, milyen közeli rokona ennek az érzésnek a reményvesztettség – ez és nem más, az egyetlen dolog a civilizációban, amit az idő nem tud elkorcsosítani.

Tizenegyedik fejezet Reménytelenül

SDániel P>!

[…] mert ha az ember mindenét fölteszi valami nagy eszmére, akkor bizony időről időre elveszti a bizalmát.

27. oldal, Első fejezet - Egy végzetes tévedés

ppeva P>!

[…] annyi azonban bizonyos, hogy ha ezek az indiánok, akikkel meg akartunk verekedni, nem tisztelték volna Ülő Bikát, Szilaj Lót és Sirályt, hát nem is követték volna őket. A vörös bőrű nem tűri, hogy olyanok vezessék, akiket gyűlöl vagy megvet. Nem, ez a figura kizárólag fehérek között fordulhat elő, és csak oda akarnék kilyukadni, hogy a Hetedik Lovasezrednek két félelmetes ellensége volt a Little Bighornnál: a teljes sziú nemzetség – és a Hetedik Lovasezred.

507. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ülő Bika

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Karl May: A sivatag szelleme
Catherine Anderson: Borostyánszín
William Eastlake: A művész arcképe Huszonhat Lóval
J. H. Busher: Macskatalpú a vadnyugaton
L. Blinth: A fegyvernélküli sheriff
Christopher Moore: Prérifarkas blues
Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Julie Garwood: Az oroszlán asszonya
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke