Kis ​Nagy Ember 71 csillagozás

Thomas Berger: Kis Nagy Ember Thomas Berger: Kis Nagy Ember Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Thomas Berger regényét méltán tartják minden idők egyik legkülönlegesebb vadnyugati történetének, a két világ – az indiánok és a fehér ember világa – közt csetlő-botló, a történelem véres forgatagában túlélni igyekvő Kis Nagy Ember minden lódításával együtt valamiképp mégis a terjeszkedés lázában égő, az indiánokkal szemben könyörtelen Amerika hiteles krónikáját tárja elénk. Joseph Heller és Kurt Vonnegut fekete humorát, és a fordulatos kalandregények izgalmát zseniálisan vegyítő művet Falvay Mihály klasszikus fordításában olvashatjuk.

Eredeti mű: Thomas Berger: Little Big Man

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények, Magvető Világkönyvtár I.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660424 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
522 oldal · ISBN: 9635489838 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Magvető, Budapest, 1981
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632714946 · Fordította: Falvay Mihály

Enciklopédia 3


Kedvencelte 26

Most olvassa 3

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Hozsánna néked, Thomas Berger!
Hol rejtőzött ez a könyv előlem eddig? Valahol kölyökkori emlékeimből feltolulva kellemes foszlányok éltek bennem Dustin Hoffman 1970-es filmjéről. S most, egy kedves „házi feladat”-nak eleget téve kezembe vettem végre a regényt. És alig tudtam letenni, szívem szerint még most is szorítanám és falnám a betűket.
A Kis Nagy Ember számomra egyszerre Svejk és Münchhausen báró, no és nem kicsit Forrest Gump is. A hétköznapi kisember, aki valahogy mindig a történelem vérzivatarában, óriások, vagy legalábbis a korszak ikonikus alakjai mellett találja magát és akaratán kívül, részt vesz az események alakításában, végigbukdácsol, de leginkább végiglökdösik a történelemformáló állomásokon.
Berger a regényt a régimódi történetmesélés módszerével, lassan felépülő visszaemlékezésként indítja, majd a végkifejlet (ha van egyáltalán ennek a történetnek vége?!) felé egyre feszesebb tempóra kapcsol, az olvasót belerántja a valós történeti elemek sodrásába. Igaz, azt soha nem tudjuk meg, hogy a főhős valóban részt vett-e a hosszú élete során – állítása szerint – megélt eseményekben, de ez a kérdés igen gyorsan érdektelenné is válik.
Sokkal könnyebb úgy szembenézni ugyanis a véres történeti valósággal, hogy a mesélő olyan szereplőkről anekdotázik közben, mint „Wild Bill” Hickok, vagy Wyatt Earp, a Vadnyugat fenegyerekei, a legendás pisztolyhősök.
De persze, hogy feltűnnek az örök emlékű indián főnökök is, mint Fekete Üst, vagy Sitting Bull. Hiszen erről szól igazából a regény. Hitem szerint a szerző róluk, az ő népükről, végpusztulásukról akar nekünk valójában mesélni. Arról a tényről, hogy az észak-amerikai pionírok hősi kora, a Vadnyugat diadalmas meghódítása szorosan összefonódott a legújabb kori történelmünk egyik leggyalázatosabb genocídiumával. A vasparipák térhódítása, az ipari méretű marhatenyésztés elterjedése, a különböző területeken kirobbanó „aranyláz”-ak nemcsak bölények millióinak elpusztításával, hanem teljes népcsoportok, nemzetségek kiirtásával, életterük elrablásával, ezrek és tízezrek rezervátumokba (korabeli „koncentrációs táborokba”) kényszerítésével járt együtt. Persze mondhatja a modern kor ember, hogy a fejlődésnek nem vethet gátat néhány, kőkorszakban rekedt természeti nép ellenállása, de a tény akkor is tény marad: a Nagy Fehér Atya dicső kolonialista célkitűzéseinek oltárán könnyedén áldozta fel Észak-Amerika teljes őslakosságát és korcsosította el a túlélést választó, de érdemi integrációra még hosszú nemzedékekig képtelen indián polgárait. Az a nemzet, amely alig száz éve büszkén vívta ki gyarmatainak szabadságát az európai anyaországtól, röpke huszonöt év alatt bevégezte Észak-Amerikában azt a munkát, amelyet Hernán Cortés és Pizarro néhány száz éve a közép- és dél-amerikai őslakosokkal megkezdett. Hiszen ott volt kiaknázatlanul az a számolhatatlan természeti kincs, nyersanyag, a földterületben rejlő kifogyhatatlan potenciál. Hagyjuk tán a vadakra?! De félre a csökönyös idealizmussal, végre az egész kontinens fejlett, modern és steril. :(
Összességében úgy éltem meg ezt a néha ironikusan anekdotázó, mégis szívbemarkolóan fájdalmas írást, mintha egy mementó lenne, amely az olvasót szórakoztatja igaz, de mindeközben – a sorok között – bocsánatot kér a megbocsáthatatlanért.
Köszönöm @B_Niki és @Hatodik_Alabardos MolyTársaimnak, hogy tudtukon kívül a kezembe adták ezt a könyvet. A korszak iránt érdeklődőknek és a súlyos mondanivalót néhol szinte hányaveti módon, fanyar stílusban közlő regényeket kedvelőknek alapmű lehet, feltétlenül ajánlom. :)

