Irodalomtörténeti ​alapfogalmak 8 csillagozás

Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak

Irodalomtörténész, ​germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Irodalomelmélettel, német irodalomtörténeti problémákkal, valamint a magyar-német irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott. 1922-ben megalapította a szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célzó Minerva Társaságot, melynek neves tagjai Szekfű Gyula,Gombocz Zoltán, Pauler Ákos, Horváth János, Zolnai Béla, Szerb Antal voltak. A társaság lépést tart a világ tudományosságának élvonalával, elsősorban a német szellemtörténeti törekvésekkel. 1922–1940 között kezdetben Horváth Jánossal, később egyedül szerkeszti a társaság Minerva c. folyóiratát. 1947-ben Belgiumba távozott, ahonnan 1948-ban az USA-ba, Bostonba költözött, ahol főként nyelvfilozófiai és nyelvpszichológiai kutatásokat folytatott. A szöveggyűjteményben közölt részlet az Irodalomtörténeti alapfogalmak c. munkájából származik (Bp., 1930). Thienemann ebben a művében eredeti elképzelést fejt ki az irodalmi… (tovább)

>!
Danubia, Pécs, 1985
266 oldal · ISBN: 9630168200
>!
Danubia, Pécs, 1931
266 oldal
>!
Minerva, Budapest, 1930
252 oldal

Enciklopédia 2


Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Eden
Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak

Annyira szerettem ezt a könyvet. Azért is, mert végre egy olyan szakirodalom, amit értettem, ami nem feküdte meg a gyomromat. Amiben nem az volt a lényeg, hogy ne értsen semmit az olvasó. Legjobb. És etalon.

>!
csend_zenésze
Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak

Az órán leszűrt lényegből tényleg az jön le, hogy milyen okos és előrelátó volt a mi Tivadarunk, és már anno rátapintott a mai irodalomtörténet divatjára.
Ettől függetlenül persze marad szakirodalom.

>!
egyszerű_teremtés
Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak

Szemináriumra kellett olvasni, de túlélhető volt, nem írt butaságokat Thienemann bácsi. Nyilván nem lesz a kedvenc könyvek, és olvasás közben többször is eszembe jutott, hogy nem teljesen új információkat közöl. Bár azt hiszem, nem is az volt a lényeg. Érthetően leírta, a szóbeliség hagyományától hogyan jutottunk el a könyvig, közben hogyan változott a szerző, a befogadó és a szöveg viszonya. Még azt is megkockáztatnám, hogy érdekes volt.


Népszerű idézetek

>!
Fatma

(…) hiszen Sokratestől és Jézustól sem maradt ránk egy sor írás sem és íme mégis őket tartjuk az emberiség legnagyobb tanítóinak.

154. oldal (Humanizmus)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus · Szókratész

Hasonló könyvek címkék alapján

Kovács Endre – Szerdahelyi István: Irodalomelméleti alapfogalmak
H. Szász Anna Mária: A modern regény mesterei
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Péter Ágnes (szerk.): Angol romantika
Maár Judit: A fantasztikus irodalom
Pomogáts Béla (szerk.): Az irodalom köztársasága
Sándor Iván: Németh László üdvtana
Sárkány Anna – Somos Béla – Somos Péter (szerk.): Irodalom érettségizőknek, felvételizőknek
Pándi Pál: Viták és kritikák