5 hozzászólás
>!
Bla IP
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Ez egy alapmű. Mindenkinek van valamilyen képe az Észak-Amerikai indiánok XIX. századi történetéről, de amig ezt a könyvet nem olvasta, biztosan nem kellően valóságos az a kép. Igen ez egy álcázott történelmi regény, s hogy minél többen elolvassák kelőképp humoros, irónikus a hangvétele, miközben Amerika pionirjai vérben és mocsokban terjeszkednek, s szorítjákj vissza az őslakosokat a végén a rezervátumokba. S mindezt egy fehér indián, egy sehová nem tartozó ember mondja el Berger tollán – nekem úgy tűnik – viszonylag tárgyilagosan. Zseniális! Ajánlom mindenkinek!

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Akkor jegyeztem meg magamnak ezt a könyvet, amikor a Wounded Knee-t olvastam. Nagy hatással volt rám az a könyv, és egy csomó indiános könyv került közben és utána a várólistámra. Így hát, mikor egy barátunk szüleinek lakásfelszámolásakor szabadon garázdálkodhattam a könyvek között, nem volt kérdés, hogy ez azonnal velem jön!
Most jött el végre az ideje az olvasásnak.
Egészen más volt, mint a Wounded Knee, nem történelmi összefoglaló, hanem regény (mégis szinte mindent idemásolhatnék, amit ott írtam az értékelésemben). Ebben a könyvben is az volt az érdekes, hogy az elbeszélő egy fehér ember. Itt ugyan nem csak szemlélő, nem történész, aki az indiánok történetét kutatja, hanem egy hányatott sorsú ember, aki a két világ határvonalán billeg, hol inkább fehérként, hol inkább indiánként érezve magát. Így egyszerre láttatja mindkét világot, sajátos, kissé cinikus stílusában. A humor oldotta kicsit a végtelen szomorúságot, ami árad a könyvből. Egy letűnt világ krónikája, aminek régen vége, aranyásásostól, vadnyugatostól, vasútépítésestől, indiánostól.
Nem csalódtam, remek könyv volt.

>!
mate55 
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Csodálatos könyv szívvel, lélekkel, humorral, drámával. Lehet, hogy ez sokaknak szentségtörés lesz, de nálam a Michael Blake: Farkasokkal táncoló – on kívül mindent letarolt a műfaján belül. Az amerikai Háry János:) Jack Crabb, aki 111 évesen! narrátorként meséli el életének varázslatos kalandjait, egyszerre képviseli a vadnyugat karikatúráját és a hagyományos nomád indián életmód végnapjainak krónikáját. Mert elsősorban erről szól a történet: hogyan éli meg egy „kis nagy ember”, amikor a történelem foglyul ejti. A világ már csak ilyen, a törvény és a rend nem az elesetteknek kedvez, de még csak megvédeni sem tudja őket. Megismerjük a fehér emberek világát, kezdve a hittérítő mormonoktól, a bordélyok szajháin, a pisztolyhős banditákon keresztül egészen a dicsőséges lovasságig. Az indiánok életét akár krík, apacs vagy csejenn, megszenvedve a fehér ember területhódítását, kiszorítva őket természetes életterükből. Nem romantikus szerelmes regény, sőt, nem is igazán jó kalandregény, hanem kőkemény lélektani dráma, realista fejlődésregény (western köntösben) amiből az igazi, klasszikus akciójelenetek teljesen hiányoznak. Azonban mégsem lehangoló a könyv, sokat old a komor hangulaton a humor és a szívmelengetően emberi „jelenetek”. Nem bátor és nem erős, hősnek pedig végképp nem nevezhető, aki nem buzgó résztvevője, inkább mesélője lesz az indiánharcok időszakának. Fájdalmasan, érzelemdúsan mutatja be a háború kegyetlenségeit, a főhősök küzdelmét az életben maradásért, hogy nincs az az olvasó, akit ne sokkolna. Azt mondom: ez egy olyan alkotás, amelyet érdemes olvasni, és amelyről érdemes beszélni.

5 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Valahogy ezekkel az emberekkel történő dolgok közel állnak hozzám. Berger nagyon jól viszi végig a történet főszereplőjét az általa elmesélt dolgokon. Néha olyan érzéseket kelt az olvasóban, hogy a mesélő tényleg ott járt és azok a dolgok tényleg megtörténtek vele, néha viszont kételkedtem az adott dologban, hogy valóban ott volt-e és így történhetett- e amit elmesélt. Ez a kettősség teszi a történetet teljessé.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/10/thomas-berger-kis-n…

>!
cseri P
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Az egész ezzel a képpel kezdődött: https://moly.hu/karcok/1073453, ez keltette fel az érdeklődésemet az indiánok iránt. Ez a téma amúgy nekem teljesen kimaradt gyerekkoromban is, lányos ízlésem volt, pöttyöd könyveken nőttem, szóval az indiános könyvek egyáltalán nem érdekeltek. De ez a rengeteg törzs… lenyűgöző.
Körbenézegetve a molyon, ezt a könyvet választottam a témában. Igen, valóban szól indiánokról, több törzs is szóba kerül például, akiket most már el tudok helyezni a térképen. Meg még persze annyi minden másról a korszakból. Amellett pedig egy izgalmas kalandregény. spoiler Az olvasása nagyrészt egy egyhetes kényszerszünetre esett, kicist több időm volt, nagyon élveztem. Sajnos nem tudtam időben befejezni, így a végére kicsit megtört a lendület. spoiler, de jó élmény volt.

4 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Hamarabb láttam a filmet, iszonyúan tetszett, s akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez valójában irodalmi adaptáció. De amikor végre a könyvet is kézbe vehettem, semmi hiányérzet sem maradt bennem. Ugyanazt a keserű, groteszk világot kaptam mint a moziban. Deheroizáló és mítoszromboló egy olyan főhőssel, aki nem hős, sőt néha kifejezetten gyáva, s aki bár a fehérekhez és az indiánokhoz egyaránt kötődik, mégis otthontalan, mindenhol idegen. S ez a felemás érzés az egész művet jellemzi. Tisztelgés ez a Vadnyugat meghódítói előtt, s egyben vádirat ellenük. Humorba pácolt hétköznapi történelem.

5 hozzászólás
>!
Ditta P
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Először olvastam a könyvet és utána néztem meg a filmet.
A könyv nagyon tetszett. Egy személy életébe van besűrítve a XIX. századi vadnyugat fontos eseményei a maguk jó és rossz megítélésével egyszerre. A főszereplő életén keresztül megismerjük az indiánok, a telepesek, a bevándorlók munka- és élet körülményeit, a boldogulási lehetőségeit, na és persze az indián-amerikai ellentéteket, harcokat. Egy őshonos, meglévő kultúra kipusztítását, egy betelepülő, új modernebb élet kiépítésének érdekében.
Az olvasás után néztem meg a filmet, amit a könyv után, egy kicsit karikatúrának éreztem. Nyilván a könyvben is fel vannak erősítve az egyes karakterek, de a filmben ez nekem már túlzásnak hatott. A film így egyértelműen vígjáték lett, és ha nem a könyvvel kezdtem volna, valószínűleg tetszhetett is volna, így viszont nem tudtam elvonatkoztatni a könyvtől, amit egyáltalán nem éreztem viccesnek. Zavart az események sorrendjének összekavarása is, és természetesen rengeteg rész egy az egyben ki is maradt.
Valószínűleg ennél a könyvnél jobb lett volna először a filmet látni és csak utána elolvasni a könyvet.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660424 · Fordította: Falvay Mihály
>!
blackett
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Az egyetlen oka annak, hogy levontam fél csillagot, a keret-elbeszélés rendkívül ellenszenves narrátora volt. Tudom, hogy úrinő nem mond ilyet, még kevésbé írja le (hogyne, hogy még visszakereshető is legyen), de az elő-és utószó konkrétan olyan érzést keltett bennem, mintha körbehányták volna a történetet.
Végülis nem mindegy, ott volt-e Jack Crabb azokban a csatákban, amikről állítja? Akárhol is volt, a megfelelő következtetéseket vonta le, és nem próbálta magát többnek beállítani, mint ami.
Szóval az ifjúságod telhet a Nagy Indiánkönyvvel, vagy épp ellenkezőleg, csak a témába vágó tényirodalommal, de utána szakíts időt erre a könyvre, mert ez fogja lepárolni benned az egészet.

2 hozzászólás
>!
csabaviki
Thomas Berger: Kis Nagy Ember

Nagyon tetszett! Be kell, hogy ismerjem, hogy mindeddig egyetlen indián témájú könyvet sem olvastam, de ezek után már nagyobb kedvem támadt hozzájuk. Nagyon kalandos és olvasmányos regény, csupa szerethető szereplővel. Persze főleg az indián között De bármennyire is könnyed a hangvétele, mégis végig ott motoszkál a tudatunkban a végső tragédia, egy nép eltüntetése a Föld színéről. Szerencse, hogy vannak ilyen könyvek, amelyek emléket állítanak nekik.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

– A bölény megeszi a füvet, én megeszem a bölényt, és ha meghalok, engem esz meg a föld, és új füvet sarjaszt belőlem. Soha semmi el nem vész, minden, ami van, mindörökre van, noha minden mozog.

Harmincadik fejezet A vég

>!
gesztenye63 P

…aki nem látott bámészkodó indiánt, hát mondhatom, sokat mulasztott, mert az indián, az aztán meg nem unja naphosszat. Emlékszem, megfigyeltem egyszer egy pónit, aki órák hosszat bámulta a mozdony kéményét. Egy idő után nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem – jelbeszéddel, persze –, mit gondol, mire való az az izé.
Azt mondta: – Először azt hittem, valami nagy madárölő puska, de rájöttem, elijednek tőle a madarak, mielőtt még föléje kerülhetnének. Akkor arra gondoltam, talán levesfőző üst, csakhogy láttam, hogy a fehérek máshol esznek. Harcos Medve megnézte ezt a holmit, és úgy gondolja, pálinkacsináló kell legyen, merthogy a fehérek minden este lerészegednek.

Tizenötödik fejezet Union Pacific

>!
gesztenye63 P

Az mármost igaz, hogy az indián fiúk is nagy harcosok akarnak lenni, mire megnőnek, egyesek még főnöki elhivatottságot is éreznek magukban, de hát ez mind személyes cél, mert hatalma még a főnöknek sincsen a szó fehéremberi értelmében. A főnök csak személyes példájával hat az övéire.

Tizenharmadik fejezet Visszatérek a csejennekhez

>!
Citrompor P

Csakhamar rájöttem, ritka madár a fehérek világában, aki kíváncsi rá, hogy mit mond a másik, különösen, ha az a másik tudja, mit beszél.

137. oldal (Cartaphilus 2008)

>!
Thorpapa

– Nem tetszik valami?
Mondom neki, dehogynem, és megkérdem, honnan a fenéből veszi, hogy kifogásom volna.
– Onnan, hogy a nevemen szólítottál.
– Nem tudom, hogy hívnak.
– Earp.
– Hja, vagy úgy – röhögtem el magam. – Én bizony csak böffentettem egyet.
Erre leütött.

454. oldal

>!
gesztenye63 P

S hogy végigtekintettem ezen a mindent befoglaló nagy körön, elmúlt a szédelgésem. Nem tántorogtam már. Ott álltam, mozgásban, s mégis a világ közepén, ahol minden önmagát magyarázza, pusztán azáltal, hogy van.

Harmincadik fejezet A vég

>!
gesztenye63 P

És szeretem még most is, már ha mond ez valamit maguknak; szeretem, igen, és aki tudja, az tudja, milyen közeli rokona ennek az érzésnek a reményvesztettség – ez és nem más, az egyetlen dolog a civilizációban, amit az idő nem tud elkorcsosítani.

Tizenegyedik fejezet Reménytelenül

>!
mate55 

Aki indián nőt láttam, az mind jó ronda volt. Akkor már inkább egy kövér bárányt kerítenék magamnak. Mert benne vagyok ám már a hókamókában, úgy ám.

145. oldal

>!
mate55 

Azzal büszkélkedhetem, hogy élete utolsó napjaiban megismerhettem a néhai Jack Crabbet, aki vadnyugati pionír, indián nyomkereső, mesterlövész, bölényvadász és adoptált csejenn indián volt egy személyben.

(első mondat)

>!
ppeva P

(…) annyi azonban bizonyos, hogy ha ezek az indiánok, akikkel meg akartunk verekedni, nem tisztelték volna Ülő Bikát, Szilaj Lót és Sirályt, hát nem is követték volna őket. A vörös bőrű nem tűri, hogy olyanok vezessék, akiket gyűlöl vagy megvet. Nem, ez a figura kizárólag fehérek között fordulhat elő, és csak oda akarnék kilyukadni, hogy a Hetedik Lovasezrednek két félelmetes ellensége volt a Little Bighornnál: a teljes sziú nemzetség – és a Hetedik Lovasezred.

507. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
James Fenimore Cooper – Honti Rezső: A cserkész
James Fenimore Cooper: A vadon útjain
James Fenimore Cooper – Honti Rezső: Úttörők
James Fenimore Cooper: A nagy indiánus-könyv
James Fenimore Cooper: The Last of the Mohicans
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Jack London: Fehér Agyar
Jack London: Farkasvér
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út